Őrületes képeket kapunk Dávidtól, amikor egészen elképesztő hangulatokat tud nagyon könnyedén idetenni elénk. Ennél a képnél van némi pontatlanság a vágásnál. Értem én ezt a négyzetes kompozíciót, meg lehet ezt nagyjából tartani úgy is, ha a képnek a bal oldalán levágjuk ezt a furcsa formát, ami elindul, ami nem tudom, hogy mi akar lenni a korlát mellett. Ennek a jelentős részét le lehetett volna vágni, az sem lenne baj, ha a korlát nem lenne meg a maga teljességében. Ha meg akarjuk tartani a négyzetes kompozíciót, akkor a kép tetejéből simán lehet ugyanennyit vágni, még lehet, hogy jobbat is tesz a képnek, ha kicsit kimozdítjuk a középpontból ezt a két széket. A ritmus és a meglátás nagyon jó, nagyon tetszik, erős üzenete van ennek, hogy mit keres az a fickó ott a padnál, és mit akar csinálni. Megadom rá a három csillagot, és várom Dávidtól a véleményt a vágással kapcsolatban. (hegyi)
értékelés:

Tetszik a kép, egyetlen egy dolog nem tetszik, hogy elindítasz formákat, és azok nincsenek befejezve. Ha ezt a szákot fényképezem, akkor vagy belerakom teljesen, vagy ha vágok, akkor úgy vágom, hogy ha nem is pont a fél tengelyénél, de nagyjából úgy, hogy akkor már ezek a formák csak a képhatárig tartsanak, és előtte ne induljanak újból el. Magyarán: vágjuk félbe, és akkor a képhatártól van egy dinamikája ennek az egésznek. Most elindul egy másik forma a bal felső sarokban is, a bal alsó sarokban is ennek az ívnek a zenitjén már túljutunk, és újból lefelé megy az ív. Lényeg az, hogy nem jók ezek az üres területek ritmikailag. Nem tudom, hogy a helyszínen ezekhez mennyire lehetett hozzányúlni, ha hozzá lehetett, és voltak ott esetleg más kampók, ha a szákot is közelebb lehetett volna vinni az ablakhoz, az jót tett volna. Nem kellett volna sokat, egy-két deszkányi szélességgel közelebb víve a ritmus jobban összekapcsolódik, de maga a meglátás rendben van. Ugyanez igaz a képnek a jobb oldalára is: ott azt a zsanért vágtam volna le, mert nem a maga tárgyiassága érdekes ennek a képnek, ezt pontosan jól érzékelted, hanem az a líra, ami ezzel a formarenddel létrejön: az ablakkerettel, a lambériákkal, a ráccsal, és mögötte a függöny a kisvirággal. Szóval őrületes finomságok és rezgések vannak ezen a képen, de pontatlan most a megfogalmazás. (hegyi)
értékelés:

Kevés eszközzel dolgozik Béla, klasszikus fotográfiai megoldást látunk, Korniss Péter: Hadirokkant (1976) című képe jut róla eszembe, amikor a havas tájban egy figura távolodik, a hóban kijönnek mindenféle növénymaradványok, közben szembesülünk azzal, hogy az a figura egy falábú ember. Ez az élmény jut eszembe, és jó a ritmus, szépen felrajzolt ív, nagyon tetszik. Az is tetszik, hogy nem dőltünk be annak a nagyon kézenfekvő ötletnek, hogy azt is ábrázoljuk valahol a távolban, aki ezt a nyomot létrehozta, pontosan elég a lenyomat. A leckemegoldás is megvan, ez egy nagyon finom kép, köszönöm. (hegyi)
értékelés:    

A címadás azért érdekes, mert lehet látni, hogy van, aki ezt nem nagyon veszi komolyan, és nem nagyon foglalkozik vele, van, aki próbál verbálfotót létrehozni, és kifejezetten didaktikus címeket kitalálni, és van, aki ezt is egy kihívásnak tekinti. Itt a harmadik megoldással találkozunk, és ez azért is jó, mert hozzáad a kép értelmezési síkjához, segít a nézőnek. Látunk egy olyan képet, ahol a fotós úgy komponálta magát, hogy szanaszét darabolja az a tükröződő felület, amit lefotóz, és ebben a helyzetben látunk egy kisembert és valamilyen tologatós játékot. Ez így, önmagában jelentéssel bír, még akkor is, ha azt mondom, hogy a hármas leckét elég furcsán teljesíti, lehet, hogy a Család leckébe is izgalmas lenne, de itt mégis arról beszélünk, hogy önmagamról adok egyfajta értesítést és értékelést. Ez azért fontos, mert van benne irónia, de függetlenül attól, hogy vidámak a fények, a színek, mégis van benne egy kis szomorúság: itt vagyok ezzel a kisemberrel, és mégis egyedül, ketten vagyunk, de valaki hiányzik a képről, szóval érdekes keserédes ízt ad ennek az egésznek. Ha viszont megfigyeljük Balázs első jelentkezését még annó az Estiskolán, az egy recept volt, remélem, hogy ez az ív, amit látunk, a pozitív ív, mert az a recept egy elég furcsa és feszült kapcsolati helyzetről beszélt, és itt most látunk egy kisembert, aki remélem, hogy mintegy megoldása annak a helyzetnek, legalábbis remélem, hogy ez az ív fölfelé halad. (hegyi)
értékelés:    

Madarak és Fák Napja alkalmából.

Garcia Lorca jut eszembe erről a képről. Nagyon érdekes a női kommunikáció, a női attitűd ábrázolása ezen a képen. Attól válik ez érzékennyé és finommá, hogy ezekkel a nagyon kemény vonalakkal szétverted az egészet. Az ablaktükröződéseknek ezek a formái, rácsai olyan kemények, annyira drasztikusak, hogy megkeményítik azt a szituációt is, amiben vagytok. Egyetlen egy problémám van: a háttérben van valami ágyvég, egy tükör, vagy képkeret, vagy micsoda, az zavar Bara szájánál, orránál, az kár, hogy ott van, gyengíti ezt a dolgot. Még egy csatot is látok, valami táskának a csatját a Hanna vállánál, ami szintén elviszi a figyelmet, visszaránt a földre. Ezekre oda kell figyelni, hogy a manifesztumok, a tárgyi kiegészítők hogyan jelennek meg, szükségesek-e. Azt a táskát le lehet tenni, és megcsinálom a képet, aztán visszavesszük és sétálunk tovább. Ezek fontosak, hogy szerepet tudunk-e biztosítani a képben, és ha igen, akkor mit, mert ha nincs szerepe, akkor az véletlen hibának fog tűnni. És még valami: a szemüveg akkor kell, ha portrézol, akkor fontos lehet, hogy az alany szemüveges. De itt, amikor instruált modellként érzéseket szeretnél megmutatni, amikor az egyedivel az általános felé haladunk, a szemüvegnek nincs indoka, szintén az időtlenség ellen dolgozik. (hegyi)
értékelés:

Az a helyzet, Feri, hogy én ezt a képet önhatalmúlag beemeltem ebbe a leckébe, ez egyébként egy nagyon jó irány. Azt kellene végiggondolni, hogy ami a háttérben történik a fényekkel, az a vibrálás adja magát, hogy ott a párhuzam a növénynek a virágaival, nagyon hasonló formákat hoz létre. Igenám, de annyira bebukik a növényed most, hogy szinte feketébe bukik, és ez szétszabdalja magát a formát. Valami minimális derítés kellett volna ahhoz, hogy a dolog térbelisége meg tudjon maradni. Ha téged a rajzosság érdekel, akkor is az a kérdés, hogy oké, de körbe van-e ez rendesen rajzolva, mindenhol megvan-e a széle? Nincs. Attól lesz a dolog egyértelműen világítási probléma, mert egyszerre szerepel a képen a sziluettes, ellenfényes ábrázolás, és az is, hogy át is világítódnak ezek, tehát mégiscsak ad egy térbeli struktúrát, magyarán egyszerre szerepel az, hogy mit is szeretnénk: körberajzolni ezt az egészet, vagy pedig a terével, a húsával is szeretnénk foglalkozni. Mivel ez nincs eldöntve, a képnek az egyik részén elindulnak a formák, és látom a térbeliséget, de szép lassan elúszunk a semmibe. Ezt most tessék elvonatkoztatni attól, hogy ez egy virág, és akkor kiad egy E betű formát, hogy hogyan van ez az egész megcsinálva világításban. Tehát nincs ez befejezve, Feri. Nem tudom, hogy ez annak köszönhető-e, hogy a monitor nincs bekalibrálva, de az biztos, hogy jó lenne ezzel még foglalkozni, és olyan formába hozni, ami látványban is ugyanolyan izgalmas, mint amit te ott megláttál. Gyanítom, hogy csak annyi a hibája ennek a képnek, hogy egy nagyon pici derítéssel a virágnak a közepén lévő részek is élővé tehetőek lettek volna. Ugyanakkor a párhuzam tetszik a háttérrel, a kettő csillag megvan, és örülök annak, hogy nem valami édeskés és nagyon geil üzenetet küldesz egy ünnepi megemlékezésre, hanem bátran mered használni a fantáziádat. Ezt én fontosnak tartom, de a világítással van problémám. (hegyi)
értékelés: