Önportré arc nélkül

A kép egy 3 csillagos leckemegoldás, na nem azért, mint hogyha ez annyira jellemző megközelítés lenne, viszont technikailag és formailag egy nagyon jó ritmus. Az egyetlen, amiért szót emelek, az a jobb felső sarok, ahol elindul egy újabb formai és tónusbeli történet, és ezt a szürkét egy kicsit zavarónak érzem, mert máshol mindenütt erős tónusokkal és kontrasztokkal dolgozol, ott meg kilágyult a sarka. Ettől függetlenül a dolog abszolút rendben van. Azért is fontos ez az egész, mert érdemes esetleg elgondolkodni azon, hogy ezekkel az áttűnésekkel és áttörésekkel, amik itt a sérült, rongálódott levélnél megjelennek, lehetne akár a későbbiekben is dolgozni, portrénál, aktnál, akár önmagammal kapcsolatban is, tehát fontos lehet ez, mint képalkotó eszköz, mint egyfajta formai kitekintés. Hajrá, várom a folytatást! (hegyi)
értékelés:    

Örülök annak, hogy Camilla újból elkezdte ezt a leckesort, és még azt is mondom, hogy nagyon izgalmas az a képi megoldás, amit látunk. Tegyük hozzá azt, hogy nem vagyok 100%-ig meggyőzve arról, hogy ez a B kosaras melltartó ebben a formában esztétikailag hozzájárul ehhez a történethez, de maga a kapucnis ruha jól kontúroz, és ráadásul segít abban is, hogy a személy kiléte homályban maradjon, és ezt a gondolatot abszolút jónak tartom. Amivel nagyon nem értek egyet, és ezért körömszakadtáig harcolni fogok, az a képbe történő beleírás. Nyomtasd ki a képet, csinálj belőle egy printet, áldozz rá, és utána a kezeddel írj bele, scanneld vissza, és utána el tudom fogadni, de azt, hogy keresel valami béna betűtípust, ami imitálja a kézírást, és ezt így nekem megpróbálod eladni, mint esztétikai megoldást, ne haragudj, de ebben a formában nem elfogadható. És azt is tegyük hozzá, hogy elhiszem, hogy nincs a számítógépeden ékezet, de akkor ezt ki kell javítani, és ez megint egy ilyen hiba dolog, hogy próbáljunk meg helyesen írni, mert az meg ciki, hogy ha ok nélkül súlyos helyesírási hibákkal kerül a képre valami. A firkát én letörölném onnan, mert önmagában a kép meg tudna állni. Felül és alul egy kicsit szűk, de ettől függetlenül a rajzossága rendben van. Maga a képi megoldásra megvolna a 3 csillag, ez a felirat lerontja. (hegyi)
értékelés:

Hát, tényleg elég bolondos. Ami nekem egy kicsit problémás az az, hogy most egyszerre vesztettük el az élességet, és egyszerre vesztettük el a tónusokat is. Én emelnék a kontraszton ahhoz, hogy vissza tudjuk hozni valamilyen irányban ezt az egészet, mert a kettő együtt (a tónusvesztés és az élesség elvesztése) azt adja, hogy ez egy rontott kép, miközben meg az ötlet abszolút jó. Szóval én arra kérnélek, hogy ezt tessék megismételni, egy olyan megoldással, ahol a fényekre jobban odafigyelsz, mert közben körben meg elég sok fényt kaptunk. Kérd kölcsön Évától a kistükrét, mert azzal a fénnyel lehetne játszani. Visszaadtam ismétlésre. (hegyi)

Kedves Péter, köszöntünk a Látszótéren. Nagyon jó ez a bemutatkozás. Egyrészt jól mesél arról, hogy mi az, ami téged érdekel, másrészt ráadásul ezt úgy oldottad meg, hogy benne van a dinamika, benne van a mozgás. Jellemző lett a kép, nem csak rád, hanem a tevékenységre is. A jövőre nézvést annyit azért hozzátennék, hogy egy kis utómunka elkelt volna. Egyrészt van egy szürke fátyol ezen az egészen, másrészt színben elment a kékes-lila felé és a testszín és az ingnek a színe igényelné azt, hogy korrigálva legyen a színhőmérséklet. Ennyi az, ami a kritikám, a ritmus az abszolút jó. Várjuk a folytatást, ne várj rám az elemzéssel, küldd a képeket. (hegyi)
értékelés:    

Ellentmondást érzek, István. És azért mondom ezt most neked ilyen határozottan, mert tudom, hogy erős az irodalmi vénád. Miért Pilinszky? Ehhez a képhez miért Pilinszky, és miért ez a vers? Azt gondolom, hogy másról beszél a kép üzenete. Ezzel azért van bajom, mert nagyon erős a kép is, ha úgy vesszük, mert nagyon kevés képelemmel dolgozik, és nagyon erős a vers üzenet is, és ez így együtt nagyon ellentmondásban van nekem. Nem sok hiányzik ahhoz, hogy ez rendbe jöjjön. Csak a gesztus. Amit most látunk, ez az egymáson áttett láb a lazítás gesztusa, üzenete, hogy pihenek, hogy este van, és nincs már más dolgom, hogy végeztem a mosogatással is, nincs kedvem könyvet olvasni, úgyhogy hanyatt dőltem a kiságyon, aztán nézem a plafont, és közben az olvasólámpa megvilágítja a lábam. Tényleg csak annyi hiányzik, hogy ezt a gesztust pontosítsd. „Égve hagytad a folyosón a villanyt. Ma ontják véremet.”, szól befejezve ez a verssor. Itt nem az a kérdés, hogy égve maradt egy villany, és oda beálltam, hanem az a dráma, ami ennek a nekikészülődésnek a drámája ebben a versben, hadd ne nekem kelljen leelemezni, ezt szerintem te pontosan tudod (válásakor írta a verset Pilinszky). Márpedig, hogyha ez így van, ez a képi megoldás nem ezt a lábtartást igényelné, mert egymás mellé helyezve a két lábfejet lehet, hogy erőteljesebb üzenetet kapnék, és már nem lenne probléma az, hogy miért ez a cím. Ha elfelejtem a címet, és csak a képet nézem, akkor viszont azt mondom, hogy ahhoz, hogy ez jól értelmezhető legyen, ahhoz kevés még a fény. Túlságosan sötétbe buktatod a lábszáradat, márpedig ennek valahol folytatódnia kellene. Nagyon szép az a felderengés, de ha egy lábról volna szó, mondjuk a jobb lábadról, akkor azt mondom, hogy az még úgy hagyján, mert az szépen veszik bele a háttérbe, de a bal lábad fej része elég erősen kapott fényt, úgyhogy valahol ellenpontban ez most hiányzik a képen. Azt is el tudnám még képzelni, hogy készítesz egy olyan képet, egy olyan aktot, amikor úgymond a fej-szintről csinálsz egy fényképfelvételt, és több fényfolttal játszva rajzolsz ki egy testformát. Azt gondolom, hogy ennek lehetne ez egy iránya. Ez ráadásul értelmezné azt is, hogy miért álló formátumú képet használsz. Kísérleteztem én is Mantegna-nak a képével, megfordíthatod, hogy mit látott vajon a modell, hogy ez az ő szemszögéből nézve hogy nézhet ki. Sokféle ötlet van, de én ezt most visszaadnám ismétlésre azért, mert azt hiszem, hogy nagyon kevés hiányzik ahhoz, hogy ez egy tökéletes megoldás legyen. (hegyi)

Üdvözlünk a Látszótéren, kedves Tibor! Amit kapunk, az egy nagyon erős jelzés, és egy nagyon erős önvallomásnak az első lépése. Az ember, amikor szembenéz a saját testével, a saját tökéletlenségeivel, hiszen még a legnagyobb szupermodelleknek is vannak titkaik a saját testüket illetően, legyen szó akárcsak egy szemölcsről, vagy egy anyajegyről, akkor ez a számvetés, ez a leltár az évek múlásával egyre több bejegyzést kap. És ezek a hegek, a sérüléseinknek a nyomai egy-egy ilyen útjelző póznaként is felfoghatóak. Mikor volt a vakbélműtétem, mikor volt, amikor levették rólam azt az anyajegyet, mikor volt, amikor beleestem a kirakatba, szóval utólag ezek már olyan emlékek felidézései, amiket az ember, mint a katonaságot is, megpróbál pozitívan szemlélni, de azért ezeket megélni nem olyan egyszerű. És nyilvánvaló, hogy nem olyan egyszerű együtt élni ezekkel a nyomokkal, mert olyan ez egy kicsit, mint a tetoválás, valamilyen jelzést örökké hordoznak rajtunk, akár akarjuk, akár nem, és ezek kinek-kinek a saját küzdelmei, hogy ezeket elfogadja, mint esztétikai módosulásokat. Képileg lehetne egy kicsit pontosabb, a világításnál túlságosan kiég a jobb oldal, de erre lehet majd a későbbiekben egy kicsit nagyobb figyelmet adni. Ez egy 3 csillagos leckemegoldás, és ahogy az előzőekben mondtam, ne várj rám az elemzéssel, hanem tessék küldeni a többi leckét is. Várjuk a munkáidat! (hegyi)
értékelés:    

Azt gondolom, hogy ez egy jó kis ritmus, olyan laza és szellős. De ha ezt a szellős kompozíciót veszem, akkor a vágások nekem elég érdekesek, főleg a cipőnél, mert nem nagyon értem, hogy miért vágtunk bele az orrába. Ha a logó a fontos, hogy ez egy Tisza cipő, akkor arra több fényt adunk, és akkor jobban értjük. De jó a gesztus, értem, hogy miről akarsz mesélni, stíluselemeket hoztál létre, amik rajzosan bár, de jól szemléltetnek valamit. Ezt egy jó megoldásnak gondolom. A színvilág egy kicsit fáradt, de gondolom, ebbe belejátszik a rossz idő is, úgyhogy ezt most elnézem. Ez egy jó 3 csillagos leckemegoldás, és várjuk a folytatást, és egyébként ez nem jelenti azt, hogy erre ne lehetne küldeni még leckét. (hegyi)
értékelés: