Havasi Laci

A kép tavaly áprilisban készült. 10 nappal egy műtét után. Elképzelésem, igazán nem volt - mert nem szeretem magamat fotózni - inkább próbálgattam az új Olympus EM5-ös MILC-et.. Amikor magamról készül kép, az inkább valami vicces helyzetben fordul elő. Kikentem a képem csokifagyival, vagy valami hasonló. Amit Zsolt mondott a videón, az viszont igaz, ha magadal békében vagy, akkor mással is békében leszel. Ezért, hát lássuk a lesújtó véleményt...

Kedves Laci, üdv a Téren. Jó az, hogy láttam másik képet is tőled, mert így a technikai lehetőségeid is jobban ismerem, és emiatt kell azt mondjam, hogy ezt a képet elfogadom bemutatkozásnak, de első leckének kérnék egy ismétlést. Ugyanis túl sok a technikai nyűg vele, be is mozdultál, szóval érezhető, hogy ez egy gép próbálgatás közben elkattintott kép, nem céltudatos önábrázolás. Írod, nem szereted magad fotózni. Sok fotóval foglalkozó ember mondja ezt, mintha könnyebb lenne a gép másik oldalán állni. Ez csak látszólag van így, és persze lehet mondani, hogy a fotós rejtőzködő alkat, de az önábrázolás az önismeret egyik lépcsője is, amellett, hogy a portrézás tekintetében is lehet általa gyakorolni, ismereteket szerezni. Kérek egy ismétlést ebben a témában. (hegyi)

Hold

Tudom nem a leginformatívabb portré, sőt már-már absztrakt. Ezért van tere a fantáziának. Tehát kinek mi? Nekem egy szomorú fogyóhold ez az arc.

Hát, nekem hold párhuzam nincs ebben, se fogyó, se dagadó hold se. A kérdés nekem nem ez, és a problematika finomságai nem ebben érhetők tetten, hanem a fényekben. Alapvetően az irány jó. És nem is kell mindent megmutatni, nem kell fül, haj, ezek elhagyhatók. Viszont az külön jelentéssel bír, ha nincs szem. Nem könnyű ebben a tónusban a szemet is valahogy megcsillantani, de érdemes vele kísérletezni. A főfény mellé valami picike spottal külön lehet ezt kihozni. Persze, ha az üzenetben fontos a szerepe annak, hogy nincs szem, ez is lehet valid, de akkor ennek még valami kell, ami megtámogatja a szem helyén az űrt, és ilyen kevés eszköznél ez csak a gesztus lehet. Egy nagyra tátott üres száj mellett a "vak" szem máshogy kap értelmet. Szóval hajrá, várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Itt vagyok és figyelek

Üdv Látszóteresek! Úgy gondoltam csatlakozom hozzátok, és feltöltök hetente egy képet hogy, a Pedellus véleményezze. De nagyon örülnék a Ti véleményeteknek is. Szóval itt vagyok és figyelek. Ezt a képet azért töltöttem fel hogy a nevem és a leckéim mellé tudjatok kapcsolni egy arcot is ha kell.

Kedves Antal, üdv a Téren. Határozott belépő ez a kép. Azt innen üéve nem tudom megmondani, hogy ezt az effektet a zoom használatával érted el, vagy utómunkával, érthető a használata, de lebeszéllek róla. Legalábbis így, ahogy látom, erről a megoldásról mindenképpen. A mozgás fontos, van szerepe, de tovább kell ezt gondolni annál, mint hogy a szememre fókuszáltatom vele a nézőt, mintegy zuhanásélményt létrehozva. A kép működhet enélkül is, amit látok, egy kis megjegyzéssel, hogy a csíkos kabát elviszi a figyelem egy részét. Várom a folytatást. Utóirat: a szorgalmi csillagot nem, csak elemzést kap nálunk. (hegyi)

Garbó

Megint egy álló. Szeretem, amit csinálsz, ezért ilyen távszigorúan kérlek, hogy mondjuk egy hónapra függeszd fel az álló portrét. Fekvő, vagy négyzetes lehet, ok? Nagyon szép a gesztus, a mozdulat, kifejező, jó a fén, a ruha, minden. De ha négyzetes lenne, jobb dinamikája lenne, mert a bal oldal most olyan fenetudja maradjonígy érzetű, nem határozott, nem átgondolt és okolt eléggé, miért így és ott van vágva a test, ahol. Nem azt mondom, hogy tokától bokáig kell egy formát megadni, mert érvényes a vágás, de ez azt is jelenti, hogy a vágással - ahogy az elforgatással a térben - egy új viszonyrendszert alakítasz ki a tömegelhelyezés kérdéskörében. Ezt is szívesen megnézném ismétlésben. (hegyi)
értékelés:

Álmodozások kora

Jó a formaérzékenységed, az, ahogy az organikus beleszövődik a materiálisba, magyarán a korlát-fej-ruha játéka jó ritmusú. De itt is az egyik problémám az álló. Nem hagysz kifutást neki. Pedig akkor lenne igazán érzelmes ez, ha mint egy zongoraetűdnél, a finom játékok a korláttal folytatódnának, és a test megjelenése ettől lehetne líraibb, kevésbé konkrét. Azért is érdekes ez a kérdés, mert ösztönösen használsz is egy eszközt ennek erősítésére, és ez az az effekt, amivel a széleken vignettálva van életlenedés és valamiféle zoomolás-szerű hatás. Na, ebből az effektből minél kevesebbet lenne jó használnod, mert ez ma trendi, de holnap már nem lesz az (remélem), viszont elég kamu hatása van. Ezen te már túl vagy. Ha van kedved, szívesen látnék erről egy ismétlést, bízz magadban, hogy amit meglátsz, valóban érdekes lehet, legyél határozott és merész, hogy ilyen effektekkel nem erősítesz rá arra, ami amúgy is benne lehet a képben. (hegyi)
értékelés:

Reggelek

Viki, azt tudjuk, hogy szép vagy és ezt alapvetően jól is szoktad ábrázolni. Itt alapvetően egy jó irányt kezdtél el, beszéltünk erről korábbi képednél, fontos lépés. Próbálok segíteni, hogy még pontosabb legyen a dolog. Ha hangulatot akarsz közölni, tehát sztorit, és erre következtetek a címből, akkor ez jobb, ha fekvő, mert akkor lehet benne környezet is, az ágy, a takaró, tehát az, ami a reggeli ébredés utáni állapotot ábrázolja. A talán barna pokróc nekem idegen, elhiszem, hogy kedves darab és meleg is, de színben nem nagyon szerethető, mármint túl komor a képhez, és a sötét foltja miatt túl erős a jelenléte. Próbáld ki, hogy az állóról fekvőre váltasz. (hegyi)
értékelés:

Dia

Kedvelem ezt a képet, bár az én ízlésem szerint ez fekvő kép kellene legyen, hogy a város fényei, a bokeh hatással jobban érvényesüljenek, Dia gyönyörű nő, én a csészét tartó kezeit egy picivel lejjebb engedtettem volna, hogy egyrészt ne takarjanak a körmök bele az állba, másrészt hogy a kézfej, az ujjak máshogy rövidüljenek. Abban csak reménykedni tudok, hogy a csajok mihamarabb elfelejtik ezt az egy körmöm máshogy csináljuk, mint a többit őrületet, ez az egy momentum az, ami zavaró amellett, hogy a sapit legalább a fotó erejéig úgy forgattattam volna el, hogy ne legyen ott a reklámszöveg. Nem hibátlan, de megvan a 3 csillag. (hegyi)
értékelés:

Házi kedvenc

Értem a viccet, hogy házi kedvenc, de ez nem az, bele lehet a természetfotóba tenni. A pillanat jó, az is jó, hogy ebben a barnás színben van az egész, a föld és az állatok szőre jól működik. Fentről mindenképp levágnám azt a fél ujjnyit, amivel elérhető lenne, hogy bal felül az az új mintázat már ne legyen benne, nyilván ez átrendezné a súlypontot, ezért utána kell menni ennek a többi széleken is, de a kép jó. Azt nem tudom, hogy ha kevésbé erős a clarity, hogyan nézne ki, mert most határán vagyunk a hihetőnek. (hegyi)
értékelés:

Bogács

Itt kifejezetten zavar a vignettálás, a sarkoknál nagyon idétlen az, ahogy kis felületen bekormolódik a tónus. És én feljebb emeltem volna a kamerát ahhoz, hogy a híd ne mosódjon formailag össze a háttérrel. Van benne valami norvég filmes érzés, kétségtelen, ez a része működik, de megint az van, mint az előzőnél, hogy valami nekem hiányzik. (hegyi)
értékelés:

Puszta

Laci, hadd kezdjem a problémával. A horizont ha nem vízszintes, akkor az a legjobb helyzetet is gyengíteni fogja, mert nincs indoka annak, miért térsz el ettől, miérd dől. Szépek a tónusaid, ízléssel dolgozol, csak van egy pici hiányérzetem. Ez egy dramatikusra laborált kép. A vignettálás, a kontraszt, a fény és árnyék hatása, szóval az egész erre mutat, hogy valami érzelmi közlést szerettél volna mutatni. És ezt javarészt el is hisz az ember elsőre, egészen addig, amíg nem kezdi el keresni az indokokat a képen belül. No, és akkor jön az, hogy oké, drámázás van, de hol a sztori. Az az egy fa, meg az a kocsinyom nem elég ehhez. Úgy tűnik számomra, de cáfolj meg, ha nem így van, hogy megtetszett a helyzet, a fények, és exponáltál, majd otthon jöttél rá arra, hogy ez azért nem elég, és ami nem volt a képen, azt megpróbáltad utómunkával pótolni. Mondom, jól sikerült a dolog, de ettől még a hiány az hiány marad, és ez így egy üres színpad. Közhelyeket tudok sorolni, csak, hogy az irány érthető legyen. Akkor lenne ez teljes és kevéssé is kéne belenyúlni, ha lenne valaki, aki a tájban gyalogol kifelé, vagy egy ottfelejtett szekér, akármi, tehát ha lenne még egy olyan ember vagy tárgy, aminek van sztorija. Ha levesszük róla az effektet, akkor ami marad, az egy nem túl speciális tájképszerű dolog lenne, nem állna meg az ember, hogy nézegesse. Viszont ha ezt a problémát az utómunka oldja meg, az azért nem elég vagy jó, mert a néződet tulajdonképpen egy esztetizáló hatással szereled le. Szóval technikailag és ízlésében az irány jó, de ahhoz, hogy valami egyéni legyen, kell még valami plusz a képen. (hegyi)
értékelés:

Hirtelen hó

Azt hiszem, kezdem megfejteni azt, mitől ingridesek a képeid. Van egy olyan rád jellemző kompozíciós látásmódod, amiben kimozgatod a tömegeket a megszokott helyzetükből, szélre, oldalra, és ettől kialakul egy sajátos új egyensúly, jó esetben. Persze, lehet vitatkozni ezzel, hogy itt például sok a fehér rész, és abban nincs olyan sok részlet, de a döntés mindenképpen határozott, és ez a nézőnek jó, mert azt érzi, tudod, mit akarsz csinálni. Eldöntötted, hogy téged a bokor érdekel, annak a ritmusai, és ehhez mérve már mint viszonyrendszer jól működik akár a kiégett rész is. Szóval összességében bár szokatlan, de tetszik, amit látok, úgyhogy hajrá, folytasd. És néha az első leckébe is belekóstolhatsz újra, tudom, hogy nem könnyű, mert egyszerűbb a világot fotózni, mint magunkat, de mégis, azt hiszem neked az lesz a nagy ugrás, ha ebben ki tudsz mozdulni a komfortzónádból. Apropó, mi a helyzet a befagyott bányatóval? (hegyi)
értékelés:

vonalak reggel

Mobilkép, PS utómunkával fekete-fehérré téve és vágás. Van némi dőlése, viszont kiegyenesítve annyira életszerűtlen lett számomra, hogy maradt az eredeti vágás.

Jánosom, örülök, ha visszatérsz az önkéntes száműzetésből, vagy hol jártál, mert fontosak a munkáid, van egy határozott elképzelésed, és ez fontos, még akkor is, ha elsőre szokatlan, vagy vitát válthat ki, de legalább van miről beszélni. Szereted a kihalt helyeket, a formákat, fényeket, a semmiből építkezel, és ez jó. Itt most egy pici bibi van, a perspektívát utólag érdemes lett volna korrigálni, nem álltál teljesen párhuzamosan az előtérrel, ettől balra szűkebb, mint jobbra a párhuzamosok világa, de tudom, hogy mobillal mindez nem könnyű, ezért is utálok én a hátlapon fotózni, mert ott könnyen becsapja az ember magát, legalábbis én jobban kontroll alatt tartom, amit látok, ha a keresőn át fotózok. Van hangulata, szóval jó ez, várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

gyökerek

Zoli bácsi, ez egy jó meglátás, kifejezetten tetszik, ahogy a lombok között áttűnik a fény, és ennek jó ellenpárja a gyökérzet. De utómunkában a gyökérre kéne fényt adni, kiemelve a csúcsfényeket, előhozva picit a sötétből, és ezzel párhuzamosan valamennyire a fényből visszább venni a háttérnél, hogy ne legyen ekkora a tónuskülönbség. Csináltam egy verziót. És csak egy kérdés, nem akarnál elkezdeni picit az első leckével foglalkozni? Jó lenne. (hegyi)
értékelés:

Kerti csendélet

Kedves Erika, üdv a téren! Hangulatos ünnepi csendéletet raktál össze, van benne valami képeslapszerű. Néhány tanács. Az egyik, hogy a hó nagyon becsapós tud lenni, a szemünk magától korrigálja a színeltérést, de ezt a kamera, főleg, amikor kevert fények vannak, nem tudja megcsinálni, csak ha te beállítod, mi legyen a fehér. Most van egy kékes eltolódás, és jóllehet ezzel a hideget akartad ábrázolni, de ez a kékes hó szín, ez nem nagyon előnyös. Törekedni kell arra, hogy a hó fehér maradjon. A másik, hogy a kábellel valaminek kellett volna történnie, az ott zavaró hátul. És ami a kompozíciót illeti, a hóvirág dísz mellett elég kevés a hely, ott több kéne, felül meg sok maradt, abból kevesebb is elég lenne. Érdemes ezekkel játszani, kísérletezni. És várom tőled a bemutatkozó első lecke megoldását is. (hegyi)
értékelés: