A gesztus pontos, jól érthető a nézőnek. A kompozíciónál ha fent egy fél ujjnyi még levágódik, akkor lennénk jók, mert most fenn túl sok a levegő és ez elengedi a drámát is. Közelíteni kéne a repedések középpontját az aranymetszési ponthoz és talán a szemed is a repedések közepéhez. A másik, hogy most egyfajta merengés van az arcon, a felfelé nézés miatt olyan, mintha beverted volna a fejed, és csodálkoznál, ami nem rossz gondolat, de azért ha ekkorát koppanok egy üvegen, akkor annak nyoma marad, akkor nem maradok úgymond érintetlen, szóval összességében jó a gondolat, de azt nem érzem eldöntöttnek, hogy ez most egy kvázi divatfotós hangulat, ahol csak esztétikai eszköz a berobbant üveg, vagy valamiféle drámai önportré, ahol viszont jobban be kell vonódni. (hegyi)

Én kedvelem ezt a nyüzsgést. Jó az ötlet. Ha kinevezel egy kalászt, ami a főszereplő és őt közelebb hajlítod a kamerához, az még dinamikusabbá tehetné a dolgot, mert talán most ez a főszereplői státusz az, aminek hiánya miatt a kép billeg és nem találunk benne nyugvópontot. De nagyon jó a hangulata, tetszik az, hogy egyszerű eszközökkel dolgozol. (hegyi)

Az érdekes, hogy Gábornak a tökeire kell lépni, azaz ha valaki valamire noszogatja, akkor ugrik akkorát mint egy bolha, ez részint jó dolog, mert megszülethetnek ilyen képek, de abban az értelemben nem jó, hogy ez kívülről jön és nem belülről. Érzelmek, Gábor, értelem helyett az érzelmeidre kell erősíteni. Vannak, tudom. Azt is értem, hogy nem szoktad közszemlére tenni őket. De a kép épp azért van, mert segít áttételes módon a képnyelvvel elmondani, amit szóban nem merünk, nem szabad vagy nincs rá eszköz. Ez egy igen erős üzenet. Sőt, azt kell mondjam, hogy finomságaiban, tónusaiban talán ennyire még sosem volt összeszedett és érett a munkád. Kompozícióban alul szűk, de ez ha gyakorolunk, rendeződni fog. Szóval hajrá, ezt kell kihozd az almáidból is. (hegyi)

Én ehhez nem fogok sokat írni István, azt gondolom, hogy ez így amit ebből ki lehet hozni, azt kihozza, jók a fények, jó a komponálás, a ferdesége sem zavar, szóval a hangulat egyértelmű, és az is érdekes, hogy Tamás és te is egyfajta filmes hangulatot mutattok. Ami a legjobb ebben, az az ablak mögötti sárgás fényes rész, az ott az egészet nagyon jól fűszerezi. Hajrá, tessék csak aktívkodni, jó lesz ez! (hegyi)
értékelés:

Lehet, hogy becsap a szemem, mintha nem lenne az oszloprész függőben, de ez mellékes, mert az a formaérzékenység, amit mutatsz, levesz a lábamról. Jó, tónusban brutálisan sötétek vagyunk, szinte félek a sötétektől, de ez is korrigálható, nem kéne sok, 1-2 fényérték talán. Ez valószínű kalibrációs probléma lehet, nem az első, hogy a mélyebb tónusokban bebukás határára jutunk. Szóval jó kép, tetszik, thrilleres nézőpont. (hegyi)
értékelés:

Vicces ez, ahogy a szemed helyett egy guvvadtabb nagyobb szemet formák az optika, jó a póz és minden ami a főszerepben megjelenik, ami zavar, az a plakát a háttérben. Zseniális a maszatos tükör, érdemes ezzel még majd játszanod. Folytasd kérlek! (hegyi)
értékelés:

Festői és drámai ez a kép a maga kopogós kontrasztvilágával, és megint azt mondom, hogy a semmiből építkezve teremt hangulatot. Ugyanakkor ha az előző utcaképpel hasonlítom össze, itt most valami hiányérzetem van, ami abból adódik, hogy ez a helyszín egy színpad így, ahol még nem lépett színre a főszereplő. Azt hogy az egy pöttyös labda vagy egy kosár, vagy egy pár elhagyott cipó, nem tudom megmondani, hiszen ez a te ügyed, hogy mi az, ami mint úgymond mese benned elindul, de valaminek kell kiemelt szerep, mert önmagában a rejtélyes hangulatú terep az az alaphang, a kiindulási pont. (hegyi)
értékelés: