Itt körübelül ugyanazt tudom elmondani, mint az előző, Szilveszteri hangulatot imitáló képnél, csak ha lehet, még szájbarágósabban elmagyarázva. Ahhoz hogy ez vicc legyen növelni kell az iróniát, ha viszont komolyan gondolod, akkor én azt kell mondjam, hogy ennek a stílusnak az ideje már lejárt. (hegyi)

Ezt a képet sem tartalmilag, sem formailag nem tudom értelmezni. Az első lépcső, hogy felismerhető-e amit látunk. Éjszakai hatást keltő felvételt soha nem éjszaka csinálunk, ugyanis szemünk érzékenysége és az a dinamika tartomány, ami képesek vagyunk értelmezni, sokkal nagyobb, mint azt a digitális technika képes visszaadni, még a dia sem, pedig az jóval többet tud, mint a digit. De ez csak a formai kérdés. Egy szorosan körbevágott csónak a semmiben mit akar közölni? (hegyi)

Ezzel a képpel kapcsolatban Lacival váltottunk néhány e-mailt a tónusok, színhőmérséklet kérdéskörében. De azt gondolom, hogy túl azon, hogy a sárgás tónus indokolt, vagy nem, az én problémám a képpel annak tárgyi világával kapcsolatban van. Mint azt már elmondtam több csendéletnél, lehet logikai és lehet formai a kapcsolódás. Például a körte és alma formailag érdekes, harmonikus rendszert hozhat létre. De mi köze a diónak a káposztához, nos ezt nem értem. De mondhatjuk azt, hogy a dió formája hordoz hasonlóságot a káposztával. De akkor mit keres ott a búzakalász? És akkor még nem beszéltem a giccsbe hajló vázáról. A csendélet lényege abban rejlik, hogy létrehozunk valami belső kohéziót, rendszert, ami formájában és esztétikájában megáll a lábán. Ez itt most nem történik meg. (hegyi)

Kifejezetten örülök annak, hogy Bara megtalálta magának a mozgást, mint kifejezési formát. Ráadásul nem akármilyen helyszíneket talál ehhez. A következő lépcső az, hogy mindezt formailag is, úgymond folthatásokban rendszerezve mutassa meg. Nem tudom, mennyire szándékos az, hogy ebben a zöldes sárga tónusban tartja a képet, számomra ennek van egyfajta elidegenítő hatása. A helyszín tökéletes, itt most a mese számomra nem indul el. Arra bátorítom Barát, hogy folytassa mozgástanulmányait. (hegyi)

Bizonyos szempontból jó, hogy ennyi képet tettél egyszerre fel a csendéletre, mert így látni, hogy mi az, ami közös bennük, így talán ki lehet bogozni a dogot. De mindenekelőtt azt mondom, hogy érdemes lenne klasszikus csendéleteket nézni, főképp festményeket, hogyan is épülnek fel, miket tartalmaznak, milyen tárgyakat, milyen fényekkel, és hogy viszonyulnak ezek, milyen elrendezésben. A leckeleiratnál Demeter szóban is elmondja a maga meglátásait, érdemes talán meghallgatnod őt.

Az első képen ami szembeötlő, az a csáléság, az, hogy a képhatár esetlegesen lett kijelölve. A rozsdaszínek alapnak jók lennének, a fiókos szekrény és az asztal oké. Ha erre találsz egy ízléses tálat és abba gyümölcs kerül, el tudom képzelni, hogy kijöhet jó csendélet belőle. De minek a laposüveg, a petruska, a könyv és szemüveg - ezek így most a néző számára nem dekódolható, hogy hogyan kerültek össze, sem formában, sem színben nem adják ki. A második képen Ady nekem modoros ügy, a laposüveg itt sem működik (formája és színe nem illik ebbe a milliőbe), az alma mintha ottfelejtették volna. A harmadik kép fényviszonyai okán értelmezhetetlenné válik, de új szereplő tűnik fel, a kivasalt borosüveg. Aztán jön egy szép bicska és valami elpusztult szélkakas, mintha a bádogembernek lenne feltálalva. Az utolsó előtti kép iránya jó lehetne, ha ez a poénüveg nem lenne ott (borzalmas tárgy), tehát a hagyma, paprika, talán mág a kukorica is akár beleférne. De az a helyzet, hogy minden olyan erősen szét van darabolva a fénnyel, annyira vakít a nap, hogy azt kell mondjam, maga az időpont megválasztása olyan, ami alkalmatlan csendéletfotóra. Nem lehet a fény-árnyék kontraszttal ennyire szétverni a dolgot - és még a képre rá is van élesítve... ez így nem ad sem kohéziót, sem nyugalmat. Összefoglalva, ezek a képek inkább egy kirakodóvásár hangulatát idézik nekem.

Az utolsó képről nem tudok mit mondani, nem tudom értelmezni. (hegyi)

A két figura közül a félmeztelenben van több gesztus, ugyanakkor az a helyzet, hogy nekem ebből nem jön le, hogy ők rajongók és épp valami előadást néznek. Nyilván, sok az ember, nehéz kimetszeni értelmes képkivágást, két véglet működhet, vagy a totál, ahol a hangulat érződik, vagy a portré szintű bemutatás, szűkre vágva. A kettő között nagyon nehéz megtalálni azt, ami hozza a hangulatot, nem zavar be mindenféle izé, és elég egyedi is. Érdemes ezzel foglalkoznod, mert van hozzá érzéked, de nem könnyű kenyér. (hegyi)