Bízom Ágiban, ezért nem merült fel bennem, hogy ez egy photoshop játék lenne, de annyira meghökkentő az, amit látok, hogy nem tudom eldönteni, hogy ezt most Ági egyedül, elengedett kézzel, vagy valami manó segítségével csinálta. Hogy a francban van az, hogy jó időben jó helyen meg a fényképezőgép is exponálásra készen a keze ügyében van? Gratulálok, és nem csak ahhoz, hogy épp akkor exponáltál, amikor a halacskák kiugráltak a vízből, hanem ahhoz is, hogy mindezt úgy tudtad képpé formálni, hogy esztétikailag is, és talán valamiféle retro hangulatban is minden rendben van. (hegyi)
Bajban vagyok. Ugyanis nem azt nehéz felismerni, ha egy kép jó, hanem elmagyarázni nehéz, hogy ez a kép mitől jó, ha az előző szobor képedre azt mondtam, hogy számomra fotográfiailag nincs benne hozzáadott érték. Hiszen joggal mondhatod, hogy itt is csak egy épület részletét mutatod. Igen ám, de nem mindegy, hogy egy nagy egészből képes-e az ember úgy kimetszeni egy részletet, hogy az önállóan is működjön, sőt, érzelmeket is mutasson. Talán ebből érted, hogy mennyire fontos, amit a te saját döntéseddel képhatárként kijelölsz. (hegyi)
Egy borongós napon készült kép, ami nekem mindig egy sötét szerda éjjel emlékét fogja hordozni.
Csaba, ez akár egy filmplakát is lehetne, nagyon jók a tónusai, a ritmusai, és bevallom neked, nem nagyon értem, hogy miért kell téged noszogatni, hogy fényképezz, képeket küldj a Látszótérre. Ugyanis azt kell mondjam, hogy ez a fotó tökéletesen rendben van, akár a falra is kitenném. Kérlek szépen, hogy vedd egy kicsit komolyabban, szükség van a jelenlétedre itt. Van értelme annak, hogy használd a fényképezőgépet. (hegyi)
Mariann, az a helyzet, hogy ez a kép bár esztétikailag tökéletesen rendben van, a tónusai is nagyon szépek, de mégis azt kell mondjam, hogy nekem ahhoz kevés, hogy mondjuk kitegyem a falamra. Épületet, szobrot körübelül ugyan olyan dolog fotózni, mint mondjuk egy színházi előadást. Ugyanis ahogy a színházban a dramaturg, a díszlettervező, a rendező kitalál egy koncepciót, és azt "tálcán szállítja", pont úgy a szobrász, építész létrehoz valamit, ami a maga koordináta rendszerében eleve működik, és a fotós dolga az, hogy ehhez hozzá tegye a maga érzéseit, üzenetét, gondolatait. Ehhez viszont az kell, hogy megfogalmazzuk mindazt, amit az adott tárgy látványa számunkra jelent. És én úgy vélem, hogy ehhez kevés, ha találunk egy felhős hátteret. Joggal kérdezheted, hogy oké, rendben Zsolt, de akkor hogyan fényképezzek le egy ház oromzatán álló szobordíszt? És erre csak egy dolgot tudok mondani a helyszín ismerete nélkül, hogy nem biztos, hogy minden lefotózható. (hegyi)
analóg, dupla expo, diana
Fura, mert az tény, hogy a véletlen jól játszik a kezedre most, és az is igaz, hogy dinamikus a kép, a kifelé hajló ívet visszahozza az épület tömege, szóval oké, és még az is oké, hogy a színvilág ilyen régies, ótvaros sárga, ez a múlt, és az egész mégis fura. Fura, mert nem vidám érzést hív elő, miközben nem tudom megmondani, mi az oka, hogy elszomorodtam a képtől. Talán az, hogy 2014-ben ha ilyet lehet fotózni, akkor semmi se változott a világban sajnos, ez maga a megváltozhatatlan valóság, aminek tünékeny játéka csak az, hogy itt most a dupla expó rafináltkodik. Persze ez a képet illetően nem baj, Mazsi félre ne értsd, rendben minden, ami nincs rendben, az meg nem rajtad múlik. (hegyi)
Mentorunk, Balla Demeter és Korniss Péter fotográfusok 67 művésztársukkal egyetemben ma ünnepélyesen megkapták a Nemzet Művésze címet. Gratulálunk, a videón a laudáció és a díjátadás látható.
Rafinált egy kép ez, mert hogy színeiben is, de maga a naplemente is alapvetően egy nyugalmi, relaxált élményt hoz elő az emberben, a varjú is ül a lámpán, vár... közben meg érzi az ember, hogy valami nem, nincs rendben, ez a nyugalom ez csak a felszín, hiszen a formák, a függőlegesek kifejezetten feszültséget keltenek és az egész egy olyan fura harmóniát mutat, hogy az ember nem tud benne maradéktalanul elmerülni. Jó lett, izgalmas, köszönet, és jóllehet ritkán mondom, de ez így oké, egy centit se változtatnék sehol semmit se! (hegyi)
polaroid
Szép ez, izgalmas, küzdelmes. Lehet azonban, hogy furcsa lesz amit mondok, de ennél a képnél most azt érzem, pedig sokszor megnéztem a képet, hogy a Polaroid nem illik hozzá. Nem akarok szentségtörő lenni, de azt gondolom, legalábbis számomra, hogy a Polaroid erőssége nem a tájképben van. És ez akkor is igaz, még egyszer mondom és hangsúlyozom: szerintem, ha a cél a szubjektív közlés volt, és nem a primer tájképfestés. Mert akárhogy is nézem, de elviszi a figyelmem a sérülés, a hiba, az esetlegesség, amit a Polaroidnak tulajdonítok. De tegyük ezt most félre, mert a kép képhatáron belüli üzenete nagyon is pontos, szerethető. A legfontosabb célt, hogy ott szeretnék veled lenni, ott a dombtetőn, bármi is várjon kerítés mögött, ezt a célt a kép eléri, sőt. Tudom hogy most a bevezetőmmel, látszólagos ellentmondásba fogok keveredni, de van egy kohéziója egy esztétikája a képnek, sőt még azt is mondhatom, hogy felismerhető a szerzőisége is. Szóval lehet, hogy ez a Polaroid dolog csak az én fejlövésem. (hegyi)
István, az a helyzet, hogy ez a kép nekem túl primer üzenetet közöl. Pontosabban az elgondolás az, amiben én nem érzem azt a formai és érzelmi áttételezést, ami maradandó fotóvá emelné ezt a képet, most számomra ez inkább egy képi jegyzet. Ennek oka abban is keresendő, hogy sajnos a mobiltelefonos lehetőség itt most kevésnek bizonyul. Ennyire kézenfekvő üzenet esetében nem lehetünk kimértek, távolságtartóak. (hegyi)
Tudom, ez még nem a szélcsatorna, ez csak a megvalósítás helyén álló, félig elbontott valami (És egy sajnos egy mobillal készült, ezért is vannak elszíneződések rajta.)
Jó ez a lenyomat, kordokumentum is, jellemző is ránk, és azt kell mondjam, hogy engem abszolút nem zavar, hogy ez milyen technikával készült, mert illik, működik, helyén van. Neked ugyanazt mondom, mint Ágnesnek az előbb: legyen gép mindig a kezed közelében. Kell fotózz, olyan nincs, hogy ma rossz napom van, a fotózás egy álom, épp hogy kiemel, kiragad, örökít, és arra az időre, amíg készül, koncentrált és az ember a helyére kerül általa. Csináld! (hegyi)
Az új lépcsőházunkba délelőttönként nagyon szépen besüt a nap, ezt találtam.
Ágnes, azt hiszem a mostani képeid közül ez a legnagyobb hatást gyakorló munkád, sőt, azt is kell mondjam, hogy ez valami olyan ügy, ami szinte hiba nélkül hozza az érzést, az esztétikát és a formaérzékenységet. Ez jó! És annak külön örülök, hogy magad találtad ezt, hogy nem noszogatás, hanem saját megfigyelés eredménye. Úgyhogy most jön a noszogatás, tessék fotózni, legyen a gép kézközelben mindig. Nagyon jó, ahogy a kinn és benn élményét érzékelteted, finom a virág, jó a két világ kontrasztja, miközben ha jobban belegondolunk, nincs is igazi különbség. (hegyi)
Ezt a kepet nem kotom feladathoz, mert egyreszt semmi feladat nem jart a fejemen, amikor keszitettem, masreszt meg nem latszoterre keszult, nem is keszult igazan sehova, digitalis fiok melyen porosodott, aztan en meg lettem hiva facebook-os fotos jatekba, ez a kep meg felkerult oda es meg lett hiva ide. Szoval itt van, bo fel ev utan valami regi.
Csaba hát hol voltál eddig? Hol volt ez a kép eddig? Miért rejtegeted a munkáid? Aki ilyet tud, aki ilyet meglát, megkomponál, annak kutya kötelessége fotózni. Ne legyél már lusta. Kapcsolj rá, itt a helyed, fotózz! Egészen fantasztikus az, ahogy ezekkel a kicsi elfordulásokkal pontosan dinamizálod a kompozíciót. És ez még nem elég, a kis biszbaszokkal és azzal, hogy mindezt kontrasztosan, sziluettben mutatod, egyedivé, Bobákká tetted azt. Gratulálok! (hegyi)
Talán egy ujjnyit jobbról vágnék, hogy kimozgassam a nyugalmi helyzetből a kompozíciót, de azt kell mondjam, hogy az utóbbi idők egyik legerősebb önképét kaptuk. Ágnes, nagyon szeretném felhívni a figyelmedet, hogy ezt a momentumot őrizd meg, ezt hívd elő más munkáidnál is. Csak azt nem értem, mondom mellékesen, bár fontosnak gondolom a viccessége ellenére, hogy ha ilyen is tudsz lenni, akkor mi a francért kell az életben a jólnevelt, jólfésült nőt hoznod? Picsába a renddel, Ágnes, hozd fel magadból az őrületet, mert ez a fűszer hiányzik nagyon általában a képeidből ahhoz, hogy azok üzenete tökéletes legyen. Nem lehet mindig viselkedni. (hegyi)
Apám, apám, nem hallod, mit beszél?
A rémkirály suttogva mit ígér?
Fiam, nyugodj meg, ezt csak képzeled,
a szél zizegtet száraz levelet.
Bevallom nektek, a verbális értelmezéshez ennél a képnél buta vagyok. Maradnak nekem a formák, színek, tónusok, tömegelhelyezés. Valahogy nem komfortos számomra a kép bal oldala. Nyitott ott, huzatos. Van benne valami baljós, de ahhoz hogy ez az érzés határozott legyen, valami még nincs kidekázva. Van olyan, hogy a vihar egészen furcsa, vöröses, lilába hajló színeket hoz az égnek, itt is ezt érzékelem. Ugyanakkor az egészen van valami szürke fátyol, nekem túl sötét a végeredmény. (hegyi)
Nagyon szeretem azt a könnyedséget, amivel Timi a képeit rajzolja. Nem elírás, mert ez a fotó engem emlékeztet a rajzolás élményére. Kicsit olyan is, mint egy titkos napló egyik oldala. Szeretem a mesédet, kérek meg belőle! (hegyi)
A Látszótér Alapítványt
banki átutalással
MagNet Bank
16200120-18524112
vagy PayPalon keresztül
Hozzászólások
Török József
2024. 06. 21. - 23:06
"Nagyon kúl ez az AI-muzsika...döbbenet. Mondhatnám, ijesztő." "-Menj el Madeirára, és a…
Török József
2024. 06. 21. - 22:37
"-Jóska tényleg meghatott a hangja alapján. -Meg, hát." "-Kétélű fegyver, hogy a hidat akkor…
Hamar Ramóna
2024. 06. 19. - 07:31
Kedves Ingrid! Részemről az öröm! ;)
Alexovics Ingrid
2024. 06. 18. - 22:27
Kedves Ramóna, örömmel használnám ezt a nagyszerű képet a holnapi rádióműsorom borítóképeként.…
Aureliano
2024. 06. 17. - 23:08
Boch: -jajj, igen, a szél. az durva, amikor levágod. én egyszer csináltam ilyet, de úgy néztem ki…