Köszönöm Tamásnak azt, amit a leiratban megerősít, hogy van értelme annak, hogy egy új leckét indítottunk azáltal, hogy kibővítettük a régi Tisztelet Balla Demeternek leckét. A 35-ös záró lecke épp arra szolgál, amit Tamás a záró soraiban említ.
   A beküldött Tanulmány című csendéletről örömmel készítek elemzést, mert az egyszerűsítés eszközeivel abszolút jó irányt mutat. Ráadásul - és ezért elnézést kérek előre Tamástól - némileg állatorvosi lóként is működik. Az első kérdés a tárgyak kiválasztása. Szerepe van annak és jelentéssel bír, hogy egy gyümölcs egészséges, ütődött, rothadó vagy mumifikálódott. Ezek mind-mind más és más tartalmát adnak a képnek. Ezenfelül szerepe van annak is, hogy az adott tárgy milyen beállításban adja a legszebb formáját. A szépség mindig hordoz szubjektív faktorokat is természetesen. Amikor Demeterrel a Vásárcsarnokban bolyongtunk, hogy csendéletéhez megfelelő alanyokat vásároljunk, hosszú időbe telt, míg megtalálta a kiszemelt áldozatot. Ennél a gépnél a két körte, főképp a baloldali olyan karcolásokat sérüléseket hordoz, amik elvonják a figyelmet. Abban sem vagyok 100 %-ig biztos hogy mindkét körte esetében optimális dolog, ha a szárát is kiemeljük. A másik fő kérdés megtalálni azt az alapot, ami úgymond kiszakítja a valóságból a csendélet tárgyait. Itt most ha jól látom, ez egy edény alátét lehet, vagy keleti hatású függöny, ami ha megfelelően van leterítve, fokozhatja a térélményt. De ahhoz, hogy ez érvényesülhessen a tárgyak elhelyezésével és méretezésével nekünk is segíteni kell. Mit helyezek közelebb és mit távolabb az objektívtől. A harmadik kérdés a tömegelhelyezés kérdése. Most az alma a maga gyönyörű tónusaival nagyon határozottan húzza a tömeget jobbra. Ezt mind egy mérleghintán, ki kell dekázni. Most a kép oldalirányban nem teszi lehetővé hogy ebben a képkivágatban egyensúlyba kerüljön a tömeg. A hiánynak, az üresen hagyott térnek is jelentése van. Mindezek ellenére és ezek mellett azt gondolom, hogy Tamás képe fontos mérföldkő, mert úgy érzem hogy kellő alázat vezette az alkotó kezét akkor, amikor a kép megalkotásába belefogott. Köszönöm, és azt kérem Tamástól, hogy ha lehet, folytassa ezt a munkát. (hegyi)
értékelés:

Ez így is megáll a lábán, erős fogalmazás, nem nagyon kegyes, de nekem tetszetősebb lenne, már ha van benne-körülötte még anyag, ha az asztal határozottan függőleges lenne, és ebből mozgatná ki a ritmust a fotel sötétje, mert a két sörösdoboz vissza fogja húzni, nem kell a függőleges elmozdításával erre még rágyúrni, mert az meg bizonytalanná teszi a formát nekem. De ettől még ez 3 csillag, apróság, csak báncsa a szememet. :) (hegyi)
értékelés:

Sajnálom a nő karját, hogy így vágódik oldalról, ha az meglenne annyira, mint a pasié, akkor kiváló lenne, így se rossz, bár az a pici ami ott lemaradt az a tömegelhelyezés szempontjából is segítene egyensúlyozni.A meglátás fontos, jó, az ötlet is, az üzenet is egyértelmű, szóval én most e kis hibától függetlenül megadom a 3 csillagot, de erre figyelj. És Zoli, több képet akarok tőled itt látni. (hegyi)
értékelés:

Kedvelem a kép esendőségét, keresetlenségét, ugyanakkor érdemes elgondolkodni a formákon. Egyrészt hogy fenn hagysz egy égdarabot, ami nem biztos, hogy fontos. Főleg, ha azt is hozzáteszem, hogy karban hol vágsz, és mennyi helyet hagysz ehhez képest a fejed felett. De ez úgymond kompozíció, ami ollóval is korrigálható. Ami ennél fontosabb, hogy ez a szórt fény nem biztos, hogy a magunk fajta súlyfelesleggel küszködő pasik számára előnyös, ha ennyire sok fényt kap a fejünk. A mi fizimiskánk jobb, ha oldalról árnyékot kap, azaz a formát nem szemből toljuk telibe fénnyel, hanem elölről úgy, hogy a pofázmányunk ne kapjon ennyi fényt, és akkor ez úgymond optikai tunningként soványabbá tesz minket. A kérdés mindig, mi az, ami fontos, amit üzenni akarunk, érzés, gondolat, mert ha szomorúak vagyunk, akkor az adhat mélységet, de talán nem biztos, hogy ez az, ami téged jellemez. Nem tudom, ezt még nem tudom, de egy kevéssé szomorkás fej jobban illene a zöldek és az ing dinamikájához is. (hegyi)
értékelés:

Érzékeny szemre vall ez a kép, nem csak egy téli hangulatot kapunk, bár az se lenne kevés, de egy látásmódból is ízelítő az, amit a kép mutat. A szokásosnak mondható javaslatom talán itt is segítene: ha picit lejjebb mégy a kamerával, guggolsz akár, vagy térdelsz (nekem is nehéz ez már pocakkal, de olykor meg kell tenni), akkor az arányok úgy változhatnának, hogy egyrészt az előtér bár megmaradna, de a hangsúlya kisebb lenne a közép- és háttér javára, másrészt talán a három főszereplő kevéssé tapadna össze. Ez főképp a kőkereszt esetében lenne szerencsés, ő most ebben a buliban nagyon beszorul. De ez olyan kérdés, ami másodlagos abban a tekintetben, hogy meg kell állni, ki kell szállni a kocsiból, el kell hagyni a komfortzónát és a lustaságot ahhoz, hogy a kép egyáltalán rögzítésre kerüljön és ne csak fejben maradjon meg emlék gyanánt, és ez mindenképpen dicséretes. Úgyhogy Feri én erre megadom a 3 csillagot, és egyben arra is felhívom a figyelmed, hogy a magadról készített önportré esetében is erre a fajta figyelemre és fogalmazásbeli szintre kell eljutni, mert aki ilyet tud, annak ezt a többi esetben is meg kell mutassa. (hegyi)
értékelés:

Az az igazság Pista, hogy ennél a képnél nem tudom megállapítani, hogy mi volt az, ami a kép elkészítését indokolta. Lehet, hogy valamit ott a sötétben kellene megtalálnom, de akármennyire erőltetem a szememet, nem sikerül. Ráadásul van benne valami ferdeség is. Segítséget kérek ahhoz, hogy a kép címét értelmezni tudjam. (hegyi)

Laci, valahogy ezen a képen minden fordítva van, mint ahogy az egy portrénál lenni kellene. Ebben az értelemben ez egy antiportré. A fényekkel kezdem. A háttér falai vakítanak, a portré alanya sötétben, bebukva, erre még a sapka is ráerősít. Az alanynak semmiféle kontaktusa nincs a kamerával, így a nézővel sem. Az öltözék megjelenése esetleges, a zöld mellény olyannyira ordít, hogy szétveri a formákat. Az a helyzet, hogy így ez ott nem megoldható. Azt a fényt, ami a falon van, nem lehet kompenzálni, legfeljebb erős lámpákkal, de akkor se lenne a helyszín optimális, mert annyi biszbasz van, ami szétkalapál mindent, hogy így ez itt nem működhet. Értem, hogy kvaterkázás közben jött az ihlet, de akkor fel kell emelni a feneked és oda kell hívni a kúthoz a modellt, akkor a házfal mint derítőlap esetleg még segíthet is, és szűkebben tartva készülhet egy portré. Ilyen sildes sapkánál vigyázni kell, nem könnyű az árnyékvetését kompenzálni. (hegyi)