Feladatmegoldás

Az a helyzet István, hogy ez most nem lett jó. Az előzőnél írtam elemzésben a szürke fátylat, az újra megjelenik, le kell szedni, és írtam a flakonokat, mint zavaró momentumokat, erre szinte mindent leszedtél, közelebb mentél, négyzetesre tetted, szóval amit lehetett egyszerre mindent módosítottál. Olyan, mintha egy énekesnek azt mondanád, hogy az Aida nagyáriában volt 4 fals hang, erre javítás helyett elkezdené énekelni a tavaszi szelet. Szóval ne egyszerre mindent akarjunk módosítani, mert azzal én nem tudok mit kezdeni. Lépésről lépésre, és főleg amin nem mondtam, hogy kell változtatni, azt nem kell bántani. Na, kérek egy ismétlést ahhoz képest, ami az előző volt, ezt a lépést se feledjük, mert tanulság van benne. (hegyi)

Lehetne akár illusztráció valami meséhez, valóban, csak valahogy nagyon szűkre szabott a hely, a tér, és emiatt lett az is gondolom, hogy fentről fotóztad a szereplőd, ami azonban ad egyfajta alávetettség érzetet, kialakít a néző és a modell között egy alá-fölérendelést, máshogy mondva a modell főszereplő kellene legyen, de ha fentről van fotózva, nem tudja a maga szerepét jól kifutni. Oké, nyilván a másik oldal, a túlpart zavaros lehetett, de ha a mélységélességet visszább veszed, mondjuk 5,6-ra vagy aköré, akkor már jobban leválasztódik a háttér. Az ötlet jó, szóval hajrá. (hegyi)
értékelés:

Az van, hogy az anyagszerűség ilyen esetben különösen fontos. Nem tarthatod ennyire sötétben az egészet, mert odavész a forma, a dolgok mélysége. Itt most szinte kivehetetlen, mit látunk, annyira bebukik az egész. Csináltam egy verziót, de igazából ezt ott a helyszínen kell ellenőrizni, és az utómunkával legfeljebb finomítani. Kérek egy ismétlést, úgy, hogy vedd figyelembe azt is, hogy a surlófény jó dolog, de tudni kell, hogy az a kicsinek látszó szintkülönbségeket is óriási szakadékká tudja mélyíteni. (hegyi)

Van valami fontos, amit szeretnék elmondani. Minél kevesebb a képelem, annál fontosabb a precizitás abban, hogy mi vízszintes, mi nem, mi hova esik, mekkora, szóval ahogy az ember elkezd egyszerűsíteni, úgy válik a dolog egyre bonyolultabb problémák megoldásává. Gursky képe is attól lett híres, hogy egyszerű, ez az, ami lenyűgöz. Oké, nem mondtam, hogy ez a kép egy Gursky dolog lenne, de azt mondom, hogy neked kell ehhez a magad eszközeit megteremteni, hogy a minimalista megközelítés precíz legyen. Itt a perspektíva borul, és az utómunkával lehet még finomítani. Az ötlet jó, de melós. (hegyi)
értékelés:

Elküldted az eredetit, amit köszönök, és ami azért jó, mert így értem, mi a baj, hogy mi miatt alakul ki. Ott kezdődik, hogy a világítás nem jó. Ha valami ennyire ellenfényes, azt ahhoz, hogy a felénk eső része is értelmes legyen, deríteni kell, nem is kicsit. Te ezt ott helyben nem oldottad meg. Utólag akartad utómunkával. Miért? Ha tudod, mit akarsz látni, addig kell ott és akkor csinálni, amíg nem azt látod, amit akarsz. A kép előbb születik meg fejben, ha nem talált kép (ha talált, hát... csendéletnek nem nevezném, azt nem lehet csak úgy találni). A másik, hogy ha már utómunka, te ráhúztad a clarityt. Én most azt mondom, felejtsd el jó hosszú időre a clarity eszközt. De tényleg. Azzal elég sokat lehet ártani, ha az ember ízlése nem szab határt neki. Előbb ezt az ízlést kell felnevelni, megerősíteni, mert ez fog segíteni a munkádban a legtöbbet. Mit akarsz mondani? Paprika, oké, fény, oké, el van vágva, oké, átjön a fény, ez is oké. De neked az is kellett, hogy ez egy fonnyadt paprika. Baingg, ellentmondásba ütköztünk, mert az a másik oldala, itt csak az éle. Nem kell ennyit egyszerre akarni. Vagy fonnyadás, akkor nem kell elvágni, hanem rohasztani addig, amíg még ízléses a forma, és nem megy át undorba - vagy még többet várni a mumifikálódás hatásig. Ha meg a fényjáték érdekes, keress még ilyesmiket, lődd át fénnyel őket, derítsd, és abból lehet szépet, a modell lehet alma, körte, narancs, citrom, akármi. Ne add fel, folytasd. És a zártra meg az önképeid várom. (hegyi)