Feladatmegoldás

Barátom
Ha ő nem lenne a barátom, nem lehetne több barátom.

Kedves Renáta, ennek a képnek elsődlegesen szintén a manipulált színei üzennek, a felületek és díszítések nyomán elsősorban keleties hangolatot érzékelünk. A színek és formák ellentmondásban vannak egymással. Az egész értelmezésében picit olyan, mint a mostanában a teszkókban kapható korai Jackie Chan dvd lemezek borítói. Ezt nem bántásból írom, mert ezenek szoktam nyugtatóként nézegetni, hanem azért, hogy a fogalmi jelrendszer érthetőbb legyen, mert ezek a korai filmek borítói felkeltik az emberben azt a vágyat, hogy a főszereplő miatt megvegye a lemezt, valójában pedig, amikor megnézzük a filmet, kiderül, hogy Chan 12 éves korában valahol egy nagy történelmi jelenet hátsó nyolcadik sorában kettőt rúg, ami 8 másodpercig tart, de a film 2.5 órás. Ez alatt tehát azt értem, hogy picit bizonytalan vagyok abban, hogy vajon a képen a barátom fogalom erre a japán hangulatú teremre, belső térre is vonatkozik-e, vagy a törökülésben ülő hölgyre, akinek szerepe nem derülhet ki egyértelműen, mert a színezett felületek, a rózsaszín és a grafikai elemek nagyobb hangsúllyal vannak jelen, mint a zöldes emberi alak. (szőke)
értékelés:

horvátországi falvédő
Horvátországban új munkát is könnyen lehet találni. Én a falvédés melett döntöttem.

Kedves Renáta, ha már egész alakos képet látunk és a kép fölső részén a kis kalap fölött még hagytál egy kevés levegőt is, akkor semmi sem indokolja, miért vágtad a kompozíciót a szandálodnál. Az esetlegességet növeli, hogy sem nem oldalt, sem nem középen állsz, emiatt a tétovaság miatt hiányzik valami a képről, holott ha döntést hozol, hogy a fő alak hol álljon, a fal és annak struktúrája már elegendő lenne mellékalakok nélkül is. Ami a roncsolásos színtorzítást illeti, ilyen kis méretű arc esetén ha becsukódnak a tónusok, akkor az arc semmit se fog tudni kifejezni. Kicsit több strukturális részlet kellene a köveken. (szőke)
értékelés:

Barbie az aranymetszésről és Pirx kapitányról gondolkodik... anya szerint apa csúnyaagresszív játékot játszik és robotnak barbie elé kéne szaladni bájosan villogva mire barbie visszavillog ezért apa majdnem levágja a végét de aztán mégsem teszi bár apa is úgy tervezte hogy robot csak sejtelmesen megáll barbie mögött...de aztán látá a végét és látá benne a békét... remélem Leonardo és Rodin és anya végül megbocsát.

Vasárnap
Hezitáltam, hogy a pedellus tegyen-e föl leckét is, de végülis történt már ilyen. Ez egy régebbi kép még 2000-ből, Henrik csendéletéről jutott eszembe, hogy nekem is van vasárnapom.

Sajnos erről a képről nem tudunk beszélni, 3 disznó. (szőke)
értékelés:

vörös helyett lila
Úgy döntöttem, hogy kipróbálom a lila hajat is. De persze csak gondolatban, és ezen a képen.

Kedves Renáta! Értékelés közben most többen is nézzük a képed, és mindannyiónknak a 60-as 70-es éveket idézi - ezt értsd pozitívan - és mindenkit megérint ez a kép. Filmes vonatkozásában Antonioni Nagyítás című filmje, vagy Formantól az Egy szöszi szerelme kívánkozik ide, valószínű a tónusvilága és talán az a meghatározhatatlan sapka, ami a fejen elhelyezkedik, annak a ritmusai utalnak ezekre a hangulatokra. Nagyon szép ahogy erősen, szinte kiégve találkozik az arcél és a haj, van az egészben valami Janis Joplinos is. Amit viszont szeretnék megjegyezni a képhez, hogy nagyon fontos helyet foglal el a tekintet és a száj, valamint az arc két felülete, az ablaktól megvilágított arc bal oldali része és az árnyékban fekvő jobb oldali rész. Ezek nagyon jó ritmusban működnek. Én esetlegesen tágabb kompozíciót használtam volna, ahol az áll csúcsa és annak az ívei a hajjal, nyakkal, garbóval vagy sállal kirajzolódnak. Talán kis figyelmetlenség a jobb oldali zöld kosz a kép középső szélén. (szőke)
értékelés:

Vasárnap délutáni csendélet
Egy kis műanyag lencsével készült csendélet. Szeretem a hangulatát is.

Kedves Henrik, alapvetően a kép 3 disznós, nagyon szimpatikus a témaválasztás is és az egésznek van valami japán filmekre emlékeztető hangulata, lásd Kurosawa, Oshima akiket javaslunk megnézni, emellett annyit szeretnék megjegyezni, hogy a legizgalmasabb a vizespohár fényjátéka és tükröztetése, és a hamutál. De a hamutál feketéje és árnyék sötétei nagyon egybecsúsznak, amit talán laborálással lehet igazítani. Ez akkor nem lenne probléma, ha a hamutál térbeliségéből semmi sem lenne érzékelhető. A hangulat és szándék nagyon szimpatikus. (szőke)
értékelés:

psycho tappancs
Karácsonyi hangulatot probáltam még régen viszonozni de kicsit másképp sikerült.

Kedves Renáta, légy üdvözölve a csoportban. Itt is, mint pár képpel ezelőtt az vetődik fel bennem, hogy folyamatosan ritmikákkal is és figurális üzenetekkel is játszotok, ez azt jelenti, hogy színekkel, formákkal folthatásokkal és értelmezhető felületekkel egyszerre. Itt egy zoknit is láthatunk, meg valami szőnyeget. Érdekes, hogy a lábfej formánál erősebben jelen van a szín, ez a világos zöld, és a háttér sötétje, ami kirajzolja a zoknit. Mivel ennyire dinamikusak a tónusok, így kénytelenek vagyunk a vonalvezetésekre figyelni és ezekből jó variációkat látunk. Ilyen a sarok, vádli és a szürkés háttér, ezeknek a néhol kivehető, néhol lágy találkozása, de ugyanilyen érdekes a talp, nagylábujj összetett forma és a fekete-sárga találkozása. Az ívek és formák szempontjából jó döntés, hogy saroknál benne hagytad a formát, szintén jó, hogy a nagylábujj íve benne marad a képben, de a kép fölső részén lévő folttal a kompozíciót elvágtad. Így tehát a sötétek és világosak határvonalán végighaladó krokiszerű ív értelmezés nélkül vágódik el és nem fejeződik be. Ha ezt elfogadjuk és azt mondjuk, hogy ez így jó, akkor viszont nem eléggé absztakt a kép ahhoz, hogy el tudjak vonatkoztatni az emberi lábtól. Ha viszont egy valódi emberi lábat nézek, akkor úgy gondolom, meg kell adnom a tiszteletet, hogy ezt a kompozíciót ne vágjam el. (szőke)
értékelés:

köldököstül rácsodálkozni a világra
Első házim. Mutatkozzak be úgy, hogy valamelyik testrészem szerepel a képen, és jellemezzen is.

Kedves Noémi, üdvözlünk az osztályban. Azt egyértelműen megállapíthatjuk, hogy nem a hetvenes-nyolcvanas évekből származó képet látunk, vagyis egyszerűbb megfogalmazással nem a fazonigazítás előtti időkből, de ez természetesen személyes hozzáfűzésem. A kép a játékosság kategóriájába tartozik, például Krump korai képe, amely hasonló vonulat a testtel való játékkal. De ehhez az itt látható képi geg játékhoz szeretném hozzáfűzni, hogy az ötlet nagyon jó. Valószínű ez a rajz téged ábrázol. Azonban többet kellene foglalkozni a grafikai elemekkel és a fényméréssel. Ennek a játéknak a testfestés és a grafikai elemek más módon való használata a lényege, és az, hogy a képi üzenet jól működhessen, nagy odafigyelést és alázatot igényel. A csodálkozó száj formát, szemeket és orrot talán még részletgazdagabban és hatékonyabban lett volna érdemes elkészíteni. Még egy fontos észrevétel: mivel a felület, amire festve van, egy térbeli forma, így első ránézésre úgy tűnik, hogy a fényképész az élesség állításnál nem döntötte el, hogy hova helyezi el az élességet. Ahhoz, hogy a kép jól működjön, a nézőnek segíteni kell, hogy mi az, amire koncentráljon: a szemekre, az orra vagy a szájra. Márpedig itt a legerőteljesebben, legdramatikusabban, mint egy afrikai grafikánál, szobornál a szem van megfestve. Tehát elvárhatjuk, hogy a szemek legyenek élesek. (szőke)
értékelés:

***
Az ofő közeli képeket kér tőlem. Tessék egy közeli portré.:)

Kedves Feri! Remélem, hogy a nyári Ősök Háza programon Pesovár Annával és Tisza Sándorral találkoztok egymással, és abban is reménykedem, hogy Annáék is előbb vagy utóbb küldenek képeket. Ha nem tudnám, hogy Mácsai Feri küldte ezt a képet, és nem láttam volna az előző képeit, és nem tudnám hogy az Estiskola egy magyar nyelvű oldal, akkor rögtön azt gondoltam volna, hogy valahol Észak Amerikában egy indián rezervátumban járunk, ahol egy nagyon sok mindent megért cserzett arcot látnánk... Szimpatikus munka és jók a ritmusai, nagyon jó ez a sötét hangulata a képnek. Én, ha tehettem volna, az állkapcsot és az álkapocs játékát, ami a véleményem szerint az arc íveihez és az orr melletti két nagy ránchoz tartozik, teljes rimusában használtam volna, és nem vágtam volna bele, már csak azért sem, mert a nyak, váll találkozása és a háttérben lévő világos szürke, ami kiemeli az arcot, még erősebb ritmusban jelentkezett volna. (szőke)
értékelés:

Megint esik

Kedves Vera! Ha jól sejtem, egy többszörös tükröződést lehet érzékelni: valamilyen Obiban, vagy Baumaxban vásárolható szép olasz padlócsempe, plusz valamilyen télikertben, vagy teraszon, vagy valahol kaktuszoknak és virágoknak az árnyéktükröződései keverednek a képen. Egy hosszú, szinte festett japán akvarellre hasonló formát választottál, így nem a megszokott fotó arányt látjuk, ami jót tesz a képnek és bátor válllalkozás, hogy ilyen tapétaszerű szeletben látjuk ezt a rendszert. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy ha merészen mertél vállalni egy ilyen hosszú szeletet, akkor ehhez képest már csak egy pici döntés lenne, ha a kép jobb oldali részén látható hosszú szárú egyenes kaktusznak a lazúros árnyákát vagy teljesen kihagynád a képből, vagy nagyobb jelenléttel használnád, mert így most a kép legfontosabb üzenetét mutató virághoz képest – mivel ugyanabban a tónusvilágban jelentkezik a kaktusz – gyengíti annak az öszetett formavilágát. Bár nagyon izgalmas az alsó felületen lévő folthatás, mégis a jobboldali árnyék megbillenti a képet. Az nagyon elgondolkodtató döntés, hogy a padlócsempe ferdéi és a nagy sötét háromszög érdekesen tartanak kívülre, ez egy izgalmas ritmusfelvetés. De ezeknek a foltoknak a játéka nem végiggondolt. Ebből adódik, hogy a kép a figurális és az absztakt határán billeg, a kétféle közlési vagy beszédmodor között, és ettől bizonytalanná válik a kép egésze. (szőke)
értékelés:

147. nap
Szerintem a legszebb csendélet az élő csendélet. Talán ezért nem is szeretem a "vázás" csendéleteket.

Kedves Feri, igazad van a kép mellékletében leírtakban, de valami mégis kellene, amitől a kép kap valami pluszt, valami truvájt.
értékelés:

6. Impresszió, hangulat

Érzések, benyomások, szubjektív viszonyulás olyan hangulatokhoz, olyan lelkiállapotokhoz, mint a csend, a magány, a vasárnap délelőttök, péntek esték, hétfő hajnalok. Amikor nincs senki melletted, amikor akár egy zajos társaságban maradsz magadra - hiány, amikor valami elveszett, betöltetlen űr van a helyén. Nyugalom vagy zaj, káosz vagy rend, impressziók, a külső világ hatásainak képi megfogalmazása. A bulifotók akkor sem tartoznak a benyomás témakörébe, ha arról készültek, hogy jól benyomtatok a hétvégén, ugyanis a humort, mint leckét töröltük, a verbálfotót nem preferáljuk. Kattints ide a feltöltéshez!

5. Absztrakt és struktúra

Az absztrakció, az elvonatkoztatás minden alkotási folyamat alapja, de ennél a leckénél ez a nonfiguratív formák, a természetben, környezetünkben megtalálható ismétlődések, geometriai rendszerek esztétikai ábrázolását jelenti. Nagyon fontos szerepe van a színdinamikának, a tónusnak, a kompozíciónak, a tömegelhelyezésnek.

Az absztrakt művészet a tárgy nélküli művészet, a természetelvű ábrázolásmóddal szembehelyezkedő festészeti-szobrászati törekvés. Lényege a tárgyszerű valóságtól való elvonatkoztatás, absztrakció. Az érzéki valóságtól elvonatkoztatott ábrázolásmód gyökerei visszanyúlnak a természeti népek művészetéig, a görög művészet geometrikus stílusáig, vagy a népművészetig. Az absztrakt művészet közvetlen előzményei azonban a XIX. század végi - XX. század eleji mozgalmak: az impresszionizmus, a posztimpresszionizmus, valamint a kubizmus, melyeknek közös jellemzője, hogy a formai elemek mindinkább elszakadnak az ábrázolás tárgyától.
A nonfiguratív, tárgy nélküli, konkrét művészetnek is nevezett absztrakt művészet a vizuális elemek önmagukban rejlő szellemi tartalmára épít. A tér, a formák, a színek, a vonalak és a felületek a maguk tisztaságában jelennek meg anélkül, hogy a világ látható jelenségeire közvetlenül utalnának. Az I. világháború után európai mozgalommá szélesedve a művészetnek szinte minden területét (építészet, szobrászat, színházművészet, tipográfia, design) megtermékenyítette; a művészetekben máig is élő tendencia (Bauhaus, szuprematizmus).

Kattints ide a feltöltéshez!

4. Fény és árnyék

Két fő irányvonal van. Egyrészt észrevenni a környezetünkben létrejövő ritka, különleges fényviszonyokat, és azokat képpé, történetté komponálni. Másrészt saját ötleteinket lámpákkal, vakukkal, derítéssel megvalósítani, azaz berendezni a saját kis műtermi világításunkat.

A fény-árnyék a teret, a formákat, a színeket jeleníti meg. A fény kiemel, az árnyék pedig segít a térbeliség érzékelésében. Az árnyék az átlátszatlan tárgyak mögött keletkező, viszonylag fénymentes rész. Az egyenesen haladó fénysugár az útjába kerülő tárgynak csak a fényforrás felé eső részét világítja meg. A vetett árnyék a tárgy mögött keletkező sötétebb térség. Az önárnyék a tárgyaknak a fény útjából elforduló részén keletkező sötétebb felület. A bevetett árnyék a nyitott formák oldalának a belső térbe vetődő árnyéka. A félárnyék átmenet a legsötétebb és a megvilágított rész között. Árnyékhatás ott keletkezik, ahol a fénylő és az árnyékos rész találkozik. Az árnyékolás a test plasztikusságát, térbeliségét érzékeltető árnyékok ábrázolása. A legmélyebb fekete és a legvakítóbb fehér között nagyon sok fokozat van. Ezek a színértékek vagy tónusok. A formák a szín sötétebb-világosabb fokozataival plasztikussá tehetők. Az erős sötét-világos ellentétek síkszerű, dekoratív hatásúak. A forma plasztikája vagy sík jellege, tagoltsága vagy egyszerűsége mást és mást fejezhet ki. A formatömeg tömörséget, súlyosságot, térbeliséget érzékeltet, részformák alig tagolják.

A lényeg, hogy olyan képi megoldásokat keressünk, melyek átfogalmazzák, kiemelik, térbe helyezik és a fény és árnyék hatásával plasztikussá teszik a tárgyakat, a mondanivalót. A lényeg mindkét esetben, hogy a főszereplő a fény, vagy annak hiánya.

Kattints ide a feltöltéshez!

oázis

Márti képe kapcsán szeretnénk ismét megjegyezni néhány dolgot a többieknek is. A tájkép a középkor előtt nem jelenik meg önálló fogalomként, nem kap hangsúlyt, a festészeti eljárásokban háttérként jelenik csak meg. Onnantól tekinthetjük a tájkép fogalmat meghatározónak, erősnek és szuggesztívnek, hogy a képen megjelenő különböző jelek között a táj kapja a legnagyobb hangsúlybeli arányt. Ez ugyanúgy érvényes a csendélet fogalmára, hogy a csendéletben elhelyezett élő vagy élettelen tárgyak kompozíciós rendjükben a képben dominánsak, irányító erővel rendelkeznek, és a körülöttük elhelyezkedő látvány, hátér, táj, szobabelső arányaiban kisebb hangsúlyt kap. Így akár egy tájban fényképezett virág is lehet csendélet, ha a hangsúly a virág formán van, és egy tájban fényképezet virág is lehet tájkép, ha a táj felé tolódik el a hangsúly. Visszatérve Márti csendéletére, itt egyértelműen a növények formái, ritmusai az irányadóak, másrészt egy tárgyon keresztüli tükröződés, amelyben kissé látható a háttér, az épületek torzult falai, így itt nagyon is elfogadható a csendélet meghatározás. Jó a rozsdavörös szín, jóval határozottabb, mintha szépia lenne, vagy hideg kék. Ez a szín még jobban fokozza a látvány mellett a hangulati közlés erejét is. (szőke)
értékelés: