Önportré arc nélkül

Álarc

Mert időnként mindenki visel álarcot...

Kaptam én egy leiratot a képhez, mint feltöltő, hogy ez egy mobiltelefonnal készülő kép, és elnézést a minőségért, ezt abszolút megértjük. Érdekes ez a háztartási álarc, mert olyan hangulatot kelt - és nagyon is párhuzamban van az öltözékkel -, ami erősíti a szociografikus irányt. Nem csak arról van szó, hogy álarcot viselünk, szerepelünk, és nem biztos, hogy saját magunkat adjuk bizonyos helyzetekben, ahogy ezt a leirat is megerősíti, hanem arról is, hogy egy társaságba érkezve, belépve egy ajtón, szembesülve az ottani helyzettel, szembesítve, érezve a saját helyzetünkkel néha az ember elbizonytalanodik vagy elretten. Ez egy abszolút értékelhető és valós érzés, ezt én nagyon jónak tartom, mindazzal együtt, hogy ténylegesen erős az, hogy ehhez a fehér álarchoz ez a kis házikabát hogyan csatlakozik, még a körömcsillogások is ebbe az irányba mutatnak. Köszönöm szépen, megvan az első lecke, várjuk a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Zene: Tomoyasu Hotei - Battle without honor or humanity

Nagyon örülök annak, hogy Dénes újból elkezdi a leckéket, és nagyon remélem, hogy ez a Főnix sokáig fog repülni nálunk. Ráadásul van egy utalás egy másik tagunknak a munkájára, hogy ez tudatos vagy nem, én nem tudom megmondani, minden esetre nekem örömteli volt felfedezni azt a párhuzamot, ami Koscsó Gábornak Antihős című fotójával formailag, de talán gondolatilag is megvan, tehát ez maga egy érdekes dolog. A zene eléggé zaklatott, de nyilvánvaló, hogy ez a zenei ügy az akciófilmek világából párhuzam, és én ezt ezért el tudom fogadni. Közben látunk egy olyan bemutatkozást, aminél abszolút teljesítésre kerül a lecke elvárása, és nem csak mechanikusan megoldva, hanem filozófiai átgondoltságban. Benne van a keresés, benne van a kíváncsiság, a sebesülés, de az is, hogy ezt a sebesülést az ember csak túlélte, és újból rendezi a sorait, és a kíváncsiság győz a sebesülésen. Én ezt az üzenetet abszolút értem, kódolom és köszönöm, a személyes részét is, ez egy nagyon jó ügy. A film közepénél van egy kis lazázás, hogy visszatalálj arra a ritmusra, amit a zene kíván, miközben már a filmnél tulajdonképpen előrébb jársz, de mintha a zene lenne ott a meghatározó, hogy na jó, akkor töltsük ki azt az időt, amit ki kell tölteni. Aztán újból elindul ez, és a második fele a filmnek megint nagyon izgalmas. Ott van egy kb. 10 másodpercnyi idő, ami nekem ritmikailag lassú lesz. Versenytáncnál vagy műkorcsolyánál lehet megfigyelni, hogy amikor kiesnek a ritmusból, akkor lazáznak egy kicsit, hogy visszataláljanak a zenekarhoz. Az megint egy külön érdekessége ennek az egésznek, hogy megvan az öniróniája Dénesnek ahhoz, hogy közben le is buktatja magát, hogy itt ez a sebesülés nem valós, mert ez csak egy vécépapír. Ennek a humora az, ami nagyon jellemző Dénesre, ez a fanyarság. Én nagyon örülök ennek a filmnek, várom a folytatást, és megvan a leckemegoldás, meg az 5 darab csillag, amit a filmekre szoktunk adni. (hegyi) értékelés:

Borotválkozó fotós

Szintén az első leckéhez küldeném, inkább biztosra megyek, és bár Zsolt látta ugyan már ezt a képem, még nem cincálta szét.... tessék, jöhet. (Ha valakit érdekel a kép technikája abban semmi extra nincs egyébként, "sima panorámafotó")

Kicsit skizoid ez a sima panoráma, nem biztos, hogy akarok veled együtt borotválkozni, még a végén beszippant Alice a tükörbe. De félre a viccet, azért a sima panorámánál valamivel több van ebben, majd ha akarod, meséld el a többieknek, hogy készült, a lényeg viszont, hogy ez egy jó játék, és az előző munkáidban is van erre utalás, szóval ha gondolod és érdekel téged ez az irány, lehet hogy érdemes lenne behatóbban is foglalkozni vele. Megvan a lecke, csillag, és elsős vagy. Várjuk a folytatást, nem cincálok most, bár a kompozíció lehetne talán picit feszesebb jobbra-balra. (hegyi)
értékelés:

Arcátlanság

Nos, az első leckemegoldásom ismétléseként töltöm fel ezt a képet. Igaz, kicsit csaltam vele, de elfogadom Hegyi pedellus érvelését, íme itt egy újabb leckemegoldás... de jó is lenne már "kijárni az elsőt!"

Jó úton haladsz, hogy kijárd az elsőt, azt nem mondom, hogy ez a legnagyobb dobásaid közül való kép, elég szokványos, hogy a fényképész fényképezőgéppel a szeme előtt fényképezi magát, de elfogadom. Az egy másik kérdés, hogy egyrészt a méret elég picike maradt, másrészt az élesség és a világítás mind a kezedre játszik, a fej, az arc síkja most másodlagossá lett. Így mivel nem vagy kezdő, azt mondom, ez két csillag. (hegyi)
értékelés:

önárnyék424

Tényleg érdekes ez, amit meglátott Gime. Lehet asszociálni a 424-es mozdonyra is, meg sok minden másra is, a forma eléggé érdekes, amit valószínű, hogy Gime a kapucnival hozott létre. Megvan a leckemegoldás rendben van, örülök annak, hogy ha ez azt jelenti, hogy Gime elkezd foglalkozni a leckékkel az elejétől kezdve. Remélem, erről van szó. (hegyi)
értékelés:

Bemutatkozom...

Erről beszéltem, hogy el kell kezdenünk újból dolgoznunk az első leckétől elindulva. Jó ez a bemutatkozás, nagyon érdekes az, hogy itt az Anita a kis kombinéhez még fölvette a kistáskát is, ami szintén egy kis kombiné, úgyhogy tulajdonképpen ez egy jó geg, a tárgy is jó, meg a vicc is. Az egész nagyon érdekes, kellemesen, szolidan visszafogott a dolog, lehet, hogy férfitársaim azt mondanák, hogy a táska elég lenne, mint ruha, én ezt rád bízom. A lényeg a lényeg, hogy ez egy jó bemutatkozás, megvan a három csillag és a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:

Arc nélkül

Egy lépés egy új, izgalmas, mozgalmas világba.

Nagyon jó az, és nagyon tetszik az, hogy ebben a kompozícióban nem csak a lábnak és a térkőnek van szerepe, hanem annak a ruhának is, ami ezt az ék formát erősíti, ami itt most létrejön. Azzal a döntéssel, hogy ezt a térkövet átlósan helyezted el, párhuzamban van az, hogy a kabát szintén egy talpára állított háromszögként szerepel. Ez egy jó kezdés, jó ritmus, ez nekem tetszik. Annyit hozzátennék, hogy az a csikket jobb oldalt én fölszedtem volna. (hegyi)
értékelés:

anyajegyek

Nagyon örülök annak, hogy Viki elkezdett újból a leckékkel foglalkozni, ráadásul amit összerakott, az egy nagyon izgalmas formai játék. A megfigyelés is jó, nyilván az embernek valamilyen viszonya van a saját testével, és ehhez a viszonyhoz ez is hozzá tartozik. Az jót tett volna ennek a képsornak, ha ez nem mozdul be. Az ötlet miatt megvan a három csillag, sőt megvan a leckemegoldás is, de már csak böcsületből is valami ismétlésfélét kellene csinálni, ahol ez a bemozdulás nincs jelen. A bőr struktúráját jól lehet ábrázolni, az szép, a fényekkel, a formákkal lehet játszani, tehát értem ezt a hármas osztatot, ez is rendben van, minden stimmel, csak az élesség nem. (hegyi)
értékelés:

Önportrém arc nélkül

Örülök annak, hogy Laci elkezd végre dolgozni újból nálunk. Nagyon érdekes ez a képi világ, amit itt mutat nekünk ezzel a nagy kékséggel. Gondolom, hogy ezt valamilyen tükröződés hozta létre, hogy ilyen kék lett minden, de vegyük úgy, hogy ez egy monokróm kép, elvonatkoztatok attól, hogy mi a színe. Attól izgalmas ez az egész nekem, hogy olyan kis nüanszok vannak, amin el tudok merengeni, bámulgatni, hogy az a csaj a szőke hajával az egy csaj, vagy kettő, nézik-e a tükröt, vagy valami más van, hogy ikrek-e, mert olyan, mintha egy lenne, de mégse. Aztán mindehhez nézem a fotósnak az alakját, aki mint egy sorozatvető, vállról indítható fegyver, tartja a kis kameráját. Aztán ott van egy telefonos fickó, aki mintha énekelne a telefonba, megint valami alakot fölfedezek a háttérben, megint visszatérek a fotóshoz, tehát érződik az, hogy egy pillanat sűrítéséről van szó, arról, hogy van egy történet, ami folyamatosan zajlik körülöttünk, folyamatosan változik, és ebből kimetszünk egy darabot. Olyan, mintha az expozíció pillanatában ez a mozgás nem szűnne meg, és ez mind a kompozíciónak köszönhető, hogy mozgalmas marad a kép. Megint észrevettem valakit a teáscsészék között, hogy néz az ablakon be, tehát ha van erénye ennek a képnek, akkor ez, hogy mindebben a mozgalmasságban egyedül a fotós az, aki mozdulatlan. Ez az, amit én ebben a képben látok, nagyon örülök neki. Lacikám, kérném még a képeket, a többi leckére is. (hegyi)
értékelés:

Helló mindenkinek!

Hát szia Máté, zseniális a kép, nagyon dinamikus, nagyon jó, ráadásul humoros ahogy a leckét megoldottad, ugye arc nélküli portré, erre az arcod elé teszel egy papírt, nagyon köszönöm, a városi kultúrának egy szobai megjelenése, hajrá tovább! (hegyi)
értékelés:

Nekem ilyen volt

Nagyon tetszik a kép, jó ez a képszög, amit találtál, izgalmas megoldás, úgy tűnik, hogy ezekben erős vagy, a saját önképeidet jól tudod közölni, és én azt mondom neked, hogy ebben az irányban még egy picit mozogjunk. Mielőtt sportot, vagy bármi mást fotózunk, kicsit kezdjünk el magunkkal dolgozni. Azért, hogy ebben megtaláljuk azt a rutint, amit aztán későbbiekben a többi fotónál tudunk alkalmazni. Szeretnélek bíztatni: ez egy jó megoldás, jó a ritmusa, jó a beállítás, talán egyetlen egy dolog, hogy az orrodat takaró farmernadrág darab nem annyira előnyös, ezekre a nüanszokra is oda kell figyelni. Ha egy picit kijjebb mozdítod azt a térdedet, akkor lehet, hogy még izgalmasabb lenne az egész azzal a dublikált formával, amit a fejed és a térded formája létrehozna. Ez a takarás itt most nem annyira erős. A talp viszont rendben van, jó a leckemegoldás, megadom a három csillagot, a Talp leckét tessék még egy kicsit gyúrni. (hegyi)
értékelés:

Hullám

Örülök, hogy újból nekifutsz ennek a leckének, és nem elégszel meg az árnyékos képpel, és izgalmas az, amit látunk. Két javaslatot mondok: egyrészt ez a kép is szép, nagyon izgalmas az, hogy mik jönnek létre a bőrfelületen, hogy a víz milyen hullámokat kelt, és ez hogyan néz ki, de ha már ezt a ritmust itt létrehozod, és a testformával szintén létrejön egy hullámforma, akkor ott, ahol a bal oldalon a test kifut a képből, ott vágtam volna. Ha azt a fél centit levágjuk a tetejéből, akkor már ez a forma dinamikusabb. Valószínűsítem, hogy ez egy felső lábszár lehet, amit látunk, és az alsó lábszárral folytatódhatott a történet, ez csak annyi lett volna, hogy picit mozdítok a lábamon, és akkor a folyamatosság jobban érzékelhető, a nézőnek is egyértelműbb, hogy miről van szó. Gondolom nem egy könnyű helyzet, hogy az ember ilyenkor exponáljon, és azt lássa, amit látni akar, azt mutassa, és annyit, amennyit mutatni akar, de az ötlet maga tetszik, és a leckemegoldás is abszolút rendben van. A három csillag is megvan, attól függetlenül, hogy van egy pici kompozíciós zavar. (hegyi)
értékelés:

önönmaga árnyéka

Attila, ez egy nagyon erős kezdés. Tónusban, kompozícióban, mindenben nagyon rendben van, az is nagyon tetszik, hogy olyan, mintha egy iszonyú raszteres, nagy érzékenységű film lenne betekerve a gépbe, miközben ezt a hatást a járda struktúrája hozza. Örülök neki, hogy figyeltél arra, hogy milyen fényviszonyok vannak, hova teszed magad ebben a fény-árnyék játékban, hogy nincsenek mindenféle vickek-vackok a betonjárdán, tényleg csak azt tudom mondani, hogy ez egy nagyon erős képi közlés. Tetszik a kalap, ahogy ez, mint egy röntgenfelvétel létrejön, szóval az egyik legerősebb kezdés az utóbbi időben, úgyhogy várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

A Látszótársam, mondd, akarsz-e lenni?

Első képem a Látszótéren.

Nagyon örülök neki, hogy Kriszta újból kezdi a leckéket, és megcsinálta az elsőt, és mindenki mást is erre bíztatnék, hogy akinek az új leckebesorolós, osztálybasorolós rendben még nincsenek meg az első leckéi, attól függetlenül, hogy régen már megcsinálta őket, jó lenne, ha újra elkészítené. Eltelt idő, ez új gondolatokat is hozhat, és nem utolsó sorban, elkezdtünk egy új játékot, tehát ebben fontos lehet részt venni. Kriszta képe utalás lehet a Látszótérre is, ezt erősíti meg a leirat. A mi szójátékunkra, a látszótér-játszótér játékra rímel az a kép megoldás, amit kapunk, és nekem nagyon tetszik az a töredezett üzenet, amit látok, mert itt egy kapcsolati helyzet is fölvázolódik. Van anya, aki a fényképezőgéppel játszik, és azért beül a hintába, és van valaki más is a képen, aki ebben a játékban tradicionálisabban vesz részt. Nekem ez nagyon tetszik, jó első leckemegoldás is, úgyhogy megvan a három csillag, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Önportré kicsit másképp

Már jó régen regisztráltam, de még nem jutott eszembe semmi jó az első leckére, ezért vártam addig, amíg született egy jó 5let. A feladat ugye önmagunk bemutatása, de sejtelmesen, arc nélkül. Hát ennek a feladatnak próbálok megfelelni.

Ez egy nagyon jó megoldása a leckének, attól függetlenül, hogy nincs rajta testrész, de a lábszag ott van, úgyhogy ez mindenképpen előnyös. Nagyon jó az, ahogy ezt a rendet itt összerakta Bence. Én lehet, hogy annyit diliztem volna, hogy a nadrág és az ing nem egymás fölé kerül, hanem az inget átrakom a másik oldalra, átforgatva, és az ing helyére rakom a többi tárgyakat, akkor egy ellentétes irányú dinamika is létrejön. Az, hogy ez a leltár egy parkettán jön létre, azzal nincsen semmi baj, de azzal igen, hogy ezt az expozíciót vakuval követted el, és óhatatlan, hogy ez becsillanjon. Még szerencse, hogy a parketta egy használtabb fajta, hogy annyira erősen nem csillog. Ha ezt frissen lakkozták volna, akkor megőrülünk, de a nadrágszíj így is csillan, és a fénymennyiség lett sok a közepén. Miközben a leltárjelleget erősíti ez a világítás, ezt létre lehet hozni valami lámpával is, úgy, hogy homogénebb legyen a fény is, ne csak a kép közepére kerüljön ennyi fény. Lehet túlvilágítani, akkor ez egy döntés, viszont itt most nagyon lebukik a vaku. A rendezés tökéletesen rendben van, az, hogy a nadrágszíj ki lett oda húzva, nagy ötlet, az elfordított Tisza cipő is. Az már megint egy kis nüansznyi nyavalyám, hogy ha a nadrágszíjjal húzok egy vízszintest, akkor ahhoz tessék állítani azt a Kindle-t, az arcszeszt, meg az összes többit, mert azok most el vannak fordulva egy kicsit az óramutató járásával ellentétes irányba, úgyhogy azon forgattam volna. De az ötlet zseniális, jó leckemegoldás. Bence, három csillag, megvan a lecke is. Beszélgettünk arról, hogy szeretnéd ezt ismételni, úgyhogy semmi akadálya nincs, tessék küldeni másik megoldást. Lehet agyalni is, az is tetszik, az is jó irány, meg lehet érzelmeset is, várjuk. (hegyi)
értékelés: