Az van, hogy erről a képről hiányzik valami. Te magad is érezted ezt, hisz kifeszítettél egy horizontot, ami jó lenne, de ha már ott van, miért nem segítesz a nézőnek azzal, hogy odateszel valami felismerhető rekvizítumot, egy lábost, egy serpenyőt, amiben épp sül a szalonna, vagy egy sütit, szóval amitől ez valóban hozza a szakács érzést. Még egy dolog, ami itt most nem érthető. Miért vagy riadt? Most jöttél rá, hogy már nekikezdtél, de elfelejtettél venni margarint? Mert ez így ellene dolgozik annak, ami a geg, ami alapvetően vidám dolog. Hiszen nem azért főz pucéron, mert szutyongatják vad emberek, hanem mert ehhez van kedve, mert szabad. Ez a szabadság a fontos! Kérek ismétlést! (hegyi)

Az van, hogy ez a dolog több sebből vérzik. Az első kérdés: miért hátulról? Szégyellik? És miért lentről? Mert alacsony vagy? Na de akkor fel kell tartani a gépet és úgy próbálni, ez még akkor is igaz, ha nem kihajtható a kereső. Vagy, ami optimálisabb, hogy tájékozódunk előre a vonulás útvonaláról és megkeressük előre azt a pozíciót, ahonnan értelmezhető üzenetet tudunk formálni. Így ha nem mondod, a tábla kevés ahhoz, hogy beazonosítható legyen, hogy ez melyik vonulás. (hegyi)

Valószínű mi felnőttek vagyunk azok, akik szívből tudnak szörnyülködni egy ilyen gumikkal megoldott óccccó játszótéren, meg a környezetszennyezésen, a gyerekek vígan elvannak vele, mert az ő fantáziájukban ez egy mesebeli alagút. És ezt sikerült is megmutatnod, ettől működik a kép. Persze, ehhez az is kellett, hogy lemenj a gyerek szintjére, és ez a fontos! (hegyi)

A szín egy dolog, pompás, de persze veszélyes is, mert elcsábít, de az, amit formailag érzel, az nagyon saját, nagyon a tiéd. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne lenne a szín is fontos, de csínján bánj vele, mert a két üzenetsáv konkurálhat egymással, és ha túl sokat teszel a szín szépségére, elveszítheted a drámát a formában. Mondom, csábító így, de próbáld meg 20%-kal visszavenni a szaturációt, kíváncsi vagyok, mit gondolsz róla. A zizgő madarak fantasztikusak, ha megvan, hogy hogy csináltad, mikor, hol, érdemes ezt állványról is kipróbálni, hogy a bemozdulás ne dolgozzon ellened. (hegyi)

Az van, hogy ez is esetleges a vágásokat illetően, formák vannak ad hoc jelleggel szétszakítva, de legalább a dolog értelmezése könnyebb, ki kivel van, mit csinálnak és hol. Meggyőződésem Ágnes, hogy az idő, amit ráfordítasz egy képre, meghálálja önmagát, és mindig azok a képeid a legjobbak, amikre vagy a készítésnél, vagy az előkészítési gondolati fázisban hagytál magadnak időt. Tudom, hogy ez kurva nehéz, de akkor, amikor fotózol, akkor te vagy a főnök, se isten, se ember nincs más, amíg nem érzed, hogy kész, addig minden más várhat. Na, ez a 2015-ös tanácsom. :) (hegyi)

Nyílt tekintet, kedves portré, jó alapnak, még akkor is, ha a technika most nagyon lekockázta a képet, gondolom telefonos kép - de ez még a kezdet. Bemutatkozásnak tökéletes. Én szeretném, ha többet ismerhetnénk rólat, tőled, ami azt is jelenti, hogy ez a kép azt mutatja jobban, amit gondolunk, hogy rólunk szeretnének látni. Gyakorta gondolja azt az ember, hogy vidámnak kell lenni, mosoly kell, mert annyi a baj, hogy legalább mi ne tetézzük, hogy a vidámság vagy jó kedély az, ami jó képet ad rólunk, problémamenteset. És ez sokszor igaz is, de az önarckép az nem csak erről szól. Az önarckép helyzetjelentés is, önismeret is, szóval hajrá, várom a folytatást! (hegyi)