Szakkör | Page 213 | Látszótér

Borostásan

Borostásan - háttérben a borostyán kúszik fel s alá. Ha rendszeresen megmetszik, megfiatalodik. Ebből akár azt a következtetést is levonhatom, hogy hasonlóképpen járjak el a borotválkozással. Egyelőre nem teszem, vár rám a következő lépcsőfok!

Azon gondolkodtam, hogy mi lenne a célravezető, hiszen az első feltöltött önportrédról beszélünk, és arra jutottam, hogy az őszintesége miatt a képet elfogadom leckemegoldásnak, de kérek egy ismétlést is. A környezet nagyon hatásos, azt én megtartanám. Két dolgon kellene javítani az új képnél. Az egyik, hogy a figurát úgy érdemes elhelyezni, hogy ne szoruljon ennyire szélre, mert kell levegő neki, tér, felület. A másik a tónusterjedelem. Nem tudom, milyen környezetben dolgozol az utómunkát illetően, érdemes törekedni arra, hogy kalibrálva legyen a monitor, hogy ne csapd be magad a tónusokkal, ugyanis most annyira szürke az egész középtónus, hogy az arc szinte értelmezhetetlen lesz, egy nagy flekk marad csak belőle, a ráncok, a hús, a csontozat jellege elveszik. Várom az ismétlést. (hegyi)
értékelés:

Első lépcsőfok

Bevallom őszintén, számtalan közösségi oldal böngészése és egyéb képmegosztó portálon való poroszkálás után jutottam a Látszótérre. Miután az első benyomásom - hoppá, ez valami más és másképpen működő oldal - pozitív hatása alá kerültem, s azóta is érdekesmód számtalan gondolat motoszkál a fejemben - döntöttem a regisztrációról.
Kihívásként, már az Első lépcsőfoknál tartok - amelyet a reggeli elmaradhatatlan kávé szürcsölgetése közepette készítettem egy Canon EOS 700 D alapobjektívén keresztül. Megtekintve a felvételt a Zoner képmódosítóval fekete-fehérre festettem, a fókusz arrébb sikerült, minthogy az első lépést, ill. lépcsőfok megtételét hangsúlyozza. Mégis úgy látom, összhangban az első feladattal a kép méretének a felére csökkentésével máris feltölthető állapotba került. Bízom abban, hogy a továbbiakban sikerül kitartóan,lépcsőfokonként haladva fejlődnöm a fotózás területén.

Kedves Frantisek, köszöntünk a Látszótéren, öröm olvasni, hogy rávetted magad a regisztrációra, remélem hírét viszed a helynek. A kép tetszik, jó az a térjáték, ami létrejön, de a fekete nadrág nekem formáival már elveszíti a térbeliségét. Tehát amíg a lépcső és fal rendben van és izgalmas, a lábak elvesztve dimenziójukat olyanok, mintha utólag lennének odatéve. Megvan az első lecke, de mindemellett ha kedved van, érdemes lenne ezt kipróbálni vagy másik nadrággal, vagy ha nincs még hideg hozzá, csupasz lábszárakkal, magyarán a civilségből egy kicsit érdemes lenne a rendezettség felé elvinni. (hegyi)
értékelés:

norvégia

A formaérzékenységed példás, a tónusokkal viszont nem első eset, hogy úgy érzem, nagyon liberálisan bánsz, hagysz bebukni itt például olyan részeket, amik kellenének, ahhoz, hogy az a finomság, ami fenn megvan, lenn is meglegyen. Nem kell simára vasalni, de azért ennél több részletet kell hagyni, ez nem egy dogmafilm sivár végkifejlete akar lenni, Viki, ideje van annak, hogy az ember egy sajtá viszonyrendszert alakítson ki akár a színek használatával, de én úgy vélem, hogy ennek nem szabad mindent mindig felülírni. Lehet ebből olyat kérni, amin megvannak azok az alsó-közép tónusok is rendben? (hegyi)

norvég zsáner

E10-es nemzetközi főút, csúcsforgalom.

Több szempontból is határeset ez a kép nekem. Egyrészt a zsáner nem nélkülözheti az embert, életkép, de abban az értelemben, hogy egy jellemző szituációt mutat be, sok esetben példabeszédszerűen is akár. Értem, hogy ott sok a ténfergő birka, de attól, hogy jellemző helyzet, nem válik zsánerré ember nélkül. A másik problémám a tónusokkal van. Tamás mondja, hogy jellemző fényviszony, és ezt el tudom képzelni, de ettől még a középtónusokat az én komfortzónámnál lejjebb hangoltad, vaksiskodok, és ez nem jó, mert bebukik a kép nagyobbik része. Ki kell alakítani egy viszonyrendszert a tónusokban is, a tömegelhelyezést figyelembe véve, és ennek a témához illeszkedni kell. (hegyi)
értékelés:

barátom "A" Sheepsheperd

Dani, tudod, hogy minden tiszteletem az őrületedé, és az utcaművészet is a kedvencem, de ez most nekem kevés a boldogsághoz. Nem tudom, hogy állsz, van-e kamerád, de tőlem akár festékszóróval is megoldhatod a leckéket, csak érezzem, hogy van közünk hozzá, hogy nem mellébeszélés folyik, hanem valóban a feladatra koncentrálsz. Fekete bárány, beatrice, fehér bárány, szürke élet, szprézek, mert kifújt belőlem a lélek, félek. Élek. Ja. (hegyi)

Lenne egy javaslatom...

Útburkolati jel

Volt már előzménye a Látszótér életében ennek a fajta felfedezésnek, de azt kell mondjam, hogy ez a megközelítés esztétikájában is rendben megoldott, és az jutott eszembe, hogy ha már kimegyünk a városba fotózni azt, ezt a fajta koncentráltságot, és nyitottságot érdemes alkalmazni. Ugyanis nem a konkrét tárgyi valóság érdekes ezekben a helyzetekben, hogy milyen a vakolat, hogy van a kerítés megcsinálva, mennyire korrekt a perspektíva, hanem hogy milyen érzelmi töltést találunk, hogy miképp fedezzük fel a hétköznapok humorát, mert ez segít abban, hogy feltöltődhessünk és előre tudjunk lépni. Egyszerű ügy ez, de meg kell látni és képpé kell formálni és azt gondolom, ez itt most sikerült. (hegyi)
értékelés:

Demeter volt olyan kedves, és megengedte, hogy felhasználjam a gondolatait a csendéletről, ezúton is köszönöm Neki, nagyon inspiráló volt.

Amikor Viki Demeter hozzájárulását kérte, hogy filmben használhassa a hanganyagát, nem gondoltam volna, hogy egy ilyen összeszedett munka jön létre és szeretnék gratulálni, mert azt gondolom, hogy nem csak arról van szó, hogy a felszínen egy szöveges gondolatsor képi megvalósítása folyik, miközben ez is épp elég lenne, de az alkotó tisztelettel viseltetik a szöveg iránt, és nem utolsó szempontként képes az öniróniára. Azon lehet vitatkozni, hogy az egyes beállítások mennyire sikerültek jól, én viszont arra hívnám fel a figyelmet, hogy bizony azokat a képeket meg kellett csinálni, és akkor se sok kötözködni valóm lenne, ha csak mint csendéletek lettek volna beküldve az egyes snittek. Jó a drapériák használata, jól vázolta fel a problémát Viki, és abszolút beavatottnak érezhetjük magunkat egy fotográfusi gondolkodásmódba, werkfilmes eszközökkel, de mégis esztétikusan. Arra sarkallnám Vikit, hogy ha van kedve, egy-egy fontosabb leckéről készíthetne ilyen videót, érdekes lenne egy ilyen gyűjtés. Köszönet, de ezzel nem úsztad meg a csendélet leckét, azt azért fotóban még meg kell csinálni. (hegyi)

Dorka forgatáson

Házit forgattunk.

Standfotósnak mondták azt a fotóst, aki állóképeket, hangulatokat és a mozi kirakatába kihelyezhető képeket készített, ez volt anno a trailer elődje, és ennek nagy mesterei voltak, tulajdonképpen egy jó iskola volt a fotósnak, ha módja volt ilyenben részt venni. Ugyanakkor az a helyzet, hogy ezt mint szerep el kell választani a rendezőtől vagy az operatőrtől, mert más agyberendezkedést igényel, egy kis kívülállás sem árt, szóval attól, hogy mint úgymond színpadkép, a rendező vagy a kamerás kitalálja a szitut, még nem lesz könnyű kenyér azt állóképen is érvényesen megmutatni. Ez a filmes része. A fotós rész ha ezt mint portrét nézem, a hangulatnál nem jut tovább. Nem tudok meg a szereplőről semmit, nincs viszonyom vele más, mint az a szitu, amiben ő mint szereplő jelen van, de ez nem hiteles. Látványos, igen, de primer marad a közlés. Az van Viki, hogy az új rendszerben a besorolások többeteknél emelkedtek, te is ötödiket kaptál, ami azért egyfajta megelőlegezése is annak, hogy beleállj a melóba és valóban a képformálásod szigorúbban vedd és tudatosabban. Idő, türelem. Kemény fogalmak, tudom, én is bajban vagyok velük, de enélkül nem megy. Jó lenne kicsit lenyugodni és a kapkodós belekóstolós irányt abban mélyíteni, hogy egy-egy ügyet amíg nem vagy vele kész és elégedett, ne hagyj elmenni. (hegyi)

csendélet

Először próbálkozom csendélettel, és rögtön filmet is forgattam belőle, amit meg is nézhettek majd, amint elnyeri végleges formáját. Addig is itt egy jelenetkép.

Viki, az a helyzet, hogy a filmből kivett kocka filmből kivett kocka marad, a leggondosabb válogatás ellenére is nehéz kompozícióban tartani. Mert hogy ami működik folyamatként, kimerevítve felerősödnek a hibái is. Itt most húz balra az egész, és ezt vagy úgy küszöbölöd ki, hogy adsz még oldalra fehéret, vagy úgy, hogy máshová teszed a körtét. Akár át a fehérbe. Azt viszont előnynek könyvelem el, hogy a könyvet megmozgattad a háttérrel ezzel a textil elhelyezéssel, ez dicséretes. Szóval hajrá, tessen nyugiban csinálni egy csendéletet is. (hegyi)
értékelés:

Jó ez a visszatérés ezzel a képpel, mert a struktúra éppoly fontos szerepet kap, mint az origamik könnyedsége, miközben az alkotó tükröződése is részt vesz a játékban, nem csak véletlenül van ott, mintha ő maga terelgetné ezeket a madarakat. Demeternek van Szabó Magdáról egy nagyon hasonló hangulatú képe, amit Magda lakásán készített, és egy madaras függő dísz az, amit a kezeivel kerget, egyből ez ugrott be nekem, szóval jó ez - egy dolgot leszámítva, mégpedig, hogy azzal még elvolnék, hogy dől hanyatt az épület, hiszen ha nem így lenne, nem lennél jó helyen a képen, de az elfordulás nem tesz jót, a nagyobb világos épülettömeget a jobb oldali kisebb nem húzza egyenesbe. Bara, várjuk a munkáid, figyelj arra, hogy 760 pixel szélesek vagyunk, a méretet érdemes kihasználni. (hegyi) értékelés:

Miért a hónap képe:

Amikor erre a képre ránézek mindig olyan érzésem van mint amit Dani írt alá: "ingom sincs ám, hogy mit látok amúgy, de még két adagot kérek intravénásan ebből ... nagyon ütős." Van benne valami félelmetes, valami szürreális, valami nyugtalanító, de mindezek által lesz ez a kép maradandó számomra. Érezni a szabadság utáni vágyat a függesztett madarak és az utcakép közös látványa miatt. Érezni ugyanakkor egy hitchcocki dermesztő érzést is amint szereplőt megtámadják a daruk, vagy épp fordítva? Nagyon összetett kép ez, s akármennyiszer nézem mindig valami mást ad! Gratulálok Barának és sok ilyen jó képet kérek, kérünk még tőle! (Szentgyörgyi János)

A sámán (javítás)

Igyekeztem Zsolt javaslatainak megfelelően javítani egyik kedvenc portrémat.

Köszönöm a javítást, örülök annak, hogy sikerült átadnom, mire is gondoltam az előző képkivágat kapcsán, jól megoldottad a feladatot és nem csak a vágás, de az utómunka, úgymond a labor is jobb lett sokkal az előzőnél. Érdemes a fekete-fehér portrénál megkeresni azt a tónust, ami a bőrt jellemzi, nyilván a saját ízlés mellett, ez egy gazdag tónussáv kell legyen, amiben szerepet kapnak a fények és árnyékok, és ad egy jó kis - nem jut jobb szó rá eszembe - olajos, tömött érzetet, strukturált és határozott. A színes konverziónál legtöbb esetben ugyanis épp a bőrtónusok azok, amik ki szoktak lapulni, koszossá, szürkévé válni, itt ezt jól korrigáltad. (hegyi)
értékelés:

Őszi zuhanyhíradó - átalakulóban a Látszótér

- Szeptember végén több dolog történt a Látszótéren, mint az elmúlt egy évben összesen, lássuk, mivel is töltöttük az időnket. A legfontosabb hírünk, hogy átalakítottuk a leckéinket, frissültek a leírások és csökkent a feladatok száma. Az osztályba sorolást is újragondoltuk, és ha végzel velünk, cserébe önálló kiállítást szervezünk neked. Tetszik, mi? Bővebben a szakkörben a pedellus videójában.

- Új feladványunk is van, beáll a havi eltolásos pályázati rend, az Iskola mellett megjelent a Nyugalom is. Nem titkolt célunk, hogy egy-egy leckére új megvilágításban fókuszáljunk, ahogy az sem, hogy a megszokott feladványt adók körét bővítsük. Pályázz velünk te is!

- 2014 szeptemberében Szentgyörgyi Jánosé a Hónap képe. Juhász Dani szavazata az Ön itt áll című munkájára esett, Dani precízen írja le, mi a helyzet a képpel, belátom, magam se mondhattam volna szebben.

- Elkezdtünk egy technikai frissítést, ennek jó része a Látszótér motorját érinti, számotokra láthatatlan, ugyanakkor a profilba feltölthető saját arckép mostantól már lehet álló, fekvő, mindegy, a rendszer képes kezelni ezt.

- Végül pedig behoztuk a lemaradást az elemzésekkel, célunk, hogy tartsuk az egy hetes távot, úgyhogy innentől már tényleg csak rajtatok áll, hogy haladjunk!

Harka

Próbáltam az új tetők színének élénkségét lejjebb venni, ez lett belőle.

István, egy picikét dőlünk. A kép derűs hangulatot sugároz, de ahhoz, hogy ez mondjuk egy Harkáról szóló weboldalon is megálljon, több egyediség kell. Ez így most akárhol lehetne, ráadásul annyira nem jellegzetesek a tetők, hogy csak a tetővel meg tudd ragadni a néződ, a templomocska sem olyan nagyon egyedi, úgyhogy ez akkor működhetne, ha a házakból, esetleg utcából is lenne részlet hagyva, vagyis az alját nagyon hiányolom. Nyilván ott élve fejben mindez megvan neked, de a néződ csak azt látja, amit a kamerával kiválasztottál, a környezetet, ami lemaradt, azt nem. (hegyi)
értékelés: