Feladatmegoldás

A bemutatkozásként feltöltött képpel nem voltam elégedett, ezért változtattam a kivágáson, valamint a tónusrenden. Nekem így jobbnak tűnik. Persze a genetikai állományom adta lehetőségek keretein belül.

Na, ez más, ez tetszik, ebben van erő, és határozottabb jelenlét. Egy dolog csak. Azt az erikát-hangát, ami épp csak látszik, be lehet annyira hozni a képbe, hogy takarhassa azt az ablak fordító mechanikát. Igazából csak ennyi bajom van azt hiszem. De a feladat ott van még, hogy az esti verzió is működjön. (hegyi)
értékelés:

Ez vagyok én, még nem találtam meg a helyemet a világban, ez a kép tükrözi hogy szeretnék több felé szakadni, hogy megtanulhassak többmindent.

Üdv a Téren! Jó kezdés ez, örülök, hogy nem elégedtél meg egy igazolványkép bemutatkozással, és hogy benne vagy a játékban. Szóval várok még tőled ám önképeket. Jó a gesztus, a mozgás, van benne kis Anonymous érzet is. Amin változtatnék, hogy fenn azt a belógó izét kivenném, mert így nincs semmi szerepe, csak véletlen ügy, ami nem kell, és egy kicsivel világosabbra és egyben kontrasztosabbra is venném. De mondom, jó, tetszik az, hogy van elképzelésed, mit akarsz mutatni. A többi meg majd jön. (hegyi)
értékelés:

Kedves ez nekem, emléket hoz elő Magritte L’empire des Lumières képéről, persze más ott a hangulat és más itt, ez északibb, hidegebb. Épített és természeti, persze formailag is nagyon jó, de igazán a hangulat, ami megfog, szóval köszönöm, ez nagyon jó lett. (hegyi)
értékelés:

Örülök neki, ha újra gépet fogsz és annak is, ha újra leckékbe kezdesz. Én kedvelem a kisvirágokat a fejed mögött, felett, azt azonban lássuk be, rátettél egy lapáttal a közeli gép miatti torzításra azzal, hogy a sapi is a fejedbe van húzva, így ennek van némi humora is, miközben az arc kemény, határozott, szóval nekem működik ez. Hajrá még! (hegyi)
értékelés:

Bemutatkozásként töltöttem fel ezt a képet. Szívesebben állok a gép másik oldalán. A kép a munkahelyemen készült. Az állvány két egymásra rakott szék, és egy cipő volt.

Kedves Lajos, üdv a Téren. Ez egy elég jó bemutatkozás, némi utómunkát és vágást még elbír ugyan, de az őszintesége fontos, és átjön. Persze az is fontos kérdés, hogy a fáradtság mint olyan, alapjában jó fotótéma-e, ezen lehet vitatkozni, ha klasszikus iskolát vesszük, akkor nem optimális a modell szempontjából, mert az üzenetében van így egy kis dekadencia is, de én meg azt mondom, hogy nekem ez belefér. Na, szóval jó lesz ez, és kérlek, készíts még önportrékat, mert érdemes ezzel még foglalkozni, biztonságérzetet tud adni. (hegyi
értékelés:

Ez egy nagyon szép, finom dolog. Drámai. Egy kicsit utómunkában és vágásban piszkáltam rajta, majd nézd meg, mit szólsz, egyrészt az átlót ami adja magát, a vágással határozottabb jelenlétre hoztam, másrészt a jobb felső részt közelebb hoztam a többihez. Nagyon jó ez a rajzos hatás, amit a dér, a lecsapódott mittudomén hoz. (hegyi)
értékelés:

Na, akkor az elemzés, a komment után. Nem leszek hosszú. Egyik: így nem jó mell alatt vágni. Valamennyi kell alá, ez anatómia, nincs indoka felrúgni. A másik, hogy balról van három redő, vagy hogy mondjam, a hegyen, a harmadik után vágnám, alul még hozzá valamennyi, tőlem még felül is jöhet, hogy kiadja a négyzetet, lenne benne feszültség, ami most így kilazul. Kifejezetten tetszik, az, ahogy leválok a háttérről, hogy nem lehet eldönteni elsőre, hogy az csak egy tapéta, vagy valóság, ez jó játék, kell. Azt nem tudom, hogy a szereplő jelenléte így elég-e, fene tudja, én valamit még csináltam volna vele, fogja a haját a szél ellen, vagy valami gesztus, akármi. Na, így. (hegyi)
értékelés:

Mészáros Péter képéről jutott eszembe ez a képem, gondoltam, megmutatom Nektek is.

Hol kezdjem, hogy mondjam, nehéz feladat. Mert vannak önálló részei a képnek, amik megállnak, jók, de egyben mégsem adja ki. A fő motívum a semmibe olvadó levélke. Ha akarom, a többi részhez képest ez hiba, merthogy nincs részlet már. Vagy ha ez a jó, akkor ehhez a többi rész túl konkrét és sok és kemény. Van valami hátterünk, ami jót is tenne, de nem értem. Határán van épp, hogy konkrét vagy sem, billeg. A másik a kép szerkesztése. Álló, ami lehetne jó, de sok az alja. Azok a bal alulról belógó mintha selyemfenyő tüskék, azok nem passzolnak. Szóval azt hiszem, hogy a főszereplő önmagában jó, és működik, így, ahogy van, de nem kéne nekem a háttérbe az a fa forma, és az alján se kéne a guzmis kupi. És akkor ha ezek nem volnának, igen szép lenne önmagában a növényke, a fénnyel. Van benne potenciál, ha tudod, érdemes lenne még dolgozni vele. Lehet kérni ismétlést? Azért is, mert ki kéne azt is próbálni, mi van, ha lejjebb vagy, mi van, ha feljebb, szóval izgalmas játék van ebben még. (hegyi)

Előre mondom, hogy ismétlést kérek. Egyrészt a vágás zavaró. Fenn is kéne kicsi még, hogy a kobakjának legyen még íve, de főleg lenn, hogy az arca ne legyen így elszabva. Oké, hogy a tekintet a fontos, de ettől még nem kell tökéletesen bekomponálni középre. Másrészt van ez a lámpa, vagy mi, életlenben, de épp amiatt, hogy nem lehet érteni, micsoda, zavar. Azt javasolnám, hogy egy kicsit még az önképekkel dolgozzunk, mert amit ott ki lehet gyakorolni, az lesz igaz akkor is, ha állatot fotózol. (hegyi)

Ezt most találtam - még nyáron készült. Elkallódott a gépemen, akkor meg sem néztem.

Ez egy szép motívum, egy érzékeny megfejtés is lehetne, de azzal, hogy ennyire bebukik feketébe minden, nincs arcunk. És annyira a sziluett nem elég, hogy megálljon arc nélkül. Nem kell sok. Igyekeztem mutatni, hogy mire gondolok, de sajna még ez is kevés, csak elkezd bekockázni, eredeti híján nem tudom igazán jól mutatni. (hegyi)
értékelés:

Sziasztok! Újra kézbe vettem a fényképezőgépet - ennyit örökít meg ez a kép, semmi egyebet, de nekem ez is fontos.

Üdv újra, örülök neked. Jó ez a portré, sok minden benne van üzenetként, van egyfajta bocsánatkérős jellege is, ha akarom, de lehet benne egyfajta várakozás is arra, hogy mi lesz, ha kinyitod a szemed. Mindenképp jó. Viszont arra ügyelj, hogy ha saját magad fotózod, vedd le a vállszíjat, mert az kivisz a hangulatból. (hegyi)
értékelés:

Boldog új évet kívánok egy archívból megmentett filmmel Demeter Számadó utcai lakásáról. 1992. szeptember 12-én és 13-án készítettem a felvételt Demeterről, a tárgyairól, mindarról, ami körbevette őt.

Ha leszámítom, hogy balról bever a nap, akkor ez lenne a legizgalmasabb terep a háromból. Itt lehet mesélni, itt van inkább több esély arra, hogy valami elindul a néződben és nem csak annyit lát, hogy ja, szép, szép. Igen, ehhez kell még valami, egy félredobott bicaj, egy ottfelejtett kabát, bármi, ami beindítja és mederben is tartja a sztorit. De kell sztori! Én ebben az irányban mennék tovább. (hegyi)
értékelés:

Szintén a tegnapi nap szüleménye (12.30.), az otthonomtól nem messze készült.

Ez a motívum érthetőbb, ritmusosabb az előzőnél. A helyzet az, hogy túl későn exponálsz, ha 10-15 perccel korábban mégy oda és lövöd a képet - persze lejjebbről, mert magasabban lesz a nap - akkor az ég is jobban él, nem ennyire sötét és tónustalan. Azt kell tudni, hogy ez az az időpont, amit nehéz megtalálni, hogy mikor nem túl sok és mikor nem túl kevés már a fény, de ha ez a témakör izgat, érdemes ezzel behatóbban foglalkoznod. (hegyi)
értékelés: