Feladatmegoldás

Gyertyafényes vacsora
A rám legjellemzőbb, legkedvencebb tulajdonságom az anyaság. Ezt sajna nem tudom egy testrésszel illusztrálni. :)

A kép alapvetően egy A és egy B szerkezetből építkezik, a kompozíció B része az előtérben látható gyertyafény, amely egyértelműen hoz egy üzenetrendszert és tulajdonképpen ez a forma uralja is a képet és a ritmusában második sorba utalja azt az üzenetet, ami a portré arc nélkül házi kategóriájába tartozik. Fölvetődik a kérdés, hogy a Rita vagy a kisbaba arca az, amit a képen nem láthatunk, első nekifutásra azt látjuk, mintha a lecke értelmezés nem lenne pontos, hisz látjuk az arcot a képen, nagyon szép és megejtő ahogy az anyuka szoptatja a kisbabát és festményszerű az, amit látunk, akár a barokkban mint festészeti elem, sokat látjuk ezt a beállítást. Mégis azt mondanánk, hogy a kép azért pontos üzenet, mert várjuk, hogy a Rita felnézzen és ránk nézzen, azzal, hogy ez a személyes kép itt van előttünk, ez azt mondja, hogy rám ez a jellemző, itt vagyok, ismerjetek meg, miközben ez a felnézés nem történik meg és ez egy dinamikai játékot is hordoz. A másik, hogy a gyertya oly erőteljes, hogy dominanciájával folyamatosan visszanyomja az emberi arccal kapcsolatos üzenetet. Tehát miközben valójában látunk portrét, a gyertya az, ami elfüggönyözi ezt az üzenetet. Ettől független ebben a négyzet alapú képnél az ajtót próbáltuk kitakarni és ha ez megtörténik, akkor a gyertyából vágva de a lángot meghagyva egy jobb ritmust kapunk, és a háttérből ez az ajtó eltűnik. (szőke)
értékelés:

Részlet kiscsaládunk hétköznapjaiból... és egyben portré énrólam. Találós kérdés: ki az az estiskolás, aki látható a filmen? :)

Egy nagyon szép üzenetet látunk ebben a kategóriában, örülünk nagyon, hogy Sarolta nekifogott a leckéknek, és éppen azért, mert egy filmen belül (ami eleve nehezebb forma és kevesebben bátrak ahhoz, hogy mozgóképet küldjenek be, persze tudva a technikai dolgokat is, söttöröttö) szépen és szeretettel, őszintén teljesíti azt a célt, hogy a lecke túlmutasson saját magának a bemutatásán. Hisz minden egyéb, ami nem ő ezen a filmen, őt erősíti, a babák, gyermekek, az alkotó társa, a környezete, hisz egy elég privát környezetben egy privát esemény történik mondjuk reggeli közben, tehát benne vagyunk egy személyes világban, ami hitelesíti az üzenetet és innentől Saroltáék életébe lépünk be egy mágikus kapun keresztül, mert odaadta a kulcsot nekünk. Érdekes az is, hogy egy hierarchiát is jelez a film, ami abból adódik, hogy a gyerekeken van a figyelem, és az alkotó csak mint untermann, egy villanásra jut szerephez, miközben érezzük, hogy minden attól működik, hogy ő jelen van. Nagyon érdekes, hogy ezt a kiemelést és ezt a finomságot a nők érzik meg elsőként, hogy a babával kezd és nem a faterral, ettől is fontos és személyes, női az üzenet, olyan sacis. (szőke) értékelés:

Kancsók I.
Az az I. ott azt jelenti, hogy van belőle még egy. Kettőt beküldök, a több hetvenet töröltem.

Ennek is nagyon örülünk, hogy van olyan alkotó, aki nem letudja a feladatrendszerét azzal, hogy készít egy három disznós képet és utána felugrik a Danuvia motorkerékpárjára és rohan a következő lecke megoldásához mint egy akcióhős, hanem vissza-visszatér egy feladathoz, ahol elidőz, elízlelgeti és variációkat készít. Itt elsőre azt mondhatnánk, hogy teljesen értéktelen és vizuális elemeit illetően egyszerű képet látunk, de ez nem teljesen igaz, ugyanis a két régi kerámia kancsóval a páros ritmus által igzalmas aszimmetrikus játékot hoz létre, egy női-férfi történetet, mint egy házastársi sztori zajlik a mese egy képbe sűrítve és a varázseszköz egy egyszerű dolog, egy ablakon vagy ajtón keresztül beeső fény. Egyetlen fényforrással egészen jó és különleges ritmusképletet hoz létre, ahogy a kerámiát a fény megvilágítja, a háttérben a kereten keresztül egy kiemelésben megjelenik az asztalon a két kancsó hasonlóan elhelyezett fülének játékos ritmusa, és ez az a formamotívum, ami nem csak megkettőzi, hanem többszörözi a szecesszióhoz kapcsolódó furcsa ritmusjátékot, ettől a kép elkezd mozogni, forogni, de nem elsősorban negatív feszültséget hordozva, hanem egy keringőszerű játékos rajzolattal, annak ellenére, hogy a képet a sötét uralja, de a kép mégis játékos és vidám. Az biztos, hogy Gábort ez a kép és ennek a geometriai üzenete izgatta, az öröm sugárzik erről a képről. (szőke)
értékelés:

Tőlem neked
...eme virágcsokor

Baránál ez mindenképpen egy nagy öröm, és előrelépés, hogy elkezd egy személyes helyzettel foglalkozni, hogy ez az ő keze vagy másé, mindegy, a gesztus nagyon fontos és megvan benne az az öröm, hogy tavasz van és le tudunk szedni néhány virágot és érintkezésbe tudunk lépni a növénykékkel. Van ebben egy szentimentális vonal is, amikor a kisgyerek a szülőnek, vagy a kedves a szerelmének szed egy csokrot, a cím is erre erősít rá, mindaközben a szorított kéz, a szinte ökölben tartott virágok ennek ellentmondani látszanak, akarom is, hogy megkapd, de nem adom könnyen, tiéd is a virág, hisz neked szedtem, de az utolsó pillanatban mintha meggondolnám magam. A technikával annyi probléma van, hogy picit fáradtak a színek, ami abból is adódik, hogy nem egy verőfényes helyzetben történt az exponálás, ami nem baj, viszont ezek a kevéssé napos helyzetek könnyen teszik lapossá a képet, mert nincs kellő kontraszt és színdinamika. Az előny, hogy így a fehérben megvannak a tónusok, de a csúcsfények és a mélyebb feketék hiányoznak, mintha így egy szürke hályog lenne a képen. Jó ez az aszimmetrikus elhelyezése a virágoknak, ez nem egy oldott helyzetben van megmutatva, ettől dinamikus lesz a kép, TŐLEM, NEKED! És ez hozza vissza a szentimentalizmusból a képet. (szőke)
értékelés:

Egy csésze erős tea
Aki tudja fehérségét,
mégis őrzi feketeségét:
példa a világon.
/Lao Ce/

Nagyon szépek a fények és árnyékok játéka és ez a szinte fekete-fehérre redukálható formavilág és jó, hogy ebben a világban ilyen színes és mélységekkel teli ez a csészében lévő folyadék, és jó, hogy észrevette az alkotó az arany csészeszél reflexét és hogy az árnyékban is gondolkodott, hogy milyen formák jönnek létre. Nagyon izgalmas a ritmizálás, majdnem olyan, mint egy kártyakép, de ezzel a ritmizálással, a füllel, kanállal megborítja ezt a nyugalmat, és ettől válik dinamikussá a kép. Ha a verset is figyelembe vesszük a kép nézegetése közben, akkor itt behívhatjuk a taoizmust is, annak rendszerét, másrészt pedig Konfuciusz filozófiai rendjét is, mindezek azért érdekesek, mert akár a japán, akár a kínai akvarellek jutnak el arra a szinte, ahol látszólag egyszerű eszközökkel, pár tollvonással olyan egységet tudnak létrehozni az időről, amelyek nagyon hasonlóak ezekhez a három soros versekhez. Visszatérve a képhez egyértelműen ezt próbálja meg képileg megfogalmazni, és abban a pillanatban, ha szűkebb lenne a keret, egy fojtott belvilág jönne létre, ez egy izgalmas megfogalmazása a csendéletnek. (szőke)
értékelés:

Bambusz
Nem kicsi és nem kevés...

Roland már régóta velünk van és nagyon örülünk, hogy elküldte a leckéjét is, erre próbáljuk a többieket is bíztatni, hogy bármikor be lehet kapcsolódni a folyamatokba, nem késtek le semmiről. Nagyon örülünk ennek a képnek, nem tudom, hol készült ez a kép, hogy Magyarországon, vagy máshol, mert ha netán Rolandéké ez a bambuszerdő, akkor jó lenne tudni, hogy hogy lehetne egy tövet vásárolni, akár négy citromdisznóért is, de félretéve a viccet, visszatérve a képre, a növények, rudak ritmusa az előtér-háttér viszonylatában nagyon jól van elhelyezve, jó ez a bal oldalra súlypontozott bambusztest, amit egy kéz fog, jó az, ahogy ezt az erdőt látjuk. Talán amin érdemes lenne elgondolkodni, hogy a kategória, amire ez a lecke érkezett, az alkotó és a környezet arányrendszerére épül és nem fordítva, ez alatt azt értjük, hogy az exponált kép, amit látunk, kevéssé tartalmaz üzenetet az alkotóról, csak az az aszimmetrikusan metszett kézfelület található itt szignóként, ami a bal alsó sarokban látható. Ez lehet tudatos, hogy visszahúzódó vagyok, fejts meg, küzdj meg értem, ez is egyfajta személyes üzenet lehet, de el kell dönteni, hogy ez tudatosan van így, és ezt kell megkapnunk a kódolásból, vagy a kattintásnál így sikerült. Azt kell elfogadni, hogy mindegy, hogy hogy történt, az a mese, amit a néző megkap, megmásíthatatlanul a képkereten belül történik meg, a keret az a szabály, amin belül sokféleképpen lehet értelmezni egy üzenetet, de ez az üzenet a képkereten belül a képzőművészet szabályaival értelmezve kezd el mesélni. Jó lett volna azért a vaku helyett más megoldást találni. Várjuk a folytatást. (szőke)
értékelés:

Egy tárgyanimációt látunk, bár a név nem teljesen stimmel, gondolhatjuk azt becenévnek is, szóval ennek az animációs filmnek a különlegessége az, hogy utószinkronnal az emberi alak szájmozgásai szinkronizálva vannak, és erre törekszik is a narrátor, ami nagyon nehéz technika, különösen a második felében a filmnek, ahol a nevetést animálja az alkotó. A formavilága, az egész üzenete nagyon megejtő a filmnek, miközben a célok között ott az öröm, de mégis ez egy szomorú üzenet, elsősorban az őszintesége és szeretetreméltósága miatt és esendősége miatt mindenképp 3 disznó. Szépen záródik és egy szomorú, áldozati történet, amit a színek is erősítenek. Az érződik az alkotásban, hogy nagyon fontos az alkotónak, hogy tartozhasson valahová, beszélhessen emberekkel, lehet érezni az egyedüllétet, az egész képi üzenet is ezt erősíti akár tudat alatt is, hisz egy sematikus háttér előtt látunk egy figurát. (szőke) értékelés:

Naaaaaaaa
Ismeretlen volt a Mesének /ő a akik ugrik :)/a folyó. Félt és nem is kicsit.

Hát, mi is azt mondjuk, hogy naaa, mert ez megúszós dolog, ezt a helyzetet már megmutattad filmen is, beküldted, és arra elmondtuk már a magunk véleményét, ne játsszuk már azt, hogy most megint beküldjük azt a lovat abban a folyóban. (szőke)

Munkakapcsolat
Egy porseprű (vagy tollseprű?) és egy tinta itatós. Egy az utóbbi 60 évben nem modernizált lakás természetes kellékei, amiről nekem emberi kapcsolatok jutottak eszembe.

Nagyon érdekes kép, valamit az aljával csinálnánk, látjuk, hogy trükközik az alkotó valamit a fényekkel, ezen kívül a tappert ki kellene hozni balra, hogy ne tömörüljenek annyira a tárgyak, mert úgy mozogna a szem figyelme közöttük. Ha alul kapna egy takarást, erősebb lenne, nem furna ki, de az nagyon jó, az a múltkereső hangulat, amit látunk. (szőke)
értékelés:

Nyugalom
Meditálásra a legjobb hely.

Nagyon izgalmas a kép, mert ha megnézzük, a hátdörzsölő melletti két mécses mivel két oldalról világítja meg a tárgyat, egy piramis formát hoz létre az árnyék, ez így egy igen kellemes meditációs sarok és személyes élettér, a kád, ebből ez az üzenet jól jön át. Nagyon jó az a szint, amit most kezdesz beindítani, talán még az élességre kellene figyelned, hogy a képen valahol legyen élesség, mert az vezeti a néző szemét. (szőke)
értékelés:

Tavasz
A képen érzékeltetni szeretném a tavaszt. Előtérben a virágzó fa, háttérben ahogy nyírja a füvet /levágott és a megnőtt fű/.

Abszolút lehet érezni a tavaszt, Prága környékén a főhős a fűnyíróval éppen a kisvakondot keresi és vidáman issza a szvkatovblazomár sört, nagyon jó érzésű tavasz, ott a vidámság, kikelet, indulás. Egy picit ha balra mozdulsz, nincs akkor a házfal benne, és a főhőst sem takarják el a virágok. (szőke)
értékelés:

Szabadesők
Otthon dolgozó szabadúszó fordítók kriszta új fényképezőgépét próbálgatják. Akkor még volt munkánk...

Kedves kép, aranyos a hibáival, őszinteség és vidámság van a képen, azért ott jobb felül az a fénybeszűrődés az picit sok. (szőke)
értékelés:

Csendes szeretettel

Nagyon jók a ritmusa a rácsnak és a kovácsoltvas résznek, ez egy három disznós megfejtés lesz, ha lesz majd épített környezet lecke, mert ez nem csendélet. Most ez így egy disznócska. (szőke)
értékelés: +

Bodzatea
Egy tea a képernyő előtt.

Igen, igen, de valami még hiányzik és túl szűk a kép. Valami, ami a Nóra nórasága, a meséje, valami kell még, mert így ez is egy reklámfotó. Ismétlés. (szőke)
értékelés:

A konyhában
A talkedli az magyarul a cseh fánk, vagy tótul a magyar fánk, vagy valami, aminek köze van a szalagos fánkhoz, a tótokhoz és nagymamám előszeretettel nosztalgiázik rajta. Ja, és ilyen izében sütötték régen.

Azt tudom mondani, hogy végre a fény, a folt, a ritmus valakinek örömet okoz, végre elkezdtünk szerelmesek lenni a csendélet filozófiájába. Szeretem ezt a képet, mert öröm sugárzik belőle, az alkotás és a felfedezés öröme, az, hogy a meszelt fal és a tojásrántotta sütő, a foltok, a sötétek és a ritmika nem csak absztrakt képként, hanem realista üzenetként is meg tud jelenni és egyből elkezd Nóra mesélni nekünk, nem azzal, amit a kép alá ír, mert ez a kép elmeséli ezt maga is, szöveg nélkül, Nóráról, a viszonyairól. (szőke)
értékelés: