Körülbelül huszonharmadszor nézem a képet és még mindig nem állt össze, nem jött az 'aha' érzés, hogy megvan, mi merről meddig hány méter. Ez nem lenne baj, ha a kompozíció kiadná. De valahogy az se áll össze. Nem tudok mit mondani. (hegyi)

Zoli, ezzel a képpel van sok problémám. Az a dilemmám, hogy akt felől közelítsem, vagy felejtsem el, hogy akt akart lenni... hogy örüljek a bátorságnak, vagy hogy kérjem számon azt, amit az akt jelent... nem tudom, bajban vagyok az elemzéssel. Elvenni nem akarom a kedved, de azt gondolom, hogy korai az aktfotózás, és - bocsánat, de Demetert idézem: ő azt mondta az aktról, hogy ez neki fiatalon nem ment, mert amíg vágyott a modellre, addig nem tudott koncentrálni, aztán hogy megvolt, utána meg már nem érdekelte az akt. Tehát lehet, hogy aktus után kellene próbálkozni, amikor a primer vágy nem befolyásolja az esztétikát.

Az akt elvonatkoztatás. Nem fér bele a bugyi, mert az akt nem szexkép, nem lehet célja a vágykeltés. Ez így primer, nincs benne az az általános érték, vagy gondolat, ami formaiság és esztétika felől közelítene. Aztán a bugyin kívül probléma a durva gesztus is. Igen, szépek a karon a fények, nagyon attraktív ahogy az inak feszülnek, ezzel nincs baj. De a nő seggébe markolás az a dugás asszociációja, hogy ne mondjam, az erőszaké, ahol a nő tárgy, objektum. És azt mondom, ez is megfotózható, számtalan példa van rá, hogy az alávetettség, a kiszolgáltatott helyzet kerül a képre, de az meg szinte dokumentum, nem szépelgés.

Két út van az aktban körülbelül. Az egyik a klasszikus vonal, ami torzókkal, részletekkel operál, ami szépséget keres, formaiságot, a testet mint képes beszéd emelkedett érzelem és gondolat kifejezésére használja modellként. A másik a tárgyiasabb, konkrétabb, ösztöni út. De egyiknél sem szerepel az esetek nagy százalékában ruha, mert a ruha félrevisz, lehúz, tárgy, objektum. Lehet drapéria, függöny, lepedő, de nincs gatya, bugyi, ékszer és semmi csingilingi, mert az a szoftpornó, átbillen. Aztán van a szociografikus megközelítés, ami a nők helyzetével, prostitúcióval, vagy a kapcsolatok valós problémáival foglalkozik, ott viszont van környezet, van terep, ahol a dolgok történnek, viszonyrendszer. Szóval Zoli, beszéljünk erről, én nem mondom, hogy ne csinálj aktot, de a megközelítésen változtatnod kell, elsősorban fejben. (hegyi)

Megint a képkivágat. Balra és fenn sok, jobbra és alul kevés. Amíg ezek nem idegződnek be, addig ne add fel, gyakorold, gyakorold, mert úgy látom, ez témafüggetlenül előjön. A másik kérdés az utómunkáé. Kell retusálni. Olyan nincs, hogy nem. A csillanások az ajkakon túl sok, a nyelvnél is, szóval ezeket meg kell fontolni hogy kellenek-e vagy sem, ha kiveszed - ahogy Demeter mondaná - lenyugtatod a képet vele, tehát a folthatások zaklatottságát hozod helyre. A pillanat jó, a gesztusok jók, szóval rajtad a sor, ahogy pár képeddel ezelőtt írtam, el kéne dönteni az irányt és arra ráfeküdni. (hegyi)

Zoli, a saját érdekedben mondom, hogy segítség lenne számodra, ha kiszemelnél egy témakört - autó, gyerek, ember, portré, akármi, de egyet - és abban kezdenél elmélyedni és nem belekapni ebbe-abba, mert így nagyon nehezen fogsz előre haladni. Ha egy ügyet kivesézel és elsajátítod a trükkjeit, az már majd a többinél segítség lehet. Itt ez a krapek, ahogy mondod, és biztos élőben aranyos volt, de itt most egy félig sellő, félig delfin, anatómiailag nincs a dolog rendben. Tudni kell, hogy a gyerek arányai eleve mások, mint a felnőtté, nagy a feje a testéhez képest, és a mimikai izmok sem olyan fejlettek még, emiatt az objektív megválasztása kritikus dolog, ahogy a póz is. A rövidülésekre most még a textil is ráerősít. Aztán ott van a csonkolások kérdése. Gondolom neki megvan mindkét lába, és az ujjai is rendben vannak, de most ez a beállítás ez nem olyan nagyon pozitív, elindít tudat alatt olyan érzeteket, amik nem a vidám életszemléletet erősítik. Aztán ott van a lágyítás. Gyereket ha lágyítasz, elmegy a csöpögésbe. Az ő bőre még hamvas, de ezt most elvetted azzal, hogy a lágyítás miatt szétkencsölődött a bőr. Aztán a színek, ha színes, akkor próbálni kell a színhelyességet meghagyni. Szóval az jó, ha van ehhez kedved, de a "röhögős" az nem olyan könnyű műfaj, mint azt gondolnánk elsőre. (hegyi)

Az az ötlet, ami a burkolat mintázatát hozta ehhez a gömbölyded formájú autóhoz, zseniális. Van azonban néhány dolog, aminek egy része utómunkával javítható lenne. Az egyik a szín. Az oké, hogy a burkolat ebben a fura sárgás színben van tartva, de az autónak ez már nem tesz jót, színhibának hat, ezért érdemes lenne a karosszéria fehérjéhez közelíteni a dolgot. A másik kérdés, hogy miért van a tárgy ennyire lenn hagyva és miért kell ekkora "ég" fenn? És van egy harmadik, a bevilágításnál megoldható, utómunkában elég macerás dolog, ami főképp a kocsi hátuljánál érződik erősen, ez pedig a visszatükröződések és csillanások, amiktől az egész olyan, mintha össze lenne törve a kasztni. Szóval érdekes ez a dolog, jó az irány, alapvetően a helyszín is szuperjó, de a dologra még kéne időt fordítani. Ugyanakkor azt el kell mondjam, hogy egy ekkora tárgyat sokkal nehezebb szerepbe helyezni, szóval ez mindenképpen elismerésre méltó dolog. Ideteszem a magam gyors korrekcióját, hogy érteni lehessen, miről beszélek, hevenyészett, csak mint illusztráció. (hegyi)