Feladatmegoldás

Én a tavasz megörökítése közben.

Üdvözlünk az Estiskolán, nagyon örülünk és alapjában meglenne a 3 disznó, csak azért mondanám, hogy kettő, mert az arányokkal kellene dolgozni még. Most az objektív kötődik valamilyen szinten hozzánk, de a kéz rajzolatához képest a fényképezőgép nem elég személyes és ezek arányai feléd kellene, hogy elmozduljanak. (szőke)
értékelés:

Olyan fáradt voltam a vezetéstől, hogy már nem csak a gép, hanem én is ilyennek láttam az utat.

Sok ilyen városkép éjjel, ahol szaladnak a micimackók képet láttunk már, de amiért ez a kedvencem, hogy valamiért egy endéká mesefilm sorozat jutott eszembe, a Patafil és Filopat, akik ilyen drótfigurák voltak és belegondoltam, hogy az én gyermekkori felnövekedésemnek ez lehetett a baja, hogy ilyesfajta meséket láttam. És miközben bármelyik mangában benne lehetnénk a kép kapcsán, mégiscsak visszavetül ez az egész KGST mesék világa, ezért érzem azt, hogy ez fontos, mert ez bizonyítja számomra az én görcsösen létrejött negyvenhat évemet. Annyi plusz van ebben a bemozdult képekhez képest, hogy a nyilacskák hordoznak konkrét irnymutatást is. (szőke)
értékelés:

Érezzük azt, amikor kiszabadulnak a biciklisták, mint a cserebogarak az útra és közben nincs akkora edzettség, és belefáradnak a tekerésbe. Kicsit szétszórt a kép széle, de fontos, hogy a bogarak és biciklisták képet ez a fotó gerjesztette Zsoltban, ezért a két disznó mindenképp megvan. (szőke)
értékelés:

Ezzel nagyon sokat tipródtam. Próbáltam megágyazva, beágyazva, egymásra exponálva a kettőt, mindenfélét trükközni, aztán reggel a nap pont jól sütött be, és rájöttem, hogy Szőke úgyis látná, hogy csak dugdosom az ágyam előletek. Hát nem.

Pontos és célratörő a kép címe, ami többes számban íródott, sőt, benne van valami történetsejtetés is egy közös történetről és a szobabelsőben vannak olyan pici tárgyak, macik, kazettás rádiómagnó, ami egy létezésre, egy élethelyzetre, egy privát környezetre utalnak. A cím sejtet valamifajta drámát, vagy izgalmat, hiszen egy intim világ tárul elénk, egy belső, személyes, a külvilág számára nem mindig megközelíthető élettér, ezt sejteti a cím, és ha ezzel a céllal érkezik a néző a képhez és tudja a leckét, akkor fölvetődik a kérdés, hogy vajon a hibaisták számára jól ismert bélyegalbum, vagy fotóalbum közlési szintje megfelelő közlési forma-e önmagunkhoz képest egy személyes üzenet pontos kifejezéséhez. Másként mondva a kép címe elindít egy várakozást, a látvány ugyanakkor nem elég erőteljes, szégyenlős és bátortalan ahhoz, hogy a valódi térben megjelenő rekvizítumok igazi súlyt adjanak a leckének. Nem a képen jelenlévő tárgyakkal van baj, vagy a színekkel, hanem Gábor nem elég bátran nyúl a feladatkörhöz, hanem túl akar lenni egy feladaton. Tehát nem fotó szempontjából mondom, hogy jó lenne ismételni a feladatot, hanem azért, mert önmagához képest a feladatot, az önportré feladathoz képest prűd és átcsúszik a feladat nehézségein. Egy rendezett felületet látunk, ami által nem tudunk igazán közel kerülni a feladatból adódó lépcsőfokhoz, ezért erre nem adnék most disznót, kérném, hogy a feladat ismétlődjön. (szőke)

A kép egy abszurd és szürrelis de belsőépítészeti geget mutat, egy lábas fürdőkádat, amelynek az oldalát kivágták és kanapéként üzemel. A kép egésze valójában enteriőr, nem a házi feladat csendélet rovatába tartozik, enteriőrként meg nincs feladva ilyen lecke, szorgalmiként tudom értékelni a képet, és továbbra is azt mondanám, hogy beszéljetek a csendéletről, félreértések vannak. Ha viszont mint enteriőr szemlélem és mint szorgalmi, akkor nagy kérdés, hogy a fotós mit ad hozzá ahhoz a látványhoz, amit a belsőépítész, a dizájner megálmodott. Minden az, ami valójában a dizájner álma, víziója, a beállítás, a fények és a tárgyak rendje, tehát enteriőrként az emlékkép kategória ez a munka. Ilyenkor ha nem félünk, hogy a teremőr megver minket, akkor azért nem árt a fotósnak is hozzátenni valamit a látványhoz, egy csokor virágot odadobni, vagy egy embert beleültetni a kádba. (szőke)

A kép alapvető kérdése az, hogy két élőlényt látunk a képen, egy nagy fejet és egy nagy macskát. És hogy a két meghatározás a házimacska és a pedellus. A nagy fejről úgy tűnik, hogy egy női fej lehet, és mivel úgy tudjuk, hogy a pedellus nem nő, nem gondolhatjuk azt, hogy a pedellus lenne ez a fej. Látunk egy macskát, egy nagy dagadt macskát, az meg úgy néz ki, mint egy macska, gondolom ez lehet a házimacska. A kép absztrakcióját valószínűleg az jelentheti, hogy a női fej mivel nem lehet a pedellus, ő lehet a macska, és a macska mivel nem lehet női fej, mert szőrös, az lehet a pedellus. Amikor ilyen szintre érkezhettünk a képpel és megfejthettük a kódját, a másik örömteli dolog, hogy ebből a házi feladatból ebből nagyon pontos és konkrét üzeneteket látunk az alkotó estiskola-táborban való munkájából, nagyon sok olyan motívumot látunk itt fölsejleni a tábori munkából, ahol ő ott volt, jelen volt, abból építkezik a kép. Szinte a kép teljes egészére azt mondhatjuk, hogy előzményének kell tekinteni az estiskola-táborban Dörögdön készült képeit az alkotónak. Három disznó. (szőke)
értékelés: