Szakkör | Page 205 | Látszótér

A mi Mircink

Zsoltnak gondoltam hogy bemutatom a házunknál ragadt másik cicánkat, aki csak úgy megjelent az életünkben, aztán olykor el-eltűnt, és lényegében nem engedte magát sosem fotózni, itt most különösen kegyes volt, elköltözésünk előtt készítettem róla, talán megérezte. Amúgy jól van, valójában egy szomszéd-szomszéd cica.

Megható kép. Hogy fáradt vagy álmos, vagy mi van, nem tudom, de mindenképpen olyan erős emléknyom, ami keretben is megállná a helyét a falon. Egy pici gondolat, hogy balról a bajusz mellől már vágható lenne, hogy ha a lábnál feszes, ott is legyen az, de ennyi, ez így jó, tónusaiban is erős, határozott, de mégsem tolakodó, nincs benne bravúr, csak egy nyugalmas megközelítés, amit szerintem az állat is érzett. (hegyi)

Hegytenger

Hogy ezt te mennyire érzed Gábor, el vagyok képedve. Vegytiszta festészet, amit művelsz, a legnemesebb értelemben mondom ezt, ezt a fotót én méteresben akarnám a falamra, ha lenne akkora falam, annyira finom, de mégis határozott, érzelmes, de nem érzelgős, pontos, de játékos és nem hagy kétséget afelől, hogy mennyire jól érzel. Erotikus, nagyon jó! (hegyi)

Hintaszékben

Nagyjából körben minden rendezetlen, és megy a hintázás. Számomra most kifejező, de lehet, hogy csak így utólag.

Megint ez a bizonytalankodás, jó ez, vagy mégsem, szabad ezt, vagy nem, kiadom az érzéseim, vagy nem, István, a tökeidre fogok állni, ha egyszer találkozunk. De komolyan. Ez most nem hízelgő kedveskedés, hanem lebaszás. Ugyanis magad vagy a magad legnagyobb akadálya. Ez is tök rendben lévő kép, oké, fenn tág, lenn szűk, de elmegy, ha már így elfogyott az alja, fentről is vágnék, de ennyi a baj, minden egyéb finom, jó közlés, érzékeny. Miért szégyelled, hogy te egy érzékeny pasi vagy? Macsónak már mi öregek vagyunk, hé, jól áll ez neked, hagyd, hogy az érzéseid átvegyék a hatalmat legalább akkor, amikor nem kell teljesítened. Ez az irányod, állj rá, csináld! (hegyi)

Képben

Igazából amolyan önwerk. Értelemszerűen nem most, hanem márciusban készült, de hát ideje nem vagyok már itt képben.

Örülök, hogy látlak Zoli és annak még jobban, hogy van tükröd, mert jó láték is, nem csak fényelő eszköz. Egy picit a fehéregyensúly bajos, ettől nem igazán jön át a szerethetősége, mert kékes-zöldes hideg maradt, de jó önarckép. Arra figyelj legközelebb, hogy a virágot ne csonkold, a hajzuhatagod inkább vágható lenne... (hegyi)

Udvar

Nem tudom, hogy a ferdeség és a bemozdulás mennyire zavaró. Van élesebben is, de nekem valahogy ez tetszik a fa miatt.

Nem zavaró semmi itt István, talán egy picit a te belső bizonytalanságod az, mert itt lenne az ideje, hogy egy fokkal magasabb lépcsőre állj, ugyanis ha az ember nagyon bizonytalan magában, akkor az rá tudja nyomni a bélyegét a munkáira, visszahat. Ez egy jó kép. És tök jól érzed a tömegelhelyezést is, a fénynek az a jobb oldali fa hibátlan ellenpontja. Szóval hajrá, hangulatos - nem mondom, hogy vidám, de nem is érfelvágós, csak olyan melankolikus, a nézőpontja pedig kifejezetten izgalmas. (hegyi)

A Mester

István, örülök, hogy látlak és nem tűntél el, magam viszontlátni nem olyan nagy öröm, nem a hiúság okán, hanem mert nem épp a legjobb a pillanat, és a kompozíció sem. Ilyenkor azt javallom, hogy figyeld a szereplőt, mert mindig akadnak visszatérő gesztusok, mozdulatok, és azokat keresd, mert az lesz a rá jellemző, olyat - bár divattá lett a sajtóban - ami hülyét csinál valakiből, vagy ami idétlen, nem érdemes megtartani. Ezen felül ami most fenn üres tér, az lenn hiányzik, lecsúsztam. (hegyi)

Sportnap

Egy baráti családos, "sportos" majálisozás alkalmával készült.

Ez nekem simán megüti a mozgás lecke szintjét, ugyanis nagyon izgalmas az, hogy a hosszú expozíció miatt bizonyos figurák elsuhannak, mások épp hogy mozdulnak, megint mások pedig állnak és ennek a rendezetlen rendje az, ami filozofikus is és esztétikus is. Jó a helyszín is, szóval szerintem ez egy elég jó tanulmánya a mozgásnak. Köszönet. (hegyi)

Félálom

Tamás jelzett nekem, hogy utólag lehet, hogy módosítani kéne ezt a képet, mert hogy probléma van a tónusaival. Ez azért érdekes számomra, mert hogy én az gondoltam amikor megláttam, hogy milyen bátor, mennyire izgalmas ez a félelmetes nyugalom, ami árad a képből. És bizony ez a tónusainak is köszönhető. Olyan hatást értél el, mint amikor az ember egy idegen helyen kénytelen aludni, és figyeli az ablakon beszűrődő autók fényei által rajzolt mozit. Szóval nekem ez a kép így is, sőt, tökéletesen be tudta indítani a fantáziámat. (hegyi)

Cultural Zone

Ez is még nyári kép a Szigetről, mégpedig a kulturális zónából, ahol mindenféle alternatív programok kapnak helyet, pl. operaelőadások, stb.

Ágnes, azt jól érezted meg, hogy ez a fémgubanc izgalmas képi elem lehet, még a háttér is jó lehetne, de mégsem sikerült képpé formálni a kompozíció által. Most van egy hátterünk, és van egy gombóc töredék, de a kettőnek nincs köze egymáshoz, nincs kohéziója. (hegyi)

Pihenőpont

Volt itt régen az Ágy lecke, oda talán jó lenne, de most inkább csak úgy beküldöm ide. Gondoltam megmutatom, hogy a Sziget fesztiválon hogy néz ki egy nyugis délelőtt. Ez a helyszín kimondottan ilyen pihenő helynek van kialakítva, függőágyakkal, hintákkal, hogy a megfáradt szigetlakó itt nyugodhasson kissé.

Sokat gondolkodtam azon, hogy mi lehet az, ami miatt számomra ez a kép nem tudja átadni az üzenetet. És arra jutottam, hogy a fényviszonyok azok elsősorban, amik szétverik az egészet. A sok apró árnyék, fény betörés zaklatottá teszi. Sokszor mondtam, hogy a káosszal nem ábrázolunk káoszt, ez itt fokozottan érvényes. És ha már kinyitottam a közhely batyut: a kevesebb több lenne. A háttérben a függőágyak nagyon izgalmasnak tűnnek, azoknak még jót is tenne ez a kemény világítás. (hegyi)

Freisinger Balázs, Kucsera András, Marton Frigyes és Wahorn András szeretettel meghív minden embert a november 25-én (kedden) 20 órakor kezdődő közös kiállításuk megnyitójára a Roham Bárba (volt Metro Klub, Budapest, VII. kerület, Dohány u. 22).

Megnyitja: Marton Luca (basszusklarinét) és Wahorn András (elektronikus kíséret) Kedvsöröm röpkeddnek. Megtekinthető december 3-ig.

Finisszázs is lesz koncerttel, fellép a Tapasztalt Ecsetek (Orosz László – dob, Kopasz Tamás – gitár, Ulrich Gábor – ütősök, Szurcsik József – basszus, Chris Allan – billentyűk, Wahorn András – fúvósok)

2014. december 6-án (szombat) este 7-től tartjuk a Látszótér Mikulás Találkozóját. A helyszín a Drunken Tailor (Budapest, VIII. kerület, Népszínház utca 26.) földszinti étteremrésze. Régen találkoztunk, úgyhogy mindenkit várunk, nem csak régieket, de új arcokat is, gyere el te is, beszélgessünk, ünnepeljük együtt a fehérszakállút! Bárki jöhet, nem csak látszóteres. Kérünk szépen, hogy ITT jelentkezz, a hozzászólásoknál!

Bükk, Tar-kő. Gyakran járok túrázni, szeretem a szép tájakat, ennek ellenére mindig keresem a Bükk másik arcát is, és örülök, ha egy megszokottól eltérő képet sikerült "találnom".

Magam sem választhattam volna jobb képet hónap képének, bár azt is meg kell mondjam, hogy nekem nincs semmi bajom a kompozícióval, tökéletesen egyensúlyozza a szikla, az ember, a fa azt a tömeget, ami a felhőrétegeknél érzékelhető. Egyetlen kritikai megjegyzésem van csak, mégpedig a kép felső képhatára, ott az íves felhő fölötti részt én már levágnám. Azt nem mondom hogy ez egy vidám kép, egészen álomszerű, arra hívnám fel a figyelmet, hogyha nem lenne az az ember a képen, egy szép, de érdektelen dekoráció lenne csak ez a fotográfia. Hát igen, ehhez kell egy ihletett pillanat és szerencse is. No meg rengeteg megfigyelés, és türelem. (hegyi)

Miért a hónap képe:

Többször nekifutottam a válogatásnak és ezt a képet választottam - hogy miért ezt? Talán a hangulata miatt, s mert fekete-fehér. A finom, lágy tónusok kiemelik a mélabússágát a képnek. A piciny ember ahogy áll a hatalmas hegytető tetején, azt sugallja számomra, hogy ámbár meghódítottam a hegytetőt mégis magányos vagyok. A kép kompozíciójával talán annyi problémám van hogy a bal oldal kicsit üres, talán ha jobb oldalon lévő fa valahogy a bal oldalra kerülne még inkább kihozná a kép mondanivalóját s nem dőlne jobbra a kép. Mindemellett szeretem és gratulálok Gábornak! (Medvegy Bara)

Tata, tópart

Tata, tópart, szeptember, alkonyat. Olyan megszokott látvány itt az ég, a fák, a víz, a csónakok, a fű vízszintes sávja. Béke, nyugalom, viszonylagos állandóság. Ha nem töri meg ezeket a vízszintes sávokat a kisfiú alakja, talán nem is veszem elő a fényképezőgépet.

Minden oké, jó a komponálás, értek is mindent, szóval amit mondok, az utómunka ügy lesz, és abban is az emelt szint már, de el kell mondjam, hogy most úgy dolgoztál rá a tónusokra, hogy egy fokkal már világosabbra hoztad a figurát és a vizet, mint ami jó lenne, így olyan picit, mintha papírból lenne körbevágva kisollóval, ad az egésznek egy fura érzetet. Pedig talán nem is volt rá szükség, hogy ennyit módosíts, megállnak talán a lábán enélkül is. (hegyi)

Szélben várva, de nem Godot-ra

Kecskéden, a vasútállomáson készült a kép. A lányaim láthatók rajta. Az instrukció csak annyi volt, hogy lehetőleg egy irányba nézzenek :)

Tetszik ez a gondolat, és a kivitelezése se rossz, de azt kell mondjam, hogy nekem ez a zöldes szín ez nem a barátom. Nem nagyon értem a szerepét. Ami a szereplőket illeti, Godot helye világos, csak mintha így most a két lány nagyon kiszorultak volna. Ott a pad jobb oldalán az a hely az a sok nekem azt hiszem. Várjuk a munkáid Mariann! És mintha ígértél volna az utazásodról is egy beszámolót. :) (hegyi)