Önportré arc nélkül

Egy marokkal

Főzés közben támadt ötlet.

Az ötlet kiváló, remélem azt az árvácskát nem ettétek meg. Várjuk a folytatást! (hegyi)
értékelés:

Megosztottan

A kép séta közben készült hazafelé jövet. A nap előjött egy pillanatra és a járdára vetült árnyék a saját problémáimat, belső vívódásaimat juttatta eszembe.

Dani, üdv a suliban, jó megoldás, várjuk a vívódásaidat, oszd meg velünk, hogy mi is vívódhassunk veled! (hegyi)
értékelés:

[jwplayer|config=4:3|file=/sites/default/files/12/03/villalobos1203123_1.mp4|image=/sites/default/files/12/03/villalobos1203123_1.jpg]

Az helyzet, hogy a zene összerántja a dolgot, de így most ez nincs készen, nincs befejezve, akkor sem, ha ez csak egy teaser, egy figyelemfelhívó előzetes, mert hiányzik valami olyan képi utalás, ami előrevetíti, mi is fog történni majd abban a valamikori filmben, vagyis csak blendézések és szövegúsztatások vannak, ami így inkább egy irodalmi alkotás lehet, vagy mondjunk témafelvetést, ami bármi érdekes is, de képileg nem tart a monitor előtt. Ezen felül ha csak szöveg van, akkor annak átgondoltnak kell lennie, nem csak tartalmában, de formájában is. Ékezetes szöveg, ékezetes betűket kíván, akkor is, ha adott gépen nincsenek magyar karakterek, az unicode világában ez nem okozhat gondot, csak picit utána kell nézni, hol lehet kóddal előhívni az ékezeteket. Aztán a tipográfia, ami most inkább egy steadycam horrorhoz hajaz, mint filozófiai felvetéshez, ezek a betűk inkább a bizonytalanságot, e belső riadalmat vetítik előre, ezért nem igazán alkalmasak a szöveg súlyának megjelenítésérére. A három pont, ez már tipográfia, szó végén jelenik csak meg, hibás használat, ha szó elejére is odatesszük, akkor is, ha a logika szerint akarjuk jelezni, hogy egy megkezdett mondat folytatását látjuk. Ami a betűúsztatást illeti, a Csillagok háborúja az egyik alap film ebben, ahogy ott sorolnak a szövegek, vagyis ha zoomolom a szöveget, akkor használjam azt, ha úsztatom fel s le, akkor azt, de semmiképp se keverjem a kettőt, mert ez is a bizonytalanságot növeli a nézőben, és nem a téma kérdéseinek bizonytalanságát, hanem a készítőét. Ha kérhetem, ezt kéne javítani és újragondolni, tipóban is, és abban is, hogy valami azért képileg is kell, hogy történjen azon kívül, hogy olvashatjuk a szöveged. (hegyi)

Tükör által

Nem az igazi, de foglalkoztat ez a téma.

Jó ez a megoldás itt, ha jól értem, akkor a kép előterében van valami egészen homályos belőled, és ez jó, hogy ezzel a gondolatkörrel játszol, hogy maga az eszköz, miközben a képet készíti, és miközben ekkora helyet foglal el, mégsem ő a főszereplő. Nagyon furcsa érzés ez, hogy itt van ez a Canon fényképezőgép, de sikerült azt elérned, hogy létrejöjjön ez az érdekes trükk. Én örülök annak, hogy ez sikerült, és az első lecke is megvan ezáltal, várom a folytatást. Hajrá kettes, hármas lecke! (hegyi)
értékelés:

Léder László György figyelmébe!

Dávid, úgy látszik, téged provokálni kell arra, hogy jó önportrékat csinálj, és én ezt nagyon köszönöm Léder Lacinak, hogy kihozta belőled az állatot, és elkészülhetett ez a kép. Ezt te is megköszönheted neki, mert nélküle ezt a képet nem csinálod meg. Itt most elvonatkoztatnék attól, hogy ez egy utalás és egy bizonyítási eljárás, bár az üzenetben ez is benne van, a bűnözők azok, akiknek a szemüket kitakarják, most már a modernebb technikánál kikockázzák, szerintem ez az utalás is fontos, de én ennél tovább mennék: az alkotó és a műve, ahogy felmutatjuk azt, hogy valamivel elkészültünk, hogy magunk elé, vagy magunk fölé emeljük ezt a dolgot, a fontossági sorrenddel való játék. Itt a fény játéka is jó. Ez a semmibe vesző fej, miközben a mélységélességgel és a fényekkel megválasztva nagyon konkrét a két kéz, a cselekvő kéz, az ember. Ott van a háttérben az is, hogy I AM ANALOG, ez megint egy jó játék arra, ami a filmes technikára utal. Ennek a képnek leginkább azért örülök, mert egy átgondolt munkát kapok, egy olyan alkotói attitűdöt, amiben gondolkodás is van, nem csak meglátni egy formát és megszeretni. Én ezt egy fontos ügynek tartom, hogy a fotográfus használja a fejét. (hegyi)
értékelés:

Jól megszívtam

az önportrés első osztállyal.

Nem is értelek, mi a bajod az első három leckével, ez is jó megoldás, remélem hogy a kezdeti idegenkedés elmúlik és beleszeretsz ezekbe az önkép ügyekbe, mert fontosak. Egy javaslat: bal oldalon ha fél ujjnyit vágsz, akkor még izgalmasabb lesz a kompozíció, hogy a fej és a tűz és a füst ritmusa szélsőségesebb lehet tőle. Folytatást kérek! (hegyi)
értékelés:

Az éjszaka réme

Hajnali három óra magasságában már oda tolom a székem ahová csak szeretném. Akár főnököm asztalán fekve is nézhetem a TV-t, de beértem az amúgy forgalmas folyosó közepével. Azt hittem, hogy valakitől kaptam üzenetet, de csak hírlevél érkezett.

Kedves Tamás, újra köszöntünk, immár a Látszótéren, hiszen régi estiskolás tagunk tért vissza, aminek mindig nagyon örülünk. A kép is jó, bár hogy az egy mobil, nem jött le, de ez nem is lényeges, van benne valami svéd filmes attitűd és ez tetszik. Hajrá tovább! (hegyi)
értékelés:

rajzolat

Üdvözlünk a Látszótér közösségében, és azt kell mondjam, tetszik nekem ez a rajzos kezdés. Nem csak azért, mert megmutat valamit abból, amit kedvelsz, hanem mert ezt úgy teszi, hogy közben egyrészt a fókuszpont megválasztásával meghoztad azt a döntést, hogy mi az ami ebben érdekes, a cselekvő kéz, és nem a rajz, másrészt az is fontos, hogy nem saját nézőpontodból exponáltál, ami könnyebb lett volna, hanem megfordítva onnan, ahonnan mi néznénk, ha nekünk rajzolnál, tehát így elérted, hogy a néződ behívd a történetedbe. Köszönöm, várjuk a folytatást! (hegyi)
értékelés:

Részletek

Talán a James Bond sorozat lehet, amiben arcrészletek voltak a főcím alatt, nem emlékszem melyik volt a sorban, de ez a kép arra emlékeztet, ha első benyomásomra hallgatok. De minél többet nézem, annál erősebb az, hogy van ebben valami szomorú tárgyilagosság, valami magány, egyedüllét. Érdekes, mert nem tudom megmondani, mi az, ami miatt ez az érzés kerekedik bennem felül, lehet, hogy a sötét tónusok, lehet, hogy a szem, a tárgyilagos, szigorú száj, lehet, hogy a kéz. Ez utóbbira külön is felhívnám a figyelmet, mert nem csak a bőrtónusok azok, amiket jól ad vissza a fekete-fehér itt, hanem a gesztus egyszerűsége is erőt ad, elgondolkodtat. Tehát miközben - mint a régi Bizottság számnál - megvan a leltár is, de mindez nem egyszerű maszkolás, nem csak egy formakereső játék, hanem egyben önjellemzés is. Kíváncsian várom, hogy Zoli küldjön még önportrékat, mert ahogy érzem, sok réteg van, sok fátyol, amit érdemes felfejteni. (hegyi)
értékelés:

Maskara

Kiváló első lecke, a maszk, az álarc mint jelzés, mint forma nagyon jól utal arra, ahogy egy közösségi szituációba megérkezünk, nem csak a báli szezonra, hanem arra is, hogy minden "belépőnk" egyben valamiféle szerep is, igyekszünk mutatni is valamit, ami a valóságot színezi, de takarni is, hiszen nem tudhatjuk, hogy milyen lesz az a társaság, ahol megjelenünk. A szemek nagyon beszédesek, jó, hogy picit profilba hajlik a kép, mert így a maszk nem takarja teljesen a fejet, azaz benne van az is, hogy ha biztonságban érzem magam, levetem az álarcom. Egyetlen dolog a világítás, a homlokra egy picit lehetne takarni a fényből, és akkor még inkább a szemekre koncentrálhatunk, de akár egy ujjnyit vágni is lehetne a kép tetejéből. Köszönöm, várjuk a folytatást és nagy öröm viszontlátni régi társunkat úgy, hogy újra kezdi a leckéket. (hegyi)
értékelés:

Érik ez Viki, érik, és ennek szívből örülök, hogy nem hagyod abba, nem adod fel, mert a tapasztalás az, ami minden időt, pénzt és energiát megér. Ha a három fordulatos fejeddel összehasonlítom, ez sokkal összefogottabb, sokkal erősebb üzenet lett. Talán még annyit kell mondanom ehhez, hogy a kézzel vigyázni kell, az erős felület, sok fényt ver vissza, ehhez képest kevéssé strukturált, ezért túl határozott tud lenni, vagyis főleg többszöri exponálásnál kell ügyelni, mennyi fényt engedsz rá és hanyadik expozíció lesz az, amin szerepel. Dinamikus, mégis lírai, filmes, erősen a hetvenes éveket idéző francia filmes hangulat. Még valami: nem tudom, hanyadán állsz a photoshoppal, érdemes kísérletezni a szürkére fordítással, hogy milyen tónusok maradnak és mi mennyire erős, én nem javaslom a sima konverziót, érdemes filterezni, szűrni a színeket, finomabb strukturális és tónusjátékok alkalmazhatók általa. Ne bízz semmit az automatára! (hegyi)
értékelés:

Önportré arc nélkül

„A fotók azt mondják: boldog voltál, s el akartad kapni ezt a pillanatot. Azt mondják, hogy annyira fontos voltál nekem, hogy mindent félbehagytam, és jöttelek téged nézni.”

Üdvözlünk a Látszótéren, Ivett, ez nekem tetszik! Az, hogy ez valami furcsa rituális tánc, vagy fényképezés, vagy szemvizsgálat, vagy önvizsgálat, mindegy is, dinamikus ezekkel a fényekkel, a sziluettel, el tudom képzelni a következő pillanatot is, visz a mese, jó a leirat is, benne van a képben, szóval hajrá, várjuk a folytatást! (hegyi)
értékelés:

Haláltánc ballada

Kedves Ismerősen Ismeretlen!
Zsolt messire szívességéből kerültem körötökbe, és mivel bemutatkozni illik, haladjunk sorban:-) Sokmindennek készültem, asztalostól kezdve női alsónemű varróig, de végül nyomdász lettem, hivatalosan DTP operátor. Ízlésvilágom kaotikus, nem teljesen csak látványra épülő, de a látványokkal szigorú vagyok, munkám következtében is:-) Bárkinek kell szétszedni a fényképezőgépét, csak szóljon, mint az egyszeri ismerősöm, aki hozott egy elég drága Nikont, kezembe nyomta, szedjem szét. Szétszedtem a legjobb tudásom szerint, aztán odaadtam neki egy nejlonzacskóban. Sose láttam még embert így sírni. Elfelejtette hozzátenni, hogy javítsam is meg...:-)
A könyveket szeretem, vegyesfelvágottban. A legvegyesfelvágottabb a Mester és Margarita, nomeg persze az Isten tudja Joseph Hellertől. Asszem hosszú lettem:-)

Hát, Endre, le se tagadhatnád a tipográfusi múltad, persze nem is kell, ez így egy jó kis oldalpár is lehetne akár, és jó az illusztráció is, persze az kérdés, hogy aki ismer, egy életvidám, örökké mosolygó pasit lát, aztán belül meg kereszt, és Faludy... szóval lesznek még itt meglepetések, azt hiszem. Jó leckemegoldás, de várom ám a folytatást is! (hegyi)
értékelés:

Porszem

Szia Ádám, örülök, hogy újra nekikezdtél a leckéknek, remélem, nem csak egy fellángolásról van szó, és küldöd a többit is majd. Ami ezt a képet illeti, a gesztus jó, a tanulmány fénytani jellege se rossz, megvan az első lecke és a csillagok is, de néhány megjegyzésem volna. Egyrészt a világításnál próbálj hunyorítani, az segít, hogy ne konkrét formaként, hanem tömegként lásd ami a képen van. Ez ahhoz kellhet, hogy - tudva, hogy rajzolsz - közelebb juss ahhoz, hogy ahogy a rajznál is árnyékol az ember, satíroz és ezzel ad testet, húst a formának, úgy ez a fotóban sincs másképp, ugyanúgy fontos, hogy miképp jönnek ki a struktúrák. A másik, hogy vágj körmöt, mert most itt az, hogy ilyen hosszúra hagyott körömmel vagy jelen, egyrészt felveti, hogy gitáros vagy, de nekik hosszabb és célirányosan növesztettek a körmeik, másrészt mindez után a nemtörődömség, az ápolatlanság jön előre, és az nem jó, ahogy az sem, hogyha a női attitűdre erősítesz rá a körmökkel. (hegyi)
értékelés:

Térszemlélet

Sziasztok! Sajnos nagyon messze áll tőlem az első három lecke, talán azért mert folyamatosan keresem önmagam, éppen ezért nehéz is megmutatni ki is vagyok. Remélem mindennek ellenére a jövőben sikerül megmutatni ki is vagyok, és tanulni a fotóról és önmagamról a ti segítségétekkel.
Üdv, Gábor

Kedves Gábor, köszöntünk a Látszótéren, és remélem, hogy meg fogod szeretni az első három leckét, mert bár nem a legkönnyebb magunkat megfogalmazni, de mindenképpen hálás téma és jó gyakorlási lehetőség, ráadásul önismereti tréningnek sem utolsó. Finomak a tónusok, jó ez a rajzos játék, nekem gyerekkorom jut eszembe róla, a napköziben az akasztófázás (gondolom más tájakon más a neve ennek a játéknak), amikor papíron feladványt kellett kitalálni, és minden egyes rontás egy-egy kis emberalak-részlet felrajzolásával járt. De más mesét is mondhatnék a lámpagyújtogatóról, szóval mindenképpen érzelmes kép. Várjuk a folytatást! (hegyi)
értékelés: