Ágnestől már kaptunk üzenetet abból a helyzetből, ahol ő él, és ez ugye Erdély, a Hargita. Nagyon személyes érintettsége van számomra ennek a képnek, azért mert aki már utazott Erdélyben busszal, az tökéletesen tudja, hogy micsoda kiszolgáltatottság is egyben ez a buszutazás. Mennyire szürreális élményekkel kecsegtet, amikor éjjel Zámbó Jimmyt hallgat teljes hangerőn az oda-vissza játszós Blaupunkt magnón a busz hangszóróból, miközben a történet másról szól. Ez a fajta kettősség itt is megjelenik. Nem csak azáltal, hogy egy tükröződéses helyzetet látunk, hanem azáltal is, hogy a benti technikai helyzet jelzései azok nagyon is jól kontrasztba helyezik azt a tájat, amit ráadásul ez az ismétlés, és ezek a tükröződő felületek föl is erősítenek. És vica versa működik ez a dolog, mert a felerősített jeleket olyan szinten transzponálják ezek a történetek, hogy más értelmezést kapnak maguk a formák is, amik keretezik ezeket a technikai formákat. Tehát ezt egy nagyon jó ötletnek tartom, nagyon jó meglátásnak, személyes élmény felmutatásnak és én azt gondolom, hogy nagyon jól teljesíti ezt a leckét. Arra így félve hívom föl a figyelmet mindenkinek, hogyha a leckének érdemes a felhívásait és a nyitó filmjeit és szövegeit megnézni és elolvasni, mert ebben van egy Dévényi Ádám dal és azt hiszem, hogy ha ehhez visszatudunk kanyarodni akkor ez a kép, vagy ennek a képnek az érzelmi rendszeráhez ez a dal igen jól van pásszítva, hogy énekelgethetjük, dúdolgathatjuk magunkban. Hogyha ez egy fokmérőnek nevezhető, akkor ezt a leckét nagyon jól teljesíti, három disznó. (szőke-hegyi)
értékelés:

séta a Margit szigeten...

Ez egy képsor, egy képüzenet, a szerelem üzenete. A szerelem üzenetének az egyik vizuális jele a fölső képen a gyönyörű rózsaszínű nagy boholy vattacukor, bocsánat, cukker, amely színben rezonál a „Monday” feliratos mellette lévő textíliával, amely szintén egy összetett forma. Én azért ezt a vattacukker formát, ezt a rózsaszínt, ezt teljes boholyában igyekeztem volna meghagyni. De nagyon jó, ahogy itt, ebben a képben besuhan, mint egy ilyen eltévedt Mikulás szakáll és nagyon jó üzeneteket közvetít. Abszolút egy erotikus és érzéki képsor, egy modern Krúdy történet. Azért örülök például a középső képnek, a szürke harisnyának és a kiscipőnek, vagy nem tudom, hogy kell hívni az ilyen cipőt, mert érdekes, ahogy a Sanyi ebben az egész üzenetközvetítéssel dolgozik, a fos színű szív, ami itt egy tulajdonképpen víztócsa, hogy minden játékosság ellenére, és minden úgymond ilyen vagány viccesség ellenére tele van érzelemmel ez a képsor. Tele van tavaszvárással, szerelemmel és tele van érettséggel. Nekem egy kicsit Vera Chytilova: Egy faun megkésett délutánja című filmje jut az eszembe, ahol ugye, hát enyhén szólva nem fiatal a főszereplő férfiú és ott hölgy szívekkel hadakozik Prága területén, még talán ott van egy szekrényjelenet is, ahol talán valaki éppen oda beszorul, amikor azt hiszem, hogy Jiri Menzel véletlenül, mint orvos hazajön, de én ezt már nem tudom, mert már nagyon rég volt. Szóval ezt a sorozatot én nagyon szeretem a tavasz házi feladatra és én három disznóra értékelem.
   Egyetlenegy mondatot mondok hozzá- mondja Zsolt – a középső képhez. Ugye azt mondjuk, hogy a fotós a rendező. Még akkor is, hogyha esetlegesnek, vagy impulzívnak akarja mutatni magát és az eredményt, akkor is a fotós a rendező. És addig amíg az alsó képnél nem zavaró az a sok szemét és vacak a szív mellett, mert az teszi reálissá, addig ennél a képnél az a csikk fölvehető lett volna. Mert mindent értek, de az a csikk, az ott engem zavar. (szőke-hegyi)
értékelés:

Volt egy házi kedvenc, az előbb egy képe, ami nem volt evvel a képpel összehasonlítva. Becsszóra! És úgy tűnik, hogy logikus is volt az előzőnél azt mondani, hogy szorgalmi, mert itt a Mr. Szemtelen Kotnyeles számunkra is megközelíthető, működik. Talán egy picit ott a szemét azt jó lett volna látni, de nekem a Puli kutyával ugyanez van, hogy állandóan visszasimítgatja oda a szőröket, hogy azt hiszi, hogy attól ő most jobban el van dugva. Én ezt egy jó képnek tartom, mert gyakorlatilag olyan mint egy tengeralattjáró, vagy ilyen torpedóhajó, ami mindjárt idemegy és szétnyalja az objektívet és akkor lehet takarítani a fényképezőgépet, tehát ez a személyesség szerintem ebben a képben benne van, annál is inkább mert olyan, mint hogyha ennek a kutyának csak feje lenne. Pedig egyszerűen csak valószínűleg meghitt a viszony a gazdival, és így engedi magát ez a kis kutyus fényképezni. Itt is elmondjuk, amit mindig szoktunk mondani, hogyha jól sejtem, akkor ugye nem volt vaku. És ez nagyon fontos, hogy állatokat, ilyen közelségből nem fényképezünk vakuval. Ezt egy három disznós képnek gondolom, de ne siess Ádám. Meg fogsz tudni minden feladatot csinálni. Jó helyen vagy. Hagyj magadnak időt. Mert amikor odafigyelsz valamire, akkor nagyon jókat csinálsz. Lassíts. (szőke)
értékelés: