Feladatmegoldás

egy magánnyomozó iroda kirakata a 11. kerületben. MIt is rakjanak az ablakba, ugye?

Szerintem ha már behozod alul a ráccsal az ellenpontját ennek a tüchtig művirágos boldogságnak, akkor végig kel csinálni. Azaz akkor kevesebb elég fenn, és több kell lenn ebből, akár ha lehet a járdáig is elmenve, megint azt mondom: viszonyrendszer. Ez fontos, gyakorlással egyszer csak menni fog, hogy amit meglátsz, kontextusában alkosd meg képpé. Ugyanaz, mint előbb, a megfigyelés szuper. (hegyi)
értékelés:

fogynak ezek a helyek ahol eredeti negyven évvel ezelőtti hangulat uralkodik még. A legtöbbet átalakítják, vagy rátelepszik a retró. Ennek a belső térnek is csak ez a szelete maradt ilyen.

Építész szemmel ez egy jó kép, van hangulata is. Kicsit élettelen is, meg életlen is. Vagyis inkább a mélységélesség lehet kevés. És ha én vagyok, vagy egy embert, vagy legalább valamelyik asztalra egy virág, vagy a franc se tudja, de nekem üres így. Ettől még tetszik ez is, De ennek Tolnától Baranyáig élesnek kéne lennie. A megfigyelést viszont díjazom, ez fontos! (hegyi)
értékelés:

foglalkoztat az a hangulat ami a téli Budapestet megüli. Hogyan lehet visszaadni ezt a szürke bevonatot ami mindenre rátelepszik. Ez valahogy annyira sajátunk, ez a letapadó por és a borús ég.

Amit láttál, jó, de kicsit elkéstél. A másik, hogy engem nem érdekel a betontalapzat. Egyszerűsítés, ez a jelszó. Mi az érdekes - fel kell tenni ezt a kérdést. A híd, a csávó, esetleg a háttér és ezek aránya. Akkor ez kell a képre. Csináltam egy hevenyészett verziót, mire gondolok. (hegyi)
értékelés:

szeretem ezeket a vonalas műtárgyakat

Aha, igen. Ez fekvőben szuper lenne. Állóban egy albumba kivágott fura emlék, de nincs arányítva, nincs környezet, miközben van feleslegesen sok ég. A másik, hogy erre ahhoz, hogy működjön, rá kell játszani kicsit a tónusokkal, a szaturációval, már ha színest akarsz mindenáron, keresni valaki ismerőst, aki elsétál ott egy mondjuk vörös ruhában, vagy ernyővel, szóval a statikusságból a játékos, a meseszerű felé kell mozgatni. (hegyi)
értékelés:

soroksári -talán városháza- épület, útközben

Va, végre valami olyan, amiben megbújik a szakmád, jók a tónusok, anyagszerű, jók a függőlegesek, az arányok is majdnem, talán annyi, hogy engem a tetőantenna kevéssé izgat, mintsem az, ami lentről lemaradt, mert ez segíthetne érzékelni az arányokat, méreteket. De így is jó lett, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

A fotón egy jégtábla látható elég érdekes textúrával. Hogy ezt az eredményt kapjam a RAW képen elég extrémen túltoltam a csúszkákat.

Ez a kép is olyan, ami nagyban élne meg igazán. A hatás, amit elértél abszolút nem juttatja eszembe a jeget, inkább egy apokalipszis utáni autószerelő műhely jut eszembe róla. Nem baj ez, ha ez volt a cél. Ha viszont a jeget akartad, akkor megszaladtak a potméterek. Az eredmény önmagában guszta és jó, mai szóval szemcukor, de inkább nevezném számítógépes képnek, mint fotográfiának. Én most ezt visszaadnám újragondolásra, hogy mi lenne, ha jég maradna, vagy legalább utalásszinten benne maradna a jégség. (hegyi)

Ez az első önportrém. Fentről egy beauty dish, hátulról egy sima reflektor világít meg. A fényképezőgép 10 mp. késleltetésre volt állítva. A fényarányok fénymérő híján találomra lettek belőve.

Üdv a Téren! Látom, törődtél azzal, hogy be legyél lámpázva, ez egy kifejezetten stúdióportré, egy gesztus, szerep vagy póz, a dolog szinte hibátlan, de azért van korrigálni való. A homlokodra sok fény ment, távolabb lehetett volna a lámpát vinni, ami azért is jó lett volna, mert szórtabb fényt kapsz. És valami lámpával kellett volna a kezedre is fény, nem sok, de annyi mindenképpen, hogy ez a menedzseres óraigazítás ez hangsúlyt kapjon. Jóllehet az utómunkával is lehet ilyennel molyolni, és ahogy érzem, kapott is a kép utólag kis vignettálást, amit én lehagytam volna, mert a törzs is fontos, szóval ez a mostani akkor előnyös megoldás, ha egy olyan nőt fotózol, akinek mondjuk nagy a feneke, és abból kell lefaragni, vagyis hátrébb sorolni a fontosságát. De értékelem a melót vele. Várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Nekem szar lett az ötvenes évem, de látom, te vidáman akarod felfogni, remélem be is jön. A képpel mint gesztus, nincs bajom. A kivitelezéssel van, és ez azért fontos, mert épp a lényeget gyengíted azzal, hogy ennyire hagyod sötétnek az egészet. A sziluett nem jelenti, hogy ne legyen a formáknak valami minimális térbeliség hagyva, sőt. Jószerivel kell is ez a kis középtónus. De itt annyira vissza van minden véve, hogy már például az se jól érzékelhető, hogy a nyelved kunkorodik, mint a KISS zenekarnál, vagy piercing van benne, vagy mi. A tenyér vonalai is olyanok, mintha ki-kifogyott volna belőle a tinta, amikor rajzoltad. Ezekre érdemes még időt szánni. (hegyi)
értékelés:

Az ötlet remek. Jó benne, hogy meglátsz ilyen semmiségnek tűnő dolgot. A kivitelezéssel két problémám van. Persze hozzátéve, hogy ez a kép ekkora méretben nehezen él meg egyébként is, de ez nem a kép hibája, van, ami nem mutat kicsiben jól. Az egyik problémám a tónus. Finom az, hogy törekszel a köd, a pára, a víz megjelenítésére, de egy hajszálnyit akkor is több mélytónus kell bele, hogy azért kijöjjön jobban a víz struktúrája. A másik a kompozíció. Kábé középen van a bot, a szélre kitolva a madár, de a jobb oldalon a semmi van. Lehet dinamikát teremteni ezzel, de a tömegelhelyezésben fontos az, hogy a mérleg ki legyen egyensúlyozva, ezért egy-másfél ujjnyival beljebb kellene az oszlopnak és madárnak lennie. Azaz a gépen egy hajszálnyit ha tengelyében elforgatsz, máris jó helyen lesz mindenki. (hegyi)
értékelés:

A kép egy pinceajtó része, amiben én egy arcot véltem felfedezni. Legalábbis a szemek és a száj meg van, a többi pedig már a képzelőerőnkön múlik. (A száj egyébként a kulcsnyílás.) A kép mobiltelefonnal készült.

Tudom, szokták szeretni azt, amikor emberarcúvá formálódik valami tárgyi környezet. Itt a lényeg az, hogy a fények mennyire segítenek, vagy dolgoznak ellene annak, amit láttatni akarsz. Türelem és megfigyelés. Ha tudod, hogy itt meg tud az arc jelenni, figyeld, ülj oda egy pofa sörrel egy kisszékre és nézd, hogy mozog a fény, mit mutat reggel, délután, estefelé. Hogy mozognak az árnyékok. És nem kell ennyire lehagyni azt a fogast vagy akasztót. Legyen türelmed az ismétléshez. (hegyi)

Tavaly októberi kép. Naplemente az emeleti szoba ablakomból. A kép telefonnal készült.

Kábé az igaz, ami az előző képedre. Baromi jó lenne ez a kompozíció, de 10 perccel korábban exponálva kábé. Jók a ritmusok, jó a lámpa, a drótok, minden adottsága megvolna, ha jól sejtem annak, hogy meglegyen, amit akarsz. Csak keresd azt, mikor jó ezt megcsinálni. És óvatosan a kontraszttal. Ezt talán a legkönnyebb ismételned. (hegyi)

Januárban készült a kép a rátkai határban. Telefonnal, állvány nélkül.

A demerung egy fontos pillanat, nem tart soká, pár perc az egész, reggel vagy estefelé, amikor kegyes a sors és szépek a fények. Itt most vagy az van, hogy az utómunkával lett ez kontrasztban annyira emelve, hogy eltűnik a finomsága ezeknek a fényeknek, vagy lekéstél róla. A kompozíció szép lenne, volna hangulata, de ennyire nem szabad keményre venni a dolgot, az érzelmei mennek tropára a helyzetnek. Szabad egy férfinak is, hogy legyenek érzelmei. Ha adódik, ismételj kérlek. (hegyi)
értékelés:

A kép egy fehér folyosón készült a munkahelyemen, állványról, mobiltelefonnal.

Na, nem úszod meg ennyire könnyen ezt az önportré kérdés. Mert hogy a személyiségedre vagyok kíváncsi, és a néződ is. A mosdós kép a környezet miatt nem jó, itt meg kiszakítottad magad mindentől és mindenből, márpedig egy portré fontos része az is, mi vesz körül. Ezt kell megfontolni, mi az ami mesél rólad, mi az, ami fontos lehet, hol szeretsz lenni, nem kell ezeknek nagyon tolakodónak lennie, de valamennyi kéne abból a szociografikus környezetből is, ahol élsz vagy dolgozol, vagy ami neked fontos. Mert így baromira ráfókuszálunk arra, hogy oké, de miért nem fordul felénk, miért van a sapi ennyire a fejébe húzva, kire haragszik ez a fiú. Ismétlést kérek. (hegyi)