Az egy fontos kérdés, és ezt exponálás előtt magadnak kell feltedd, mi az, ami érdekel egy adott szituban, miért sütöd el az exponáló gombot, mert az megválaszolja azt is, hogy mit hogyan kell csinálni. Itt jó az, hogy ennyire kopog a kontraszt, a figura is jó, lenne hangulata is, de a cím, amit írsz, az csak részben van a képen. Nyilván egy koncerten nehezebb helyezkedni, bár talán azért kevésbé őrült a tömeg itt, mint mondjuk a Sziget nagyszínpad előtt, és úgy befogni az egészet, hogy a háttér szövegből több legyen meg, értelmezhető szöveges üzenetet is adva. És fenn nem kell ez a sok fekete. (hegyi)
értékelés:

Kedves Lajos, üdv a téren. Az ötlet nem rossz, a tárgy sem, jó, hogy viseltes, az asztal részlet is jó. De valami még hiányzik a hangulathoz, ahhoz, hogy érzetben egy sztori összeálljon. A szorgalmira nincs csillag, csak rövid elemzés, javaslom a folytatásban, hogy a leckékkel foglalkozz. (hegyi)

Ez jó alap lehet arra, hogy megismételd, átgondolva, mit is akarsz üzenni vele. Ugyanis most valahogy bizonytalan módon két út között vagyunk. Érdekes lehetne ez még lentebbről, kevesebb éggel, és autó nélkül, esetleg valami kósza gyalogossal inkább. És érdekes lehet ez picit fentebbről, kevesebb éggel, és több forgalommal. Azt neked kell tudni, mit akarsz mesélni, az elhagyott várost, vagy a nyüzsgést, az ember nyomait, vagy a struktúrát. (hegyi)
értékelés:

Hát, István ez a jó jó, de minek - szokta volt Demeter mondani ilyesmire - kategória. Oké, de mire megy ki a fuvar? Formára? Ahhoz nem elég összeszedett. Szocióra? Kevés az ellenőr, nincs sztori. Szóval ez így nekem nem elég. (hegyi)

Ez azért nem működik, mert az utómunkája lapos. Nem tud érvényesülni, mi is a lényeg, miről akar ez szólni. Van más probléma is, mert a keresztről a levelekből és egyebekből picit le kell szedni, ennyire fedetten nem jó, de a fő gond az a tónusrend. Így ez most csak kuszaság. (hegyi)

Fontos, hogy van egy törekvés a képsorban arra, hogy történet legyen belőle, van kezdőképe és záró momentuma is, ez egy fotóetűdnél igen erős szempont. Ha riport, akkor több nézőpont jót tenne, hogy a helyszín is kapjon hangsúlyt. Túl sok a kutyaportré. És ami a lényeg, hogy ugrálnak a kompozíciók, hol álló, hol fekvő, ahogy esik úgy puffan, nincs koncepciója, hogy hogyan ábrázold ezt. Pedig ez is szempont. Minden kutyát kábé ugyanonnan fotóztál, ugyanabban a kivágásban. Laci, azt neked kell a helyszínt megismerve eldöntened, hogy mire megy ki a fuvar. A cukiság nem szempont. Te vagy a mi szemünk. Sorsok vannak itt, amit meg kell mutass. Értem, hogy nem akarod zavarba hozni a kutyatelepieket, hogy a ketrecek szörnyűsége is látszódjon, csak az a baj Laci, hogy emiatt nem lesz a dolog hiteles, hihető. Ezek ha akarom, drámai helyzetek. Akár onnan nézem, hogy minek ennyi kutyát a világra szabadítani, ha nincs rá "piac", akár onnan, hogy a szeretett eb miképp válik a sintértelep lakójává, akár onnan, hogy milyen heroikus munka ezeket a telepeket fenntartani, szóval sok érvényes megközelítés van, egy ami biztos:. a cukiság nem az. Tele a net szívszaggatóan kedves, jajjdeszeretem, minnyáhazaviszem, zabáljammeg képekkel. Neked ez fölé kell lődd a magad elvárásait. (hegyi)