ez nem történet, ez egy asszociáció Feri képére.
kulcsszavak: város, fenyegetés, madár helye

Nagyon szeretem ezt a képet, de talán Jóska előző munkáinál mondtam, hogy egy picit több Kepes Jóskát várnék, és nem szakmai szempontból, ezért nem tudom berakni a láncreakcióba ezt a képet. Amennyiben nem láncreakciós kép, hanem az oldalon házi feladatra érkezett munka, épített környezetre elemezhetem, de arra is azt mondom, hogy nem lép túl azon, hogy Budapestről, vagy akár valamilyen nagyvárosról nagyon sok ilyet láttunk már. Nem tudok erre mást mondani, mint hogy és mitől lesz ez több, mitől lesz ott a kézjegyed, Jóska. Ez nagyon fontos. (szőke)

Láncreakció Mácsai Ferenc : Tiltott zóna című képére. A belső Stalkert követve eljutottam a Zóna belsejébe.

Láncreakció kategóriába bekerül, tehát most nem elemezzük. (szőke-hegyi)

Szőke tanár úr tanácsa miatt újragondoltam a leckét. És elnézést a reklámért.

Nagyon érdekes az, hogy egy makrókörnyezetben, egészen közeliben ez talán valami iPod vagy valamilyen kis lejátszó lehet, amit fülhallgatóval hallgatunk, ez egy egészen intim helyzetben egy takarón vagy pulcsin látható. Tényleg a mai fiataloknak ez egy borzasztó fontos lételem, elég sok problémát is jelent ez mostanában állítólag, hogy a halláskárosodást okoz. Egy virtuális világba átvezető köldökzsinórról beszélünk itt. Mindemellett én mégis azt mondom, hogy ha ezt az intim közelséget használod, használja az alkotó, a test, az emberi test, tenyér, vagy kar, vagy has, vagy combok, vagy láb, valami emberi közeg, pont attól, hogy ez egy ilyen kis szerkezet, biztos jót tett volna a képnek. Így most egy nagyon jó ötlet, ami tulajdonképpen most egy tárgyfotó, és mint ilyen, ritmikai rendszerként elemezhető. Véleményem szerint pedig, Viki, meg tudod csinálni, hogy ez több legyen, mint egy Nokia reklám. Úgyhogy tizes lecke köldököt még egyszer visszaadnám ismétlésre, finomításra. (szőke)

Mácsai Feri - Tiltott zóna c. képére

Mivel ez a kép a láncreakcióba bekerül, ezért most itt nem elemezzük. (szőke)

Torony, én benne a torony része, beavatott és rab. A munkám a zónában zajlik, ezért eggyé kell vele válnom. Gyakran kísérek át embereket, de közben haza vágyom és minden nap haza is megyek oda, ahol a zónáról csak a zónapörkölt jut eszembe. Ezért amíg bent vagyok, úgy tűnik, a lent van megmászhatatlan magasságban.

Mivel a láncreakcióba bekerül ez a képsor, ezért itt nem elemezzük. (szőke)

Szép kis ilúziók, mondhatom!
Bár oly igaziak, mikor gondolom...
Már csak ilyenek ezek a vágyképek,
aztán majd az egészen átlépek...

Az érzelmek sűrű erdejében járva
gondolat-vadak űznek csapdába,
Adnak szép álmokat, s vágyakat,
miket kergethetek,
         s nyomhatom ágyamat.

Kibillent a mérleg mutatója.
Visszatérne, de nem tudja, hova.
Kétségbeesve próbál nem zuhanni,
de ő is egy gondolat csak, más semmi.

Gondolatok! Hova tart ez, hova tart az?
A mosolygó-ház felé éppen hol tartasz?
Szanaszét szakadt ego-énem darabjai
vajon mikor fognak egészen szertehullani?

Hiszen nem kell, hogy széthulljanak!
Elég, ha vezetésemmel összefognak!
Egy csapatbe tömörülnek mindnyájan,
így, együtt alkotva egységes nyájat!

Elhoztad nekünk a FÉNYt,
de megbüntettek ezért.

Kettéválasztották a világot,
hol jó a rosszal mindig harcolt,

pedig ez EGY, s így egész,
de soknak nem éri fel az ész.

Nem értik, hogy abból vagy Te is,
mit mindenki isteninek tekint,

hogy Te egy rész vagy csupán:
rész az egyből, egység után,

egy angyal a sokból,
ki láttál valami okból...

Te ezt a tudást adtad nekünk,
ha szükséges, hogy legyen velünk,

Mi persze jól megijedtünk,
téged a pokolba száműztünk.

Isten nevében a pusztítás sok volt,
s te ilyenkor örültél, ezt mondták volt,

holott ajkadon csak mosoly bújkált,
bolond embereken sajnálkozva mulattál.

Bár segíteni nem volt módod,
mert alkalmad nem adódott,

a rettegéstől egész elvakulva
ki látott, futott halálra válva.

Kétségbeesve próbálkoztál,
de félelemben nem volt határ...

Tudván tudva gyengéinket,
rettegve félve isteneinket,

mindig kívül kerestük a megváltót,
s persze sosem leltünk megnyugtatót.

Most már egyre többen vagyunk,
kik Istent magunkban tudunk,

látjuk már a FÉNYt, mit hoztál,
és használjuk is most már,

ismerjük azt az egységet,
amiből a világ ketté lett,

visszaengedünk a mennybe,
mi a pokol is egyben...

Látod, mi páran már ez is értjük.
Néhányan csak, s a többieket segítjük:

EGYesíjük a dualitást,
segítve az átalakulást.

Nem hasztalan segítséged,
foglald el hát újra helyed!

Helyeden légy, ki tudásra nevel,
te FÉNYhozó: Lucifer!