Ez az a kép, amit mindenki megcsodál, és amikor megfelelő eszköze akad, mindenki meg is próbál megcsinálni. Azért nagyon fontos, mert ki lehet vele gyakorolni az exponálást, hogy mit, mikor, hogyan, milyen zársebességgel, na és persze azt is, hogy mi az, hogy a szerencsét is behívom a táncba. Bocsánat érte, ez a kép ennyit tud, de ez fontos tapasztalati szempontból. Ami a szerkesztést illeti, kár, hogy ilyen szűkre van véve alul, mert fájó ahogy a hullámokba vágunk és az is kár, hogy nincs meg a csöpp árnyéka. (hegyi)
értékelés:

A helyzet az István, hogy ez a dolog akkor érdekes, ha a különböző médiumokhoz hangolod a képet. Azaz más kell és más elég papíron, monitoron, tif-ben, jpg-ben, más kell fényeshez mint matthoz, tehát ha ennyire az érzékelés határait feszegeted, akkor a magad által kijelölt út csak úgy lesz egyenletes és a néző számára is dekódolható, ha arra is figyelsz, hogy mit lehet látni. Mert te tudod, mi van a képen, de a néző csak sejtheti. Ez a difi, és emiatt mondom, hogy a dolog izgalmas, ha megtalálod és kigyakorlod a technikát hozzá, hogy annyit mutass, amennyi kell, de annyit mutass. (hegyi)
értékelés:

Félig nyitott kapu. Vagy esetleg félig be van csukva?

Kiváló leckemegoldás, kitűnő ötlet és meglátás, a kivitelezésnél annyit lehetne finomítani még, hogy a sötétben lévő kapu is kapjon annyi tónust, hogy megmaradjanak a részletek. De jó ötlet és megvan a leckemegoldás is. Az utómunkán meg gyakorlattal finomíthatunk. (hegyi)
értékelés:    

Nagyon nehéz feladat mindent megmutatni.

Nem vidám kép, de hát lássuk be, nem mindig vagyunk vicces kedvünkben, nagyon személyes és szuggesztív megoldás, még akkor is, ha tudom, hogy sokan felszisszennek a vágás miatt, mert hogy szembe nem vágunk bele, szokták volt mondani. Én meg azt mondom, hogy van annak oka és értelme, ha ez a vágás megtörténik, szóval hajrá, várjuk a folytatást! (hegyi)
értékelés:    

Bemutatkozásnak talán kicsit erős, hiszen ezeket a pillanatokat inkább rejtegetni szokás. Mások képein természetesen és is törekszem a tisztaságra.

Azt mondja a leirat, hogy „bemutatkozásnak talán egy kicsit erős”. Itt olvastam a hozzászólásoknál, hogy volt, aki szólt, mert ilyenek a körmeid, meg a cigi is itt van, én meg azt mondom, hogy ez a kép őszintesége. Nem vagyunk mindig PC-k, és ha ezt saját magunkkal tudjuk megvalósítani, az azért fontos, mert ezzel ki tudunk jelölni határokat. Az, amit én magamnak magammal megengedek, utána már egy modellnél tudhatom azt, hogy ez az a határ, ameddig el lehet menni, és ennél nem tovább. Magyarán: Cyrano-effektus, magamat kifigurázom, ha kell, és ez szerintem egy fontos és pozitív jellemvonás. Várom a folytatást, Brigitta, kérlek, hogy dolgozzunk ezzel az első három leckével, ez egy abszolút három csillagos kép, mert nem kimódolt, nem valami hosszan elemzett, és jól rákészült helyzet, hanem spontán, legalábbis nekem ez jön le a képről. (hegyi)
értékelés:    

Jók ezek a portrék, de mindhárom portré más stílusban készült. Ez lehet cél, nem tudom, de beszéljük meg. Kérlek, Bara, hogy erre próbálj reagálni, ha olvasod az elemzést. Az első kép egy nagyon mai rockabilly helyzet ezekkel a színekkel. Ez azt jelenti, hogy attól, hogy a fények ilyen furcsa árnyékokat vetnek, és ennyire érdekesen átszínezik az egész történetet, ettől nekem ez nagyon mostani kép. A második kép viszont az a kor, ami a Gothár Péter Megáll az időjének a kora. Hiába van ez a tetkó ennyire erősen jelen, de a fej, a haj, a háttérben táncolók nekem inkább ilyen 60-as évekre utaló hangulat. Nem értem, hogy miért van a fej fölött ekkora tér hagyva, abból a térelválasztóból nekem kevesebb is elég lenne. Aztán utolsó kép szintén mai üzenet, de ebben kevesebb a zeneiség. Ez egy viszonylag korrekt portré, bár nem vagyok biztos benne, hogy optimális helyen van az a mikrofon. Ha már ilyen portré, akkor kár, hogy az belelóg a fülébe. Szóval jó, de még kellene ezzel még egy kicsit foglalkozni, és magadban eldönteni, hogy az ő világukból, az ő zenéjükből, az ő hangulatkeltésükből mi az, ami téged megfog. Az, hogy ma bulizunk rá, az, hogy ma visszaidéznek valamilyen kort? Mi az, amit te a néződdel érzékeltetni akarsz? A néződ nem hallja hozzá a zenét, neked kell aládolgozni képileg annak a hiányosságnak, ami a fotóban más, mint egy filmben, hogy nincs zene. Ezt neked kell képileg megoldani. Bara, remélem, hogy van kapcsolat a zenészek és közted, és van módot ezt ismételni, ennek tudatában dolgozz még velük, ha ők hajlandóak erre a közös munkára. Szerintem örülnek is, mert ismerem annyira a zenészeket, hogy bennük van a hiúság, ha dolgozol velük, akkor szerintem ők partnerek lesznek. Ismétlés. (hegyi)

Már megint azok a régi rugók...

Az előző kép nekem érdekesebb, ez egy háttér. Ahogy ott a levél miatt megtörténik valami, és attól személyessé válik az egész, itt most nincs meg az a személyesség. Nem azt mondom, hogy ide is be kellene gyűrni egy levelet, de attól a levéltől válik Kováts Győző képévé a kép. Most itt ez egy színpadi háttér, aminél valaminek kellene történni. Önmagában ezek a struktúrák nem izgalmasak, viszont elég zavarosak és zajosak, kopogós ez az egész, ezekben a struktúrákban nehéz gyönyörködni. Az előző kép oké, ezzel most nem nagyon tudok mit kezdeni. (hegyi)