Szakkör | Page 659 | Látszótér

Egyszer télen
Kint maradt a nagykabátom!

Érdekes megfigyelések sorozatába illeszkedik ez a kép. Az Estiskolán több, a pop-artra rácsodálkozó megfigyelés van, és itt is ugye valamilyen virágcserép lehet ez a kerámia farmer, amit ugye belepett a hó, de azért mégis látjuk itt ezt a formát. Valami mégis hiányzik magáról a képről, mert ugyanolyan értékű most jelen pillanatban a kerti öntöttvas szék karfa, a háttérben lévő oszloprudak, valahogy nem különül el ettől a két kis virágtartó forma, maga a vöröses színű cserép és ez a szürreális szerkezet. Valami pici még hiányzik abból, hogy ne csak egyszerűen az történjen, hogy látok körülöttem valami furcsaságot – bár ez is fontos –, hanem még utána kellene az alkotónak dolgozni mindezzel, hogy teljesen és megismételhetetlenül csak az ő képének tekinthessük. (szőke)
értékelés:

Menet
Folyton úton... Jövet-menet.
Van úgy, hogy annyira leköt az Út, hogy elfelejtem, mi is a Cél.
Néha a Cél homályosítja el az odavezető utat.
Néha megpillantom Magam és megállok.

Olyan ez az egész, jó, sejtem én, hogy visszapillantó tükör, söttörö-röttörö, de olyan ez az egész, mint hogyha valahol 1985-ben a Horizont mozi gépházában lennénk, és lent vetítenék a Balázs Béla Stúdió valamelyik akkori munkáját, és fönt a gépész figyelné a gépházból a vetítőtermet. Ez azt is jelenti, hogy a kép fölső harmadában lévő teljesen fekete fölső felület nyomja lefelé a száguldó utat, uralkodóként van, kézjegyként jelen a tükröződésben az alkotó, aki a varázskamerája mögé bújik, és ettől van az egésznek egy furcsa dinamikája. Az alsó, világos, filmmúzeum-szerű képekre ránehezedő fölső, fekete színnel körbekeretezett jelen. Úgyhogy én ezt egy jó választásnak, egy jó ötletnek, egy jó gegnek tartom, az a kérdés csak, hogy a Gergely a következő munkáiban is meg tudja-e tartani ezt az abszurditást. Három disznó. (szőke)
értékelés:

Madarak

Udvari kert

Ha a bal oldali négy darab autógumit kivennénk a képből, akkor akár egy olimpia karikacsoportot is láthatnánk, sőt, egy egész extrém plakátfotó-ötletet. De hát benne van az a négy kerék. Nem baj, mert ettől van viszont arányban a (Fábry megnyalná a tíz ujját) dizájncenter forma. Mert végül is azt látjuk itt, hogy a nagyvárosban élő ember hogyan teszi szerethetővé, hogyan alakítja át az urbanizált világot maga körül a természet által. Ez egy érdekes megfigyelés. Azt ugyan nem értem, hogy megint itt valami szendvics-szerkezet van, az előző Duna-part van ott. De miért? Szóval én ezt nem értem, úgy gondolom, hogy ehhez a képhez az nem tartozik hozzá, én ezt nem tudtam volna értelmezni, ha nem segít Zsolt benne, de annak örültem volna, hogyha valamilyen ember megjelenik ezen a képen. Az nagyon jó, hogy az egésznek van egy ilyen szürkés, kékes, sötétes tónushangulata. Talán ez a tónushangulat, és hogy most segítettek, hogy ugye a Duna-part tükröződései azok a barna foltocskák, mert azt hittem, hogy tök jó hogy így össze van sprézve a háttérben lévő téglafal, nagyon jó a színvilága ennek a képnek. De valami hiányzik belőle, vagy azért, mert nem annyira embertelen, vagy azért, mert valahol az embernek mint olyannak meg kéne jelennie ebben a játékban. Ez egy szubjektív vélemény, nekem ez a véleményem. (szőke-hegyi)

Ez is én

Nagyon kedvelem ezt a portét, azért, mert a Margit keresetlenül dolgozik. Néha olyan jó azt látni, hogy valaki nem különösebben trükközik, hogy na még ott valami történjen azokon a göröngyökön, meg hogy akkor reggel van vagy este, vagy hogy áll a hajam, hanem így beköszön nekünk, hogy sziasztok, ez is én vagyok. Az biztos, hogy ez a kapucni is nagyon-nagyon jót tesz ennek a képnek, és akkor most mondom azt, ami a Margitnak majd talán a következő lépés, hogy azt kell tudnia a fotósnak, hogy ezt a keresetlenséget elő tudja állítani máskor is. Tehát ezeket az eszközöket most figyelje meg, hogy ez hogy sikerült, és akkor ez majd egyszer csak elő tud állni máskor is. Mert ez egy jó irány, ez egy jó meglátás lehet. Én így gondolom. (szőke-hegyi)
értékelés:

Dunapart

Amíg az előző képnél azt mondtam, hogy de jó ez a megfigyelés és milyen jókat vesz észre a Bara, itt, hát, hogyha lelöktök itt a Duna-partra, akkor se biztos hogy tudom, hogy mi történik. Tehát igazándiból abban sem vagyok biztos, hogy a telet jól érzem ezen a képen, abban sem, hogy a Dunát, abban meg aztán egészen biztos vagyok, hogy a Barát aztán tényleg nem érzem, tehát nem tudom, hogy mi történt, vagy hogy most mi van. Nem értem. Szeretnék a Barától valamilyen magyarázatot kapni erre a képre, ha lehet ilyet kérni. Én erre nem tudok adni disznót, de szeretném érteni, mert lehet, hogy belőlem hiányzik valami olyan receptor, ami ahhoz kell, hogy ezt a képet átérezzem. (szőke-hegyi)

Fehér este
Mikor a jégkorszak elér minket!

Mivel a képnek az a címe, hogy „Fehér este”, és még az aláírás is azt írja, hogy „Mikor a jégkorszak elér minket”, bennem egy nagyon fontos kérdés vetődik fel. Van valami fehérhez közeli ezen a képen, jobb oldalt középtájékon egy lakás, ahol vagy megy a tévé, vagy neonnal világítanak. Nyilván van valami oka, hogy mitől ilyen narancssárga az egész, de az biztos, hogy ez az aranysárga lazúr, ami az egész képen, az egész felületen jelen van, ez nem félelmetes. Megmondom őszintén, ha nem tudnám a címet, a hozzá kapcsolt dolgokat, akkor én még akár azt is el tudnám képzelni, hogy ez Egyiptomban van egy nagyobb homokvihar után, és ezek a felületek, amelyek takarják a különböző építészeti formákat, vagy növényeket, ezek valójában valami nagyobb szél hatására a homok. Tehát azt én fontos dolognak tartom – hiszen ez egy különleges helyzet lehetett, hogy nem tudom, Egyesült Államokban vagy valahol egy déli területen hirtelen egy ilyen meglepő időszak jött és havazás történt –, nem tudom, hogy utólagosan be lehet-e avatkozni, de azt mondom, hogy a színeknek igenis van dramaturgiája. Ennek a képnek a színdramaturgiája most nem drámát, és nem félelmetes, meglepő dolgot közvetít, miközben úgy gondolom, hogy ez a kép éppen azért érkezett ide, mert egy egészen szokatlan eseményt rögzít. Úgyhogy az előző munkák és egy előrelépés figyelembe vételével két disznó. (szőke-hegyi)
értékelés:

Nagyon jó, hogy Margit választja ezt a csergén vagy szőnyegen fekvést, és igazából háton fekve fotózza önmagát. Nagyon sok ilyen fajta üzenet található az iWiW-en, bocsánat, hogy ezt mondom. Akkor tudna ez a kép ebből a kategóriából ellépni, hogyha esetlegesen – tehát érdemes ezzel még foglalkozni, mert nagyon jó ez az út – a vakut mint olyat megpróbálná kiiktatni, és a szoba belső fényeivel kezdene dolgozni. Ugyanis sokkal intimebb, sokkal személyesebb lenne azokkal a máshonnan érkező fényekkel az arc, sokkal jobban a lakáson belülivé, a privát téren belülivé válna mindez. Most egy kicsit diszkós, egy kicsit hirtelen rögzítettnek tűnik az egész, és talán ez érzékelhető a tekintetben is, mert a tekintet nem annyira mosolygós, mint amennyire a vaku miatt az egész arc. Úgyhogy én ezt egy érdekes, izgalmas önvizsgálatnak tartom, és azt javasolnám, hogy próbálja meg a Margit esetleg a lakásban található belső fényforrásokkal, vagy akár egy reggeli helyzetben ezeket a pozíciókat megcsinálni és visszanézni, sorjázni ebből, és meg fogja látni, hogy más minőséghez fog eljutni. De a két disznó megvan. (szőke)
értékelés:

Parlament függönnyel

Nagyon szeretem ezeket a megfejtéseket, amikor az egyébként jól ismert helyzeteinkben találnak – akár ezt a Domján Péterre is mondhatom, amikor talált egy ilyen híd alatti helyzetet, akár most a Barára –, ugyanis ezek azok a dolgok, amik mellett az átlag földi halandó elrobog az autóval vagy a kerékpárral, és észre se veszi, hogy tulajdonképpen mit lát. Ezek a találkozások ezért is nagyon fontosak, mert nem is a fénykép igazán az, ami ebben magával ragad, hanem az a figyelmesség, hogy valakinek ez fontos. Én ezért mondom azt, hogy nekem erre megvan a három disznó, merthogy elkezdhetnénk most mondani, hogy igen, de miért nincs ott egy pecás fiú, milyen jó lett volna, hogyha még azt is megadja a jó sors, hogy az legyen, vagy miért nem megy rendőr motoros csónak, miért nem szalad egy másik után és akkor az dinamizálná ezt a színházi függöny helyzetet. Mégis azt kell hogy mondjam, hogy én annak örülök, hogy ezt így megtalálta a Bara (szőke-hegyi)
értékelés:

IntermezzO

Itt, amennyiben a tízes lecke köldök házi feladatot komolyan vesszük, akkor nyilván ezek az íves, elhúzott fényfoltok, a cigaretta parázsló, elfolyó fénye, és a vöröses színtónus, a barnából vörösbe átsejlő színek azok, amelyek érzelmileg kapcsolódhatnak a tízes lecke köldök kategóriához. Megkockáztatom, talán a vágy házi feladatra még pontosabb lenne ez az üzenet. Én biztos vagyok benne, hogy Bara a köldök házi feladatra fog tudni erősebb munkákat is küldeni. Azért adok egy disznót ere a képre, mert a kép önmagában erőteljes, ugyanakkor a házi feladatokat mégiscsak azért vállaljuk, amikor elkészítünk egy házi feladatot, azt mondjuk, hogy megpróbáljuk azt a házi feladatot megtanulni és fölmondani, még ha nem is szó szerint, hanem magunkon átszűrve. Tehát kibúvónak érzem a tízes lecke köldök házi feladatra ezt a képet. A kép önmagában véleményem szerint jó. Azért adok egy disznót, mert abban reménykedem, hiszen a Bara sokat ismételt már önmagától az eddigi házi feladatokból is, hogy tovább tudja gyűjteni magában a bátorságot, és fog tudni még küldeni a köldökre ennél sokkal erősebb képet. (szőke)
értékelés:

Papa, hogy megyek be?
egy bárányka nagy dilemmája...

Menne ha tudna de örökre bezárva maradt otthonától sok-sok kilométerrel. Nem tud mást csinálni csak várni...

Egy leirat is tartozik a képhez, amely tulajdonképpen az alkotóról, az alkotó lelkiállapotáról szól. Arról a fajta érzelmi hangulatról, amelyben talán a Dezső mostanában él. Nyilvánvalóan azért küldünk képeket, mert szeretnénk, hogyha képeinken keresztül ismernének bennünket, beszélnének velünk, foglalkoznának velünk, tehát ezek mindig valamiféle vallomások. Talán őszi időszakban készült a kép, ahol ezen a nagyon szép papagájon, a vörös tollain jelen van a fény, és mögötte csak foltocskákban sejthetőek a fák, a levelek. Ugyanakkor én nem tudom ezt ilyen szinten összekapcsolni a leirattal vagy az ötös lecke vágy kategóriával, még ha akarnám se, amit látok a képen. Ez a kép egy állatkertben vagy valahol egy madárketrecben, egy madarat ábrázol, és sajnos azt kell hogy mondjam, hogy ennyi. Mert hogyha ez a madár szabadon lenne, mint ahogy Argentínában az Iguazunál, valószínűleg ugyanez a mozdulat és ugyanez az állapot látszódna rajta. Ezért azt szeretném javasolni a Dezsőnek, hogy mindazt a létállapotot, amely sejlik a leiratból, azt ugyanúgy fontosnak tartom, hogy ezeket próbálja kifejezni, de meg kellene találni hozzá a formát, a helyzeteket, amelyek nem ennyire kimódoltak. Itt most véleményem szerint nem tud összekapcsolódni a verbális üzenet, a filozófiai üzenet, és a képi látvány. Tehát én visszaadnám az ötös lecke vágy képet ismétlésre. (szőke)

Üres táncok terme

Az oroszok és a finnek ismerik ezt a fajta erotikát. Szinte látom magam előtt, ahogy Alla Pugacsova fölugrik onnan a székről és egy ragyogó, fehér csípő-bugyiban a Harlekin című számot elénekli. Őrületesen ért a Mácsai ahhoz, hogy amíg ugyanebből a képből egy másik variációt pár képpel ezelőtt megnézünk, és ad egy fülledt hangulatot, addig mindezt akár távolságtartással is tudja kezelni, ahol már látjuk, hogy nem is hajópadló, hanem régi metlaki műkő csempék és vasradiátorok régi történeteiben a táncosnő a tánc előtt eltakarja magát. Talán annyi megjegyzésem lenne, hogy nagyon izgalmas, ahogy a kalap takarja az arcot, egy picit a kazettákat, a stációkat, amely kiemeli ezt az előteret itt a hátsó ablakokra gondolok, egy picit a modellt lehetett volna egy ilyen ellenfényes ablakkazetta felé elmozdítani és keveset azzal a fehér fátyolszerű anyaggal dolgozni, vagy valami pici él-fénnyel, vagy valamilyen kis pont fénypászmával megküldeni, ahol a test formái ugye csak sejlenek, és ahol ez a vékony, parányi kis fehérnemű a csípőtaréjnál ott egy ilyen kis ívet hoz. Avval kontrasztba hozná, ezzel a vágykeltő erotikával a szociót, a 70-es éveket, vagy a 60-as éveket, a vasbetont és a gyárépület kultúrtermét, amely disco is volt. De a három disznó így is megvan, és nagyon drukkolok, hogy a Feri ugyanezen az úton haladjon csak tovább. (szőke)
értékelés:

Meditáció

Egy absztrakt képet látunk és egy nagyon érdekes megfigyelést – én direkt nem akarnám megfejteni, hogy ezek mik, hogy most ez váza, vagy bögre, vagy mi akar lenni, mert nem ez a fontos. Merthogy sikerült a Camillának egy olyan fénytani helyzetet létrehozni, és itt is azt mondom, hogy nem érdekel, hogy manipuláltan, vagy valós térben így történtek az események, amivel el tud rugaszkodni, és amivel pontosan a környezetet olyan szinten tudja kizárni, hogy az ember akármennyire is keresi ugye kapaszkodókat, hogy hol vagyok, és mit látok, egyszer csak föladja és azt mondja, hogy jó, átadom magam neked Camilla és átadom magam annak az érzésnek amit itt mutatsz. Tehát ez nagyon jól sikerült, vagy nagyon jól látható. Nekem ezzel a képpel kettő problémám van, és ebből a kettőből másfél tulajdonképpen technikai kérdés. Egyrészt az, hogy valamilyen szinten a képtömörítésnél olyan zajok jönnek létre, amik nem igazán odavalók. Ezek a képnek a tetején lévő narancsban úszó színeknél látható igazán. És ezen nem árt, hogyha a kép mentésénél javítana a Camilla. A másik pedig az, hogy én, nekem picit szűkre van vágva oldalt a kép. Tehát az, hogyha azt a döntést hozom, hogy fönt és lent hagyok ennek a jelenésnek levegőt, nekem, nem indokolja semmi, hogy oldalt miért van ez ennyire bezárva. Ez egy tökéletesen működő kép négyzetes kompozícióban is, de a három disznó nekem megvan. (szőke-hegyi)
értékelés: