Itt most csak annyit, mert az előzőben kiveséztem ezt a berendezést, hogy a színvilág tökéletes, a vágásnál figyelj arra, hogy ha szem alatt vágsz, a szemgödör ne induljon el, mert az így nem pozitív élmény, tehát a tanulmányodból a színek, amit innen használnék, úgy, hogy a modell ruhája, sminkje és a környezet is hozzá tudjon ehhez idomulni. Ismétlést kérnék. (hegyi)

Hmm, ezzel most nem tudok azonosulni. Túl sok a képelem, három karkötő az előtérben, a hajzuhatag, a póló feliratai, a csillagok, és még a tekintettel is kéne foglalkozni, ez így együtt sok. Ráadásul nem nagyon értem, mire megy ki a fuvar itt most, miért készült ez a kép? Bizonytalan vagyok, mert nem adtál elég kapaszkodót. (hegyi)

Fú, Bara, de kár azért a táskáért, vagy mi a fene az, ami belóg itt jobb alul... kiváló megfigyelés, nagyon jó kép lenne, csak így most ezzel az életlen, kusza formával ellene dolgozol a fő motívumnak. Nem tudom, hogy ő ismerősöd-e, vagy megtalálható-e még, mert érdemes lenne vele dolgoznod, jól érzed, mi a lényeg, miben van az izgalom ebben a világban, a kockás, a csipke, a haj ritmusa kiváló. Ha van mód, jó lenne ismételni kevésbé talányosan zaklató környezetben. Ha nincs, akkor két csillag. (hegyi)
értékelés:

Ez a kép Bara megállna szelektív színesítés nélkül is a lábán, sőt, ez a móka olyan, mintha rángatnád a vállát a nézőnek, hogy de ugye látod, ugye látod, hogy McDonald's, ugye milyen fura ez a madár a szemetesen a mekis üdítős dobozzal? Igen, jó a meglátás, de bízz a néződben, hogy ő ezt akkor is észre fogja venni, ha nem rikít a vörös. De, ha már mindenképpen ezzel akarsz játszani, akkor fogj egy ecsetet, és fest át rikítóra az egész képet, adj neki saját színeket, és akkor lesz egy ritmusa az egésznek, ami a pop-art felé vinné, ami akár jót is tehetne neki. Amivel még gondom van, az a képkivágás. Amilyen nagyvonalúan kezeled - helyesen - a fenti régiót, annyira erős és hatást gyengítő az, ahogy a kukába belevágsz, hiszen a madár testének ez lehet az egyetlen erős ellenpontja, bázisa. Kellene. Ha négyzetesre kihozod úgy, hogy csak lefelé adsz hozzá, megvolna ez. (hegyi)
értékelés:

János, van ott, ahol ez termett még más is, láttam, nem érv, hogy másutt már megmutattad, mert másutt mások laknak, mi meg itt, úgyhogy majd tessék válogatni ott a ládafiában még. Klasszikusokat idéző képi világ, Moholy-Nagy jut elsősorban eszembe, jól elhelyezett fókuszponttal, szép tónusokkal, érdemes lenne ezt analógban is megcsinálni, mert a digitális technika tónusátviteli képességei lényegesen korlátosabbak az analógnál. Egyszerű az alap, mégis jó, konkrét és érthető a ritmusa, ami aztán mindenkinek mást és mást hozhat élményként, a semmiből építkezik, sokáig nézegethető fénykép. Az önarcképekkel se tessék lemaradni! (hegyi)
értékelés:    

Kitűnő, mint egy Guy Ritchie film jelenete, az indián asszony - Ági - vár a szállítóra, a megbeszéltek szerint vörös napernyő alatt. Azt az egy ujjnyit, ami jobb oldalon lesötétítésre került, azt bal olralra odaadnám, hogy a tér ott megnyílhasson, hogy nőhessen a feszültség azáltal, hogy ott várható legyen, hogy belép valaki még a képbe, ez adná meg a totális feszültségét ennek a képnek, de így is jó, hatásos és átgondolt munka, kifejezetten zseniális, ahogy a vörösök festik a falat. (hegyi)
értékelés:    

Csenge, nagyon elhanyagolsz te minket, te lány, de hát ez van, amikor valakit elragad a suli, megértem. Jó kép, átjön a barátságotok ereje és vidámsága, talán ha picit széltében még hagysz, akkor felismerhetőbb lenne a környezet is, és nem kellene magyarázni a szöveggel, de így is jó, vidám. Ne hanyagold a csapatot, várják a képeid! (hegyi)
értékelés: