Fantasztikusak ezek a füstpamacsok, ezek a nagyon festményszerű hatások, amiket itt látunk. Talán annyit engedj meg Dávid, hogy hozzátegyek, hogy a fönti, teljesen kilágyuló égboltból biztos, hogy vágnék, talán egy másfél ujjnyit simán. Mert hogy ott van olyan rész, ami már nem hordoz semmilyen formai párhuzamot. Kézenfekvő és Zsolt nagy kedvence, tehát engedjétek meg, hogy megemlítsem Turner nevét, aki a maga vízfelületeivel, viharaival és fényeivel nagyon hasonlatos irányban mozgott. Azért is vágnék egyébként a kép fölső részéből, hogy a valóság, amit a fák képviselnek és ez az egész játékos, de drámai füstjáték, tömegében jobban arányuljon egymáshoz, jobban viszonyuljon egymáshoz. Nyugodtan bele lehet vágni ott a fölső füstgomolyagba. Szóval én azt nézem, hogy ez a másfél ujjnyi az biztosan elkel. De a 3 csillag megvan. Furcsa természetfotó, tegyük hozzá, olyan tingeczdávidos, de hát ez is hozzátartozik, a pusztulás romantikája. (hegyi)
értékelés:

Furcsa ez a perspektíva, de a gondolatiságát én megvettem, köszönöm. Merthogy az ősz kétértelmű fogalom. Minden évben eljön ez az évszak, minden évben haladunk bele a télbe, haladunk az elmúlás felé és hát ennek nyilvánvaló párhuzama az emberi életben való haladás. Nyilvánvaló, hogy ezt mindenki máshogy éli meg, máshogy fogalmazhatja meg, én ezt a megfogalmazást el tudom fogadni. Az egy másik kérdés, hogy az egész olyan, mint hogy ha egy hegynek felfelé menetelés lenne, de én ezt is el tudom fogadni, számomra ez is értelmezhető, hiszen az egész élet egy ilyen kihívás, egy folyamatos menetelés, ami egy kicsit ilyen sziszifuszi meló. Úgyhogy szerintem ez is egy abszolút rendben lévő irány. Ha valamit mondhatok, akkor talán annyit, hogy én ezt egy négyzetes kompozícióban jobban el tudnám képzelni és a kép alsó és felső részéhez adnék hozzá valamennyit. Ennyit tudok hozzátenni. De megvan a 3 csillag. (hegyi)
értékelés:

A kép őszintesége elvitathatatlan, az is jó, hogy ez a baba itt felénk nyúl és tényleg kapcsolódni szeretne hozzánk, mindazzal együtt, hogy ez az egész életlen, merthogy bemozdult, de hát ez a bemozdulás logikus. Ami most nekem elviszi a figyelmet a képről, az a háttér. Talán érdemes lenne ezt tónusban egy kicsit maszkolni és egy kicsit jobban a gyerekre koncentrálni. De a ritmus az rendben van. Hát, hogy ez a gyerekkor lecke-e, látod Eszter, ebben nem vagyok száz százalékosan biztos és nem vagyok meggyőzve. Azért nem, mert én a te, gyerekkorral kapcsolatos érzéseidre vagyok kíváncsi, nem arra, hogy egyébként milyen jó kis gyerekportrét tudsz csinálni. Ezt én portréba jobban működőképesnek tartanám. Úgyhogy maradjunk most 2 csillagban, jó? És a gyerekkor leckén kérnélek, hogy gondolkodj, hogy az hogyan tud hozzád kapcsolódni. (hegyi)
értékelés:

Blanka, ezzel a címmel én nem tudok mit kezdeni, bocsáss meg nekem, 45 éves vagyok, hiányos műveltséggel és hiányos nyelvi képzéssel, úgyhogy a kép címe nekem tulajdonképpen a cím nélkül kategória. Biztos, hogy van értelme, de hadd ne kezdjem el a google fordítójába betenni. Úgyhogy engem itt most elvesztettél, mint képcím. A kép, az maga szép lenne és izgalmas, azt hozzátenném neked, hogy a fej támasztása az nem mindig pozitív kicsengésű, abban vagy egy adag erőtlenség, egy dekadens dolog, hogy támasztanom kell a fejem, vagy azért, mert unatkozom, vagy azért mert valamilyen egészségügyi problémám van és a nyakam nem tartja meg a fejemet. A fej tartása részben felvet a nézőben egy ilyen problematikát, részben pedig van benne a majdnem a karba tett kézzel egy elutasító gesztus. Gyönyörűek a szemeid, gyönyörű, ahogy a tekinteteddel játszol, csak most egy dologra felhívnám a figyelmedet. Ugye ezt már elmondtam más elemzésnél, de nem árt ismételni. Mindig a legvilágosabb rész az, amit az ember egyrészt a legközelebbinek érez magához, másrészt, amire a legnagyobb figyelmét szenteli. Próbálnék a szemedbe nézni, mert azt keresi az ember és ott keresi a válaszokat, de mindig elnézek balra, mert ott van valami nyitott ajtó, aminél jön be a fény is, meg onnan majd jön az igazgatóhelyettes is és rád szól, hogy már becsöngettek és menjél be az órára. Takard le a kezeddel - egyébként ez akár vágható lenne - azt az egész nyitott ajtót, ott és akkor már egy lényegesen erősebben rád fókuszáló portrét kapunk, ha levágod onnan azt a nagy fehérséget. És akkor azt mondom, hogy van nálad egy iskolafüzet, vagy van nálad bármi könyv, vagy akárcsak egy fehér kabátka, vagy valami, akkor azt, hogyha a kezed elé teszed, hogy ne lássuk, akkor arról visszaverődhet annyi fény, ami ahhoz kell, hogy a tekintetedben és az arcodban több fényt kapjunk. Mert, hogy ha most megfigyeled, minden fény mögötted van, minden fény mögüled jön. Szépen rajzolnak az arcon egyébként a falról ezek a visszatükröződések, tehát elindul a derítési folyamat, de mégis azt mondom, hogy ez most kevéske fényileg. Úgyhogy én ezt most visszaadom neked ismétlésre, egyrészt légy szíves segíts abban, hogy lefordítod a címet, másrészt pedig a világításra tessék odafigyelni. Nagyon fontos lenne, mert ugyanis nagyon jól fogalmazol. Tehát érdemes ezzel foglalkoznod, ezért adom vissza ismétlésre. Nem kell ezen túl sokat variálni, tehát maga a póz, az rendben van, talán én nem takarnám az államat ennyire el, az állam én vagyok, úgyhogy ez is hozzánk tartozik. Ismétlés. (hegyi)

Ha jól sejtem, akkor ez a kép a teljes kocka lehet ahhoz, amit már megkaptunk beküldésként. Oké, akkor mondjuk nevezzük úgy, hogy ez a kályha, innen indulunk el. Ennél azért szűkebb kell, a kutya mögött engem már nem érdekel az a kupleráj, ami ott történik azzal a műanyag edénnyel, meg a kerítéssel, úgyhogy oké, azt mondom, hogy induljunk el a kisollóval, balról vághatunk, majdnem a kutyánál, a kép fölső részénél vághatunk majdnem egy másfél ujjnyit, és a kutya mögött is vághatunk és akkor kapunk valamit, ami még mindig egy ilyen nagyon korrekt megoldás. Ugye én azt mondtam az előző elemzésnél, hogy vagy lenne még szűkebb, vagy lenne még bővebb ez az egész. Azért nem gondoltam ennyire kiterjeszteni ezt, mert most, hogyha ezt az egész kupacot nézem, akkor ez azért nem annyira izgalmas portré. Az előző az izgalmasabb volt. Tehát amikor azt mondom, hogy legyen meg a forma, akkor azért nem azt mondom, hogy a teljes kutyát kéne meghagyni. Az előző képhez képest elég lenne, hogy a fülébe nem vágtunk bele, meg hogy a fejforma mögötti testrésznél vágunk, tehát a nyaknál vágunk. És ha jól látom, akkor színben létre is jön ott egy határvonal, a fejnél, tehát jól lehet látni azt, hogy hol válik nyakká. Én ott meghoznám a vágást. Sokkal több nem kell ebből az előző képhez képest. Hogy hogy néz ki a feneke, meg hogy húzta maga alá a farkát – hát jó, fekszik egy kutya egy koszos betonon, annyira nem fog meg ez a kép, mert távolságtartó. Az előző kép őszintébb és jobb. Úgyhogy a kettő között van az igazság, tessék ehhez képest megnézni az előzőt és csak annyival kiegészíteni. Örülök neki, hogy megvan a kocka, tehát magyarán lehet belőle dolgozni. Tessék ezt a képkivágást rendezni. Ebben a tekintetben adom vissza, hogy legyen egy Szieszta 3. amit a saját érzéseidre bízva magad, kiegészítesz, de azt hadd tegyem hozzá, hogy ezt majd a jövőre nézvést az exponálás előtt kell végiggondolni és már eleve ezekre úgy rákészülni, hogy a megfigyelésünk alapján a képet ne kelljen szanaszét vagdosni. (hegyi)

Kapjuk itt Hannáról a képeket és örülök neki, hogy ez most egy ilyen viszonylag keresetlen és viszonylag egyszerű portré akar lenni. És ez egy jól sikerült portré egyébként. Van benne valóban némi kis divatfotós hangulat. Nekem egy kicsit szűk, tehát ha ez egy sapka divatfotó akarna lenni, azért fönt nagyon beszorítottad te ezt. Ettől függetlenül őszinte és jó. Ha mindkét oldalon bőven hagysz, az jót tesz neki, mert nagyvonalú és könnyed tud lenni és akkor az egészben van egy ilyen lazaság, egy ilyen csajos megközelítés. Azért én erre megadom a 3 csillagot, csak érdemes ezzel foglalkozni. (hegyi)
értékelés: