Szakkör | Page 400 | Látszótér

Tavaszi kiszállás

Az a helyzet, hogy nem nagyon tudom, hogy mi az, ami miatt ez a kép elkészült. Persze, fontos az, hogy eljön az az idő, amikor már ki lehet ülni a parkba, lehet nézelődni, életkortól és vehemenciától függően vagy padon, vagy hasalva a fűben, de ezt én most nem látom hogy annyira speciális helyzet lenne, hogy fényképre kívánkozna. Nagyon idegen számomra az a színvilág, ami itt létrejön, és nagyon idegennek hat az az élességi szint, amit itt használsz. Gondolom, hogy utólag itt még valami be lett állítva, hogy még a fűszálakat is meg lehessen számolni, de ez nagyon a kép lírája ellen dolgozik. El kell dönteni, hogy most mérnöki fotót készítek, mert az a fontos, hogy rekonstruálni lehessen egy helyzetet, vagy az érzelmeimmel próbálok egy hatást elérni, ez most itt nem nagyon működik, ez a fajta képi világ leveti magáról ezt a színt és élesség viszonyt. Itt most megjegyzem, hogy a digitális fotónak ha van problematikája, akkor pontosan a sterilitása az, ami kiöl mindenféle érzelmet a képről. Rá lehet erre játszani, de akkor ezt az irányt föl kell tudni vállalni, képileg ez azt jelenti, hogy eldönteni, hogy melyik eszközét erősítem ennek, hogy a színvilágba megyek el egy nagyon strukturális, furcsa, kopogós világba, vagy pedig az élességgel játszom, azzal, hogy kivasalok mindent két dimenziósra, és még rá is húzok, szóval el kell dönteni, hogy mi az, ami engem ebben izgat. Most ez annyira steríllé válik, hogy nem tud az érzelmeimre hatni a kép. Még egy dolog jut eszembe: Antonioninak a Nagyítás c. filmje. Lehet, hogy én vagyok a buta, és valamit nem veszek észre, hogy valamelyik padon egy zsebtolvaj éppen valakinek elcsente a táskáját, vagy hogy mi történik ott hátul a villanyoszlopnál. Szóval lehet, hogy valamit kellene tudni megfigyelni, csak az a baj, hogy ha megnézzük, akkor ennek a képnek, ebben a formában körülbelül a 10 százaléka az, ami ezeket az információkat tartalmazza, a többi része ehhez képest egy helyzetnek az ábrázolása vagy térbe helyezése, magyarán az előterünk viszonylag nagy, de nem túl érdekes, a felső régió, ahol a fák ábrázolódnak elég kusza és zavaros, a hátterünk a hídpillérrel szintén egy olyan kérdés, ami nem biztos, hogy értelmezhető ebben a formában. Itt is azt mondom, hogy a formai jegyeiben is túl sok minden van bekapcsolva, elindítva. Jó lenne ezt értelmezni, István, hogy mit szeretnénk. Nem tudok rá csillagot adni. (hegyi)

Virágbontás

Pláza mögött

Ehhez az épülethez is ellátogathatnánk többen, mint az 56-os emlékműhöz, és ki-ki elkészíthetné a saját képsorát. Emlékeztem, hogy Gerlei itt járt, gondoltam én is megnézem magamnak.

Annak örülök, hogy egymás munkáira reagáltok, egymás dolgait figyelitek, mert ez szerintem egy fontos dolog, fontos helyzet, hogy kialakulhasson a Látszótéren belül kis csoportok, akik közös munkákat csinálnak, vagy elmennek fotós sétákra, és ez nagyon jó, ha alulról szerveződik, és nem arra vár, hogy majd ezt a kisfőnök, vagy a nagyfőnök szervezze. Ezt azért mondom, mert ez a sorozat egy reflexió Gerleinek a munkájára. Amit én ennél a sorozatnál látok az, hogy olyan, mintha a négy kép négy teljesen különböző irányt nyitna ki, mintha négy teljesen különböző irányba jutnánk el. Az első kép egy nagyon szép, részleteket tartalmazó, elvont, ebben a formában a festészethez jobban hasonlító irányt mutat. A második kép inkább szociografikus, de ennek a vonalnak szintén a líraibb megközelítése, de az előző képhez képest lényegesen tárgyszerűbb. A harmadik kép kifejezetten szociófotó, a 80-as évek végén, 90-es évek elején gyárakról volt szokás ilyen képeket készíteni, amik ilyen elhagyott üzemek voltak, és a pusztulást mutatták be. Az utolsó kép az, ami hozzám legközelebb áll, egy teljesen más, áttételes megfigyelés. Akik dolgoztak ilyen munkahelyen, azok pontosan tudják, hogy az öltözőszekrények falán, vagy akár a műhelyek falán is a Fabulonlány vagy a Sugárlány ott volt, és figyelt ránk, adott egy plusz érzelmi töltést. Én a 80-as évek végén, a legelső munkahelyemen találkoztam ezzel először. Visszatérve a képekre, az a problémám, hogy ez nem riport, nem fotóetűd, ez egyik irányt sem mutatja jól azért mert a riportnál lehet leirat, és mondhatjuk, hogy az valamilyen szövegnek az illusztrációja és kiegészítése lehet, de egy fotóetűdnél duma nélkül kell működnie egy sorozatnak, és egy történetet kell tudni elmesélni. Itt most nem látom a történetet. Attól, hogy minden irányba egy kicsit belecsípünk, nincs eldöntve, hogy most mit akarunk megmutatni. Én azt kérném Ágnestől, hogy próbáljon meg valamilyen döntésre jutni saját magával abban, hogy őt ebből mi izgatja, melyik irány az, amit keres, és akkor arra rezonálni, arra saját magában megkeresni a párhuzamokat, elmélyedni abban, és szigorúnak kell lennünk, nem szabad csaponganunk egy témafeldolgozásnál. Ha engem a talált tárgyak, és az ahhoz fűződő üzenetek, a múltidézés a fontos, mint a negyedik képnél, akkor ilyeneket keressek. Ha az emberi sorsok érdekelnek és a szociográfia, akkor a harmadik irány a jó, ha lírai képi felvetéseket keresek a pusztulás gyönyörűségével, akkor az elsőt. Azért nem jó, ha ezek keverődnek, mert akkor érzelmileg nem tudunk egy szintet beállítani a nézőnél, hanem őt is kitesszük annak, hogy ebbe a csapongásba belevonódjon, és nem biztos, hogy ezt akarja. Ismétlés. (hegyi)

világító falimécses

Most megint kaptunk egy mécseses képet, ez előtt egy kicsivel ezt már megkaptuk, mint lepkeszárny, most megkaptuk, mint öreg néne házikójában a mécses. Gime, komolyan kérdezem, ezzel szerinted mit kellene csináljak? Befejezetlenek a formák. Elindul valami, szépen ível a lámpának az alja, az egész rendben van, de annyira alul van exponálva ez az egész, hogy ettől bebukik az egész háttere, és így nem érzelmes, hanem érzelgős, nem tudom eldönteni, hogy ez stílusparódia vagy stílusgyakorlat akar lenni? Átteszem szorgalmiba. (hegyi)

Társas

Volt egy felhívásunk a Márti leckéjében a játékra, merthogy mindenki azt csinál, amit akar, tehát akár játszhat is, és ez egy jó meglátás, azzal együtt, hogy nem tudom, hogy milyen játék ez, de izgalmas lehet. Én nagyon szeretek társasozni, úgyhogy egyszer, ha lesz valami hosszabb buli, akkor esetleg ilyen társasozást is be lehet kapcsolni, én örülnék neki, ha ott lennél te is. Jó az ötlet, picit a sárga nekem sok a képen, mintha fehéregyensúlyban nem lennénk teljesen korrektek, de talán ennyi, megvan a három csillag, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Csendesenülős

István, az a helyzet, hogy ha ez a kép éles lenne, akkor azt mondom, hogy ez egy jó kép. Ha ez a kép ebben a lágyságban mozogna, de nem ez a nagyon világos háttér lenne, hanem valami drámaibb szituáció, akkor megint el tudom fogadni. Most vagy az egyik, vagy a másik, mert a dráma az, ami elfogadhatóvá teszi azt, hogy bemozdul valami, nem úgy sikerült az állítás, de a sztori elviszi a vállán ezt, vagy pedig azt mondom, hogy a finomságok az élességnél is ott vannak, valahol nem árt, ha egy dolog éles, amin tudjuk a szemünket nyugtatni. Itt szerintem te mozdultál el, mert sehol nem éles, a fatörzs sem. (hegyi)
értékelés:

Szomjasak

Tulajdonképpen egy szép megoldást látunk, jó a megfigyelés, talán a Víz leckére is rendben van, bár föntről egy másfél ujjnyit le tudnék hagyni, hogy több legyen alul a kútból, esetleg azt is lássuk, ahogy túlcsorog. De tudom, hogy ez nem olyan egyszerű, hogy az ember mit hova lő, itt is megvan a koncepció, hogy a kútnak a pereme fut ki a kép sarkába, ezt is el tudom fogadni, úgyhogy megvan a három csillag, leckemegoldásnak is jó. (hegyi)
értékelés:

jelen

Lehet, hogy én lettem szőrösebb szívű, de most nekem van egy olyan kérésem, hogy valaki (akár Bara, akár bárki, ha megnézem a hozzászólásokat, mondjuk Mariann is, vagy akár a Gerlei) mondja meg, hogy mi az, amitől szerintetek ez a kép működik? Van egy zöld valami, gondolom ez a szára a növénynek, ami körbefut, egy szendvicsképet látunk, van az egésznek egy 70-es éves ORWO film hangulata színvilágában, és keresztülhúzódik egy ilyen S alakban egy zöld valami. Aztán itt van ez a robbanás, ez a pitypangfej, közben Bara viszonylag érdekesen néz fölfele, mögötte történik valami, szóval nem nagyon értem, hogy ki kivel van, vagy ez most mit akar mondani. Lehet, hogy ez az én egyszerűségemet fogja igazolni, hogy a Zsolt ilyen lineáris gondolkodású, nem tudom, bevállalom akkor, de én most ezzel nem nagyon tudok mit kezdeni. Szép, meg gesztus, de mintha ez a gesztus elvitt volna, és megelégednénk azzal, hogy milyen izgalmas, hogy odakerült ez a pitypang véletlenül. Ha még valahova kokárda magasságba kerülne, akkor is kicsit vékonyka poén, de még akkor valami poén van benne, így most nem tudom, hogy mi akar ez lenni. (hegyi)

Utolsó napsugarak

A szelektív színezés, a barnítás, ezeket nem fogom többször mondani, csak jelzem, hogy probléma, miközben a kép akár egy preraffaelita festmény is lehetne akkor, ha nincs elrontva a színe, és ha végiggondolom azt, hogy ez a kis top ehhez az egészhez mennyiben illik. Gyönyörű a modelled, kicsit talán túl szép is, kevesebb smink hihetőbb lenne, nem nagyon értem, hogy miért kell ennyi sminket használniuk a nőknek akkor, amikor gyönyörű a bőrük, az arcuk, de hát ezt ők tudják, biztos van ennek oka, csak fotográfiailag nem használható. Ez olyan, mintha beállítanál egy szituációt, és egyelőre még nem a fő modellel dolgoznál, hanem egy próbababát megkérnél, hogy addig, amíg fényt mérsz, és amíg a leveleket beállítod, feküdjön már oda, hogy ne a művésznő legyen az, akit erre rá kell kényszeríteni, aztán majd jön a főszereplő, és ő már rendesen beöltözve ebbe az egész szituba, majd visszafekszik. Körülbelül ez az érzetem van. Maga a megfigyelés jó, nem tudom, hogy a preraffaelitákat mennyire ismered. Van egy festménye John Everett Millais-nak Ofélia címmel, tessék megnézni ezt a festményt, és fogod érteni, hogy miért érzem ebben a párhuzamot, nem csak a póz miatt, hanem az egésznek a lágysága és könnyedsége miatt. Ez egy jó irány lenne, de végig kellene csinálni. Ne essél hasra a szépségtől, mert az múlandó, teremtsd meg a magad szépség kompozícióját. A csajok hajlamosak arra, hogy elvigyenek minket az erdőbe, ne dőlj be, legyél határozott. Ez most egy egy csillagos kép, és remélem lesz módod ismételni. (hegyi)
értékelés:

Na babák!

Az iskolai bolondballagáson egy fiú beöltözött mindenki kedvenc tanárnőjének, aki amúgy mindenkit babának hív.
Ha jól sejtem, a kép jobb oldalán lévő szoknyás alakról van szó, aki ül, ő lenne az a fiú, aki tanárnőnek beöltözött, vagy ő maga a tanárnő? Maga az a belátás, amit itt kapunk, voltunk ilyen gyerekmondókák, hogy „Belátni Bécsbe, lyukas kemencébe”, ezt mondogattuk gyerekkorunkban, amikor valakinek a szoknyája alá sikerült nézni, ez itt eléggé ledér, miközben maga a történet a kép széleire sodródva található, valami kommunikációt látunk. Hogy ez ballagás, vagy valamilyen geg lenne, ebből annyira nem derül ki, nem olyan nagyon jellemző, hogy ez most férfi, nő, vicc, vagy nem, szóval ne haragudj, Alexandra, ez csak neked dekódolható, aki ismeri ezt a geget. Aki nem, annak ez a kép semmit nem jelent. Voltam én ilyen ballagáson, ahol végig kellett kínlódnom több osztálynak a négy év alatt összegyűjtött Facebook üzeneteiből készített videófilmet, azt gondoltam, hogy ezzel vallatni lehetne, biztos, hogy gyorsan bevallaná az ember a bűneit, még azt is, amit nem követett el, annyira nézhetetlen kívülállónak. Egyébként tökéletesen értem, hogy aki ebbe a buliban benne van, az ezen miért tud kacagni, de ennyi, és nem több. (hegyi)

A világ két felén

István, nem tudom ezt a képet értelmezni, elnézést. Valószínű, hogy ez a geg arról akar szólni, hogy én is fotózok és engem is fotóznak, ha jól látom ez talán Spanyolország lehet, ahol ez a kép készült, nagyon gaudis hatású maga az épület. Szóval oké, lefotóztam, hogy fotóznak, de hova kellene tudnunk ennél továbblépnünk? Mi az, ami ebben az egyetemes, ami megörökítésre való? Az épülethez, a hangulathoz nem ad hozzá, a kiránduláshoz se, annyira nem is jellemző, ráadásul ez a forma, ahogy rákönyököl a női személy a korlátra, ez a két kéz most túlhangsúlyozott ebben a fényben, szóval nem tartom ezt egy nagyon erős képnek, ráadásul nem értem. Csinál ilyet az ember lelkesedésből, de aztán elteszi, nem is biztos, hogy kinyomtatja, hogy beteszi a válogatásba. Nem tudom, hogy hol az a pont, amibe kapaszkodnom kellene, amit nem vettem észre. Segíts, kérlek, mert könnyen lehet, hogy én valamit nem veszek észre. (hegyi)

Bara, azt mondd meg légy szíves, hogy miért ez a címe, ezt nem teljesen értem, hogy itt mit akar pótolni a három pont, milyen gondolati sémában kellene elinduljak. Lassan ott tartok, hogy a komolyságát a munkának megkérdőjelezi az, ha az ember nem nagyon akar megtanulni címeket adni a munkáinak, mert az is egy viszonyulás, egy viszonyrendszer, valamilyen koordinátarendszerben elindulok. Én nehezen tartom elképzelhetőnek ezt az állandó címnélküliséget, főképp azért, mert ahhoz nagyon rendben kellene lennie a képnek, hogy azt mondjam, hogy tök mindegy mi a címe, meg van véve kilóra. Ennél a képnél én most mondok két problémát, ami számottevő: az egyik problémám a gyűrű, én elhiszem, hogy ezt a gyűrűt azon az ujjadon hordod, de most azt a gesztust, amit mutatsz, gyengíti az ékszer, oda figyelek, és nem a gesztusodra. A másik, hogy hasonlóképpen pontatlan a fogalmazás attól, hogy az egyik körmöd sötét háttér előtt van, a másik nem, keresem, hogy mi van, az egyik letört talán, szóval szóródik a figyelmem. Azért fontos ezekre az apró gesztusokra odafigyelni, mert ezek azok, amik egyébként akár jó irányba is mutathatnak. Ha mind a két köröm meglenne rendesen, tényleg csak egy kicsit kellett volna mozdítani a kézen, akkor erősebb lenne az üzenet. Ezt azért merem neked mondani, mert viszonylag sokat beszélgettünk már képekről, és sok leckén túl vagyunk, én nagyon örülök, hogy elkezded újból a leckéket, egyszer nem ártana úgy végigmenni a leckéken, hogy végigcsinálod a leckesort, de egy kicsit pontosítva kellene. Megvan a három csillag, és a leckemegoldás is, mert ez egy jó gesztus, csak figyelj oda arra, hogy mennyire gyönyörűek az ujjaid, ahogy a hüvelykujjad, a gyűrűsujjad és a kisujjad kiad egy formát. Nézd meg, hogy az mennyire izgalmas, főleg a kisujjad, ahogy ott támogatja a másikat, és oda mellésodródik. Ezek az apró nüanszok azok, amik finomak, nőiesek, kellemesek, akkor azt ne rontsuk el egy ilyen gyűrűvel. Lehet, hogy én a karperecet is levettem volna. (hegyi)
értékelés:

Kártyázzunk!

Bevallom férfiasan, hogy ez a kép kedvcsináló akar lenni. Fontos a játék. Legyen szó akár társasozásról, akár kártyajátékról, a lényeg, hogy szakítsunk időt rá, hogy játsszunk, mert a mindennapos feladatmegoldásaink mellett szükség van a kikapcsolódásra. És itt nem csak a szobában asztalnál játszható játékokra gondolok, mert nem mindig áll rendelkezésre úgymond "élő" játszótárs, ilyenkor jól jöhetnek az internetes játékok is. Ti hogy játszotok? Lehetne ez is egy képi láncreakció.

Anyák napjára

Lehetne fény-árnyék, meg csendélet, meg mittudomén, de ünnepre készült.

Azt mondja Gábor, hogy lehetne Fény árnyék, vagy Csendélet lecke is, én nagyon örülök, hogy nem Fény árnyékba küldte, Csendéletbe simán beleférne, de örülök, hogy ez az ünnepnél is megfordul a Gábor fejében. Egyetlen egy kérdésem van, hogy az az üvegpohár miért van ott, azt simán lehet vágni. Ott most elindul egy forma, ami nincsen befejezve, ha váza, akkor ábrázoljuk a vázát, de akkor nem lehet fekvő, vagyis lehet, de akkor megint át kell gondolni, hogy milyen kompozíciót csinálunk. Így most ezt az ujjnyit levágnám, és akkor ez egy tökéletesen rendben lévő kép, ráadásul nagyon szép allegorikus megoldás az, hogy ez a két levél, mint egy angyalszárny van jelen ebben a kompozícióban, úgyhogy ezzel is minden rendben. Talán annyit lehetett volna még rajta segíteni, hogy ami a vetett árnyék erre a levélre, ott a bal oldali levélből a másik levél által vetett árnyékot valahogy kimozdítani, hogy tényleg csak a gyöngyvirágnak a kis fejecskéi szerepeljenek, és akkor ez egy nagyon erős kép lenne. Így is tetszik nekem, megadom rá a három csillagot azzal, hogy azért ki már, mint az Ollókezű Edvárd vágja le a felesleges vázát. (hegyi)
értékelés:

Szuperholdnéző

Ez egy tökéletes kép lenne, az aljából még vágnék, nem kell ekkora feketeség lenn, és akkor a ritmus nekem jól megáll. Nagyon jó hangulatkép, egyébként nekem ez nem a Fény és árnyék lecke, erőltetitek ezt a leckét, hogy egyszerre legyen rajta a fény meg az árnyék, de ennek a leckének nem kötelezően kell egyszerre mind a kettőt tartalmaznia, lehet, hogy könnyebben eljutnátok a leckemegoldásig, ha a kettőből valamelyiknek a jelenlétével foglalkoznátok, legalábbis megtalálni az arányát, hogy milyen arányban van jelen a fény és az árnyék egy kompozíción belül. Úgy tűnik most nekem, és ez nem csak Ágnes képére igaz, hogy olyan, mintha az orgonán egyszerre nyolc hangot próbálnánk meg lenyomni. Ha ez a képet áttehetnénk valamelyik hangulati leckére, például a Hétfő délutánba, akkor ott meg van rá a három csillag. (hegyi)
értékelés: