Életkép, zsáner leckéhez kevés volt az idő, ezért ide küldöm, most ez van.
Zoli bácsi, ezt egy picit túl tetszett húzni. Hogy a clarity, vagy mi az az eszköz, ami miatt a bácsiból néger lett, nem tudom, de azzal, hogy a struktúra ennyire fel van húzva, az arc térképszerű, domborműszerű lett, én ennél finomabban bántam volna vele. De azt értékelem, hogy van gondolatod róla, ez fontos, viszont inkább a világítással jó ezt megoldani, surlófényekkel erősíteni, mintsem a "laborban". Várom ám a képeid. (hegyi)
értékelés:
Ellentmondásos a kép, van egy nyugalmas helyzet, emberek lazulnak egy parkban a szökőkút mellett a padon, vidám, nyugodt helyzet, de közben meg rövidet exponáltál, hogy megfagyjanak a vízcseppek, viszont ez a befagyasztás nem érvényesül elég jól a környezet és a géped nézőpontjának megválasztása miatt. És emellett még jól rá is nyomtad az élesítés effektet. Ez magát a hangulatot, ami volt a helyszínen, meg is ölte. Mindig mondom, de látom, nem elégszer, hogy a helyszínen exponálás előtt kell határozottan dönteni, mi érdekel, mi miatt készül a kép és arra menni utána. Mert ha te bizonytalan vagy, vagy ha től sok mindent akarsz egyszerre, akkor az eredmény is zavaros lesz. (hegyi)
Életkép, zsáner leckéhez kevés volt az idő, ezért ide küldöm, most ez van.
Kevés volt az idő? Ezt nem értem. Most két pillanat van duplikálva, két kavargatós és két evős. Pedig a helyszín jó, a tónusok is, a kompozíció is, a szociója is jó, szóval minden adott. Csak végig kellett volna menni a folyamaton. (hegyi)
A mai szabadnapomat egy a határban véghez vitt mászkálással, fényképezéssel ünnepeltem meg. Fő célom egerészölyvek fényképezése volt, de velük nem volt szerencsém. A közeli kis nyárfásban megálltam pár kép erejéig, ez lett az egyik. Technika: f/4.8, ISO 320, 1/1600 sec záridő, -1,3 expo kompenzáció, 140 mm -es gyújtótáv, mivel madárfényképezés volt az eredeti tervem a fényképező háromlábú helyett most monopodon tartózkodott.
Barátságos, hívogató kép, nyilván az időpont megválasztása, a fények, a forma, ami a kép közepe felé húz, ez mind együtt adja ki ezt. És persze, megértem, ha egyedül bandukol az ember, akkor nem tud hirtelen keríteni egy társat, akit belekomponálhat a képbe, ezért mondom, hogy oké, ez 3 csillag, de alkalmasint érdekes lehet egy ismétlés valakivel, aki megszemélyesítheti ezt a teret. (hegyi)
értékelés:
Íme egy színes fotó... Nem akarok nagy monológot írnia képhez, kíváncsi vagyok a véleményekre. Előjáróban csak annyit, hogy hatalmas morajlás és fény töri meg a csendet emberek lakta területtől kb. másfél - két kilóméterre. Azt mondják a lángoszlop 20-30m magas is lehet... Meg azt is, hogy nem káros a környezetre...
A kép elég jól ábrázolja azt a szürreális, ipari és picit földöntúli világot, amiben nyilván erős szerepet kap a szennyezés, az ártalmak, lehetne akár filmplakát is, működik az üzenet. És itt jegyezném meg azt is, hogy ha tudjuk, mit akarunk, az segít abban is, hogy az utómunkában merre haladjunk. Egy megjegyzés, hogy a bal alsó sarok nekem túl sötétre van csukódva, ott jó lenne, ha lenne részlet. És a vízjel, de ezt szerintem mondtam már, hiábavalóság, de képelemmé válik, és így zavaró is lesz persze. (hegyi)
értékelés:
Nos, ez az a helyzet, amiben nem kell különösebben törekedni arra, hogy valami extra dolog elvigye a figyelmet. Itt az a jó, ha a tarló ritmusa adja az üzenetet. Én nem komponáltam volna bele se a fenyőt, de ezt a két kimagasló oszlopszerűséget itt elől, mert így óhatatlanul ezekhez kezdek viszonyítani, de ez elveszi a figyelmet ezekről a ritmusokról. (hegyi)
értékelés:
1. Önportré, önábrázolás, Elemzés, Feladatmegoldás, Hónap képe
Tudom, hogy olyan lépésről fogok beszélni, amit nem könnyű megugrani, de el kell mondjam, mi az, ami miatt a kép ötlete zseniális, a kivitelezése is egészen jól sikerült, de mégsem tudja elérni a hatását. Jó modell vagy, ezt már megbeszéltük, a gesztusaid, az arcod, a mozgáskultúrád jól tud egy képen érvényesülni. De Viki, a ruha miatt ez civil maradt. Olyan, mintha instruálási célból álltál volna be a képbe, hogy a modellnek elmagyarázd, mit szeretnél látni tőle. Tudom, nem egyszerű bevállalni az aktot, de azt is gondolom, hogy elég bevállalós vagy ahhoz, hogy elindulj ezen az úton. Nagy fotósok bizony használták magukat egy-egy üzenetnél, mint akt modellek, Leibovitz, Mapplethorpe, de sok mást is említhetnék, és azt is mondom Viki, hogy ahhoz, hogy valóban lépj egyet előre arra, hogy alkotóművész legyél, el kell a sámlit rúgni, komfortzóna, konvenciók, ezek nem barátai egy alkotónak. Bátorítalak, és természetesen segítek bármiben, ha kéred! És magadhoz képest értékellek, mert ha az átlaghoz mérnélek, három csillag lenne, de te ezen már túl vagy. (hegyi)
értékelés:
Viktória! Rögtön a hónap elején erős kezdésnek éreztem a képed. Nekem viszont ez a fotó nem annyira önábrázolás, hanem inkább impresszió, hangulat. A természettel való azonosulást érzem ki a képből. A testtartásod nagyon meghatározó, mint a háttér napraforgói, csak merednek az ég felé, és félre billentett fejjel várják a végzetet, a beteljesülést. Az plusz nagyon tetszik, hogy nem Te vagy a fókuszban, hanem a végzet, az elmúlás, a beletörődés. Végezetül nagyon jók a színek, úgyis mondhatnám, hogy fekete-fehérben ez a fotó nem ütne ekkorát. Gratulálok! (Fónagy Tamás)
A rajongója vagyok a fekete-fehér képeknek, de megígérem lesznek színesek is. :) A kép a nagyobbik fiamról készült, ahogy épp önfeledten kavicsozik az utcán. Azért ez a kép címe, mert a saját gyerekkorom juttatja eszembe. Szinte az utcán nőttünk fel a haverokkal... Két étkezés között nyáron biztos kint voltunk, és imádtuk. A reggeli matiné után már rohantunk ki, hétfőn korábban, mert nem volt adás a Tv-ben. Ha valamelyikünket elküldte az apja a közeli kisboltba sörért, a visszajáró 1-2 forintból tejport vettünk, megráztuk a papírzacskót, és már öntöttük is a szánkba. Jó volt akkor gyereknek lenni... Azokat a képeket szeretem, ami elgondolkodtat. Nem tudod elkattintani, hogy a következőt nézhesd mert megfogott. Eszedbe jut valami... Egy emlék, egy érzés, elidőzöl előtte... Ízlelgeted mint egy jó bort, mert elragadnak a részletek... Mindegy is mivel készül, a tartalom a lényeg... Az érzés!
A képnek van hangulata, ez kétségtelen, én azonban arra hívnám fel a figyelmed, hogy ha az nem egyértelmű a képből, hogy mi történik, akkor érdemes a látószöget úgy megkeresni, hogy az üzenet az általános felé mozduljon el. Mire is gondolok? Most az, hogy a gyerek valójában kavicsot szed, rajzol, vagy egy bogarat nézeget, nem derül ki. Ha lejjebb mégy a kamerával, még lejjebb ennél, akkor viszont nem is akarom tudni mindezt, mert nem lényeges, nem erre akarok figyelni, hogy mi történik, mert előtérbe kerül maga a hangulat, az autó is a gyerek szintjére kerül, szóval szerintem jobban működne. (hegyi)
értékelés:
Miért nem voltak elemzések a Látszótéren? Hova tűnt Hegyi 3 hónapra? Megígértem, hogy elmesélem, megnézheted a végeredményt is, milyen lett a felújítás.
Egy játékos önarckép. Egy strandon fotóztam a hölgyet, és igyekeztem kreatív, hatásos fotót alkotni. Csak egy kis játék, de valóban engem (is) ábrázol.
Kedves Tibor, üdv a téren, elnézést, hogy csak most jutok ide, nem magyarázkodom, ez van. Igyekszem behozni a lemaradásom. A kép ötlete jó, a tükröződés hálás megoldás lehet az önportréra. Azonban a szelektív színezés komolytalanná teszi a dolgot. Az álló forma helyett akár a négyzetes is koncentráltabb lenne, a hölgy ajkai alatt már vágható, és akkor még jobban rád koncentrálunk. És a könyvet sem hagytam volna benne, mert az egy új értelmezési vonal, keresem a kapcsolódást, miért van ott, de valójában a kép szempontjából nincs szerepe. Várom a munkáid, erre a leckére is. (hegyi)
értékelés:
Egy bárban készült fotósorozat egyik fotója. A cél egyfajta bárba való hangulat elérése volt. Alapjában csak 1db beautydish-t főfénynek és egy oktaboxot használtam.
Kedves Péter, azt gondolom, hogy minden adott ahhoz, hogy jó kép szülessen, de az összhatás nekem nem működik. Mondom sorban. A fehér kalap olyan erős, hogy elvisz minden figyelmet, így kellékből főszereplő lesz, és ez nem jó, mert egyébként revü kellék és nem bár. A kettő nem ugyanaz. A másik, hogy a bár nekem nem söröző, a három gondosan elhelyezett üres üveg ráadásul takarja is a lábfejet, mintha ott valami probléma lenne, amit nem szerettél volna mutatni. A modelled gondolom úgy instruáltad, hogy legyen flegma, laza, kúl, de inkább úgy jön le, mintha már unná, hogy ennyi ideig tart a beállítás. És végül a környezet. A színek rendben vannak, lehet vörös bordós a bár, de két hordó nem indítja be ezt a hangulatot. Úgy is mondhatnám, hogy ez a helyszín így alkalmatlan arra, hogy bár hangulatot hozzon, olyan, mintha egy szép családi ház játékszobájában lennénk, egyedül. A bárban zene van, a bárban füst van, de legalábbis vannak poharak, pult, asztalok, pincérek vagy pincérnők, pultos, ezek is kellékek lehetnek egy képnél, az enteriőr nagyon fontos, mert az lesz az a színpad, amiben a szereplőd életre kel. Egy modelltől sem várható, hogy hozza magát hangulatba, ha nincs kellék és nincs környezet. (hegyi)
Egy bárban készült fotósorozat egyik fotója. A cél egyfajta bárba való hangulat elérése volt. Alapjában csak 1db beautydish-t főfénynek és egy oktaboxot használtam.
Itt éppúgy, mind a másik báros képnél a környezet, a hangulat hiányzik. A kalap itt sokkal jobb, de nem tud természetes lenni a beállítás, a póz és így a modell sem, mert nincs, ami hangulatba hozza, így a néződre se tud ez átragadni. (hegyi)
A hét folyamán többször vettem észre alvó embereket a bolt körül. Ez a kép nappal készült 14:35 körül. Van benne sajnálat és értetlelség a személy helyzetére nézve.
Máté, ez nem jó. Azt gondolom, hogy előbb kell magaddal tisztába jönnöd, hogy embereket ábrázolhass, és ha már ez megvan, csak utána fogj bele az utcafotóba, főleg a szocióba, Nem megspórolható folyamat ez. Bátortalan vagy azzal, hogy mögüle fotózol, és nincs benne együttérzés, mivel fentről lefelé lőttél. Most a többit nem is elemzem, mert a probléma alapvetőbb, mint sem, hogy milyen a tónusvilág vagy a kivágás. Az attitűdben kell erősödnöd. (hegyi)
Az ötlet jó, hogy kitetted a szárítókötélre a gumikesztyűt, ez felhasználható tapasztalat lehet a későbbiekben. A képek közül az első az, ami érdekes, nem hibátlan, de ott van együtt minden, ami szükséges lesz később, de hogy nincs kifordítva rendesen, az nem jó. A többi önmagában nem működik. Ha majd ismételsz, akkor ezt a tapasztalást történetbe kell helyezni, vagyis olyan kompozíciót kialakítani, amiben a kesztyű is egy szereplő, de akár a száradó gatyák, melltartók között van, akár más dolgokat találsz, de mindenképpen fontos, hogy legyen valamiféle környezete, akkor érvényesülhet a szürrealitása. (hegyi)
értékelés:
A Látszótér Alapítványt
banki átutalással
MagNet Bank
16200120-18524112
vagy PayPalon keresztül
Hozzászólások
Nagy Zoltán A.
2024. 12. 27. - 21:16
Jelezném, hogy az árnyas patakot szeretném elkérni háttérképnek. -- az a Sagittario folyó egyik…
Iványi Gabriella
2024. 12. 22. - 16:31
Kedves Zsófi, december 26-án nekem is lesz búcsúadásom a rádióban, amihez ezt a fotód választottam…
Török József
2024. 12. 22. - 15:04
A Látszótér Rádió utolsó, Az adásvezető voltam című műsorához, melynek premierjére 2024. december…
Aureliano
2024. 12. 21. - 11:50
Jóska szeretettel konferálja az elköszönő műsorkészítő, Aureliano Első adását -Az idő illúzió, az…
Bach Viktória
2024. 12. 19. - 11:00
20:12:40 ‹Zsolt› kocek kb nálunk nőtt fel. 20:12:46 * miles quit (timeout) 20:12:58 ‹Pádi› én is a…