Önportré arc nélkül

Nézünk

Nézünk

And when you gaze long into an abyss, the abyss also gazes into you. /F. N./

Kedves Anna, az ötletet értem, én is játszottam ilyennel. Az egyik elemzésben már elmondtam a szelektív színezésnek a problematikáját, és ez itt is áll, és nem vagyok hajlandó elfogadni szelektív színezett képet. Bocsánat, de főképp attól az embertől nem, aki megoldja a Coca-Colás üveget, úgyhogy próbáljunk meg arrafelé keresni, a mondanivalónkra próbáljunk meg fókuszálni. Ez csak az egyik része a dolognak. A másik az, hogy most itt kísérletezel valamivel, amit én értek, de ez a kísérlet nem fog esztétikailag megoldódni. Azért nem, mert visszatetszést kelt a nézőben. Idegen, ijesztő, és nem akar az ember ilyennel szembesülni. Ha viszont szembesíteni akarod, akkor ennél rafináltabbnak kell lenni. Ha azt szeretnéd, hogy tényleg visszanézzen a sötétség, a mélység, az üresség, vagy a félelem a képedről, miközben nézed, és ha szeretnéd, hogy bármi ezt a hatást elérje, akkor sokkal konkrétabb eszközökkel kell dolgoznod. Az, hogy egymásra raksz egy macskát, meg egy feltehetően női szemet, nekem ez nem tudja azt hozni, ami ezt komolyan vehetővé teszi. Erről most én ezt gondolom. (hegyi)

Tíz

Tíz

A megfigyelés tudom, hogy honnan jön. Valamelyik rádióadásnál volt itt egy helyzet, aminél Ágnes itt volt, és még szóvá is tette Jóska lábujj összefonási gyakorlatát, az volt nagyjából hasonló, ezért örömmel és érdeklődéssel láttam viszont. Amivel megint problémám van, az a világítás és a fénytani helyzet. És újból és sokadszor. Én bírom, úgyhogy addig fogom mondani, amíg nem látok változást. A tónusrenddel van problémám. Takard le a kép bal alsó sarkát, és egyből fogod látni, hogy miről akarok beszélni. Az a belső titok, az a belső megfigyelés, ami ott történik belül takarásban, azt érvényteleníti az, ami az alsó résznél történik. Erre tessék azért odafigyelni. Nagyjából ez igaz az átellenben lévő sarokra is, de jelen pillanatban az kevésbé zavaró. Nyilvánvaló, hogy ha ezt elkezded visszavenni tónusban maszkolással, akkor a felső rész is változni fog. Voltál photoshop táborban, ezt is elmondtam. Nem nagyon szoktál reagálni Ágnes az elemzésekre, és ezen nagyon meg vagyok lepődve, remélem, hogy nem azért nem reagálsz, mert nincs mit mondanod rá. Szóval, számon kérem azt, amit ott mutattam, mert ott volt szó a maszkolásról, tessék csinálni. Ez most 2 csillag. (hegyi)
értékelés:

hajHegyi Zsolt-2013.10.13. 12:10

haj
haj

Két képet kapunk, és megint felmerül bennem a kérdés, hogy miért kettőt. Ad-e ez valamilyen továbblépést, felelnek-e egymásra ezek a képek úgy, hogy ez a kommunikáció a két kép között folyamatos, és dinamikus maradjon? Én úgy érzem, hogy nem. Másról beszél a két kép, de ahhoz túl nagy a változás, hogy csak egy pici elmozdulással folyamatossá tegyük ezt a billegést, viszont ahhoz meg kevés, hogy egy történetnek a kezdő és a végpontját kapjuk. Ha ezeket nem tudjuk megoldani, akkor nem tudom, hogy miért van két kép, és inkább azt érzem akkor ebből, hogy valamiféle bizonytalanság van, hogy melyik kép az, amelyik erősebb. Ha engem kérdezel, akkor az első, mégpedig azért, mert az tónusban rendben van. A második képnek a jobb oldala nagyon kivisz ebből az egészből, nem tudok úgy fókuszálni, ráadásul ez a tincs, ami magába visszafordulva egy körformát hoz létre nekem kevésbé izgalmas, mint azok a vonalak, amik úgymond kifutnak a felső képből, az nekem izgalmasabb. Úgyhogy, ha választani lehet, akkor az első képre teszem le a voksom. Megint azt mondom, hogy jó irány, jó ötlet. Tessék bátornak lenni, működik ez önmagában is. Megadom a 3 csillagot az első képre. (hegyi)
értékelés:

Önkép II.

Önkép II.

A megfigyelés jó, de nem nagyon értem, hogy a kép baloldalán miért hagyod, hogy az a forma tovább folytatódjon. Az árnyék sem tökéletes, a térbeliségét sem biztos, hogy jól ábrázolja. Elindul egy újabb forma a válladdal, ami nem biztos, hogy nekem kell. A háttérben újból úgymond kinyílik ez a zöldes viszonyrendszer, de a kép jobb oldalán ez egy értelmezhető és jó ritmus, a bal oldalán viszont túl sok szükség erre nincs. Egyszerűen fogalmazva, ezt a képet a figurának az orránál elvágtam volna. Elég ebből egy fél, és akkor egy értelmezhetőbb helyzet lenne azzal együtt, hogy nagyon jók azok az átlátások, amik mögötte történnek ezekkel a díszbokrokkal, meg a kis rózsafejekkel, meg a virágokkal. Szóval, én azt gondolom, hogy az a része jó, és a rajta nyugvó kéz is jó, de nincs szükségem arra az árnyékokkal szabdalt részre, mert komorabb, szürkébb, és hatásában gyengíti az egész képet. (hegyi)
értékelés:

Kié ez?

Kié ez?

Második nekifutás.

Úgy érzem, volt értelme annak, hogy beszélgessünk erről a mappáról, és itt most egy olyan üzenetet hozott Noémi, aminek az előző képhez nincsen túl sok köze, tehát hangulatában is, és mondanivalójában is teljesen másról szól. Kicsit távolabb léptünk a témától, kicsit elrajzoltabb az üzenet, kevésbé személyes, mint amilyen az előző volt, de üzenetben sokkal hatásosabb. Itt is hagy némi kérdőjelet a dolog, hogy ez egy mappa, vagy egy fényképfelvétel, vagy egy papírlap, vagy mi akar lenni, tehát a mappaság még itt sem jön át, de ez nem baj. Nem tárgyfotót készítünk, hanem egy benyomást. Ez a benyomás itt most jól működik, nagyon jó ez a háttér függöny, nagyon szépek a gesztusok. Talán annyit hozzátennék, hogy egy nagyon pici derítéssel szemből, még plasztikusabb lenne a dolog. Nem a mappára gondolok elsősorban, hanem a kézre, tehát, a térbeliség ábrázolásához nem elég a főfény, ahhoz igazából kell a derítés, kell az, hogy valami visszavert fénnyel tényleg körbe tudjam rajzolni azt a térbeli kiterjedést, ami egyébként jellemző mondjuk akár erre a karra is. Ha hagyom nagyon egy irányból jönni a fényt, mint itt most, akkor a nagyon árnyékban lévő részek úgymond elszegényednek, tehát, gesztusukban, tónusukban, rajzolatukban nem azt a gazdagságot hozzák, mint amit egyébként ebből ki lehetne hozni. Nyilván ezen lehet utólag segíteni, bár most azt gondolom, hogy elég macerás lenne ezt itt utólag megoldani, egyszerűbb lenne ezt majd kipróbálni. Nem azt mondom, hogy ezt ismételje meg Noémi, mert ez egy 3 csillagos leckemegoldás, hanem azt mondom, hogy a későbbiekre nézve, ne elégedjünk meg azzal, hogy csak egyféle fénnyel dolgozunk. A fény a fotográfus legnagyobb barátja, és azt gondolom, hogy ezt kár lenne figyelmen kívül hagyni, vagy kár esetlegesnek hagyni, hogy hát, jó, valamilyen fény besütött a szobába, és azzal dolgozom. Keresni kell azt, hogy hogyan lehet ebből még többet kihozni. Akár egy lámpával, akár egy tükröző felülettel, és ennek is, ugye, sokféle fajtája ismert egy tükörtől kezdve egy fehér kartonig sok minden szórhatja vissza a fényt. (hegyi)
értékelés:    

Az út mocska

Az út mocska

Egy régebbi projekt/fotósorozat részeként készült, most dolgoztam még rajta kicsit.

Nem sokan oldják meg ezt a leckét, és ennek értem is a problematikáját, hiszen meghökkentőnek lehet nevezni ezt a leckét, mi az, hogy talp? A lecke leírásában vannak hívószavak, és nyilvánvaló, hogy ez egy kérdés, mit tudok én ezzel kezdeni, hogy tudok ezzel az egésszel azonosulni? És azt gondolom, hogy amit ebből ki lehetett hozni, azt Anna megtette, függetlenül attól, hogy most sem pontos a kép kivágása, mert a kép felső részénél nagyon beszorítva érzem a sarkát annak, aki ezt a lépést létrehozta. Ettől függetlenül mondom azt, hogy ez egy nagyon jó leckemegoldás. Olvastam a kommenteket, hogy némileg problematikát éreztek abban, hogy ez egy beállított, instruált kép, én meg azt gondolom, hogy nyilvánvaló, hogy a szituáció is hozza ezt, mert hát, véletlenül az ember nem hasal le a földre. Másrészt nincs azzal semmi baj, ha a kép beállított. Az, hogy ez most mennyire sikerült jól, azt gondolom, hogy elég erős az üzenet, azzal együtt, hogy ez a kép még nagyon sok más képkivágást is elbírna. Akár úgy, hogy jobban ráközelítünk a talpra, akár úgy, hogy líraiabbra vesszük ezt a figurát, és tágabb képi értelmezést adunk, de mindezzel együtt, én ezt egy 3 csillagos leckemegoldásnak gondolom. (hegyi)
értékelés:    

Katalinka szállj el

Katalinka szállj el

Az ötlet jó, és a gesztus is tulajdonképpen megfelelő. Én azért megvártam volna azt, hogy ő elkezdje bontogatni a kis szárnyait, ennyit hozzátennék, mert így most ez nekem azért dinamikában kevesebb. De az irány jó. Azért attól az embertől, aki annyira precíz tud lenni, mint ahogy a 3. leckédnél láthattuk, attól azért azt várnám, hogy ezt a többi képen is mutassa meg. Én most ezt itt nem érzem annyira erősnek, úgyhogy azt kérném, hogy ezt a leckét most ismételjük meg, és még egyszer mondom, az első három leckével dolgozzunk. (hegyi)

Emberfia

Emberfia

René Magritte nyomán

Ez egy nagyon jó gondolat, és tényleg benne van Magritte, és a gondolatnak én nagyon örülök. Jó ez a kis kinőtt bőrkabát ezzel a pólóval, meg a sállal, meg a háttérben is jók ezek a muskátlik. Annyit azért hozzátennék, hogy az az oszlop nekem túl sok a jóból, úgy lett volna jó lógatni, hogy a testtömegből érdemes lett volna kimozgatni. Ha a fejed a két muskátli közé kerül, akkor még izgalmasabb lehetne ez az egész. Ettől függetlenül ez egy jó leckemegoldás, köszöntünk itt, a Látszótéren, megvan a 3 csillag és a lecke is. Azt kérem, hogy az első három leckére küldj képeket! (hegyi)
értékelés:    

Füli

Füli

Neszekre figyelek.

Kedves Anna, köszöntünk a Látszótéren! A kép formailag izgalmas lenne, de tónusában nem teljesen szerencsés, és nem nagyon értem ezt a színmódosítást sem, a szépiát ha lehet, én száműzném a fotográfiából, mert annyira hatásvadász, előrágott, hogy a néző ha akar se tud másfelé indulni, csak a merengő melankóliába. Szeretnélek elkanyarintani téged ettől a szépiás ügytől, mert ennek giccs szaga van. Ettől függetlenül én megadom erre a 3 csillagos leckemegoldást akkor, ha megígéred, hogy ezt megcsinálod jól, mert a világítás most eléggé esetleges, és ha a fül a lényeges, akkor azt nem hagyhatjuk ennyire szürke tónusban. (hegyi)
értékelés:    

Aposztróf

Aposztróf

Van úgy, hogy értem, csak nem érzem.
S van úgy, hogy érzem, de nem értem.

Az, hogy ez milyen helyzet, valami kályha, vagy konyha lehet, vagy nem tudom, ahol a képek a falon is tükröződnek, és maga ez a tűzhely, vagy annak a falat védő fém lemeze is segítség, és ebben ez a sziluettes ábrázolás, ez nekem tökéletes. Ez egy nagyon, nagyon erős első lecke. És én nagyon örülök annak, hogy ez a kép ide megérkezett, mert ez már hivatkozási alap lesz a következőkre nézve akkor, amikor a többi leckét megoldjuk. Talán annyit hozzátennék, hogy én még szigorúbb lennék a képkivágással, ugyanis most a kép jobb oldalán van egy olyan rész, ahova egy másik tárgynak az árnyéka is esik, lehet, hogy az egy szekrény volt, vagy nem tudom, hogy micsoda, na, én azt már javarészt vágnám, legalábbis azt, ami ez a szürkés falfestés melletti rész, azt én biztosan levágnám. Akár a falon lévő kép határáig vágni, és ez igaz egyébként egy kicsit fentről is, onnan is vágnék egy keveset, egy félujjnyit legalább. És lehet, hogy a kép aljából is annyit, hogy ehhez a barnás-vöröses tónusnál legyen a vágás. És akkor még inkább a konstrukció kezd el működni, és kevésbé az a szoció, ami ennek sajátja, de ettől még megmaradna az íze. Én most ezt mondom, hogy ennyit érdemes, de hát, vágni még mindig lehet, az nem olyan nagy probléma. Köszönöm, és ez egy nagyon jó megfigyelés! (hegyi)
értékelés:    

Milyen idő lesz ma?

Milyen idő lesz ma?

Ismétlés II.

Csaba, egyre jobban haladunk a képi megoldásban, és én most felmentelek ennek a leckének a további gyűrésétől. Majd visszatérünk még erre, de azt gondolom, hogy ebből ennél sokkal több nem hozható jól ki. Azon érdemes elgondolkodnod, és ez a te döntéseden múlik, hogy az elő-, a közép-, vagy a háttér a fontos. Háttérnek vehetjük az eget, középtérnek a házat, előtérnek a figurát, és ezeket egymásról valahogy le kell választani. Igen ám, ez most meg is történik, viszonylag jól, merthogy három elkülöníthető tónustartományt kapunk, de biztos vagy abban, hogy ez a sorrend? Mert itt most valami egészen fordított ügyet látok, az ég és a felhők azok, amik a legközelebb jönnek hozzánk, a középtér marad nagyjából a helyén, és az előtérben lévő figura megy hátra. Ettől az ember egy kicsit furcsán érzi magát, hogy megfordult a tónusrendbeli sorrendünk, és ez olyan érdekes, mert hiába plasztikus az egész, meg hiába van térbelisége, hogyha ennek a sorrendjét úgymond felcseréled. Nem baj ez, nem azt mondtam, hogy ez hibás, csak furcsa, és ennek indokokat kell találni, hogy ezt a néző értse, és ne érezze magát kellemetlenül. Vagy érezze magát kellemetlenül, ha ez a célunk, tehát, ha szorongatni akarjuk a nézőt, akkor az is érvényes lehet, csak akkor olyan történetnek kell itt elindulnia, amiből a végén valami bűneset történik, vagy ki tudja, hogy mit lehet még ebből kihozni. Mindenesetre van ennek egy kis félelemkeltő hatása, de nem baj ez, megvan a 3 csillag és a leckemegoldás. Haladjunk tovább! (hegyi)
értékelés:    

Bojleres

Bojleres

Bocsánat, de ezt így ebben a formában nem tudom értékelni. Ez nem az az irány, ahová vissza kéne lépni Ágnes, mert ezen te már jócskán túl vagy, ugyanis ez sem nem hordoz mélységet és abból adódó sztorit, sem nem erős kompozíció, sem nem esztétika, szóval bármely irányba is keresem az okot, nem találom, hogy miért lett ez lefényképezve. Ha ez 4 éve kerül fel tőled, még hagyján, in memoriam kis canongép. (hegyi)

Dosszié

Dosszié

A/4-es gumis mappa. A vágyaimnak.

Elég hosszan beszélgettetek erről a képről, aminek nagyon örülök. A kommentben is leírtam, hogy ez egy nagyon híres fotográfiája Brassainak a New York–i pályaudvarról, miközben egy nagyon erotikus megközelítés kapunk ezzel a vörös körömlakkos női kézzel. Ez eleve feltételez egy viszonyrendszert, de azért most ez nem teljesen egyértelmű, hogy a fotóhoz való viszony, vagy a tárgyhoz, vagy ahhoz, amit ez a tárgy képvisel, és még akár tovább is mehetnénk ezen az úton, hogy akár, ha ezt elfogadom, hogy ez egy dosszié, akkor amit a dosszié maga hordoz, ahhoz is lehetne egy csatolás. Tehát sokféle irány lehet, és ez most nem igazán egyértelmű, hogy miről beszélünk. Azért nem egyértelmű, mert magában már az sem az, hogy ez egy dosszié. Ha az ember nagyon figyelmes, akkor láthat rajta a hajtáshoz segítő benyomódásokat, láthat rajta magához a mappához tartozó gumicsíkot is, de azért ember legyen a talpán az, akinek ez egyből feldereng, és ha nem a leirattal, hanem csak a képpel foglalkozik, akkor meg fennáll a veszély, hogy valamiért ehhez a képhez ragaszkodik az alkotó, valamit ezzel szeretne mutatni. Igen ám, csak az a kérdés, hogy mit. Mi az, ami ebben engem izgat? Ha itt a tárgy lenne a fontos, akkor ennél felismerhetőbbnek kell hagyni ezt a tárgyat, nem lehet ennyire szűkre vágni. Azt gondolom, hogy annak mindig jelentése van, ha valakit magunk elé emelünk, mint egy mellvért, egy másik alkotót, de ott kutyakötelességünk a viszonyrendszert tisztázni, és a néző elé tárni. Ez most ennél a képnél esetlegessé válik, mintha el lenne maszatolva azzal, hogy én szerelmes vagyok Brassaiba, és akkor azt mondom, hogy nem is ez az igazság, hanem a gumis mappa, hogy hát, én véletlenül kaptam egy ilyen mappát, és olyan tök jó, hogy van rajta egy fotó. Tessék vállalni azt, hogy mi a valós indok, mert akkor ez át fog jönni a képen. Mi az, hogy a vágyaimnak van ez a mappa? Mi lesz ebbe beletéve? Szerelmes levelek, vagy fotográfiák? Tehát valamilyen szinten az ember nem bujkálhat ennyire, mert akkor az őszintesége kérdőjeleződik meg a dolognak. Tessék ebbe erősebben belemenni. Mivel ez egy fontos mappa, gondolom, megvan még, úgyhogy tessék ismételni. (hegyi)

Féldüh

Féldüh

Hát, olvastam a hozzászólásokat, és meg vagyok egy kicsit lepődve azon, hogy min megy a szőrözés, mert azok, amik ott kérdésként felmerültek, engem nem annyira izgatnak. A kép abszolút jól dolgozik a térhatással, az, hogy ő most fityiszt akar mutatni, ökölbe szorította a kezét, vagy mit csinált, ilyen szempontból mindegy, ahogy az is, hogy mennyire botladozik a cím mindehhez képest. Nyilvánvalóan az lesz majd a következő lépcsőfok, hogy a címmel is egyenesbe jöjjünk, de én most a képre fókuszálnék, és a kép önmagában szerintem elég erős üzenetet ad. Akkor is, hogyha én azt mondom, hogy ebben a képben benne van a kapaszkodás, mindenféle olyan érzelmi hatás, ami önmagánál a formánál többről beszél. A felfelé fordított tenyér, a becsukott ujjak, de az is, hogy a csuklódat mutatod. Persze, mindenki a saját élményvilágából dolgozik, amikor megpróbál egy képi hatást elraktározni magában valahová. Én azt gondolom, hogy talán abban közös lehet az élményanyagunk, hogy ez a fajta kéztartás, a csukló mutatása, ez a helyzet a kórházi történeteket hozza nagyon sokunknál vissza, azokat a helyzeteket, amikor akár mi magunk vagyunk kiszolgáltatottak, akár bárkit, akit fontosnak tartunk, és meglátogattunk, kiszolgáltatott helyzetben találjuk. És ehhez nem kell sem infúzió, sem semmilyen más ügyet pluszban bekapcsolni. Ez a kép önmagában üzen. Tulajdonképpen lényegtelen a környezet, lényegtelen az, hogy milyen szituációban lett ez a valóságból kimetszve, mert önmagában ez a gesztus elég erős ahhoz, hogy ezt az egészet elvigye a vállán, úgyhogy ez egy abszolút 3 csillagos leckemegoldás. Azt kérném Istvántól - ha lehet ilyet kérni -, hogy próbálja meg komolyan venni azt, hogy vegyen fel egy ritmust a leckebeküldésben, különben túl sok értelme nem lesz az elemzésnek, ha a két beküldés és elemzés között eltelik fél év. Hajrá tovább! (hegyi)
értékelés:    

Menjek? Maradjak?

Menjek? Maradjak?

Megint azt mondom, hogy a színekkel jól dolgozol, a formákkal is jól dolgozol. Egyetlen egy kérdés van, hogy a comb, ami a kép bal felső sarkába fut ki, ez a comb a másikhoz, a térdhez és a sípcsonthoz képest tónusban és formában már nem tud megállni a lábán, mert szétesik technikailag. Itt is azt mondom, hogy a mobiltelefon kevés. Olyan zajok vannak rajta, amitől ez nem működik. Ez egy jó első lecke, és én erre most megadom a 3 csillagot és a leckemegoldást is, ugyanakkor azt hadd tegyem hozzá, hogy ez még a tanulmány kategória, tehát ebből egyszer csak, ha már rendes fényképezőgéppel dolgozol, neki kell állni ezeket a tanulmányokat újra megcsinálni. Mégpedig azért, hogy utána tisztába gyere azzal, hogy aha, ha én ezt egy rendes géppel csinálom meg, akkor abból mi fog kijönni, akkor hol bukik le az egész, akkor lehet, hogy túl van világítva a combom, lehet, hogy egy textilt oda kellett volna rakni, akár egy vörös kombinédarabot oda kellett volna lógatni? És mennyire jó lenne ezzel a zölddel az a vörös. Szóval van ezen még mit dolgozni, várom a folytatást! (hegyi)
értékelés: