Egy kis ollózás és minden oké lesz. Jobbról a szekrény mellől vágnám a sötétet, a szekrény oldala a határ. Mert ott így egy új felületet nyitsz, de ennek már ritmikailag nincs szerepe, pontosabban azt az egyszerűséget, ami a kép ereje, gyengíted. Próbáld ki, hogy a monitoron letakarod egy papírlappal. De a megfigyelés kiváló, örülök annak, hogy tudsz a semmiből építkezni, ez nagyon fontos. (hegyi)

Ahhoz, hogy egyértelmű lehessen, hogy mi az üzenet, azaz, hogy a búcsú egy helyzettől, a leltár vagy a visszavágyódás az ágyba, egyrészt picit több fény kéne, másrészt a kamera, az a fránya kamera a nézőpontjával, az lenne a fontos. Beljebb? Kijjebb? Feljebb, vagy lejjebb? Valami ilyesmi. Mert amúgy tetszetős, megvolna ez, ha ezt eldöntöd. (hegyi)

A hangulat megjön, bár abban nem vagyok biztos, hogy pontosan, mert most az is értelmezhetővév válik, ami a gyalogló sztorija, de az is, ami az őt elengedőé. Vagyis ami nem pontos, az az, hogy mi most ő vagyunk, vagy az ő gondolata, avagy mi most megfigyelők vagyunk. Ennek eldöntésében segítene a kamera nézőpontja. Ha feljebb vagyunk még picit, akkor a megfigyelőt, ha lejjebb, akkor a személyeset erősítenéd, de most a kettő között vagyunk félúton. ha ez film, akkor oké, az átmenet is fontos, de így fotóként ez nekem picikét bizonytalan. (hegyi)

Ez egy igen finom üzenet, sok féltés, szeretet, érzelem van benne, nem csak megfigyelés, de életszag is. Ami nekem még nincs kész, az a bevezető, értelmező kép. Ott az nekem nem hordozza a könnyedséget eléggé, túl tárgyias és konkrét, más minőség, és emiatt az egésztől elválik. Nem azt mondom, hogy hagyjuk el, mert jó a triptichon. Az se biztos, hogy az első képnek kell lennie. A történet szempontjából lehet bevezetés is, de lehet kivezetés is. Szóval én azon még agyalnék, hogy mi legyen ezzel, sőt, ahogy ezt írom, egyre nagyobb a meggyőződésem, hogy én ezt a dolgot a végére komponálnám, oda találnám ki a hiánnyal vegyes emlékezetet. (hegyi)

Sanya, értem, tiszta Pink Floyd, de valahogy az eleje és a vége nincs még kitalálva. Leginkább a vége suta nekem így, hogy nem fut ki sehová, csak vége lesz, mintha elfogyott volna a film, vagy a türelem. Viszont az abszolút jó, hogy ilyen megfigyeléseket teszel, ezek a későbbiekben jól fognak jönni. Eszembe jut még a Szinbád is. (hegyi)