Feladatmegoldás

Egyenlőre csak egy ilyen kézből készített képpel tudok indulni az első leckén. Amint lesz lehetőségem készítek állványról is egy (vagy több) jobb minőségűt. Ez szintén egy telefonnal készült kép. De a lényeg benne van :)

Várom az ismétlést, ami nem a férfivécében készül - jó, viccelek, de tényleg olyan, mintha épp befejezted volna a munkálkodást és oldalra nézel, na, itt vagyok, aztán mégy kezet mosni. Fontos a környezet. Ahogy a macskánál is. Ismétlést kérek. (hegyi)

Módosítottam a képet. Itt is eltünt a keret és az árnyékok is picit változtak.

Módosítottam a képet. A keret eltünt. És picit az árnyékok is változtak.

Ehhez most annyit, hogy jó, hogy leszedted a keretet, látod, máris él a macska, máris közelebb kerültünk. Ez igaz a másik képedre is, ahhoz külön nem írok. Az élesség kérdése itt is igaz, még hozzá az is, hogy kisebb mélységélesség jobb lenne, persze ha mobil, ott ez ritkán és nehezen állítható, tudom. (hegyi)

Kedd este 8-tól Kiss János doktorral lesz élő adásom, várok mindenkit, hallgatni az adást, kérdezni.

A kép mobiltelefonnal készült (Samsung Galaxy S7), létrán állva állvány nélkül és applikációval utólag szerkesztve lett. Itt is több kép készült el egymás után sorozatban és ez lett a legjobb a sok közül.

A szalma, a tető és a cica jó. A beton nem. Ha ez saját hely, alakítsd ki úgy, hogy a beton elé is kerüljön szalma. Állatot fotózni sok előkészület és türelem kérdése. A legnehezebb, hogy a hely, ahol a kép készül minél kevesebb idegen, zavaró dolgot tartalmazzon. De ez kialakítható, ha megfigyeled, hogy alapvetően hol szeret a cica tanyázni, akkor azt ott meg lehet nézni, mi az, amin módosítani kell, honnan jönnek a fények, hol legyen a kamera, és utána már csak várni kell, hogy megérkezzen a főszereplő. (hegyi)
értékelés:

A kép egy hideg őszi szombat reggelen készült a szerencsi piacon. Állvány nélkül, mobiltelefonnal (Nokia Lumia 930). Próbáltam megtalálni a szimmetriát, hogy ne csak egy összecsapott egyszerű pillanatkép legyen, és mivel szeretek fekete-fehérben fényképezni, ezért kapott egy ilyen "hatást" is a kép.

Előbb a képarányról. Csináltam neked egy vágást. Ez az arány, amit tarts, ne ezt a szélesvásznút. Annyira idegen, annyira nem értem... Na, lépjünk túl ezen, de figyelj kérlek erre. És a vízszintre is. Aztán ott van a tónus kérdése. Ha történne az előtérben valami, még akár lehetne indoka is ennek a kemény kontrasztnak. De így alig érthető, mit látok. Miért keményítetted ennyire be? Értem, nem volt elég fény odabenn, kinn meg vakított a nap. Akkor ez nem jó pillanat a fotóhoz. Keresni kell felhősebb időt, hogy ne legyen ekkora a dinamika különbsége kinn és benn. (hegyi)

Próbáltam a gömböt formált virágokra koncentrálni. A kép tudatosan készült, állvány nélkül, mobiltelefonnal (Samsung Galaxy S7)

Nem tudom, mennyire a mobil a ludas abban, hogy itt is sok az élesség, annyira, hogy a háttered nem maradt szépen elmosott, lágy, hanem ott is dolgozik a szoftver, élesít ott is, ahol nincs mit. Ha ez kikerülhető, az jó lenne. A kompozíció jó, a tónusok is jók, benne van a virágzás ereje. Arra majd figyelj, hogy ilyen fa fotózásnál mi a helyzet az ágakkal, mert most a főszereplő alatt van egy ág, ami éles és határozott, de ez ellene dolgozik a virágok világának. Ha egyedül nem megy, hogy kimozgasd onnan, kell segítséget kérni, húzza el onnan, mozgassa ki az élesség tartományból. És a keret, tudod. (hegyi)
értékelés:

A képen gitár hangolókulcsok vannak. Egy elektromos gitáron cseréltem le a régi kulcsokat újakra és ahogy letettem azokat az íróasztalon lévő fehér papírra, annyira jól néztek ki ott egy kupacban, hogy gondoltam megörökítem. Fekete-fehérben pedig még jobban kijöttek az árnyékok, tükröződések is. Egyszerűen csak tetszett, és tetszik a mai napig ez a kép.

Ami erénye a képnek, hogy sikerült a tárgyak anyagszerűségét átadnod. Nem egyértelműen könnyű dolog ám a fémet jól megmutatni, csillog, beég, szóval ez szuper, fontos., hogy ez megvan. A kompozíció azért bajos, mert egyrészt úgy körbevágtad, mintha emlékkönyvbe készült volna és nem lenne elég hely beragasztani, legyen több levegő, tér. Másrészt ha már gitár, gondolom húr is van hozzá, játszd körbe a tárgyakat vele, legyen még valami, vagy a gitárból, a nyakból valami részlet, nem tudom, de kéne sztori, és kéne viszonyrendszer is. De ha maradunk a minimalista megoldásnál, tér akkor is kell. Mindig leírom, most neked is, hogy a klasszikus képarányokkal dolgozz egyelőre. Majd ha az már megy, oké, akkor lehet ha indokolt, keresni eltérő arányokat. 2:3 4:3, 1:1. (hegyi)
értékelés:

Fa vágás volt ősszel és pont a tőkére ugrott a macska a pihenőkor. Olyan szépen ült ott, hogy gondoltam, ez most megérdemel egy képet. Igaz, nem maradt ott sokáig, kb. 5 képet készítettem gyorsan, de ez lett a legjobb szerintem. A kép mobiltelefonnal készült és picit szerkesztve is lett. A háttér egy lomokkal teli szín.

Üdv a téren Erik, elsőként a keretekről néhány szó, ez minden keretezésre igaz, itt írom le csak, a többinél nem ismétlem majd magam. Ne keretezz. Az egy imitáció a digitális képeknél, giccses, valami olyat akar hazudni, mintha ez egy régi analóg kép lenne öregapáink fotóműterméből, ahol szép mívesen paszpartuzták is. Hazugság. Bármi lehet a kép üzenete, ami benn van, nem fogom elhinni. Ennyit a keretekről, remélem kivégeztük őket éppúgy, mint a barnítást és bármi más műanyag esztétikát. Aranyos a cica, jó a tönk is, amin ül. A környezet viszont a papírdoboz miatt nem elég jó. De ez egy dolog, ez fényekkel, utómunkával javítható. Viszont azzal, hogy ennyire kiélesítetted, kifented, mint egy borotvát, azt érted el, hogy nem tudom szeretni a macskádat. Szúr, simogassa a fene, meg fog rázni, mint aki áramütést kapott, meredezik a szőre, és maga a textúra is, ami így létrejön, hideg, kemény, karcos. Ne hajszold ennyire az élességet. Ellenség. Nem így látunk. Minden mozog körülöttünk, mi magunk is, minden valahogy elhelyezkedik a térben, de semmi se ennyire fagyott, ennyire grafikai. A fotó ezt nem szereti, bár tudom, hogy imádják azok, akik odavannak a technikáért, de a fotó túllép ezen, igaz, hogy technikai sport, de ez csak a belépő. Szóval ahhoz, hogy szerethető képed legyen, utómunkában a sharpeninget és némileg ez a clarityre is igaz, felejtsd el mindörökre. Ami amúgy is éles, az elég magában, ami meg nem, azt élesítgethetjük, nem fog használni. Összefoglalva, ez egy jó pillanat, a tönk is jó, a cica is, a többin viszont kell még melózni. Ha van mód, akár más környezetben, kérek a cicáról egy ismétlést. (hegyi)

Egy hosszú expós tanulmány.

Ez jó tanulmány, ismétlést kérek majd, elmondom, miért. Az ilyen világítás nem ad lehetőséget arra, hogy ne legyen minden pontosan kidekázva. Mondok példákat, ami most nincs megoldva. A fül. A vak szemgödör. A nyak elvágása. És az, hogy ha megnézed, mi most a legvilágosabb, azt látod, hogy egyrészt az arc oldala, a pofázmányod, másrészt a bajusz feletti rész. De ez a két legfontosabb célpont is? Nem hinném. Tehát egyrészt az üzenet szempontjából is pontatlan ez, másrészt formailag is bajos, mert ami a legvilágosabb, azt érezzük a legközelebbinek is, de a valóságban nem torzul a fejed, tehát nem itt lennének a fókuszok. (hegyi)

A gondolatot értem, a megoldás elég nyers maradt. Egyrészt ez több képedre is igaz, amit mondok, hogy sötétebbek a tónusai, mint az kényelmes lenne, nagyon kell nézni, hogy kijöjjenek a részletek, főleg a szürke sávban. Másrészt a fény, valami áttetsző textil kéne a lámpa elé, hogy szórtabb legyen a fény, mert akkor az átmenet se lenne ennyire szaggatott. És a nyak. Kéne. Szóval ez a sötétből előbújás, ez jó gondolat, akár fej- vagy mellportréban, akár egész alakosan, csak meg kell oldani a fényeket. Ismétlést kérek. Ja, és nem vagyok a színekről meggyőzve, hogy adnak a képhez. Muszáj? (hegyi)

A háromszög a talpán elvileg nyugalmat árasztana, de itt ellene dolgozik az arckifejezés, a billentett fej, van ebben valami bizalmatlanság. Örülök, hogy újra aktív vagy, azt mondanám, hogy vannak régebben félbehagyott szálaid az önkép melókban, érdemes lenne őket újra végignézni és dolgozni velük. Ez egy beköszönést mutat nekem, várom a folytatást. (hegyi)

Az ablak - függöny projekt harmadik része

Szép szomorú kép ez. Bezártság, reményvesztés, kilátástalan jövő, rácsok, szemben a másik börtön, ablakai mögött a többi rab, nézzük egymást. Mondhatnám, hogy nem tartottad a géped párhuzamosan az ablak síkjára, ettől csálé. De épp emiatt a hangulat miatt a csáléság is belefér, ha tudatos. Ha véletlen, akkor legközelebb javíts rajta. (hegyi)
értékelés:

Most tőled kérek magyarázatot, de ez a többiekre is igaz, akik ezzel az idétlen képformátummal dolgoznak, hogy mi az indoka annak, hogy ennyire szélesvásznúra akarjátok torzítani a képeiteket? Fel nem fogom, ez mire jó. A kép nem lett jobb, mint az előző, sőt. Szűk, értelmetlen, hogy ennyire körbe akarod vágni. Egy képnek az arányait nem véletlenül határozták meg a 2:3, 4:3, 4:5, 5:7, 1:1 arányokkal. Ezek a klasszikus film, illetve papírméretekből alakultak ki. El lehet ettől térni, ha oka van, ha a kompozíció kívánja, de ez a forma, amit újabban hoztok, ez nem szerepel ezen a listán. Mondd, miért használod? (És a többiek is ha olvassák, mondják már el, mert nem értem) (hegyi)

Lillafüredi kalandom során vettem észre ezt az érdekes képződményt. A hóból természet által készült fül megragadott.

Azt előre elmondom, a helyszín és helyzet ismerete nélkül nem tudom megmondani, mi lenne a megoldás, de így ez most olyan, mintha borotvahabot fújt volna valaki a fára. Nem tudom másnak látni. És oldalt az a csík, az sem nagyon guszta. Talán több kéne a környezetből, nem tudom. És amíg a komponálás nem megy stabilan, maradj a 3:2-es képaránynál, ez a nyújtott forma idegen a fotótól. (hegyi)