EGY LÓ TRAGÉDIÁJA

Kövér legelőn áll a ló,
de a falon függő képen
éhen hal a réten.

CSODA

Ím, a csoda megesett;
a nyári virágra
hó esett.

ESŐ

Cseppre csepp cseppen,
az eresz alatt ácsorogva
ezt figyelem.

MEGFÁRADVA

Vándorúton, hegyek között,
botom eltörött, csizmám elszakadt,
bicskám kicsorbult, kabátom elhasadt.

ÖREGKOR

Ha már nem ízlik a jó bor, s friss kenyér,
ha már nem édes a szerelem,
menj aludni csendesen.

HITEL

Rizsért mentem a boltoshoz,
de hitelbe már nem ad,
attól fél, hogy holnap holtan fekszem a kő alatt.

SZIMFÓNIA

Csepergő eső hárfázik,
a zivatar bőgőn,
a vihar meg üstdobon játszik.

JÓSNŐ

Jósnőnél jártam este,
tenyerem fogta remegve,
és nem nézett a szemembe.

HALOTT MADÁR

Köd fagyott az ágra,
zúzmarás a kertem,
vén diófa alatt holt madárra leltem.

FARKASORDÍTÓ

Befagyott a patak, lenn a domboldalban,
őz patája szakítja a jeget,
sovány farkas siratja a telet.

TÉL

Fát gyűjtök az erdőn,
talpam alatt jég hasad,
zsákomat hátamra veszem, szakállamra dér tapad.

Hozzávalók:
   * 7 csirke apróléka
   * néhány hülye mondat pár nappal korábban
   * só, bors, paprika
   * 3 nap különalvás
   * víz, tűz
   * jegygyűrűt nem hordó menyasszony
   * néhány hülye mondat a pár nap alatt
   * leveskocka, delikát, olaj, hagyma
   * ágy, fazék
   * fakanál, koton, főzősör

Kedves Receptolvasó! Együtt fogunk főzni, engedelmeddel tegezlek.

Sose főzz ezelőtt pörköltet!

A csirkeaprólékot a mélyhűtőből a nő előző nap vegye ki. Pár nappal korábban tépelődve mondja azt neked, hogy az a baj, úgy érzi, csökkentek benne az érzések feléd. Tegye mindezt konkrét rákérdezésre, melyet a hetedik kínlódó nap után munkából hazaérve, majd a boltból egy üveg jégerrel és sörökkel ismét hazatérve ejtesz meg, két kitöltött feles és egy nyitott sör felvonultatásával egyértelművé téve, hogy akkor te most beszélgetni szeretnél, nagyjából eképp: miért nem hordod a jegygyűrűdet?
   Nyiss ki egy sört. Aludj a nappaliban 3 napig. A csirkeaprólékot nézd meredten minden alkalommal, mikor a konyhába kimész, de mégse tudsz enni, mert valami remegteti a gyomrodat. Külön vedd észre, hogy a zacskóból szivárog a vér, de ne zavarjon. (Onnan lehet tudni, hogy hét csirke darabjai vannak a becsomózott nájlonban, mert a nő anyja ráírta kék filccel egy papírra, ami a zacskóra van ragasztva. A hét számmal legyen írva.)
   A nő a főzés előtt 3 órával kérdezze meg tőled, hogy miért alszol napok óta a nappaliban. Legyen érdekes érzésed: vajon hülye ez? Mondd neki azt, hogy hát azért, mert nem érzed úgy, hogy hozzá kéne bújnod. Vedd tudomásul, hogy erre azt mondja, hogy ezzel nem teszed jobbá a dolgot, nem kerültök közelebb. Ez így is van. Ezt ízlés szerint megállapíthatod. Mindenéppen mondani kell, hogy te utoljára azt az infót fogtad föl, hogy őbenne csökken az érzés irántad. A gyűrűre utalhatsz, megint csak ízlés szerint, anélkül talán nem lesz olyan markáns az íze - ki hogy szereti.
   Menjetek a konyhába. A nő mondja azt, hogy ő azt szeretné, ha minden úgy lenne, mint régen. Erre egyszerűen azt kell mondani, hogy oké, de jöjj tisztába az érzéseiddel, és ha ez kész, és kiderült, hogy vannak, akkor próbáld meg kifejezni azokat. Erre a nő bújjon hozzád, adjon aránytalanul sok puszit, ölelgessen a szokásosnál jóval tovább, te pedig kimérten símogasd a hátát, aztán hidd el, hogy minden rendben van, és most már adhatsz neki egy puszit szívből. Javaslod, hogy menjetek be az ágyba még egy kicsit beszélgetni. A nő mondja azt, hogy neki dolgozni kell menni, és a pörköltet is meg kell még főznie előtte. Itt nagyon fontos, hogy azt mondd: majd én megfőzöm. Erre a nő mosolyogjon csábosan, és induljon a háló felé. Bújjatok be az ágyba, és ízlés szerint. (Ha nemrég hagyta abba a gyógyszert, mert akkor még terveitek voltak, akkor ezen a ponton kell a koton, biztos, ami biztos.) Miután elkísérted, és hazaértél, nyiss ki egy sört. Mosolyogj.
   A csirkeparólékot a véres nyálonból vedd ki, és alaposan mosd meg. Mármint nem zacskót, azt ki kell dobni. Ha te is utálod a rágós zuzadarabokat, akkor azokat vágd ki belőle a picsába! És közben gondolj arra, hogy akkor most hogy is van ez? Reggel a kanapén keltél, most meg a konyhában szorgoskodsz, kielégülten, és elvileg minden rendben. Ámulj el rajta, hogy ez ilyen egyszerű, és érezz egy kis bizonytalanságot, vagy hitetlenséget - ízlés szerint.
   Vágd föl a hagymát, ahogy szoktad, és közben tartsd a megmosott undorító csirkelábakat, és egyéb gusztustalanságok egész sorát víz alatt, hogy azt hihesd, ezalatt kiázik, de legalább egy kicsit tisztább lesz. Mielőtt a hagymát belevágod az olajba, jöjj rá, hogy nem törölted ki rendesen a frissen elmosott fazekat, azért spriccel a plafonig az olaj és víz reakciója. Újabb mosogatás, és - ezúttal valóban - szárazra törlés után ismét tégy bele olajat, és gyújts alá. A már meleg olajon bingyizzed kicsit a hagymát, egy kis sót már itt tehetsz rá, ahogy a haverod mondja, akit közben felhívtál telefonon, aztán a tűzről levéve mehet bele a paprika, olyan három kávéskanállal. És rögtön utána a hús. Szarul néz ki, de finom lesz. Vissza a tűzre. Önts bele vizet, húzz egy nagyot a sörödből, és határozd el, hogy elhiszed, hogy minden rendben van. Mert ha nincs, azzal sem tudsz semmit kezdeni, és nem is akarsz.
   Öntsd föl vízzel az egész katyvaszt, hogy ellepje a húst, aztán kis só, bors, paprika, csili, delikát, leveskocka, meg amit találsz, és bízol benne. A leveskockát ne próbáld meg whiskey-s pohárnyi melegvízben feloldani, nem lehet. Nyugodtan dobd bele, ahogy van. Nagylángon rotyogjon egy kellemeset, aztán kisláng (erről is jusson eszedbe, hogy most már igenis vannak olyan dolgok, amik mindig eszedbe jutnak, ha akarod, ha nem, és hogy ezek szaporodnak, és igenis, sajnos, ma is szaporodtak), aztán fedő rá, és sörivás.
   Ha közben a blogodon meg akarod írni a receptet, hogy szabadulj valamitől legalább, mert a fejedben gondolatdugó van, akkor azt most kell elkezdeni, és nem a sörözést nyomatni. Ha nem, akkor igen.
   Egy-másfél órán keresztül lassú tűzön, fedő alatt, 3-4 alkalommal megkerve rotyogjék. Közben idd meg a sört, meg még egyet, és töltsd föl a képeket. Főzz tésztát, szedj, és egyél! Jó étvágyat!

Ha jó volt, ha nem, ne gondolkodj tovább ezen, majd lesz, ami lesz, úgyis észre fogod venni. Fogd a paplanodat, és vonulj be a hálóba aludni.

A képek a szociofotó kategóriában indulhatnak, jól alátámasztják a hangulatát az írásnak, bár vannak még a történet szempontjából képileg jól illusztrálható pontok, amiket még nem aknáztál ki. Az írás kitűnő. (szőke-hegyi)

Fotózom és közben ismerkedek a fénnyel. Barátkozunk egymással.

Bár ez egy házi feladatra érkezett képpár, de akár mint az estiklopédia ma még nem létező világítással foglalkozó fejezetének egyfajta illusztrációjaként is felfogható lenne, ahol az egy fényforrásból érkező megvilágítással játszik az alkotó. Azért összetett és trükkös ez az alsó kép, mert miközben látszólagosan a fényforrást egy összetett formával, a kézzel letakarva árnyék ritmusokat hoz létre, mint karmokat, és ettől félelmetes és expresszív lesz, egy másik trükköt is alkalmaz az alkotó, mert a kézzel letakart fény reflexeket is létrehoz az arc tekintetében, ami nem a fényforrásból származik, hanem a mögötte lévő felület visszareflektálásából. Tehát látszólagosan egy fényforrásból kapjuk a fényt, de a fotós tapasztalatával egy összetettebb, kreatívabb képet hoz létre. Ez tehát az alsó képre vonatkozik.
   A pedellus felvetette, hogy nem érti, hogy a két kép miért összekapcsolt formában jelentkezik, és igazából én is hajlok erre, mivel a felső kép egy, bár hasonló logikai játékon alapuló, de fekete fehér kép, én külön értelmezném őket, azt kell, hogy mondjam, hogy mivel össze van kapcsolva a két dolog, bátorítanám az alkotót, hogy az alsó kép önmagában is megél, a fölső kép pedig nem annyira összetett üzenet, bár értékelhető önmagában is, de így, együtt, egy keretbe összefogva inkább gyengítik egymás hatását, mint kiegészítenék azt.
   Felvetődött, hogy ha külön értékeljük a két képet, akkor a felső kép két disznós, az alsó három, de a pedellus azt mondta, és be kell látom, igaza van, hogy korábban volt már hasonló képpár beküldés, és ha ott egyben osztottuk a disznajainkat, akkor itt se tehetünk másképp, tehát végülis három disznó. (szőke)
értékelés:

Kedves Norbert, az nem eldöntöttnek látszik, hogy most akkor homogén háttér legyen, vagy valami mozgalmasabb, picit van kerítés, de mégsincs, és így ez ebben az eldöntetlen állapotban lebeg. A búvár zsebkönyvben volt ilyen a sorozatban, hogy kutyák, tehát ha ebből a szempontból nézem, bár nem ismerem a fajta jellegzetességeit, így mint kutyaítész lehet, hogy hülyeséget mondok, de teljesíti a fajta sztenderdjét, megmutatja azt. Azonban ez a beállítás mindenféle személyességet nélkülöz, ez alapján a kép alapján neked, a fotósnak, és így általad nekünk, a nézőknek semmi közünk nem lesz ehhez az ebhez. (hegyi)
értékelés:

Úgy látszik, hogy kezdjük a rontott képek albumunkat és a személyes, családi üzenetek albumot erősíteni, hiszen itt is valami teszkós fűszer zacskó, vagy nem tudom, mi van ott szélről, tehát ezt is abba a bizonyos Bulgária útianyagba raknám bele, egy disznót azért adunk rá, bár nem jól teljesíti az első leckét, mert az nem elég, hogy a simli takarja a szemed, az első lecke, hogy nem lehet rajta az arcod. (szőke)
értékelés:

Ez is majdnem három, de itt az orrív nincs befejezve, ott az a vágás nem indokolt, és kérdéses, hogy szükségünk van-e mind a két szemre (a modellnek bizonyosan). (szőke)
értékelés:

Tegnap még tavasz csillogott a szemekben. Gyermekzsivaj szárnyalt langy szellőháton, s vidám szoknyák nevettek kackiás bajszokon. A vasárnapi ebéd illata versenyt futott a déli harangszóval, majd mindkettő megtorpant, midőn egy ráncos kéz mélabús dalra fakadt egy öreg harmónikán.
   Most ősz van, s nem látni át a csenden - csak néha csikordul meg a kopott macskakövön egy kósza napsugár. Valahol messze vén eb vonyít, emitt utolsó táncát járja ép egy elkorhadt faág, s rejtett zugokban a penész dúdol minderről néma, megfáradt krónikát...

(Az öreg ház című képemről jutott eszembe ez a régebbi fotóm és írásom. Ugyanazon a különös hangulatú környéken készült.)

Ez egy jó kompozíció, a remény miatt három disznó, mármint hogy reményünk, hogy legközelebb valami kerül arra a kőasztalra is, mert ott most üres. Fontos, hogy meg tudtad találni ezt a színharmóniát, érdekes ritmusban vannak a feketék, szinte leugranak a képről. Szinte absztrakt kép, pedig érezni a teret. Várjuk a szereplőt. (szőke)
értékelés: