Pontos, jó megfigyelés, kiváló, hogy hagytál benne embert, mert érzékelhető lett tőlük a tér. Talán csak annyi, hogy a korlát az ablakkal most egybe bír mosódni, ott lehet, hogy érdemes lenne megnézni, lehet-e valami részletet kihozni még belőle. De a kép rendben van, örülök, hogy végre valaki mer enteriőrt is fotózni. Hagyható az épített környezet leckében is, de van enteriőr is. (hegyi)
értékelés:

Az ötlet is jó, a helyszín is, de kár, hogy a lányok nem egymással vannak elfoglalva, hanem azzal, hogy nehogy rátapossanak apa drága gépére. Nem mondom, hogy könnyű helyzet, esetleg tükröt is használhatsz és abból fotózni, vagy valamivel védeni a masinát, de fontos lenne, hogy a modellek ne a kamerát nézzék, mert ettől ránk figyelnek, vagyis nekünk játszanak, ami szerepléssé válik. Azt gondolom, hogy a jó képek java beállított kép, akkor is, ha spontánnak hat, viszont fontos, hogy egy spontán módon ható jelenet ne bukjon le. Kérhetek ebből ismétlést, ugye? (hegyi)

Attila, ez egy jó portré nem túl erős címmel, de ez nem nagyon lényeges, a kép jó, talán egy picit a sapkán erős a vignettálás effekt, de a kép jó pillanat. Annyi még talán, hogy valószínű hátizsák lehet, ami kiad hátul egy körformát, abba belevágnék, hogy ne vigye el a figyelmet ennyire, végül is ettől nem fog unalmassá válni a fotó szerkesztése, mert még mindig kimozdulva maradunk a centrumból. (hegyi)
értékelés:

Egy jó nap után, este felé kimentem a kertbe... és megpróbáltam megörökíteni a boldogságomat.
Jók a formák és érzem a törekvést, hogy a két termés, avagy virág kiadjon egy párost, de valahogy a háttér még mindig, így, hogy a fényeket is belőtted, még így is sok, zaklatott. Sokat ezzel nem lehet csinálni. Azt gondolom, hogy ez is azok közé a képek közé tartozik, amik azért fontosak, mert tanulmányként később használhatóak az itt megtapasztaltak. (hegyi)
értékelés:

és köszönjük a kitartó fáradhatatlanságot, valamint fordítva.

Az a helyzet, hogy a részletekben lakik egy kép ereje, de ott is bukik el, ha valami nem egy irányba mutat. Sokadszori megnézésre is fennakadok a pólón. Mi lehet rajta? Venezia? Hortenzia? És míg ezzel foglalkozom, elmegy a hajó. Az élesség ha jól látom, akkor a kézfejnél van, tehát a fontossági sorban előre hoztad, ami a kislány kezében van, és ez elfogadható. Ugyanakkor annak a hangulatnak, amit a kéz és a kézben tartott textil és füzér mesél, ellentmond az összefogott haj, a póló és a viszonylag szűkre szabott mozgástér. Az is feszültséget kelt, hogy maga a test tömegében ki van mozdítva a nyugalmas középpontból, ha ehhez még hozzáadjuk, hogy a mozgás jobbról balra történik, azaz időben visszafelé, akkor mindez izgalmassá teheti a képet. Igen ám, de az egész kép nyakon lett öntve ezzel a sárgás szósszal, vagyis az összes kompozíciós feszültség, amit sikerült összehozni, és ami izgalmassá tenné a képet, vissza lett rántva, vissza lett vonva, ettől olyan érzete keletkezhet a nézőnek, hogy minden szép, jó és helyénvaló akar lenni, de mégsem lehetünk biztosak abban, hogy ez a valóság, vagy annak mímelt másolása, vagyis hogy valóban idill és nyár és szabadság, vagy menekülés, keserűség és egyedüllét az, ami a kép valódi mondanivalója. Attila, az érzések fontosak, de ha belül nincs valami tisztázva, akkor ez kívül is létre fog jönni, akkor ez a valami korrodálni fogja a szépen felépített szerkezetet és végül mint bizonytalansági tényező ellene fog hatni a munkádnak. Tehát miközben ez egy nagyon izgalmas kép, nem tisztázott számomra, hogy tudatosak-e azok a lépések, amik efelé az izgalmas szitu felé vittek, vagy mindez valami belső helyzet kivetüléseként jelenítődik meg, akár az alkotó számára is meglepetésszerűen? Attila, kérlek dolgozzunk azzal az első három leckével, mert most nem tudom, hogy mire adom a három csillagot, ha érted. (hegyi)
értékelés: