Önportré arc nélkül

Dávid, örülök neki, hogy újból elkezdtünk egy munkát és ráadásul határozott ecsetvonásokkal dolgozol, van egy elképzelésed a helyzetről, ráadásul mindezt öniróniával valósítod meg. Úgyhogy ez egy jó gondolat és elég bolondos a kép ahhoz, hogy azt mondjam, hogy megvan a három csillag. Nem tudom, mi az a szellemtünemény, ami ott van, az a fehér izé. Ahhoz azért túl határozott, hogy ne azzal foglalkozzam, mint legvilágosabb folttal. Elviszi a figyelmet arról, hogy mit akarsz itt mesélni. Szóval azt ott érdeklődéssel figyelem, arra valamit mondjál, hogy az ott micsoda. De megvan a három csillag és a leckemegoldás, tehát én nem mondom azt, hogy ez nem jó, csak ott az középen fura. (hegyi)
értékelés:    

Kedves Éva, ez a kép sokkal kevésbé érdekesebb számomra, mint a színes. Annyira becsukódik az egész tónusban, akkora nagy a dinamikai különbség a háttér és az előtér között, a fő motívum, és a hangulati teret adó háttér között, hogy ez zavar, ez legfőképp nehézzé teszi azt, hogy érzelmileg bármit is tudjak kezdeni azzal, amit a fő motívumnál látnom kellene. Itt megint létrejön az a kis lyuk a kezednél, a hüvelykujjnál, aminél átlátunk a tükör és az ujjad között, arra oda kell figyelni, hogy ne szerepeljen. Értem, hogy szükség van a szemüvegre, de ennél a képnél zavaró. Úgy érzem, hogy elértük már a csúcspontot ezeknél a tükrös képeknél, ez nem jelenti azt, hogy ne foglalkozz tovább a tükörrel, de az alá már ne menjünk. Lehet ezt tovább boncolgatni, akár ezt a függönyt is föl lehet használni arra, hogy különböző drapériákkal még létrehozzunk valami ilyen helyzetet, amiben ez a tükör megjelenik, tehát lenne még mit dolgozni ezzel, ha akarod, de ez most nem éri el azt a szintet, amit már mutattál ebben a témában. (hegyi)

Azt hiszem, hogy a csúcsra értünk, Éva. Bunuel jut eszembe, Az andalúziai kutya, vagy Kepes György feleségéről készített képe. Egy olyan gesztust raktál ide, ami így, ahogy van, nekem tökéletesen rendben van, még azzal a kis szöszmösszel is, ami a kép bal alsó sarkában a fénycsillanással létrejön. A koszosságával, a hibáival, igen, ez egy nagyon jó megfigyelés, és mindegy, hogy mivel érted ezt el, hogy a mobilnak a kis kamerájával, vagy azzal a hengerrel, de mindenképpen egy olyan játék, egy olyan gesztus, amit nagyon visszafogottan és nagyon ízlésesen ábrázolsz. Ez a tónus, ez a rajzosság, ahogy elhelyezeted a tükröt, ami kimozdítja a középpontból, miközben a fő motívum a középpont felé tart, de ez az ovális kibillen ebből, de az a tömegelhelyezés, ami a képhatárokkal jelzett, ezt az oldalra billenést húzza vissza, szóval nagyon dinamikus, nagyon jól rajzolt kép. Mint gesztus, én ezt egy abszolút jól szerkesztett tisztelgésnek érzem az elődök előtt. Ez egy nagyon átgondolt üzenet, és a legerősebb tükrös képed, köszönöm. (hegyi)
értékelés:    

Jó ez a képi kaleidoszkóp, amit kapunk. Bevallom, hogy arról, amiket látunk csak sejtésem van, hogy micsoda, gondolom, hogy szemednek bizonyos részeit mutatja talán. Az első és a negyedik kép abszolút erre utal, talán a második is, a harmadik egy kicsit nekem kakukktojás, azt még kell fontolgatnom, hogy micsoda. Ez annyiban jelentős, hogy három kép viszonylag határozott képi eszközökkel dolgozik, egy viszont nem, erre érdemes odafigyelni, ha egy ilyet létrehozunk, hogy viszonylag hasonló ritmusok jöhessenek létre, most árválkodik ez a harmadik kép. Ha már első lecke, akkor ez egy sokkal erősebb üzenet, azért, mert esztétikában erősebb. Határozott gondolatokat ad, határozott ötletet hoztál, nem volt benne bizonytalanság, és ez fölszabadító akkor, amikor az ember ezek után már képes arra, hogy tényleg ne mással foglalkozzon, ne azt próbálja még exponálás közben is kitalálni, hogy biztos jó-e amit csinálok, hanem ennek a határozott és biztos tudatában már csak az esztétikára és a kompozícióra figyel. Ez ezeknél a képeknél nagyon jól megfigyelhető, én ennek kifejezetten örülök, abszolút megvan a lecke. (hegyi)
értékelés:    

Örülök neki, hogy Viki újrakezdi a leckéket. Határozott az újrakezdés, határozottak a gesztusok, jó ez az egész, ahogy létrejön. Ahogy én látom, egy vetített képet kapunk, ami előtt ő a falon egy gesztust gyakorol felénk. Behozza nekem a gyerekkor érzését is. Nem tudom, hányan vagyunk, akiknek volt tekerős diavetítője, én úgy nőttem fel, hogy volt, és vetítették a meséket. Ezeknél figyeltem meg én először azt, hogy ha a kezemet a fény útjába teszem, akkor lehet bábozni a falon, és erre, mint utalás, ez egy nagyon jó kép. Jól sikerültek ezek a pantomimes mozdulatok is, mert megadják a szabadság érzetét, megadják a madarat. Átgondolt üzenet, volt értelme erre várni. (hegyi)
értékelés:    

Ahogy az előző képnél volt problémám, ennél nincs. Teljesen rendben lévő megoldás, és az az érdekes, hogy bár a szabványtól eltérő a képkivágás, de indokolható, működik. Mondjuk az nem biztos, hogy a baloldalon a váll ívének kifordulását a képből, én meghagytam volna, lehet, hogy én ott vágok. Igaz, hogy akkor a haj íve is a képhatárra koppan, de nem hiszem, hogy ez problémát jelentene, tehát szépen mozogna ez a ritmus. Ott most nekem az egy picit kilágyul, kigyengül kompozícióban. A gesztus abszolút jó, és végre valami olyan arcot látok Ágnestől, amilyet nagyon ritkán. Van ebben egy nagy adag líra, és valami megbocsátó, valami, ami Ágnesnél a valós életben cserfesség közben nem nagyon érzékelhető. Nagyon örülök annak, hogy ezt a pillanatot megadta nekünk, mert valószínűleg nagyon keveseknek adatik meg, hogy őt ilyen helyzetben láthatják. Még azt is mondom, hogy bujkál ebben némi erotika és nem a váll miatt, mert az a primer része az üzenetnek, hanem ami nincs a képen, vagy talán amiatt is, hogy végre nem szorítja az ajkait. Ágnes hajalmos arra, hogy szorítsa a száját, örülök annak, hogy itt most egy elengedést, nyugalmas pillanatot kapunk. (hegyi) értékelés:    

Csaba, ez egy nagyon erős első lecke. Én azért örülök ennek a képnek, mert egy nagyon jó ritmust hoz, egy nagyon izgalmas megfigyelést mutat. Lehet azon gondolkodni, hogy miért nem éles minden képpont, de ha itt mindent élesre veszünk, akkor tulajdonképpen elveszítjük az egésznek az optikai csodáját. Én maximálisan egyetértek azzal, amit itt látunk, ez egy nagyon jó gesztus, egy nagyon jó irány. Annyit hozzátennék, hogy a kép fölső részénél van egy érdekesség. Föntről a második sorban húzódik egy vonal, ez nem tudom, hogy mitől van, nem is akarom nagyon fejtegetni, de lehet, hogy ezt a két sort lehagytam volna a képről. Nézd meg, hogy ha e két sor alatt a feketében elvágod a képet, akkor még feszesebb, még dinamikusabb lesz a kompozíciód. Várjuk a további munkáidat. (hegyi)
értékelés: