Szeretem ezt a képet, örülök az ismétlésnek, de nem nem az történt, amire én vártam. A két kép köszönőviszonyban sincs egymással. Az első kép egy kislányos, zavarban lévő személyről szól, ráadásul nagyon szép a háttérben az a fa, amivel tulajdonképpen a gitár nyaka párhuzamba kerül, és most én ezt veszteségként élem meg ennél a képnél. És itt látszik, hogy ő sem nagyon vett téged komolyan, elröhögtétek ezt az egészet, és így nem nagyon tudom értelmezni, hogy akkor most jó, mit akarunk ezzel, miért szorongatja ezt a gitárt ez a csaj. Sokkal kevésbé indokolt ez a kép, mint az előző. Oda térjünk vissza, tónusban is szebben megoldott kép az, mint ez. Itt most nagyon sötétek a tónusok, ez a kékes árnyalat sem tesz neki jót. (hegyi)

Megint háttérinfó lesz, amit el fogok mesélni. Demeter ezt egyik délelőtt mondta, hogy szeretné lefotózni ezt a virágot, de nem volt olyan egyértelmű a dolog, hogy ez aznapra vonatkozik, úgyhogy ebéd után, amikor szólt, hogy Zsolt, hozzad a fényképezőgépet, akkor meg is lepődtem. Jóska is segített, ő volt az, aki a hátteret mozgatta ahhoz, hogy ne legyenek benne gyűrődések, és ez egy viszonylag hosszabb expozíció volt. A másik érdekes az volt, hogy a digitális fényképezőgép eleve színes képet csinál, Demeter ezt fekete-fehérben képzelte el, aztán, amikor megmutattam neki a színeset, utána végül is a színes mellett döntött. Ettől függetlenül én azt gondolom, hogy ez a verzió is érvényes, és tökéletesen másról beszél a két kép. Ennek anatómiája van, ennek a testképhez való köze van, a másiknak meg vitalitása. Nagyon érdekes, hogy mennyit változtat egy képen az, hogy színesben, vagy fekete-fehérben mutatjuk meg. (hegyi)

Azt gondolom, hogy a hegedűvel a legjobb, ami történhetett, az nagyjából egyébként ez. A kompozícióval vannak problémáim, egy kicsit a világítással is, de az nem rossz, hogy oda került maga a hegedűs. Egyrészt az a problémám, hogy alul és felül, de főképp felül ez nagyon szűk, miközben oldalirányban lötyögünk, és egy kicsivel több fény nem ártana a középtónusokból. Nagyon szépek a feketéink, meg nagyon jó a világítás a testen, maga a hús életszerű, de minden más annyira a mély tónusok felé visz, hogy ez az ing sem tud élni, a fekete a feketén eleve nem egy könnyen fotózható, de azért megoldható probléma, úgyhogy ez most egy két csillagos megoldás. Azt szeretném kérni, hogy kezdj el gondolkodni azon, hogy esetleg gyakorlat képen mutatsz egy pár olyan megoldást, ami a fekete a feketével való fotózásról szól. Tudom, hogy a digitalizálása sem egyszerű, és a webes közlés sem, de ez azért lenne fontos, mert itt most abszolút elvesztettük az egésznek a térbeli funkcióját. (hegyi)
értékelés:

Itt is jelen voltam, hadd áruljam el a kulisszatitkot. Beszélgettünk a nappaliban, és egyszer csak Demeter félbeszakítva azt, amiről a szó folyt, azt mondta, hogy Lacikám, odafeküdnél a földre? Oda, oda a két szoba közé, a naphoz. Mindannyian meglepődtünk, mert abszolút nem azzal foglalkoztunk, hogy akkor most hol, milyen fények vannak, és az érdekes számomra az volt, hogy Demeter is teljes értékű partnerként jelen volt a beszélgetésben, miközben az agyának egy másik bugyra azzal volt elfoglalva, hogy figyelte a fényeket. Valószínű, hogy nem csak akkor, ott, mert ezek a megfigyelések korábbra datálódnak, akár hónapokkal, vagy évekkel, hogy a nap járása mit hoz egy térben, és amikor ez megfelelő helyzetet hoz, akkor tulajdonképpen egy csettintésre összeáll a kép. Aztán Laci lefeküdt a földre, kapott egy párnát a feje alá, hogy ne legyen nagyon kényelmetlen, és fényképezőgépet szereltünk, és aztán elkészült ez a portré. Ami az egészben érdekes, ha megfigyelitek a képet, akár azzal, hogy a saját számítógépetek monitorát elforgatjátok, ha ez helyes irányba lenne forgatva, akkor egy elég ijesztő fotó lenne. Ebben a formában most egy nyugalmas kép, ad neki dinamikát az, hogy felfelé el van mozdítva, mert ez a kimozdulás az, ami az egészet folyamatosan mozgásban tartja, vissza akarjuk húzni úgymond a megfelelő helyére. De ha elforgatjuk, akkor egy teljesen másik Lacit látunk, és ez azért érdekes nekem, mert Demeter ezt fejben megcsinálta, ezt a forgatást, még exponálás előtt, amivel jóllehet, mi többiek a számítógépen kezdenénk el vacakolni. Ami nekem ebben érdekes volt, az ez a két momentum. (hegyi)

Demetert nem nagyon szeretném elemezni a szó klasszikus értelmében, de engedjétek meg, hogy néhány gondolatot hozzáfűzzek. Egyrészt nagyon örülök annak, hogy Demeter újból nekiállt fotózni, és ráadásul ezek a portrék, amiket látok tőle, és van szerencsém jelen lenni, annyiban érdekesek, hogy mintegy arcképcsarnok egyrészt felhívják a figyelmet kortársakra, másrészt számomra mindig az az érdekes ebben, hogy Demeter milyen döntést hoz a környezetet illetően, hogy hogyan próbál egy leheletnyi információval többet adni annál, mintsem amit esetleg látunk a képen, és ez a leheletnyi információ elárul valamit a személyiségből. Úgy is mondhatnám, hogy Béla egy reneszánsz ember számomra, és ez nem csak a haja miatt van, és ez a fajta megközelítés ezzel a természet közeliséggel, ami a háttérrel most létrejön, szerintem pont ez az a leheletnyi plusz, ami jót tesz ennek a képnek. Közvetlen, de mégis izgalmas tud lenni attól, hogy nem egy nagyon erősen kontroll alatt tartott kép, hagyta élni a modellt, ráadásul az által, hogy levetette vele a pólóját, helyzetbe hozta, és kihozta őt a komfortzónájából. Ez azért fontos, mert egy alkotó embert látunk a képen, aki ha nem is fotográfus, de a saját tapasztalatából tisztában van azzal, hogy Demeter valószínű, hogy mit lát, és mit gondol róla, és milyen képet mutathat, és mindezt ezzel tudta Demeter úgy megbolondítani, hogy ne egy szerepléssé váljon a fotó. Úgyhogy én ebben a tekintetben nagyon érdekesnek tartom. (hegyi)

Nos, igen, azt gondolom, hogy helyes volt feltételeznem azt, hogy meg tudod csinálni ezt e nélkül az alufóliás trükk nélkül. Azt gondolom, hogy annyi minden van az interneten, és annyi minden hülyeséget kitalálnak az emberek maguknak, hogy feldobják a kamerát, és elkapják, lehet jobb lenne, ha nem kapnák el, meg alufóliába tekerik, meg mindenféle archaikus technikákat próbálnak imitálni, miközben a klasszikus fotográfia, vagy a klasszikus ábrázolás lényegesen háttérbe szorul. Ez egy szépen, nyugalmasan világított portré. Jó ez a szín, ez a ruha, abszolút tetszik az arc, a fény a hajon. Ha egy pici élfényt adnál még a hajnak, akkor el tudna válni jobban a háttértől, főképp az árnyékos oldalon igaz ez. De szépen derítetted az arcot, nem bukik be, és tetszik ez a fajta elszánt, csajos, kicsit ilyen cool, kicsit realista megközelítés. Örülök neki, hogy eljutottunk idáig. Ez egy 3 csillagos ügy, és hajrá-hajrá! Azt is értem, hogy az önkioldóval van probléma, és a 10 másodperc kevés. Egy javaslat, elvileg az interneten a fényképezőgépek nagy részéhez a e-bayen be lehet szerezni olyan távkioldót, ami elemes, rá kell dugni a fényképezőgépre, és mint egy ilyen távirányító, azzal irányítod a fényképezőgépet. Nem egy nagyon nagy összeg, ha jól emlékszel tízezer forint alatt van. Ezt azért mondom, mert ha a te géped típusához is kapható lenne, akkor ez óriási szabadságot fog neked adni abban, hogy nem leszel kötve se zsinórhoz, se időhöz a kamera előtt, és ez a későbbiekben is jól jön, mert ha portrézol, akkor sem baj, ha nem bújsz a kamera mögé, hanem csinálsz egy beállítást, és utána elkezdesz kommunikálni a modelleddel. Ez a következő lépcső lehet, és akkor felszabadultabbak lehetnek a képeid. Azt gondolom, hogy ez egy teljesen rendben lévő megoldás, köszönöm. (hegyi)
értékelés:    

Ez egy elég rosszul világított portré, a háttér sokkal világosabb, és sokkal határozottabb, mint a modellek. A derítésről mintha megfeledkeztél volna. Nyilván ez a mcska nem biztos, hogy nagyon türelmes modell, de ettől szép, hogy az ilyet is meg kell tudni oldani. Valószínű, ha a főszereplőddel, Bandival lepróbálod, és csinálsz egy tesztfelvételt ez előtt a fal előtt, akkor rögtön rájössz te is, hogy be fog bukni az arca, és megpróbálod korrigálni. Az előtérben van valami comb, vagy karaj, vagy húsdarab, valószínű, hogy ez Bandihoz tartozó alkatrész, de nem tudjuk, hogy micsoda, valahogy nem olyan rendezett így, a macskára került valami fátyol, vagy nem tudom, milyen kis ruha darab van ott, lehet, hogy egy párna. A gesztus jó, az ötlet jó, a gondolat is rendben van, az interakció a macskával tulajdonképpen érdekes lehet, de ez megint olyan, amit nem lehet megoldani kettő perc alatt. Én most azt mondom neked Ágnes, hogy szinte a legtöbb csillagod neked van itt a Látszótéren, érdemes lenne ezt az új szezont, ami szeptembertől indult most azzal kezdened, hogy valami mellett leteszed a voksodat, és azt addig, amíg nem jutottál benne egy lépéssel tovább, addig nem ereszted el, és nem kezdesz bele másba. Láttunk itt utcafotót, portrét, meg a fene tudja még mit. Valamit kezdj el, vegyél fel egy szálat, és azt csináld végig, mert az biztos, hogy nem fog neked segíteni, csak az entrópiát fogja növelni, hogy mindenféle dolgot, mint egy ilyen félig olvasott könyv, nyitva van, Jó lenne, ha fókuszálnál, és tempóban is rákapcsolnál egy kicsit. Vége a nyárnak, őszi szelek járnak, a cinege madár meg elutazott. Visszaadom ezt ismétlésre. (hegyi)