Megható kép. Hogy fáradt vagy álmos, vagy mi van, nem tudom, de mindenképpen olyan erős emléknyom, ami keretben is megállná a helyét a falon. Egy pici gondolat, hogy balról a bajusz mellől már vágható lenne, hogy ha a lábnál feszes, ott is legyen az, de ennyi, ez így jó, tónusaiban is erős, határozott, de mégsem tolakodó, nincs benne bravúr, csak egy nyugalmas megközelítés, amit szerintem az állat is érzett. (hegyi)

Megint ez a bizonytalankodás, jó ez, vagy mégsem, szabad ezt, vagy nem, kiadom az érzéseim, vagy nem, István, a tökeidre fogok állni, ha egyszer találkozunk. De komolyan. Ez most nem hízelgő kedveskedés, hanem lebaszás. Ugyanis magad vagy a magad legnagyobb akadálya. Ez is tök rendben lévő kép, oké, fenn tág, lenn szűk, de elmegy, ha már így elfogyott az alja, fentről is vágnék, de ennyi a baj, minden egyéb finom, jó közlés, érzékeny. Miért szégyelled, hogy te egy érzékeny pasi vagy? Macsónak már mi öregek vagyunk, hé, jól áll ez neked, hagyd, hogy az érzéseid átvegyék a hatalmat legalább akkor, amikor nem kell teljesítened. Ez az irányod, állj rá, csináld! (hegyi)

Nem zavaró semmi itt István, talán egy picit a te belső bizonytalanságod az, mert itt lenne az ideje, hogy egy fokkal magasabb lépcsőre állj, ugyanis ha az ember nagyon bizonytalan magában, akkor az rá tudja nyomni a bélyegét a munkáira, visszahat. Ez egy jó kép. És tök jól érzed a tömegelhelyezést is, a fénynek az a jobb oldali fa hibátlan ellenpontja. Szóval hajrá, hangulatos - nem mondom, hogy vidám, de nem is érfelvágós, csak olyan melankolikus, a nézőpontja pedig kifejezetten izgalmas. (hegyi)

Ez nekem simán megüti a mozgás lecke szintjét, ugyanis nagyon izgalmas az, hogy a hosszú expozíció miatt bizonyos figurák elsuhannak, mások épp hogy mozdulnak, megint mások pedig állnak és ennek a rendezetlen rendje az, ami filozofikus is és esztétikus is. Jó a helyszín is, szóval szerintem ez egy elég jó tanulmánya a mozgásnak. Köszönet. (hegyi)

Ágnes, azt jól érezted meg, hogy ez a fémgubanc izgalmas képi elem lehet, még a háttér is jó lehetne, de mégsem sikerült képpé formálni a kompozíció által. Most van egy hátterünk, és van egy gombóc töredék, de a kettőnek nincs köze egymáshoz, nincs kohéziója. (hegyi)

Magam sem választhattam volna jobb képet hónap képének, bár azt is meg kell mondjam, hogy nekem nincs semmi bajom a kompozícióval, tökéletesen egyensúlyozza a szikla, az ember, a fa azt a tömeget, ami a felhőrétegeknél érzékelhető. Egyetlen kritikai megjegyzésem van csak, mégpedig a kép felső képhatára, ott az íves felhő fölötti részt én már levágnám. Azt nem mondom hogy ez egy vidám kép, egészen álomszerű, arra hívnám fel a figyelmet, hogyha nem lenne az az ember a képen, egy szép, de érdektelen dekoráció lenne csak ez a fotográfia. Hát igen, ehhez kell egy ihletett pillanat és szerencse is. No meg rengeteg megfigyelés, és türelem. (hegyi)