Feladatmegoldás

Sziasztok! Régóta szerettem volna már csatlakozni hozzátok. Most végre rászántam magam. Kicsit féltem, hogy a negatív kritikáktól el megy a kedvem a fotózástól, de most úgy gondolom, hogy így lehet csak igazán fejlődni. A kép a munkahelyem egyik irodájában készült. A Canon 1300D-nek meg van az a képessége, hogy wifin keresztül tudom vezérelni így az időzítéssel nem kellett bajlódnom.

Köszöntünk, örülök, hogy rávetted magad, és várom a munkáid. Ez egy jó bemutatkozás. Sok mindent lehet tanulni belőle. Ezért jó. Mert ha minden tökéletes lenne, nem tudnék sok mindent mondani rá. Egyik a fejfogás. Ebben most van egy úristen mit csináltam hatás. Ami nem baj, csak tudj róla, hogy a kéz a fejnél mindig valami erős üzenetet hordoz. Ha támaszod az állnál, akkor dekadens, fáradt jelleget ad, ha a homlokod fogod, jönnek a beidegződések, fáj a feje, vagy mi a baj? A másik az óra. Elviszi most a figyelmet. A harmadik a szemüveg. Nehéz kérdés. Formától függ, maradhat-e, vagy sem. Lehet vele játszani a kézben is. Az is érzékelteti, hogy szemüveges vagy. De ez most elvágja a szemed. Akkor feljebb kell tolni. Vagy a fejet úgy biccenteni, hogy ne legyen ilyen vele. De értékelem a munkád, mert őszinte és mert nem sokat vacakoltál, adod magad. Ez fontos. Várom a többi első leckés önképed. (hegyi)
értékelés:

Ez finom, szép munka. Két bajom van. Az egyik, hogy én elhiszem, hogy így volt a külvilág átszűrődése a rojtokon, de ott az most nekem akkor is sok. Virít. És ezzel elviszi a figyelmet erősen magára. Ez FF-ben kiváló lenne. A másik a képarány. Ha tartod a 3:2es arányt, akkor lemarad a radiátorból az, ami nem is kell oda. De amúgy mondom, szép, jó meglátás. (hegyi)
értékelés:

Akár el tudom magamat képzelni a foteben egy pohár whiskeyvel.

A jóisten mentsen meg a pohár viszkitől itt. Az nagyon szájbarágós lenne. Ez egy jó helyszín. Keress történetet hozzá és fotózd meg. Így valóban üres, valami még kell. Nem kötelezően ember, de a bal oldal kívánna valamit oda. (hegyi)

Technikai, expozíciós és divattanácsok télire. Mit vegyünk fel, mit vigyünk magunkkal, ha havat, jeget, hóesést vagy sarat akarunk fotózni. Melegről hidegre, vagy hidegről melegre nagyobb a baj?

Feri, én hajlamos vagyok elhinni, hogy a föld fekete-fehér volt, az ég meg a fák kékek. De ez így végeredmény tekintetében idétlen lett. Mintha két képből raktad volna össze. Mihez kell neked a szín ebben? Mire? A másik a térelosztás. Vagy az ég a fontos, és akkor az előtér fele is elég, vagy az előtér ritmusa, akkor az égből elég a fele. Így nem adja ki. Tedd fel magadnak exponálás előtt a kérdést, mit, miért, mikor. (hegyi)

Már régóta gondolkodtam azon, hogy milyen nem szokványos önportrét tudnék magamró készíteni. Ez jutott eszembe.

Én egy lépéssel visszább hoználak. Mindig ez van, az ember nagyot akar gurítani, és így az eredménybe előre nem számolt vagy nem látható problémák ugranak be. Nem kell hármas kép. Nem sok értelme, sokan próbálkoznak vele, de a technika elviszi, azt nagyon be kell tudni világítani, hogy minél kevesebb legyen a feleslegesen összeérő és egymást fedő rész. Ha veszel egy színes lepedőt pl az Ikeában, vagy más ilyen boltban, az is jó háttér lehet, sötétkék, bordó, ilyesmi. Várok egy ismétlést, de elég belőled egyet is egyszerre, aztán ha az megy, majd lehet próbálni kettőt. (hegyi)

Több szempontból is az első alkalmak képe ez nekem, mert a készítésekor először próbálkoztam éjszakai fényképezéssel, ez volt az első kép amin magam is szerepelek, és szintén ez a kép volt az első aminek az elkészítése során több fényképből barkácsoltam egyet (külön készült az égbolt és az előtér képe).

Értékelem, mert sok munka volt vele gondolom, szóval mindenképp dicséretes a törekvés. Vannak azonban technikai nyűgjei. Három tónusforma szerepel. Az egyik, a reális, az a napraforgóké. Ott kábé egyenes a tónusrend, ahogy egy lámpával vagy vakuval megvilágított ügynek ki kell néznie, olyan. Aztán vagy te. Ott a fehér póló bakiját próbáltad korrigálni. Nem lehet. Mert ez lesz az eredménye, hogy egy szürkébe visszaforduló tónus alakul ki, mintha szinte inverzbe fordulna néhol. És van az ég, amit nagyon akartál, hogy részletgazdag legyen. Igen ám, de nem ilyen az ég. Az ég éjjel szinte fekete. Ahhoz, hogy ne legyen ennyire kitekeredve, néhány tanács. Egyik, hogy nem veszünk fel fehér pólót, soha, semmire, ha fotózunk. A fehér becsap, a fehér kellemetlenül világít, és beleszólhat a fényekbe. A másik, hogy valamiről le kell mondani. És nem érv a HDR, az alapvetően zsákutca amúgy, de még a jól használt HDR se ennyire durva. Tehát vagy égbolt és csillagok, vagy te és a mező, vagy a mező és az ég, de ez így nem átfogható. Az erőfeszítésé a csillag. (hegyi)
értékelés:

Mostanában nagyon ritka, hogy egyedül vagyok bárhol is, mutatom a tartozékaimat. Főleg a Mini lekoptathatatlan, de a Maxi se élhet nélkülem.

A helyzet szerethető és kedves. A technika nem volt a barátod, egy táblagép alapvetően azért csak bizonyos korlátok között alkalmas a fotózásra. Az egyik a zaj, ami az ilyen pirinyó optikát tartalmazó szerkezetek esetén nem lesz szép. A másik az, hogy a szoftver ami a képet csinálja, elég bután tömöríti a JPG-t, és az objektív is egy nagy látószögű optika, emiatt a széleken torzít. Az úgy küszöbölhető ki, ha nem komponálsz úgymond készre, hagysz levágható széleket. Ez most ilyen, tanulmány, emlék, emiatt fontos. (hegyi)
értékelés:

Nem friss kép, tavaszi. Amolyan sétáljunk a városban túra alatt készült. (24mm f8 1/400sec iso100)

Érdekes lett a végeredmény, mintha két fél képből lenne összerakva, annyira kölön életet él az ég és a város. Szokatlan, de nem lenne ezzel baj, csak a sávosodás, ami a fenti részben létrejött, az zavar. Hogy bevert-e a fény, vagy mi az ok, te kell tudd, én csak következtetek. A másik az élesség, lehet, hogy f11 is elfért volna, ha van mivel kitámasztani a gépet. (hegyi)
értékelés:

Megjelent a Digitális Fotó januári száma

Vedd meg a Digitális Fotó januári számát, Hajdú Éva egy nagyon személyes és igaz írással búcsúzik Balla Demetertől benne, a képeket Bánkuti András válogatta.

Hirtelen felindulásból elkövetett selfie. Egy tucat hasonló készült, érdekes volt játszani a kis (gyenguska) mobillal. Ennyi. (Volt egyszer egy önportré arc nélkül lecke is, legyen mondjuk annak emlékére)

Ez egy ígéretes kép, van benne valami mutatványos érzet, csak a kezem figyeljék, most ugrik a majom a vízbe, és hopp. Aztán hogy mi lesz, nem tudni, pont a sziluett okán lehet jókat találgatni. Szóval oké, a kompozíció is és az ötlet is. Valami technikai izé van, mert az ablak keretének határainál a fénynél ott valami furcsaság van az átmenettel, mintha túl lenne élesítve vagy nem tudom. Örülök, hogy újra gép van a kezedben, várom a folytatásokat. (hegyi)
értékelés:

A fiam hangszere ez, egy elég különleges darab. Szeretne róla egy fotót de olyat amiben van valami csavar, nem pedig egy snassz képet egy trombitáról. A kép egy tesztfotó amúgy, technikailag nem túl jó, ismétlem majd, ha hazajön a hangszer... :) Azt tudom már, hogy mit nem úgy kellene, de még azt nem, hogy hogyan lenne jó és igazán érdekes, ütős ez a fúvós... A lilás elszíneződés világítási hiba, ott valójában inkább ezüst színű, de nekünk tetszett ez így.

Most én ezt a képarány dolgot megint le kell írjam, utóbbi időben elég sokszor, valamiért nem akar átjönni, hogy a filmes arány nem fotós dolog, és különös indok kell, hogy ez felül legyen írva. Amúgy a kép nem lenne rossz, csak ott azt a vízszintes rezet, amin most a legtöbb fény van, azt takarni kellett volna ahhoz, hogy a bentebb lévő mechanikára kerüljön a súly, mert hát a trombita legizgalmasabb része kábé az, ahol matatnak a trombitások, már ha nem akar az ember standard cuccot csinálni. Mindemellett kicsit soknak érzem a vignettálást, természetesebb hatása lenne, ha nem lenne ennyire erős. (hegyi)
értékelés:

Nem sorozat és nem képpár, csak két azonos technikával készült fotó a hollókői várból 2017 év végén. A technika egyfajta panoráma, amit megfelelő felszerelés híján kézből készítek, az optika nodal pontját a ujjammal megtámasztva, több képet lőve, és utólag célszoftverrel összerakva. Sajnos hibák vannak benne, pl az első képen az elmosódott folt jobbra a fapados módszernek köszönhető. Azt gondolom, hogy jó színpad, de így üres...

Dobos Sándornál volt valami hasonló térmódosítás, arra emlékeztet ez a kép, arra a világra. Csakhogy. Nála voltak általában szereplők, vagy ő, vagy a kutyák közül valaki, szóval nem elégedett meg a térrel. Itt is ezt hiányolom. Merthogy önmagában az, hogy látok egy várromot meg valami tájat, kicsit fád színekkel, ez még nem hoz lázba képileg. A torzulás meg olyan, hogy gyorsan modoros lesz, szóval bevallom, én nem nagyon tudok mit kezdeni az ilyen technikai őrületekkel, mert nem nagyon tudnak az öncélúságon túllépni. A másik képről is itt írok, ott a bajom még abban is van, hogy az egész olyan makettszerű, mintha ilyen lakásbelső tervező szoftverrel készült volna, egyszerűen a struktúrák és minden olyan művi, mintha valami CGI cucc lenne valami videojátékból. Ez nem az én világom. De képes vagyok elfogadni, ha valakinek ez a bindzsizés tetszik, csak nekem nem áll erre rá a szemem sem, meg nem is nagyon izgat fel. (hegyi)

A munkahelyem épülete és annak nagy üvegfelületei nagyon megfogtak. Valószínűleg több képet is készítenék az épületből. Akár tekinthetjük ezt úgy is, mint egy tanulmány első kockáját. Sajnos a Canon 10-18 optikai hibái kiütköznek, ezért igen nehéz vízszintest, függőlegest találni. Arra jutottam, hogy a kép közepén lévő ablakkeretet teszem függőlegessé. Az utómunka nem profi szoftverrel készült, így annak lehetőségei behatároltak. (Technikai adatok: Canon D80, Canon EF-S 10-18, 4,5-5,6; beállítások: 20", F16, ISO 100)

Írod a kommentnél a berázást, valóban van némi csóvája a fényeknek, de engem ez bevallom, nem zavar igazán. A hely maga elég jó, van hangulata annak, amit mutatsz, érdemes lesz ezzel dolgozni, keresni modellt hozzá, aki ha jól látom, hogy ez valami folyosó vagy erkély vagy mi, ott megjelenhet, persze ebből most nem látszik sok, de nem baj, mert a tükör játék jól működik. Várom a folytatást. (hegyi)
értékelés: