Önportré arc nélkül

Kedves Látszótársak! Minap akadtam erre a remek Látszótérre, és igazán megtetszett! Megírtam a bemutatkozásomat, a profilomban megtekinthetitek. Vizuális megjelenésemet sem halogatom soká, és a honlap szellemisége szerint küldöm először az arc nélküli önportrémat. Úgy gondoltam, hogy címnek mindig a lecke nevét adom. Igaz, ez így nem ad plusz gondolati töltetet a képhez. Ha hibás lenne ez az elképzelésem, Zsolt feltehetőn értesít róla. Vagy eleve a leírásba rejtem el a címet, hogy az ne vezessen meg... (Ennek a képnek amúgy pl. a Maga címet adnám.) Megpróbálom betartani az ajánlott utat is, bár nagyon megkísértett pár téma már előre.
   Jelen képről: Összegyűjtöttem magamról azokat a hétköznapi jelzőket, amiket feltétlen el szerettem volna mondani. Nem a külsőségeimről, nem a munkámról, hanem magamról. Egy dolgot elfelejtettem beletenni, mégpedig hogy teljesen bizonytalan vagyok mindig mindenben... (vagy mégsem?)
   Fényképező: Nikon D60, 18-55 alapobjektívvel, 18mm, f11, 1/80, iso800 beállítással. Utómunka: tükrözés, desature, vágás, átméretezés (egy öreg Photopaint verzióval) Készítés dátuma: 2012.02.09.

Köszöntünk István a Látszótéren, jó kis leckemegoldás ez, nekünk adod a barackmagod, én is szeretem, nagyanyámnál törtük nyáron, jó móka volt. Amit nem teljesen érzek eldöntöttnek, hogy ha a kép 3 irányában szűk, épphogy beférős, miért nyílunk felfelé ekkorát? Hozzám közelebb áll a feszességnél a líra, ezért nagyobb teret adnék, ha én lennék, de el tudom fogadni a tényközlést is, viszont ha ekkora a svung, ami felfelé kivisz, akkor hirtelen nem biztos, hogy pontosan oda nézek, ahol a téma lényegét keresni kell. Most valahol a maghéjak között van a központ, miközben egyértelmű, hogy a tenyér az, szóval ezen majd később még kell finomítani. (hegyi)
értékelés:    

Ha már kulcslyuk lettem itt, és amúgy is szeretek kíváncsiskodni bekukkantottam Hozzátok!
Hát erre a képre nem mondhatja senki, hogy íróasztalból elővett régiség, üdv a Látszótéren, jó belépő ez! Nem csak azért, mert van humora, hanem mert akarva-akaratlan a fényképezés alap problematikáját is hordozza, a kukucskálást, a meglesést, a voyeur szerepét. Hajrá, várjuk a folytatást! (hegyi)
értékelés:    

Kicsit félve mondom, de remélem, hogy ez most már annak hatása, amit eddig dumáltunk ezekről a képekről. Végre valami, ami nincs túlmacerálva, ami az, ami, és ettől válik erőssé, hogy nem azzal kezdek el foglalkozni, hogy ez most hogyan van a képszerkesztővel bindzsizve, hanem az, hogy igen, megtaláltad azt, hogy hogyan van helyrebillentve a kompozíció a háttérben áttűnő ablakkal, az egész fényjáték nagyon jó, és van ebben egy irónia is. Olyan az egész, mintha egy mesefigura állna előttünk, miközben, aki ismeri Gimét, tudja, hogy nem, ezek a szőrpamacsok Giméhez hozzátartoznak. Érdekes nagyon, jó ez a kép, olyan, mintha Ikarusz berepült volna az ablakon. Köszönöm szépen, megvan a leckemegoldás, Gime, ne hagyd abba ezt az irányt, kérlek, és remélem érted, miért mondom, hogy ez a kép készülhetett akárhogy, nem boncolom a technikát. Ugyanis itt arányban van és értelmet nyer az utómunka is, nem feslik le róla, nem hámlik le a képről az utólagos szenzációkeresés. Nehéz esztétikáról röviden beszélni, de ez az egy szó, amit a képmódosítás témában fontosnak tartok, hogy a végeredmény alátámasztja-e, igazolja-e esztétikailag a labormunkát vagy sem. Jó lenne, ha meg tudnál maradni ebben a stílusban most egy darabig és nem mocorognál bele a nagyon is divatos, de igen rövid élettartamú digitális retusba. (hegyi)
értékelés:    

Köszönöm, István, hogy reagálsz arra, amit mondtam, mondtam. Ugye volt egy első leckéd a kezeddel, és már a gesztus is sokkal előnyösebb, sokkal jobb. Értem ez alatt azt, hogy itt az ujjak felől közelítesz, és nem a kéz teteje felől, így jellegzetesebb is lesz a forma. Arra kell figyelni, hogy ne mozduljon ez annyira be, mert most szellemképes az egész, tehát technikában még van mit csiszolni, de maga a megfigyelés már egy pontosabb dolog. Ne vegye el a kedvedet, hogy ezt is visszaadom ismétlésre, azért, mert a kettő között lesz az igazság. Itt most a háttérben hagytál egy nagy kuplerájt. Valószínű, hogy ez valamilyen műhely környezet lehet, mert van a kezedben valamilyen technikai tárgy, valami csavar lehet, meg a háttérben is van valami, de azt se tudom, hogy mi. Ezek a valamik azok, amikre nincs magyarázat. A néző pedig óhatatlanul megkérdezi, hogy mi az, mi az a valami, mit látunk? A másik dolog az, hogy arra figyelj oda, hogy a csonkolás, ha nincs értelmezve, akkor olyanná teszi a dolgot, mintha neked csak négy ujjad lenne. Mondhatod azt, hogy akkor az a valami leesne, amit fogsz a kezedben, de mivel ez a valami sem teljesen egyértelmű, ezért ez az utalás az emberben okoz némi kényelmetlenség érzést. Az egy másik kérdés, hogy ha azt akarod megmutatni magadból, hogy érdekelnek a csavarok, érdekel a technika, a műhelyben való molyolás és munka, akkor persze van olyan pillanat, amikor az embernek még tiszta a keze, de nem biztos, hogy ez a jellemző. Lehet, hogy én azzal játszanék, hogy ez mennyire koszos, mennyire olajos, és ez érdekes struktúrákat is hozhat létre. Nem akarok ötleteket adni, hanem azt mondom, hogy ezzel még egy kicsit dolgozz, jó irányba mozdultunk el. Ismétlés. (hegyi)

Kérésre "éles" kép.

Igen, ez már lényegesen jobban tetszik nekem, hogy kevesebb a bizonytalanság. Úgy tűnik nekem, hogy itt valamit vesztettünk is, tehát az előző képnél határozottabb volt a szájnál a fény, ez most nekem itt kicsit hiányzik. Egyébként jó leckemegoldás, és örülök az ismétlésnek, úgyhogy kapsz plusz egy csillagot, mert ez az ismétlés megtörtént, ugye a lecke már értékelve lett. (hegyi)
értékelés:

A kommentároknál jött segítség, hogy az ujjbegyekből és ujjpárnákból kell megfejtenem a képet, hogy ott van egy kis emberke, és tényleg, így, hogy mondjátok, látom is... de minek akkor a körítés? Mert ha nem veszem észre ezt az áttételt, akkor sok minden másra is asszociálhatok, ami okán a bal kezem üres lukat mutató formája kell, hogy ábrázoljon, és egyből felmerül a kérdés, hogy na de mi van a markomban, vagy mi hiányzik onnan? Azt, hogy technikailag megoldható volna-e hogy ne ennyire halott szürkét kapjunk, azt te tudod István, mindenesetre így most, mint egy levágott kéz a semmiben, ez nekem kevés ahhoz, hogy utalás, ábrázolás legyen rólad. A másik kérdés, persze nehezebben kivitelezhető, hogy vajon a legjellemzőbb részét mutatod-e a kéznek? Anatómia, javaslom tanulmányozni Barcsay Jenő munkásságát, azokat a megfigyeléseket, amiket jószerivel mi magunk is megtehetünk, hogy az erek, inak, csontok, bőr által ábrázolt ember mikor ad ki esztétikus formát, azaz ebben a beállításban, ebben a fényben és ebben a tónusban a forma nem elég részletes. A kéz gyönyörű lehet, csak meg kell találni hozzá azt a pózt és fényt, amiben a struktúrát kiadja. (hegyi)

Köszöntünk, kedves Laci, az oldalon. Ez egy nagyon erős kezdés, függetlenül attól, hogy azt a méretet, ami rendelkezésünkre áll nem teljesen használod ki, kicsit kisebb képpel dolgozol, mint amivel nálunk lehetne, de ettől függetlenül a ritmus jó. A karral, a csészével, a pulcsival ez egy jól átgondolt üzenet. Érdekes ez a zöld pöttyös bögre, ugye nem ezt szoktuk meg, olyan az egész, mintha ez valamilyen kívülállást mutatna, miközben erős az a gesztus, amit kapunk. Reménykedem abban, hogy Laci ezt az első három leckét megoldja még egyszer, kétszer, mert én fontosnak tartanám azt, hogy mutassunk magunkból még többet, még többet. Ha lehet kérni, akkor ez jó lenne, de megvan a három csillag és a leckemegoldás, de ez ne jelentse azt, hogy nem küld még képeket. (hegyi)
értékelés: