Nekem egy nagy csalódás volt, amikor múltkorában vonaton kellett utaznom és kiderült, hogy már nincsenek az ülések fölött tájképek. Gyerekkoromban kedveltem őket - és ez a kép ezt idézi vissza. Ezeket a gegeket az emelheti feljebb, ha van türelmünk kivárni, amíg például a kinti világban valami olyan történik, ami képileg beleillik a kompozícióba, mert most ez a nagy fényesség és kevéssé jellegzetes fa nem elég ahhoz, hogy egyensúlyt tudjon teremteni és mintegy dimenziójáték besegítsen a képbe. Anna jó alany, szóval várom a bolondozást vele. (hegyi)

Na, hát azóta még újabb lett a rendszer, úgyhogy a belevágás még időszerűbb Ágnes. Van egy furcsaság, mármint nekem furcsaság, hogy a 24x36 mm-es leica mérethez képest a digit cuccok szélesebbek, ez nekem itt is szokatlan, hogy arányaiban a jobb oldal sok, és akárhogy nézem, ettől sok, hogy a 4:3-as digit nem azt az érzetet adja, mint a 3:2-es analóg méret. Azért beszélek erről, mert főleg egy ilyen közeli dekomponált képnél ennek nagyobb szerepe van. Az üzenet elég világos, a hangulat átjön, a komponálásnál ha egy leheletnyivel hátrébb vagy, akkor a szádnál nem kerülünk ennyire közel, de azt is lehetne, hogy még közelebb vagy és vágsz a szájnál, szóval amit szoktam mondani, hogy a száj és a szem miről mesél, van-e párhuzam vagy nincs, ez fontos, de ehhez az is kell, hogy a kettő egyenlő szerepet kapjon, vagy ha el akarok ebből mozdulni, akkor azt határozottan tegyem. (hegyi)

Nekem tetszik ez a párhuzam a nő ruhái és a falon lévő állatkák között. Ami azt illeti, lehetne egy hajszálnyival vízszintesebb a dolog és talán ha lejjebb van a kamera, akkor izgalmasabb lenne az összkép, mert hát lássuk be, a hölgy feneke és nadrágja az, ami a csúcs, de mindenképpen jó az, hogy ilyet meglátsz és megcsinálsz, én arra ösztökélnélek, hogy a kamerád legyen mindig nálad, kezdj el a várossal dolgozni. (hegyi)

Én kedvelem, hogy végre nem az élességre megyünk rá, mert hát persze, sok esetben fontos, hogy legyen élesség, az se mindegy, mennyi, de van szerepe és helye annak, ha valami nincs fókuszálva. Ahogy a csendnek a zenében. Szóval ez jó, és ez az üveg is kiváló főszereplő. Ami mégis valahogy hiányzik, vagy amiben határozottságot keresek, azaz, hogy töke legyen a képnek, az a bal oldal. Ott jön valami formai drámaiság, de most úgy vágódik, hogy átkerül a hibába, miközben ha erősebb, ha egy kicsit több, akkor már ellensúlya a virágnak. (hegyi)

Kemény vagy Gábor, de nem baj ez, bár egy pici derítés a tárgyon még nem vágta volna agyon a képet, de a feketéknél nem engedne bebukni. Ugyanakkor nem nagyon értem, miért kapunk fönn ennyi helyet, ha alul ennyire szűkek vagyunk. Lecsúszott? Annak örülök, hogy megmozgatta a fantáziád a vetített kép, zseniálisan szép lett, talán ha picit csalunk, és az árnyék függőlegesén még egy foknyit forgatunk előre, akkor egyensúlyba kerülünk - nem mindig a függőleges az, ami a tömeget helyén tartja, mert a légies árnyék és a valóság itt most kívánná ezt a "csalást". Mindent egybevetve nagyon örülök ennek a munkának, és azt mondom, hogy most találtál valamit Gábor, amivel érdemes lenne még foglalkoznod, szóval várom a továbbiakat! (hegyi)
értékelés:

Ildi, itt most az a helyzet, hogy ahhoz, hogy átbillenjünk a szubjektív mese világába, azt, ami a technikai akadály, nevezetesen az élesség és felbontás hiánya, azt erénnyé kellene forgatni, azaz ha már ez van, akkor festőibbé tenni azzal, hogy tudatosan máshová helyezzük a fókuszt, de valami nem ártana, ha előnyt kapna, és azt mondanád, hogy ez Chagall nappala, és a hegedűs épp most esett le a tetőről. Hülyéskedek, de érted, ha a tető a kedvenc, azt nekem is éreznem kell. Most a félbevágott formák sem segítik ezt, esetlegessé teszik a képkivágást, mintha ez egy tanulmány lenne vagy könyvjelző, hogy gyorsan megmutasd, hogy amúgy ám szeretem a tetőket is, én egy tetős csaj vagyok - na ja, de akkor adj magadnak időt, hogy megtaláld azt a kivágatot, ami a tömeggel a képhatárral félremagyarázhatatlanul egyértelmű érzetet ad a néződnek. Én ezt visszaadom, hogy tessék nekem ebből mesét faragni. (hegyi)