Bízom Ágiban, ezért nem merült fel bennem, hogy ez egy photoshop játék lenne, de annyira meghökkentő az, amit látok, hogy nem tudom eldönteni, hogy ezt most Ági egyedül, elengedett kézzel, vagy valami manó segítségével csinálta. Hogy a francban van az, hogy jó időben jó helyen meg a fényképezőgép is exponálásra készen a keze ügyében van? Gratulálok, és nem csak ahhoz, hogy épp akkor exponáltál, amikor a halacskák kiugráltak a vízből, hanem ahhoz is, hogy mindezt úgy tudtad képpé formálni, hogy esztétikailag is, és talán valamiféle retro hangulatban is minden rendben van. (hegyi)

Csaba, ez akár egy filmplakát is lehetne, nagyon jók a tónusai, a ritmusai, és bevallom neked, nem nagyon értem, hogy miért kell téged noszogatni, hogy fényképezz, képeket küldj a Látszótérre. Ugyanis azt kell mondjam, hogy ez a fotó tökéletesen rendben van, akár a falra is kitenném. Kérlek szépen, hogy vedd egy kicsit komolyabban, szükség van a jelenlétedre itt. Van értelme annak, hogy használd a fényképezőgépet. (hegyi)

Fura, mert az tény, hogy a véletlen jól játszik a kezedre most, és az is igaz, hogy dinamikus a kép, a kifelé hajló ívet visszahozza az épület tömege, szóval oké, és még az is oké, hogy a színvilág ilyen régies, ótvaros sárga, ez a múlt, és az egész mégis fura. Fura, mert nem vidám érzést hív elő, miközben nem tudom megmondani, mi az oka, hogy elszomorodtam a képtől. Talán az, hogy 2014-ben ha ilyet lehet fotózni, akkor semmi se változott a világban sajnos, ez maga a megváltozhatatlan valóság, aminek tünékeny játéka csak az, hogy itt most a dupla expó rafináltkodik. Persze ez a képet illetően nem baj, Mazsi félre ne értsd, rendben minden, ami nincs rendben, az meg nem rajtad múlik. (hegyi)

Rafinált egy kép ez, mert hogy színeiben is, de maga a naplemente is alapvetően egy nyugalmi, relaxált élményt hoz elő az emberben, a varjú is ül a lámpán, vár... közben meg érzi az ember, hogy valami nem, nincs rendben, ez a nyugalom ez csak a felszín, hiszen a formák, a függőlegesek kifejezetten feszültséget keltenek és az egész egy olyan fura harmóniát mutat, hogy az ember nem tud benne maradéktalanul elmerülni. Jó lett, izgalmas, köszönet, és jóllehet ritkán mondom, de ez így oké, egy centit se változtatnék sehol semmit se! (hegyi)

István, az a helyzet, hogy ez a kép nekem túl primer üzenetet közöl. Pontosabban az elgondolás az, amiben én nem érzem azt a formai és érzelmi áttételezést, ami maradandó fotóvá emelné ezt a képet, most számomra ez inkább egy képi jegyzet. Ennek oka abban is keresendő, hogy sajnos a mobiltelefonos lehetőség itt most kevésnek bizonyul. Ennyire kézenfekvő üzenet esetében nem lehetünk kimértek, távolságtartóak. (hegyi)

Ágnes, azt hiszem a mostani képeid közül ez a legnagyobb hatást gyakorló munkád, sőt, azt is kell mondjam, hogy ez valami olyan ügy, ami szinte hiba nélkül hozza az érzést, az esztétikát és a formaérzékenységet. Ez jó! És annak külön örülök, hogy magad találtad ezt, hogy nem noszogatás, hanem saját megfigyelés eredménye. Úgyhogy most jön a noszogatás, tessék fotózni, legyen a gép kézközelben mindig. Nagyon jó, ahogy a kinn és benn élményét érzékelteted, finom a virág, jó a két világ kontrasztja, miközben ha jobban belegondolunk, nincs is igazi különbség. (hegyi)

Talán egy ujjnyit jobbról vágnék, hogy kimozgassam a nyugalmi helyzetből a kompozíciót, de azt kell mondjam, hogy az utóbbi idők egyik legerősebb önképét kaptuk. Ágnes, nagyon szeretném felhívni a figyelmedet, hogy ezt a momentumot őrizd meg, ezt hívd elő más munkáidnál is. Csak azt nem értem, mondom mellékesen, bár fontosnak gondolom a viccessége ellenére, hogy ha ilyen is tudsz lenni, akkor mi a francért kell az életben a jólnevelt, jólfésült nőt hoznod? Picsába a renddel, Ágnes, hozd fel magadból az őrületet, mert ez a fűszer hiányzik nagyon általában a képeidből ahhoz, hogy azok üzenete tökéletes legyen. Nem lehet mindig viselkedni. (hegyi)