Önportré arc nélkül

kéz

A pozíció perfekt, nagyon kifejező, elesett, de nem ernyedt, céltalan, nem kapaszkodik, nem keres másik kezet, nem markol, nem tevékeny, viszont nem is pihen, nem nyugalmas, inkább önmaga ellen forduló, szuicidnak is mondható akár. A fények is jól lennének, de azt gondolom, hogy akkor lenne igazán tökéletes a megfejtés, ha egyrészt nem vetne az ujj árnyékot a karra, másrészt az, hogy mire tesszük a hangsúlyt az adná a szerepét annak, hogy a fény foltjai hova esnek. Ebben az értelemben a tenyér, az ujjak fontosabbak, mint a kar, és a tetoválás formái is érdekesek lehetnek, még akkor is, ha nem akarunk főszerepet nekik. Szóval jó ez a dolog, kifejező, van benne javítható rész is, várom a folytatást. (hegyi)

Az ingatlanos meglátása

Első elkészítendő képként vágtam neki..."komponáltam" aztán csak valami megfogott, ahogy a autó hátsó ablakán tisztán kirajzolódik a ház a hátam mögött.

Üdvözlünk a Látszótéren Roland, jó ez a bújócska, első leckének mindenképpen az, a szépiát leszámítom, mert az kilágyít, érzelgőssé tesz, de jó a felfedezésed, sőt, van sztorija is, úgyhogy hajrá, várom a folytatást, és ne várj rám, igyekszem, de addig is jöjjenek azok az önportrék. (hegyi)

Árnyékom

Lehet, már csak árnyéka vagyok önmagamnak.

Éva, örülök, hogy újra látlak, jó ez a visszakapaszkodás, fenn pici árnyék még kéne tömegében nekem, ott nagyon vékony maradt a szél, de az üzenet átjött, értem. Folytatást kérek, és ha lehet ilyet, akkor tartós és határozott jelenlétet, ezt írtam Jánosnál is, mert akkor tudunk összehangolódni, ha vannak képek. (hegyi)

Csendesség

Újonnan hobbimmá vált, hogy naponta kétszer-háromszor leüljek egyedül, csöndben, és pár percre megszakítva az egész napos rohanást, nyugodtan elszürcsölgessek egy bögre teát - a képemmel is ezeket a számomra meghitt pillanatokat szeretném visszaadni.

Különös öröm, ha valaki hosszabb idő után visszatér hozzánk, a közösségünkbe és az még nagyobb öröm, ha azt látni, hogy az idő a gondolati viszonyokat is összerendezte. Itt ennél a képnél azt látom, hogy előrelépés történt, a hangulat átjön, szerethető, úgyhogy üdv újra a fedélzeten és várjuk a folytatást, jelenlétet! (hegyi)

Emlék, mi örökre megmarad

Ez az első tetoválásom és nagyon fontos a felirat.

Üdvözlünk a Látszótéren, örülök, hogy ránk találtál - és egyből egy feladvánnyal jelentkezel, találjuk ki, midet látjuk a képen. Ez jó, talán még jobbról lehetne vágni, és még erősebb lehetne a kompozíció. Talán meg lehet egy kézfejjel még vadítani. Ötletes, hogy van a tetkónak egy verbális üzenete is, szóval várjuk a folytatást! (hegyi)

Elment...

...de én maradok.

Zoli, ez nagyon precíz, gratulálok! A formák, a döntés, a tömegek, minden a helyén. Nem tudok mit mondani mást, ez jó. (hegyi)

Lukrécia és Homer

Lakásban. Bemutatkozó képem. Nikon D80 + nikkor 50mm f1:1,8D, F3,2 1/30s iso500,auto wb, időzítő+távirányító+állvány.

Üdv a Látszótéren, bocs az elemzés késésért. Jó ez a pocak, talán lenn még kéne, hogy a fogak meglegyenek, és a keretezést én nem tenném, mert imitál valamit, ami digitálisan csak egy játék, nem pótolja és nem is hozza azt az élményt, amit a valódi keret és valódi paszpartu ad. Ha biztos vagy a döntésedben a vágásokat illetően, figyeld meg, nem fogod szükségét érezni a keretnek. Hajrá, hangulatos megoldás, vidám és kedves, szóval várjuk a folytatást. (hegyi)

Martonvásár

Beszélgettünk arról, hogy neked még nem a kedvenced az önportrézás, nem véletlenül írtam, hogy még, mert remélem, hogy ez változni fog idővel. Ugyanis ez nem csak a bemutatkozás, de az önmegismerés is, és szerintem ez fontos dolog. Ez egy nagyon jó megoldás, egy széles hát, egy megbízható ember, egy olyan valaki, akire támaszkodni lehet, miközben jó a készenlétben levés ábrázolása is a két kézzel. Jó a tömegelhelyezése is, szóval én azt mondom, várnám a munkáid, önmagadról is. (hegyi)

Önkép Adyval

Laci, a helyszín kiváló. De ha magunk között lennénk, azt mondanám, ez igen elnagyolt gesztussal ide lett baszarintva, oszt csók. Miért Ady? De oké, legyen, de te meg miért bújdokolsz a sarokban? És a képkivágás, a horizont, a belógó izék, az miért? Sok a miért. És nem tudom a választ. Kurva jó lenne az az áttűnés az üveges résznél. Szóval vannak részletek, amik szépek. De oda kellene koncentrálni és mindent, ami nem fontos, igyekezni kihagyni. (hegyi)

Fej palackkal

Lejegyzem, mert...

...Sartret nem lehet csak úgy hátradőlve olvasni. Azt hiszem, bőven lesz mit jegyzetelnem, amíg a végére érek. Éppen e szavakat jegyeztem le a vasárnapi ebéd előtti percekben, napfényfürdőben. Most az elején kissé homályos, viszont az már kiderült, hogy aki hazudik, teljesen tisztában van az igazsággal, amit elrejt. Ezért döntöttem - a képet is - enyhén balra.

Én ezt kedvelem, és ismerve az önportrézás technikai nyűgjeit külön fontosnak gondolom azt, hogy úgy sikerült megoldanod az exponálást, hogy az nem lett merev, beállított dolog, természetesnek hat, ellesett pillanatnak. A helyzet, amit mutatsz, tulajdonképpen irigylésre méltó nyugalmat áraszt, türelmet, szinte kávéházi hangulat, miközben a kisasztal a tányérokkal jelzi, hogy vár rád az ebéd. (hegyi)

The lines of my hand

Ezen a képen kezet fogok Robert Frank svájci-amerikai fotóssal. Ő az egyik kedvenc fotósom.

Ildikó, üdv a téren, ez egy jó ötlet. Kicsit felszorultunk a tetőhöz, szinte már fájni kezd a vágás, de az üzenet pontos. Köszönet érte, ne várj rám, elemzek én, de ettől még tessen feltölteni, és felhívom a figyelmed a Napközire is! (hegyi)
értékelés:

Szedd a lábad!

Nos, itt az ismétlés, sietősre vettem az iramot, a lehűlés már érezhető. Lendületesebbé váltak lépteim.

A dolog határozottan jobb lett, formailag már nem zavarnak dolgok, amin még dolgozni kell, az a világítás. El lehet rejteni fényforrást akár a lépcsőhöz, de lehet máshogy is deríteni a lábakat, a lényeg az, hogy ne maradjanak ennyire sötétben, mert így mint egy inverz kép, az áttörések azok, amik a hangsúlyt kapják. Ez persze utómunkában is korrigálható, ha kijelölöd azt, amin világosítani akarsz és a kijelölés éleinek elmosásával aztán ez szelektíven rendbe tehető tónusban. Jó az irány! Ha érdekel még ez a lépcső, lehet vele dolgozni, de én azt mondom, haladjunk, keressünk más jellemzőket is, hiszen azt már értjük, hogy számodra a dinamikának van jelentése. (hegyi)
értékelés:

Első lépcsőfok

Bevallom őszintén, számtalan közösségi oldal böngészése és egyéb képmegosztó portálon való poroszkálás után jutottam a Látszótérre. Miután az első benyomásom - hoppá, ez valami más és másképpen működő oldal - pozitív hatása alá kerültem, s azóta is érdekesmód számtalan gondolat motoszkál a fejemben - döntöttem a regisztrációról.
Kihívásként, már az Első lépcsőfoknál tartok - amelyet a reggeli elmaradhatatlan kávé szürcsölgetése közepette készítettem egy Canon EOS 700 D alapobjektívén keresztül. Megtekintve a felvételt a Zoner képmódosítóval fekete-fehérre festettem, a fókusz arrébb sikerült, minthogy az első lépést, ill. lépcsőfok megtételét hangsúlyozza. Mégis úgy látom, összhangban az első feladattal a kép méretének a felére csökkentésével máris feltölthető állapotba került. Bízom abban, hogy a továbbiakban sikerül kitartóan,lépcsőfokonként haladva fejlődnöm a fotózás területén.

Kedves Frantisek, köszöntünk a Látszótéren, öröm olvasni, hogy rávetted magad a regisztrációra, remélem hírét viszed a helynek. A kép tetszik, jó az a térjáték, ami létrejön, de a fekete nadrág nekem formáival már elveszíti a térbeliségét. Tehát amíg a lépcső és fal rendben van és izgalmas, a lábak elvesztve dimenziójukat olyanok, mintha utólag lennének odatéve. Megvan az első lecke, de mindemellett ha kedved van, érdemes lenne ezt kipróbálni vagy másik nadrággal, vagy ha nincs még hideg hozzá, csupasz lábszárakkal, magyarán a civilségből egy kicsit érdemes lenne a rendezettség felé elvinni. (hegyi)
értékelés:

Jó ez a visszatérés ezzel a képpel, mert a struktúra éppoly fontos szerepet kap, mint az origamik könnyedsége, miközben az alkotó tükröződése is részt vesz a játékban, nem csak véletlenül van ott, mintha ő maga terelgetné ezeket a madarakat. Demeternek van Szabó Magdáról egy nagyon hasonló hangulatú képe, amit Magda lakásán készített, és egy madaras függő dísz az, amit a kezeivel kerget, egyből ez ugrott be nekem, szóval jó ez - egy dolgot leszámítva, mégpedig, hogy azzal még elvolnék, hogy dől hanyatt az épület, hiszen ha nem így lenne, nem lennél jó helyen a képen, de az elfordulás nem tesz jót, a nagyobb világos épülettömeget a jobb oldali kisebb nem húzza egyenesbe. Bara, várjuk a munkáid, figyelj arra, hogy 760 pixel szélesek vagyunk, a méretet érdemes kihasználni. (hegyi) értékelés: