Önportré arc nélkül

Első leckének ezt szánom! Rólam sokat nem árul el, de alkotói stílusomról annál többet. Szeretem morbid, és extrém módon megfogni a témákat, és így néha elég fura képek születnek tőlem. Sokan szeretik, de páran szokták azt is mondani, hogy nincs minden rendben a fejemben... Ez van!

Megvan a három csillag, meg a leckemegoldás is, én értem a humort is, és azt is, hogy ráborult a ketchup. Tudod, az a helyzet, hogy amikor egy ilyen képet valaki megcsinál, azzal magának nehezíti meg a dolgát, mert földobtál egy labdát, viszonylag jól megoldott a kép, kicsit a vignettálás nekem erős, de egyébként jó ez a háttér, jó a geg. Én lehet, hogy a kisujjnak a köröm részét is élesen hagytam volna, de jó a megoldás. Jól el tudod hitetni azt, hogy itt tényleg egy levágott kisujjat látunk, úgyhogy maga a poén rendben van, de azt tegyük hozzá, hogy nehéz ezen az úton továbbmenni úgy, hogy ne váljál sablonossá. Azzal tetted most fel magadnak a lécet, hogy innen hova tovább, merre fogunk továbblépni, ugyanakkor meg kellenek az emblematikus képek ahhoz, hogy később ha azt mondom Tamaskovics, akkor egyből bejöjjön, hogy ja, a csávó, aki levágta az ujját. (hegyi)
értékelés:    

Lehet ennél őszintébben bemutatkozni? Kb 2 hete készítettem ezt a fotót, ez volt a második próbálkozásom ezen a téren. Nem egyszerű, a fények is rendben legyenek, a teljes szem is benne legyen, a kamera is elég közel legyen (csak szuper makróban hajlandó elég éles képet készíteni, zoom nem lehetséges...) és még a retinám se égjen ki. :D Szóval sok könny árán sikerült lőni pár hasonló képet.

A keretről beszéltünk az előző képnél, viszont megint azt mondom, hogy nagyon izgalmas az a képi megoldás, amit itt kapunk. Nagyon mai, nagyon friss szemléletmód a tükröződéssel, a szempillákkal, a szempillákra kent ragaccsal, őrület na. Egészen meghökkentő, megdöbbentő kép. Abban nem vagyok biztos, hogy ez egy négyzetes kompozícióban nem lenne-e erősebb, és akkor a képnek a jobb oldalán még egy kicsit többet adni. De gondolom így is volt mit vacakolni ezzel a képpel, mire ezt meg tudtad csinálni, nem egy egyszerű dolog, mert az embernek a reflexe hamar elműködik, hogy becsukja a szemét, ha ilyen közel kerül oda valami tárgy. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:    

Bara, azt mondd meg légy szíves, hogy miért ez a címe, ezt nem teljesen értem, hogy itt mit akar pótolni a három pont, milyen gondolati sémában kellene elinduljak. Lassan ott tartok, hogy a komolyságát a munkának megkérdőjelezi az, ha az ember nem nagyon akar megtanulni címeket adni a munkáinak, mert az is egy viszonyulás, egy viszonyrendszer, valamilyen koordinátarendszerben elindulok. Én nehezen tartom elképzelhetőnek ezt az állandó címnélküliséget, főképp azért, mert ahhoz nagyon rendben kellene lennie a képnek, hogy azt mondjam, hogy tök mindegy mi a címe, meg van véve kilóra. Ennél a képnél én most mondok két problémát, ami számottevő: az egyik problémám a gyűrű, én elhiszem, hogy ezt a gyűrűt azon az ujjadon hordod, de most azt a gesztust, amit mutatsz, gyengíti az ékszer, oda figyelek, és nem a gesztusodra. A másik, hogy hasonlóképpen pontatlan a fogalmazás attól, hogy az egyik körmöd sötét háttér előtt van, a másik nem, keresem, hogy mi van, az egyik letört talán, szóval szóródik a figyelmem. Azért fontos ezekre az apró gesztusokra odafigyelni, mert ezek azok, amik egyébként akár jó irányba is mutathatnak. Ha mind a két köröm meglenne rendesen, tényleg csak egy kicsit kellett volna mozdítani a kézen, akkor erősebb lenne az üzenet. Ezt azért merem neked mondani, mert viszonylag sokat beszélgettünk már képekről, és sok leckén túl vagyunk, én nagyon örülök, hogy elkezded újból a leckéket, egyszer nem ártana úgy végigmenni a leckéken, hogy végigcsinálod a leckesort, de egy kicsit pontosítva kellene. Megvan a három csillag, és a leckemegoldás is, mert ez egy jó gesztus, csak figyelj oda arra, hogy mennyire gyönyörűek az ujjaid, ahogy a hüvelykujjad, a gyűrűsujjad és a kisujjad kiad egy formát. Nézd meg, hogy az mennyire izgalmas, főleg a kisujjad, ahogy ott támogatja a másikat, és oda mellésodródik. Ezek az apró nüanszok azok, amik finomak, nőiesek, kellemesek, akkor azt ne rontsuk el egy ilyen gyűrűvel. Lehet, hogy én a karperecet is levettem volna. (hegyi)
értékelés:    

A helyzet az István, hogy ez a dolog akkor érdekes, ha a különböző médiumokhoz hangolod a képet. Azaz más kell és más elég papíron, monitoron, tif-ben, jpg-ben, más kell fényeshez mint matthoz, tehát ha ennyire az érzékelés határait feszegeted, akkor a magad által kijelölt út csak úgy lesz egyenletes és a néző számára is dekódolható, ha arra is figyelsz, hogy mit lehet látni. Mert te tudod, mi van a képen, de a néző csak sejtheti. Ez a difi, és emiatt mondom, hogy a dolog izgalmas, ha megtalálod és kigyakorlod a technikát hozzá, hogy annyit mutass, amennyi kell, de annyit mutass. (hegyi)
értékelés:

Pistám, első lecke, önportré arc nélkül, érdekes ez a képi világ, amit itt mutatsz. Ha a kép fölső egy centijét levágod, hogy ne legyen benne a jobb felső sarokban az a világosabb csík, ami nem hordoz üzenetet, akkor még erősebb lenne a kompozíciód. Megérné ez a vágás, mert ez egy jó üzenet, tetszik. Remélem, hogy a rádiós pihenő most ad neked energiát és időt, hogy a képekkel foglalkozz, úgyhogy várom a folytatást, ez három csillagos. (hegyi)
értékelés:    

Nagyon érdekes ez a kép, amit kaptunk Attilától, ez egy jó bemutatkozás, és köszöntjük is itt a Látszótéren. Ami nekem hirtelen beugrik, amikor ránézek a képre, az, hogy ez valamilyen középkori fickó, aki be van öltözve ruhába, és valamilyen vállpánt is van rajta. Aztán látom, hogy az valószínűleg egy laptopnak a keret része, és van ott egy szem, ami figyel ránk, és mégis valahogy nekem ez az íjászatos helyzet jön át a képből, nem tudom miért. Maga az ötlet jó, és a geg is rendben van, úgyhogy a megoldást jónak tartom erre a leckére. Az elemzés később van, hetek telnek el a kép felkerülése után, és látom, hogy közben jöttek újabb képek tőle, majd szép sorban megyünk azokon is végig, de azt kérem tőle, hogy próbálja meg, hogy az első három leckével foglalkozik most, és azokra küld friss képeket. Ettől függetlenül jöhetnek a többi leckére képek, nem mondom, hogy azzal álljunk le, de ezzel párhuzamosan kezdjük el a munkát az első három leckével, és kicsit ebbe mélyedjünk jobban el. Erre a leckére megvan a három csillag, és a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:    

Úgy érzem, ez az a kép ami most a legközelebb áll ahhoz, hogy engem jellemezzen. A képen látható Smena egy bolhapiacról származik, és nagyon a szívemhez nőtt... Amikor vele fényképezek sosem tudhatom milyen képek születnek. Néha pár napon belül látom az eredményét, van mikor csak hónapok múltán, de a végső eredmény sosem hagy hidegen. Szeretem, mert nem tökéletes.

Semmi se tökéletes, csak törekszünk rá, és az a jó, ha mindig csak közelítünk, a tökéletesség elérése a végállomás. Köszöntünk a Látszótéren, nekem is volt Smenám, valahol még megvan, Smena Symbol volt a neve, kisvirág, ember, felhőcske volt rajta. Jó kép, jó megoldás a leckére, várjuk a folytatást! (hegyi)
értékelés: