Feladatmegoldás

A lakat

Ezt most megint elmondjuk, mint már tettük pár képnél, hogy káosszal nem ábrázolunk káoszt, véletlen kimetszésből, talált helyzetből nem lesz csendélet. Kompozíció nem alakul csak úgy ki magától attól, hogy a fotós választ egy képkivágást, ettől még a képkivágáson belüli történet kusza marad és attól, hogy ezek a pécsi lakatok össze vannak egymással lakatolva, ettől még ez kuszaság marad. Ez tehát nem csendélet. (szőke)

Lepke

Bara, a Lajostól kérdd már vissza a fényképezőgéped, mert lefotózta a lepkédet. (szőke)

Daru
Olvastam egyszer régen egy történetet, miszerint ha valaki hajtogat ezer darut, akkor teljesül egy kívánsága. Hajtogattam hát én is, de sok az ezer daru, nem volt hozzá elég kitartásom. Elkallódott azóta a legtöbb, elvesztek, elszakadtak, de ez az egy megmaradt. Egy fekete darumadár.

Több nehézsége is van a képnek, egyrészt mert csendélet kategóriájába érkezett, és közben ugye van egy hosszú leiratsor is a képhez, egy értelmezés, egy meseszerű értelmezés is, és ott bizonytalanodik el a néző, hogy szeretné ezt összepasszítani azzal a látvánnyal, ami ezen a fekete-fehér képen látható, a címről nem is beszélve, ami egy meghatározó üzenet. Ez a párologtató mécses agyagforma, amiben ez a gyertyamécses elhelyezkedik elég erősen kitakarja ezt az absztrakt madár formát, tehát még ez a kitakaró forma is nehezíti a daru befogadását formailag. Ha hunyorítva nézzük a képet, a ritmusai érdekesek, de mintha túl szűkre lenne vágva az egész, azt kell, hogy mondjam, hogy mindez nem segíti elő az üzenet vagy cím megértését. Mindenre lehet következtetni a képből, csak arra nem, hogy a madár a fénytóból iszik, mert nem érthető a madár formája, mert a mécsestartó kitakarja, széttöri a madár testét. Még egy nehézségem van, hogy ha minden működne, akkor is felmerülne, hogy mi köze a csendélet házi feladathoz. Ez nem csendélet. Attól, hogy makrót vagy közelit használunk és ezek egy asztallapon helyezkednek el, nem feltételezi, hogy csendéletről beszélünk. (szőke)

akarom
Akarom - elérem - jó lesz nekem?

Megpróbálom egy picit máshonnan megközelíteni a képet és nem elsősorban a figurális jeleket használni kapaszkodónak, hanem azt az óriási fehér felületet, amely a kép fölső részén egyöntetően az egész képet átfogja. Mivel az álló formátum alsó szakaszában felfedezhető egy ember fejének alulnézeti kompozíciója és ehhez tartoznak számunkra megszokások, azt kell feltételeznünk, hogy ott fenn az az ég. Lehetnének a felhők is, de még azokat a részeket sem látjuk, hanem egy nagy csupasz fehér mindent kiégető részt és a kép is úgy van komponálva, hogy az arc, amit nem látunk, hanem a mélyből figyeljük, akár repülhetne ebben a tejfehér égben, talán mondhatnánk azt, mint egy szemüveges angyal. Ha ezt el lehet fogadni, akkor azt mondom, hogy a Zsolttal való beszélgetésből is az szűrhető le, hogy kellene a tónusokkal játszani, mert ha ebben az éteri, tündérszerű égben repül ez az angyal, akkor talán még jobban kiégettebb lehetne az áll és az áll alatti szürkék világa, hogy még ragyogóbb és égetőbb legyen az a fehér, ami a kiégettségével határozottan jelen van, mert ha megnézzük a szemüveget, akkor az csak egy vonal rajzként érzékelhető és magát a lencsét nem is látjuk, annyira kevés részlet marad meg, szinte csak a haj kis szálai, amiket látunk. Tehát az egyik út az lehetne, hogy még radikálisabban még expresszívebbre, kiégettebbre kellene venni a bőrfelületet, vagy esetleg pont ennek az ellentétét megpróbálni, hogy még drámaibbra, még statikusabbra venni a kép alját, ahol mint egy ilyen földből kiamgasló hegy, egy nagy sötét monumentumként legyen a kép alján. Nagyon jó a kompozíció és izgalmas a felvetése a képnek. (szőke)
értékelés:

Vágy

Nagyon érdekes, ahogy egy ilyen megállítólámpán a piros kis emberke figura ebben az óriási nagy amerikai típusú filmben megjelenik, egy nagyon furcsa kép, nagyon szimpatikus. A kompozíció talán engedné, hogy bal oldalból vágjunk, de a gesztus ereje által ez végülis mindeggyé válik, a hangulat olyan erővel jön át a képen, ami felülírja a technikai problémákat is. Bár ennél általánosságban nem tudunk közeleb jutni, de személyes történeteinket megszólítja a kép, visszhangot tud verni bennünk, és ez fontos szempont. (szőke)
értékelés:

Barátom a kasszás
Egyszer mindenki fizetni fog. Ez egy fotogram előlegbe.

Értjük a látszólag humoros megközelítést, nem tudjuk pontosan, hogy a röntgen kinek a felvétele lehet, érzem a szarkazmusát, a ritmikai játékot, de úgy érezzük, hogy a negyedik lecke szintjét, minőségét meg kéne picit tiszteljük, ha szabad azt mondani, négyes leckére ezt nem fogadjuk el. (szőke)

Családi csendélet

Nagyon izgalmas a kép, itt is a tükröződéses felületek különböző információit látjuk talán pára miatt a felület két részén nem ugyanazokat az információkat látjuk. Ezt egy ritmikai játéknak gondoljuk, nagyon jó ritmus játék, de nem vagyunk biztosak benne, hogy ez a csendélet kategóriájához tartozik. Ha Giuseppe Arcimboldot nézzük, akkor az ő képein fantasztikusan izgalmas az, ahogy a termésekből, körte, szőlő, petrezselyem, őrületes módon emberi arcokat tud létrehozni. Ő tulajdonképpen a szürrealizmus előatyja Hieronymus Bosch mellett. Ennek a képnek is van egyfajta szürrealista vetülete, de igazából nem vagyok biztos benne, hogy annyira tudatos ez a másodlagos üzenet jelleg, lehet hogy mi is és te is csak beleasszociáltuk ezt. Viszont ha már Arcimboldot mondtuk, ő igazán bátran és könnyedén teljesítené a hetes leckét, ami sokaknak unalmas, hiszen ő valójában csendéletekkel dolgozik, gyümölcs és virágcsendéletekkel, tehát ha valaki, ő aztán valóban az alapokat használja, de olyan szinten szemtelen és olyan szinten kreatív, hogy le a kalappal. Nem kell a csendéletet elvetni azért, mert azt mondjuk, hogy unjuk, az irány jó.
Elárulunk egy titkot. Nem azért adtuk fel a csendéletet leckének, mert valamiféle archaizálási őrület szállt meg minket, hanem azért, mert a csendéleten keresztül lehet a legjobban begyakorolni a kompozíciót, a színeket, a fényt és árnyékot, a világítást, vagyis mindazt, ami az összes fotó, film és képzőművészeti alkotás alapja. Ha ezekkel a klasszikus alapokkal nem vagyunk tisztában, ha ezeket mint tanulmány nem gyakoroljuk és nem válik rutinná, akkor nehézségeink lesznek a további munkákban, bizonytalanok leszünk a saját üzeneteink megfogalmazásában, és az üzeneteink kisebb eséllyel jutnak el a befogadóhoz. (szőke)
értékelés:

"Kész van, ami készül."

Film szempontjából túl hosszúak és didaktikusak a snittek. Jó a szándék, jó, hogy egy némafilme eszköztárat próbál használni, de nem emelkedik ez a szimbolizmusa. Nem látjuk azt a filozófiai átemelést a barátommal kapcsolatban, amit ennek jelentenie kéne. Köszönjük a filmet, és fontos lenne, hogy minél többet forgass, de talán kisebb lépésekkel kellene haladnod és azokban a lépésekben bizonyosságokat szerezned előbb, hogy ilyen összetett üzenetet megformálhass a későbbiekben. Nem sikerült meggyőznie az ötletednek. Sem a napos oldallal, sem az ellenkezőjével, miközben én magam dohányzom, nem azt mondtam, hogy jó vagy rossz másoknak, hanem nem győztél meg az üzenetedről. És ez azért van, mert a szakmai jegyeket, az eszközöket nem emeled el, hatvanas-hetvenes években tartod stílusában, de nem emeled el és ezért nem tud átjönni az a kommunikáció, amit szeretnél. Elsősorban ez a baj és nem a formák, de a forma segít abban, hogy egy teljes szemlélet érthető legyen a néző számára. Ez a munka film szempontból egy citromdisznó, és most a többiekhez is szólok: a egy leckénél három citromdisznó alatt vannak a pontozások, akkor érdemes lenne az alkotónak elgondolkodnia azon, hogy addik kellene gyúrnia adott feladatot, amíg nem lesz három citromdisznós. Nem ugyanazt a filmet vagy fotót, hanem verziókkal addig kéne gyúrni, amíg abból nem lehet három disznót összeszedni, mert hogy ez azt jelenti, hogy nem tudtam önmagam felé meglépni a leckét. (szőke) értékelés:

Kérem én még nem játszottam
A képen barátaimmal vagyok látható, mi most érkeztünk s bár ők már menni készülnek, kis ideig közösen élvezzük a vizet és a holdat. Természetesen a korlát is jelen van, de ebben az esetben jelentős, hogy melyik oldalon állunk.

Ez egy Péreli Zsuzsa gobelin, aki a galériában a következő kiállítónk lesz, mellesleg Zsuzsa a Demeter kiállításmegnyitó filmjén is felbukkan kis időre, akiről azt kell tudni, hogy korunk leghíresebb és legfontosabb textilművésze. Azt látjuk, hogy bele van kollázsolva az alkotó, aki egy bohóccal megy az utcán, de ezt nem tartjuk olyan szintű alkotásnak, amiért ezt a negyedik lecke alapján értelmezni tudnánk, igazából fel van véve egy gobelin és ez a falikárpit az, ami elviszi a vállán a képet, erejében, üzenetében nem sikerült megközelíteni, módosítani, vagy hozzátenni ehhez a fotósnak. Ha más munkáit sajátunkba behívjuk, annak helyén kell lennie, értékén kell kezeljük, azt is mondhatjuk, hogy meg kell adni a tiszteletet, de emellett ha nem sikerül új kontextust kialakítanunk, akkor felesleges belenyúlni más munkájába. (szőke)

A "Mircica vágya" című kép javítása.

A javítás sokat segített a zavar csökkentésében, kompozícióban jobb az egész, de elkezdtünk gondolkodni, hogy miután a kompozíció rendbe jött, mi lehet mircicica vágya, mert ebből a képből erre elég nehéz rájönni. Nagyon szép, festői kompozíciós tanulmány és ez működik is, de hogy mi a vágya a cicának és a vágyán keresztül Barának mi lehet a vágya, erre nem tudunk rájönni. Ez a kép a vágy kategóriát nem teljesíti, ennek oka talán kereshető a képkivágásban is, nem elég erős az a képi megjelenés, amit látunk, ahhoz, hogy a kint és bent, a kimenés vagy bejövés, a játék vagy a vadászás, szóval ami egy macskához köthető vágy szimbólum lehet, megjelenjen a képen meggyőző formában. (szőke)

Narcis magyar, Gyufa spanyol nyelven köszönti az estiskolásokat, Sztivünyt és a Tilos rádiót.

Azt ugye tudni kell, hogy ezt a filmet Gyufa Sztivünynek akarta küldeni, és a pedellus tette ide leckének jóakaratból, mert ez a barátságról szól. Amit nem értünk, függetlenül attól, hogy ez lecke vagy sem, hogy mi a helyzet a céltáblával. Az üzenet őszintesége nagyon vonzó, nagyon nagy szeretettel van megfogalmazva, csak a céltábla, az magyarázatra szorul. Gyufa, segíts. (szőke) értékelés:

Vákum
Ha már minden leckém lenne, ezt talán köldöknek küldeném.

Többszörösen átgondolt és nagyon provokatív képet látunk, és azt kell mondjam, hogy nagyon bátor vállalkozás, és óriási előrelépés az októberi első leckéjéhez képest. Az egész emberi test van odaadva váltságdíjként az első leckében az arc ellenében, ez egy nagyon fontos dolog, feltételezem, hogy Dániel bízik bennünk, nem elsősorban Szőkében és Hegyiben, hanem a többiekben. Ez a tükör játék hozza Moholy-Nagy világát, de ott a konkrét és natúr is, a valós megjelenés, a fényképezőgép, nagyon jó a stílusok kezelése. Egon Schiele jut eszünkbe a test formáinak rajzolatából, három külön részből áll a kép, mégis ez a hármas jó ritmusban olvad egy képpé. Drukkolunk, hogy ezen a szinten jönnek az új leckék is. (szőke)
értékelés:

Egy verőfényes vasárnap kimentünk a természetbe mert már hiányzott a harapnivaló levegő. És csináltam egy közös fotót a barátaimmal! Ezt most egy kölcsönkért géppel tettem. (: A képen első ránézésre Emese látható. Balról jobbra: Csilla, Timi, Palcsi(madonna) és Én.

Sokszor sok helyen láttunk már ehhez hasonló játékokat, szeretjük a képet, de megjegyzendő, hogy itt a tükröződés a fontos, ami a nőn jelentkezik, de a nő, az állcsúcs is fontos, vagyis vagy tágabbra kéne venni a képet, hogy ez beleférjen, vagy egész radikálisan szűkre - de mivel a képnek a nő is fontos szereplője, így inkább a tágabb verzióra szavaznánk. (szőke)
értékelés:

Barátok
"egy csók és más semmi" :)

Én igazából ehhez a képhez azért nem szólnék hozzá, mert nincs mit hozzászólni, én azt a képet nagyon szeretem és azt szeretem, azt a mácsaiferiséget, amiben Feri verhetetlen, ha visszagondoltok az elmúlt egy évből a korai szakaszban arra a kettős portréra, szóval hogy Feri itt van otthon, ebben a hrabali őrületben, a Sörgyári capricciot, de Csontváryt is idéző világban, ahol kérdéses hogy a jobb oldali meg bal oldal úr is hogy vannak a folyadékbevitellel, a szellemiséggel, de annyi szeretettel van ábrázolva ez a kép, miközben sejteni lehet a háttérből, hogy milyen szubkulturális közegben járunk. Ez előtt a kép előtt én csak fejet tudok hajtani és azt mondani, hogy három disznó. (szőke)
értékelés:

Zenék: Zuboly - Egymillió tépés Magyarországon; Lunatic Calm - Leave your far behind

A vágy kategóriájában örülünk, hogy egy hosszú filmetűdöt látunk, igazából a lírai vers kategóriájába sorolnánk, amit látunk. Amit fontosnak tartunk azon túl, hogy a filozófiája játékos és szépen illeszkedik, és maga a vers szépen van befejezve a férfi-női együvé tartozás nézetével, az az, hogy az alkotó olyan bátorsággal kezdi el használni az ő alkotóeszközét, amit úgy hívunk, hogy kamera, hogy mindenféle félelme, zavara a kamera, mint drága eszköz, mint szakrális tárggyal szemben, hogy ezzel hihetetlenül cinikus, mert ezt a tárgyat az alkotó hozza működésbe és az alkotó végzi. Sok öniróniát találunk a filmben, ami a külvilág megfigyeléseinek összességéből áll össze, és annak nem a büszkeségéből, hanem a szerénységéből építkezik. Egész pontosan fogalmazva: hogy ez a kamera kisautó tud lenni, kisegér vagy kis pocok tud lenni, megengedi nekünk, hogy a mágikus kamera szemén keresztül szuszogjunk, ugráljunk, visszaugorjunk, guruljunk, lássunk egy olyan perspekítvát, amit talán utoljára gyermekkorunkban, rosszalkodva, toporzékolva láthattunk, ettől megváltoztatva a teret és a mindennapokban megszokott helyzetet, hogy könyv és könyvespolc, óriási sugárutakká, sztrádákká és felhőkarcolókká, genovai házfalakká varázsolja ez az egyszerű kis játék. Ez két dolgot jelez. Elsősorban az alkotó bátorságát, másrészt az alkotó elmélyülését a játékban, és mivel ez nem egy gazdag, nagy stábbal készült filmet, hanem az igazi amatőr filmet mutatja, van olyan gazdag ennek a filmnek az összeállítása, mintha egy tíz fős animációs stábbal készülne. A bátorság mellett ez egy tényleg nehéz lecke, mert egy-egy ilyen film megvalósítása stábbal sok idő és munka. (szőke) értékelés: