Szakkör | Page 57 | Látszótér

A Torony. Nekem nagyon sokat jelent. Már nem látom minden nap. De az emlékeimben ilyen. Nagyon magas. Nagyon különleges. Elérhetetlen. Ez a felvétel az utolsó ott töltött napomon készült. Nagyon sok képem van róla. A többi nagyon képeslapos. Mindet szeretem.

Szia Márti, örülök a visszatérésednek. Jó ez a meglátás, van benne valami sci-fi hatás, elég félelmetes. Arra viszont jó figyelni, hogy ennyire ne legyen csálé a geometriája. A tónusok tetszenek, szóval az irány az jó. Várom a képeid. (hegyi)
értékelés:

Bach Vikivel találkoztunk az Arcon.

Én ezt kedvelem, a csáléságát is, ami nyilván adottság, hogy a villanykábelek hogy vannak kihúzva, szóval ez egy jó megfigyelés és a megoldása is tetszetős. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Rejtélyes mi történt, egyszercsak eltűnt a cipőfűzővel együtt és egy tégla maradt a helyén. Nézem, de nem értem. Ennyi.

Hát, értem a humort, de ez így nekem képileg nagyon lötyög, nem fog meg a dolog. Bocsánat érte, de azt kell mondjam, hogy a képi humor ennél többet kíván, ez olyan favicc kategória. (hegyi)

Nos, értem, van benne képi humor, de elvesztjük a fókuszt azzal, hogy ennyire tág az egész. Ég nem kell, tetőnél lehetne vágni és máris jobban érthető minden. És hogy ne dőljön hanyatt, feljebb kéne emelni a kamerát. (hegyi)
értékelés:

Szép találat, jó ez a tónus is, és nyilván a rendelkezésre álló technika korlát lehet abban, mennyi részlet marad a csúcsfényekben. Az utómunkában a jobb oldali részt is sötétre kellett volna a kapu mellett venni, ahogy a bal is fekete, mert zavar most az, hogy ott is van valami, de nem kivehető, viszont ettől borul az egyensúly. (hegyi)
értékelés:

A müncheni új tudományos ismeretterjesztő intézmény, az ESO Supernova Planetarium előcsarnoka. Bővebben a Látszótér rádióban, szeptember 28-án este hallható Górcső c. rádióműsorunkban hallhatsz majd erről a helyről. Várunk szeretettel az adás közben a cseten is! :)

Ez egy jól komponált enteriőr, az utómunkában lehetne finomítani a tónusokon, hogy a sötétek ennyire ne bukjanak be. (hegyi)

Írtad, hogy alig volt időd menekülőre fogni a viharban, és meg is értem, hogy ilyenkor az ember elsősorban magára, aztán a technikára gondol, ezért amit írok, azt zárójelesen mondom, mert nyilván a konkrét helyzet mindig felülírhatja az ember döntéseit, de jó, ha felkészültek vagyunk. A fotózáshoz két dolog elengedhetetlen. Az egyik az állvány, a másik a kioldózsinór. Ez utóbbiból ma már vannak rádiós, infrás, mindenféle megoldások zsinór nélkül is, könnyebb, mint régen volt. Azért írom ezt, mert ez egy szép tájkép, van benne valami Turner világából is, ha akarom, de valami hiányzik nekem, és ez a történet, ahhoz meg ember kellene. Nyilván, ha egyedül vagy, akkor ez az ember te leszel. Gép állványra, masszív állványt nem visz el a vihar, önkioldó, és belegyalogolni a tájba. (hegyi)

Kedves Látszóteresek! Mindenkit szeretnék arra bíztatni, hogy látogasson el az idei ARC közérzeti plakátkiállítására, melynek témája “UNFAKE! - Vedd észre, leplezd le, mutasd meg!”

A kiállítás helyszíne Budapesten, az Örs vezér terétől 300 méterre, az Örs vezér útján, a METU mellett található. Október 7-ig tudjátok megnézni a plakátokat, amik egészen este 23:30-ig ki is vannak világítva. A kiállításon kint vannak még a Közös Halmaz ajtói, valamint ők egy slam poetry esttel is készülnek szeptember 29-én este 18:00-tól.

Jó szórakozást kívánok, és ha kint jártatok, légyszi, írjátok meg, milyennek találtátok az idei ARC-ot.

István, én ezt jónak gondolom, jobb felül a fene tudja, lehet, hogy kivettem volna az ágakat utómunkában, vagy, ha akarsz környezetet, akkor tágabbra kellett volna venni a képkivágást, mondjuk ez utóbbi lehet, hogy a méret érzékeléséhez jót tett volna. De mondom, alapvetően ez jó kép így is. (hegyi)
értékelés:

Ezt a képet a chili termelő barátomtól kapott paprikakbol alkottam meg. A vignettalas és a túlhuzott színek az elgondolás részét képezik.

A vignettálás sok. Akkor csinálják ezt, amikor a kompozíció nem akar összeállni és ezzel húzzák egybe. A túlhúzott színekkel nincs bajom, de a színhőmérsékletet nagyon sárgába vitted, így olyan, mint amikor a rádión minden egy hullámhosszon akar szólni. Csináltam egy verziót, hogy lásd, ha kevésbé sárgás, jobban kiugrik a téma a háttérből. A tárgyak kérdésesek nekem. Maga az asztal mondjuk oké. A fonott tál is. De a méretéhez képest kevés a paprika. Dúsabbnak, a tálról szinte lefolyóbbnak kéne lennie, nem ennyire kínosan szabályosnak, mert így nem tud érvényesülni a paprika. És közelebb kell menni. Aztán ott a két befőttes üveg. Nem értem, minek. Nincsenek rendesen bevilágítva, nehéz is lenne, így meg nehezen érteni, hogy ez most akkor egy paprika csendélet akar lenni, vagy szociográfia. A csendélet lényege nem a mértan. Sőt. Komponálni kell, de kerülendő, hogy valami ennyire kiszámított legyen. Engedd el magad, szerezz még háromszor ennyi paprikát, a színekkel is dolgozz, nem csak sárga meg piros van, és rendezd úgy össze csak a tállal, hogy arról ömöljenek a paprikák, hogy bele akarjak harapni, hogy dinamika legyen. Felejtsd el, hogy mértanilag akarod elrendezni, az nem jó. Nem biztos, hogy ezt így, fentről lehet jól megoldani. Ismétlést kérek. (hegyi)

Szeretem ezt a képet, mert valóban vidám, huncut szituáció, jól fogalmazod meg. Ha egy hangyányit elmozdulsz a kamerával jobbra, az előtérben lógó életlen madzag nem takar a szembe, jóllehet nagyobb mélységélességgel kevésbé ugrana ki ez a homályosság probléma. (hegyi)
értékelés:

Ez egy hangulatos kép, jó a kompozíciója, a helyszín is tetszik. Két dolog csak. Az egyik amit máskor másnál mondtam már, hogy a klasszikus fotós képarányok jobban hatnak, mint ez a majdnem filmes szélesség, erősebb a hatás a 3:2-es aránnyal. A másik az, hogy ha én vagyok ott, akkor a napot valahogy a létrához komponálom, hogy az ne verjen szembe ennyire, és ráadásul izgalmasabb formákat adna ki a fénnyel. És végül a mező rész, ahol a bálák vannak: tudom, macerás, de egy kis utómunkával a bálákat elválasztottam volna a fűtől színben. Csináltam egy verziót, nyilván a jpg-ből nehezebb, de talán érthető, mire gondoltam. Abban a verzióban, amit mutatok, hangsúlyt kap a mező és így nem csak a lesre, hanem arra is figyel a néző, mi a fene történhet ott, előugrk-e valami onnan a bálák mögül, picit meseszerűbb talán, nem tudom. (hegyi)
értékelés:

Péter, itt több dolog van, amit nem értek. Az egyik a szín, hogy miért van ez ebben a kékesszürke tónusban tartva. Ettől elmegy a bőrszín is, meg hideg, szemet fárasztó lesz az eredmény. A másik a cipő. Amerikai filmekben látom, hogy ott nem probléma, hogy az emberek mondjuk egy ágyjelenetnél simán beugranak az ágyneműbe cipőben, engem ettől ver a víz, persze nincs cseléd, aki kimossa, nyilván, de valahogy ódzkodom ettől, ráadásul a talpán mintha kosz lenne, szóval miért kell a cipő? De valahogy maga a sztori se áll össze, hogy mit akarsz ezzel üzenni. Menedzseres a hangulat a zakóval, a pohár itallal, ami jóllehet whisky akar lenni, de valahogy az egész nekem mesterkélt. Oké, legyél Casanova, vagy playboy, de akkor ennél lazábbnak kell lenni, hanyagabbnak és ami a nadrágot illeti, elegánsabbnak is. Jóllehet a mobillal exponálsz, de akkor ezt időzítővel kell megoldani, vagy másféle távirányítóval, mert ha az egyik kezedben ital van, akkor a másikban vagy legyen szivar, vagy semmi, de akkor pózolj úgy, mint aki valóban várja a nőt, hogy befeküdjön mellé. Most így ezek miatt nem világos az üzenet. (hegyi)