Attól nagyon jó a megfigyelése Áginak, hogy ebben a bizonyos tükröződő felületben is majdnem mint sorban álló, haladó, az elnyújtott emberi alakok egyszer csak valódivá válnak és ebből az elvarázsolt kastély-tükörből kilépnek és kardigánban, pulcsiban továbbhaladnak a nagyváros tömege felé. Ez egy nagyon jó játéka, megfigyelése ennek a képnek. Talán a jobboldalon ezt a vakolatfelületet csak egy parányi ollóvágással levágtam volna, hogy Ági barátnője, aki szintén sejthetően fényképez és aztán úgy a két srác, lányok és rattarattarattara, ez a folyamat még erősebb legyen. És ha megoldható lett volna, vagy van még annyi a képben, akkor a nekünk háttal álló, baloldalt lévő feketeruhás hölgynek a jobb vállát is picit bent hagytam volna ebben a képben, vagy nagyon radikális döntéssel a bordó pulcsis hölgynél zártam volna le ezt a képet. De a megfigyelés, a megfigyelésnek az iránya az nekem tetszik, tehát a két disznó az megvan erre a képre. Ez a kép egyébként semmit nem érne akkor, hogyha nem lenne ott az az apa meg a gyerek. (szőke-hegyi)
értékelés:

a szegedi reptér csekkolója

Végig azon gondolkoztam, hogy amennyiben itt számítógépen lenne egy ilyen elektronikus festőecsetem és a szegedi űrállomást és a két fölugró figurát, a „dipárcsör”, az „árrivá” föliratot és minden mást kicsit átfestenék, egyszerűen csak egy teljesen közérthető színnel, mondjuk okkersárgával lefesteném ezt az egészet, vajon ez a kép érne-e akkor valamit? Izgatna-e engem nézőként? Mondjuk a most bal oldalon látható ereszcsatorna széle kilóg a képből, de ez egy dolog. Én attól félek, hogy ez a kép akkor nem igazán tudna komoly üzeneteket hordozni, mert hogy itt, most, mint egy ilyen internetes geg jelentkezik ez a szöveg vicc, vagy szöveg helyzet, ami véleményem szerint a szociót sem éri el. De nem azért, mert nem jót akar az alkotó, hanem nincs átfordítva a vizualitás szintjéről, hanem egyszerűen ott az adott helyzetben ez rögzítődött és nem olyan biztos, hogy ez a kép, a képen lévő verbális humor két év múlva is meg fogja állni a helyét. Ezt nagyon nehéz most eldönteni. Én ezt áttenném szorgalmiba ezt a képet. (szőke)

Lehet, hogy még egy fél év vagy egy év, ha ilyen intenzitású információ mennyiség jön az Andrástól felém, az előbb-utóbb engem le fog dönteni és fejet hajtok és azt mondom, hogy akkor ez így van. Mert erősek a kódjelek, amiket használ. De még nem telt le ez a fél év és ez az egy év és még harcolok ez ellen, és továbbra is azt mondom, hogy nagyon trükkös és nagyon érdekes az, ahogyan folyamatosan szarkasztikusan dolgozik, nem másokkal, nem mások irányába, hanem önmaga felé. Most is azt érzem, hogy azon a határmezsgyén állunk, ahol természetesen ez mint meglepő és furcsa fotó működne, de valójában azt érzem, hogy egy óriási maszk, ami mögött az-az érző ember van, aki a lesiklópályát elkészítette - a címét azért mondom, hogy visszakereshető legyen a kép. És én azt tartom a számomra nagyon fontos Gimesi Andrásnak, mert a clown, a bohóc, a mímus, a buffó, ez mind úgy érzem, hogy végig egy álarc, ami erősíti a különlegességet. Miközben nem lenne semmi szükség rá, mert továbbra is azt tudom mondani, hogy azok az érzelmi folyamatok, amelyek az Andrásban zajlanak - és erre ott a bizonyíték, azok a képek, például amelyek az aktfotó táborban is készültek - ez mind azt mutatja, hogy nem kellene erre ráerősíteni, rendben lennének ezek a történetek, hogyha magával barátkozna meg.
   Azért egy dolgot én is hozzámondhatok? - kérdezi Zsolt. Én tudom azt, hogy az András beküldött erre a leckére, egy napon belül beküldött többet. Ebből én ötöt visszadobtam. Azt az András tudja pontosan, hogy miért. Egyrészt minden képnél, ezt mindenki tudja, hogy miért dobom vissza, tehát anélkül nem kerülnek vissza képek, hogy ne lenne hozzáfűzve legalább egy mondat. Másrészt az Andrással volt egy megállapodás még az aktfotó táborban, és én ehhez tartom magam. A megállapodás arról szólt, hogy aki ilyen képeket tud csinálni, mint amit az aktfotó táborban láthattunk, attól nem fogadom el innentől kezdve az egysíkú verbál fotós dolgokat. Amiért ezt a képet mégis föltettem, az-az, hogy talán ebben van egy pici abból, amit az András elmondott. Akkor én egy dolgot hozzáteszek, hogy ott matematika az egész, onnantól matematika, hogy az egyik szemét kinyitja, a másik szemét becsukja. Azért mert az ő kis sárkányának is az egyik szeme nyitva van, a másik be van csukva. Ez nekem matek. Ez az egésznek az esendőségét elrontja, és én azt mondom, hogy az Andrásnak igaza van abban, hogy ez egy álarc és mögötte ott van a mélyen érző Gimesi de azért hogyha sokat dolgozunk rajta, hogy ezeket az álarcokat magára erőltesse, akkor egyszer csak az ember azt mondja, hogy lehet, hogy ott van mögötte az érző Gimesi, de hogyha ennyire nem akarja, hogy ez kijöjjön, akkor én meg nem fogom piszkálni. Ez azért nem lenne jó, mert az érték meg ott van benne. Én szeretném azért, hogyha az András ezt a fotográfiát és ezt a közlési módot komolyabban venné abban, hogy ez nem verbális ügy és ez nem asztrológia, ahol számolom, hogyha hármat ugrik a Mars, akkor mi lesz a Jupiterrel. Itt intuíciók és érzelmek is vannak. És őbenne ez megvan, én bátorítanám. Hajrá. (szőke-hegyi)
értékelés:

szerinted?

Hát én nem fogadom el hibának ezt a dolgot. Hogyha akarunk, akkor keresünk ennek valami más kategóriát, de ennek a kategóriája az én véleményem szerint az, hogy szorgalmi. És nem nagyon tudok erről többet mondani. Ez nem hiba, többet tud a Pista ennél. (szőke)

Mr. Szemtelen Kotnyeles kis szünetet tart a szemtelen kotnyeleskedésben.

Mivel a mostani sorozatban, a mostani elemzésnél már látható az Ádámnak olyan munkája is, amely egyértelműen azt jelzi, hogy van érzékenység, van önirónia, van koncentráltság, emiatt merem azt mondani, hogy ezt a 6-os lecke házi kedvenc házi feladatot szeretném szorgalmira áttenni és várom az Ádámtól a 6-os leckére a házi kedvenc feladatra a további próbálkozást, mert tudom azt, hogy az Ádám ezt meg tudja csinálni. Ádám többet tud ennél, mint hogy az indonéz roló, cserepek, és a padló rendszerébe a kiskutyát lefényképezi. Túl sok minden katyvasz van itt a képen, amitől igazából, tudom, hogy mit szeretett volna, de nem érzékelhető. Képes rá az Ádám. (szőke)

A tekintet lesiklik újra és újra, eleinte keresvén, hogy hol is van tulajdonképpen.

Én csatlakoznék egy régebbi elemzéshez, amit a Hegyi Zsolt kollégám mondott el egy előző képnél, csak azt szeretném továbbra is deklarálni a Gimesi Andrásnak, hogy jó az út, amin halad és nem kell kétkednie ebben, ez a kép jó. Fantasztikusan erősek a viszonyok, a bíbor és ezek a sötétek és a test és az érzelmek. Minden rendben van. Nem kell görcsölni külön, hogy valami blikflangos cím legyen az egészhez. És ez azért fontos, hogy a címbe belekötök, mert azt érzem, hogy a belső, a lelki bizonyosság nincs meg. András, jól érzel, jól gondolsz. Nagyon mély dolgok vannak benned. Nyugodj meg, hogy evvel minden rendben van, és nem kell bizonyítanod. Abban a pillanatban minden helyre fog kerülni, hogyha jobban bízol magadban. A képre adom a három disznót, nem erre az idétlen címre. Akik voltak táborban tudják, hogy ennél a tábornál meghozódott a szervezők, nevezetesen a Hegyi által egy olyan döntés, hogy ezt a vörös függönyt, ezt lehozta a táborba, aztán ebből lettek mindenféle konfliktusok és utána azt kértük, hogy ezt a lepedőt ne használjuk, vagy ha igen, akkor fekete-fehérben. És meglepő, nagyon pozitív értelemben meglepő élményt jelentett, hogy a Gimesi tudott úgy transzponálni, színdinamikában tudott találni olyan ellentétpárt, olyan társat ehhez a vöröshöz, ami érvényessé teszi, és ami ezt az egész őrületet, ami ott történt ezzel a vörössel helyzetbe hozza és megoldotta a problémát. (szőke-hegyi)
értékelés:

Juhász Dani gyűjteményébe

Az, hogy Bobák Csaba valójában a szem tükröződésében jelen volt-e avagy sem és, hogy ez számítógéppel került bele a szembogarába az alkotó a belső térrel együtt az azért másodlagos, mert a párkapcsolat, az emberi kapcsolatok, én és a modellem és a modell egészen sokkoló közelségébe kerülése a szemben tükröződik. A híres film, a Tágra zárt szemek, Stanley Kubrick utolsó filmje villan itt be az embernek, amikor ezt a képet látja. Felülírja a trükköt, ha esetleg trükk történt, vagy tényleg tükröződött itt a szemben, Csaba felülírja ezt az egészet, mert így egészében az asszociáció hozza azt a létállapotot, amely sejtésem szerint most Bobák Csaba életében folyamatosan zajlik. Egy önkeresésben, egy identitás megtalálásában, egy felelősségvállalásban. Én ezt a képet jónak tartom és három disznósnak értékelem. (szőke)
értékelés: