A leckemegoldás tökéletes, a forma is nagyon érdekes. Van ebben valami nőies, valami könnyed, légies irány. Ami nekem kérdéses, az az, hogy lehet, hogy én még adnék egy kicsit oldalt, hogy ne legyen ennyire szűkre vágva, ugyanis nem baj az, hogyha van levegője egy ilyen lírai képnek. Most nagyon szigorúra vetted ezt a kompozíciót, egy kicsi lazaság nem ártana bele. Ettől függetlenül megvan a 3 csillag. (hegyi)
értékelés:

Hát, igen, ez egy nagyon érdekes meglátás. Egy kicsit sajnálom, hogy ennek a háznak az alja, az árkád része lemaradt. Én lemondanék akár a felhők egy részéről is, ha egy kicsit billent volna ez a kamera. Nyilvánvaló, hogy az az oka ennek, hogy Feri szerette volna a függőlegeseket függőlegesnek meghagyni, de lehet, hogy egy kicsit csalhattunk volna akár, ehhez technikai megfejtéseket is lehet hozzácsatolni, vannak erre speciális objektívek, vagy dönthető hátfalú gépek, de ne menjünk ennyire messzire. Maga a hangulat nagyon jól érzékelhető. Furcsa ez a színvilág, amit itt kapunk, mert van ebben egy kicsit régies, ilyen archaizáló, 70-es évekbeli filmes megközelítés, de nem rossz ez. Ki lehetne ezt színben korrigálni, hogy a sárgákból egy kicsit visszaveszünk, mert az egy picit, mintha túlzás lenne, de ettől függetlenül a hangulathoz hozzá ad. Örülök ennek a képnek, ennek a megfigyelésnek, mindazzal együtt, hogy mondom, nekem a kép alsó régiója most nem tud elég erősen jelen lenni ahhoz képest, ahogy talán jelen kellene, hogy legyen. Nem tudom, hogy ez mennyire elfogadható. (hegyi)
értékelés:

Kedves Tibor, ezt a képet átteszem a szorgalmiba, a barátság témaköre nem erről szól. Azt kérném, hogy olvasd el újból a lecke témafelvetését, mert itt elsősorban a te személyes élményed feldolgozását keressük, nem pedig azt, hogy milyen áttételeket tudunk az állatvilágban találni. Nekem erős kétségeim vannak arra nézvést, hogy az állatvilágban egyáltalán létezik-e ilyen kategória. Az egy más kérdés, hogy mi mit látunk bele. De azt kell mondjam, hogy ez mindig vékony jég, hogy elkezdünk beleképzelni, és emberi tulajdonságokat ruházunk rá a körülöttünk lévő világra. Ezen kívül elég zavaros is a kép, azt is tegyük hozzá, hogy a dátumozónak a rajta maradt 2012-es része is lebukik, szóval azt gondolom, hogy a minőségre egy kicsit nagyobb hangsúlyt kellene fektetni. (hegyi)

Hát, én sem láttam még, vagy ha láttam, nem tudtam, hogy ez a kabóca. Örülök neki, hogy ilyet is kapunk, mert fontos, hogy tájékozódjunk. Nyilvánvaló, lehet ezen még molyolni, hogy majd olyan helyzetbe kerüljön, amiben akár párhuzamot vonunk esztétikában, akár ellentéteket keresünk az ő megjelenésével. Ez most nem teljesen összefogott. De nyilvánvaló, hogy az is egy jelentős dolog, ha egyáltalán megtalálunk egy ilyet. Nem tudom, hogy milyen gyakran fordul elő ez az állatka, de hát, köszöntöm őt is itt a Látszótéren, van már egy kabócánk is. (hegyi)
értékelés:

Örülök ennek a képnek, mert megörökít egy eseményt, egy helyzetet, egy nem mindennapi, tulajdonképpen veszélyes helyzetet, de úgy, hogy ebben van esztétika, és ettől van egy nagyon erős ellentéte is ennek az egésznek, hogy rácsodálkozik az ember arra, hogy megtalálható a szépség a drámában is akár. Van ebben némi dacolás a helyzettel, az elemekkel, áll még a ház, nem vitte el a víz, szóval ez egy jó ritmusú kép, és egy szép történet. Talán annyit lehetett volna még ezen segíteni, hogy a víz tömegéből legalább másfélszer ennyit adunk, ugyanis akkor még egyértelműbb lenne az, hogy itt a vízről beszélünk, nem csak egy szép esti fotót akarunk készíteni, hanem a víz a téma. Ha a vízről beszélünk, akkor a vízen legyen a hangsúly, talán ez az, ami még pontosítható lenne. (hegyi)
értékelés:

A képpel kapcsolatban egyetlen egy komolyabb észrevételem van, és ez a tónusrend. Azokat a tónusokat hiányolom a képről, amik a hajnál és a szemüvegnél megjelennek, mondhatom úgy is, hogy nagyon szürkében van ez az egész tartva, tehát érdemes lenne a tónusokkal és fényekkel még egy kicsit játszani. Ha én készítettem volna el ezt a képet, akkor oldalirányban nagyobb helyet hagyok, ugyanis most nagyon szűkre van véve, a haj játékossága, mozgalmassága, mozgása, dinamikája beszorul a képhatárokon belülre. Érdemes lenne ezen elfilózni, hogy miért szabunk ennyire szűkre valamit? A kép egyébként kedves, és tulajdonképpen rendben van, a pillanat megragadása jó. Ami még eszembe jutott az az, hogy nagyon laposra van világítva. Ha megfigyeled, akkor most az állkapocs, az áll és a nyak annyira egy tónusban van, hogy anatómiailag nagyon furcsa helyzetet hoz, szinte alig emelkedik ki az áll ebből a tömegből, és ez nem biztos, hogy előnyös a modellre nézvést. Érdemes arra odafigyelni, hogy milyen fényviszonyokat teremtünk. Ugyanis, ha megfigyeled, akkor a nyaknál ezek az úgynevezett hajfények, vagy háttérfények jól működnek, de a kép előtere nem elég dinamikus. Csaba, hogy ez első három leckével kezdjünk el dolgozni! (hegyi)
értékelés: