Érdekes megoldás a kettes leckére az, amit Gime mutat, kis jóindulattal akár Gustav Klimt is eszünkbe juthat róla, bár azt kell mondjam, hogy ehhez több tudatosságra lett volna szükség, nem is biztos, hogy rossz irány lenne, ha eleve ezzel az ötlettel készül a kép. Hiszen a tisztálkodó ember a maga kiszolgáltatottságában igen erős jelkép is, ráadásul a kád, mint helyszín jó keretet adhatna a történetnek. Az, hogy Gime hogy áll a technikához, mennyire vigyáz a gépeire, azt hiszem ismert a látszóteresek között, hiszen nem első eset, hogy vízbe ejti a gépét - én mondjuk nem adnék neki kölcsön fényképezőgépet, fene tudja, valahogy félteném. Viszont az a foltosodás, ami a leirat szerint a baleset okán keletkezett, javítandó, remélem javítható is. Van egy másik áttételes utalásrendszer, mégpedig a juhász téli ruhatára, amihez ez a habtenger most képi hasonlóságot mutat, tehát mindenképpen érdekes irány, amit Gime talált magának. Annyit tennék hozzá most is, mint általában a Gimesi képekhez szoktam, hogy több tudatosság, több esztétika, több időráfordítás jót tehet a képeknek. (hegyi)
értékelés:    

Gime, ez a harmadik kép, ahol megint nem fogok tudni mit mondani, mint hogy nagyon jó megfigyelés, nagyon jó háttér, jó alap egy képhez, de önmagában így ez a pilinckázó ritmusjáték nekem kevés. Olyan - hogy más asszociációs mezőt indítsak be - mint egy filmzene felvezető taktusai. Ismerjük, de nem tudjuk fütyülni. Ez egy háttér valamihez. A valami hiányzik róla, amihez. Ismétlés. (hegyi)

Két problémám van ezzel a képpel. Az egyik, hogy ez nem akt. Akkor sem, ha a szobor egy meztelen férfi szobra, még úgy sem, hogy a fényviszonyok megválasztásával azt a hatást akarod elérni, mintha tényleg élő ember ülne a parton. A szobor és az élő test nem ugyanaz a kategória. A másik problémám, hogy ez a fentről lefelé kommunikálás, tehát a kamera nézőpontjának megválasztása nekem nem zen, mert a zen nekem nem alá-fölérendeltségi viszony, hanem mellérendelés, egyenrangúság. Vagyis egyszerűbben fogalmazva nem tudok közel kerülni érzelmileg ahhoz a szobor szemponthoz, amit a szobor alkotója és a térben elhelyező kerttervező érzett, nem kapom meg azt az élményt, hogy ő hol van, mit láthat, mekkora teret vagy falat vagy folyót vagy mezőt, tehát épp az út, a tér és a tértömeg az, ami nem jön át most a képen. Mint szobor fotó ha ez egy picit korábban készül, és mondjuk egy nagyobb fehér kartonnal kap egy kis derítést, hogy a formaisága élő maradjon, akkor egy jó szoborfotó lehetne. Ismétlést kérek, ha lehet, eldöntve azt, hogy ez most tárgyfotó, vagy valami elvontabb üzenet akar lenni. Az aktot pedig tessen megcsinálni aktban. (hegyi)

Tulajdonképpen szép rajzolat, amit kapunk, és ha nagyon figyelünk, talán a hűtő fogantyúját is láthatjuk, itt csak az a kérdés nekem, hogy mi az, ami a rajzon kívül még mint képalkotó elem értelmezhetően meg tud jelenni ebben a képben. Merthogy a fény játékát megfigyelhetem a hűtőn, a képkereten, a falon, a szobaajtón is, de ha ezek az alap tárgyak nem jól azonosíthatóak, akkor épp az a geg nem tud érvényesülni, ami az egészet mozgathatná. Márpedig hogy mit látunk, miért és miért úgy, az nem mellékes szempont, hiszen ez a forma játék nem csak fényképként hozható létre, vagyis ehhez nem kötelezően kell fényképezőgép, elég egy kartonpapír és némi tus. Az lehet a megoldás, hogy az ablak, ami a fényt adja és ami rajzol a felületre, az adjon alapban valami pluszt - itt most ez mintha valami vízfolyásként jelen is lenne - a másik, hogy mondjuk megbolondítom ezt az egészet azzal, hogy nyitok a hűtő ajtaján, és esetleg a belső fényt is elkezdem használni, hogy az is vetítsen valamit, így egyből térbe helyeződik a történet. (hegyi)
értékelés:

Nem tudom, hogy hol járunk, gondolom ez vagy valami kikötői helyzet, vagy akár hajó is lehet, ahol egy rakodómunkásnő mereng, pihen, figyel valamit. Nem teljesen értem a kompozíció lényegét, hogy most akkor végül is feszesek akarunk lenni - erre utal a szűk felső térrész a hajótest viszonylatában - vagy tágabb teret mutatunk, amire a két szélen meghagyott rendetlenség utalhat. Mindkettőnek lehet értelme, de most így, ahogy ez megjelenik, nem tudok dönteni, mi volt a cél, esetlegesnek érzem a vágásokat. Ami a leckemegoldást illeti, ha nagyobb tér lenne hagyva és a munkásnő magánya jobban érezhető lenne ezáltal, akkor azt mondom, oké, vágyik valamire, elmenni innen, el, a nagy vízre, vagy haza - na de most hogy mire is vágyik, az nem látható, csak képzelhető, mert a térből nem kapunk mankóként utalást erre. Tehát ez is arra utal, hogy bizony a kompozíció az, ami helyre tudja tenni az üzenetet, és ez itt most nem történik meg pontosan. (hegyi)
értékelés:

Érdekes, szürreális kép, érdemes lenne ezzel a tükör problémával behatóbban foglalkoznod, nem csak felcsípni és elengedni - de nem tartom humorosnak, nem érzem, miért került a humor leckébe. Egyelőre mint tanulmány tartom érdekesnek, várom a folytatást, hogy kreatív értelemben legyen használva. (hegyi)