Szakkör | Page 655 | Látszótér

A barátom barátja
Che mindenhol.

Egy tárgyfotót látunk, ahol az oldalsó megvilágítás miatt a zsaluzott vasbeton felület raszterei, törései, levegőbuborékai látszanak, amelyre fekete-fehérrel Che Guevara van rászprézve kellően elmosódott formában. Ennek a kettőnek a játékossága, humorhelyzete hozza ezt a képi világot. Én annyit mondanék, hogy igazából az arányokat eltolnám a vasbeton felület felé, amelyen tényleg csak sejthetően jelenik meg Che Guevara. Ahhoz viszont kontrasztosabbnak kellene lenni a beton sérült felületeinek mélyedéseinek, ami aztán eltorzíthatja, valamilyen módon másodrendűvé minősítheti a grafikát pontosan azért, mert általában (ez többször elhangzott) a grafikák fényképen keresztüli reprodukálása mindig akkor érdekes, hogyha az beágyazódik egy adott közegbe. Különben azt kell feltételeznünk, hogy azt az alkotást vagy azt az alkotót kell értékelnünk vagy elfogadnunk, aki egyszer már interpretált valamit festményen, fotón, képen keresztül. Én itt eltolnám a hangsúlyt még jobban a falfelületre, amin csak átsejlik, mint egy szellemarc, az itt lévő kép. Két disznó. (szőke)
értékelés:

Egyszerű vacsora

Hadd tegyem hozzá, hogy nem a formák, nem a diók, nem a kenyér, nem a kés, nem a kompozíciós rend, hanem az egészen ez a barnás, zöldes, okkeres hangulat az, aminek örülök, amit, nem tudom, szűrővel vagy nem tudom mivel ér el, de tényleg hozza azt a bizonyos brómolajnyomat-, vagy olajfestményszerű történeteket. Nagyon jó látni a kenyeret így, hogy meg van szegve. Nagyon jó látni ezeket a kipirosított almákat. Annak ellenére, hogy igen, huszonhatezer-kilencszáznyolcvanhat ilyen festményt láttunk, mégis van valami, amitől ez a kép nagyzoltános. Még úgy is, hogy negatív mágiával egyszerűen csak azt írja ide ki, hogy egyszerű vacsora. Nagy Zoltánra is visszavetődik, hogy azt mondja, valahol kimondja, hogy ez csak egy egyszerű kép. De ez az egyszerű kép szeretettel, türelemmel van elkészítve, odaadással van elkészítve, és ezeken a beállításokon, a tárgyak beállításain gondolkozott. Én nagyon szeretem ezt a képet.
   Igen - folytatja Hegyi -, annyi csak, hogy megint a világítás. Valami nagyon kis spottal ha a kenyér hátuljánál valami picit kapna, vagy a kés éle megcsillanhatna, tehát ott egy picit még lehetne játszani.
   De jó az irány - védi az alkotót Szőke -, bele lehetne kötni, csak...
   De hát hogy segítsünk neki továbblépni - magyarázza Hegyi -, ott egy picit a világítással lehetne játszani. (szőke-hegyi)
értékelés:

csendélet

Az előző képnél is lehetett látni, hogy a Bélát nagyon érdeklik az árnyékok, az árnyékok vetületei, és hogy ezekhez ő ért, és ezeket jól komponálja. Ez így is lenne most is, hogyha ez a bizonyos olajos vagy pálinkás üveg nem lenne itt előttünk. Amitől izgalmas a kép, az a dekompozíció és a fényt átengedő folyadékkal teli üveg, és az, hogy az üveg méretétől perspektivikusan szaladnak ezek az árnyékok oda befelé ebben a privát térben az ágyhoz. Nem tudom, hogyha a két könyvet kivennénk a sarokból, akkor vajon nem billenne-e a kép. Engem különösképpen azért nem zavar, mert ugyanezt a privát tárgyi kultúrát, tehát a kis állólámpa kapcsológombját ugyanúgy megtalálom a háttérben is, és a különböző rendezetlenül otthagyott pici apróságokat, épp ettől emberi és ettől nem műtermi. Talán beljebb kellene picit tolni, hogy nagyobb tömeg legyen, és ez a tömeg billentené vissza ezt a másik tömeget. Tehát én ezt egy jó munkának tartom, természetesen nem hiba nélküli, de nagyon örülök, hogy ilyen képeket is küldtök. (szőke-hegyi)
értékelés:

Saját korlátaim mögött
Ez a cím se lett túl jó, de ennél jobb nem jut eszembe perpillanat. Valami olyasmit szerettem volna mutatni, hogy milyen borzasztó, amikor az ember rájön arra, hogy eddig a pontig tudja elvinni / megcsinálni / megalkotni az adott dolgot és egyszerűen nincs tovább, nincs több erő, kitartás, tehetség, stb.

Én annak örülök, hogy egy olyan képet kapunk, ahol nagyon is tudatosan választódik ki a háttér, nagyon is tudatosan választódik meg a világítás, és maga a gesztus is. Sőt, még azt mondom, hogy nagyon is tudatosan használja az alkotó azokat a színeket, amiket használ. A kép címe ugye az, hogy Saját korlátaim mögött. Igazándiból a képcímmel nem is szeretnék vitatkozni, én most a cím nélkül fogom ezt megérteni. Ez egy nagyon jó fotográfia, egy nagyon jó első leckét kapunk. Talán annyit tudnék még ehhez hozzátenni, hogy a kép aljától, tehát tulajdonképpen ahol az ujjak összeérnek, onnan egy nagyon pici reflexet még, valamennyit most is kap, de valamennyi picivel többet kaphatna, hogy az ujjak végei, az ujjak befejeződése megtörténjen, mert akkor dinamikában jobban fog érvényesülni maga ez a kézfej, a kézfej és a szögesdrót kapcsolata. Amit viszont nagyon fontosnak tartok a többi estiskolás számára elmondani, hogy van egy nagyon parányi kis képrészlet, ami ugyanakkor nagyon nagy erővel bír, és ezt szeretném most itt kiemelni és felhívni rá a figyelmet. Ez pedig az a rész, ahol a húsba vág ez a szögesdrót-tüske. Ez azért fontos, mert egy történetet lehet mímelni is, úgy csinálni mintha, fölteszem a kezem, rátekerek egy szögesdrótot, de nem szeretném, ha fájna meg nyomot hagyna, meg egyébként is, - és létre lehet hozni a maga valóságában is. Ennek a képnek ez az ereje, hogy itt nincs kamu. Úgyhogy függetlenül attól, hogy a világítással kell még egy kicsit játszani, én ezt egy háromdisznós képnek tartom. (szőke-hegyi)
értékelés:

önportré arc nélkül
Néha árnyéka vagyok önmagamnak, mint itt épp.

Nagyon ügyes, nagyon trükkös játék, ugye, közvetlen előtér az orr, ajak, orrlyuk, és a háttérben ez a Renault jel, amiben így benne van a Béla arcéle. Én ezt annak ellenére, hogy úgy tűnik, mintha az arc nem lenne mosolygós, egy vidám, mosolygós gegnek érzem elsősorban a citromsárgák miatt. Jó ritmusban vannak ezek az ékszerű sárgák. Az ék alatt azt értem, hogy a Renault jel ugye több helyen is megtörik a képen. Még ezek a furcsa energiatakarékos égők is, a belső szoba, a pálma, ezek mind jót tesznek ennek a képnek, ez egy háromdisznós kép. (szőke)
értékelés:

A Fény ígérete

Nagyon örülök, hogy Camilla folyamatosan küzd és dolgozik a feladatokkal, nagyon örülök, hogy nem adja fel, és sokat foglalkozik ezekkel. Ennél a képnél is nagyon szép a gesztus, a táncos gesztus, amit a modellen keresztül látunk. Ennél a képnél viszonylag érthető és elfogadható a technikai manipuláció, de azok a képei igazán erősek, ahol mer néha a valósággal foglalkozni, és ezek azt is bizonyítják, hogy nem kell mindig egy ilyen szégyenlős védekezés miatt állandóan ezt a kiégetést használni. Ezek a hatások éppen azért jelentkeznek, hogy minden egy picit legyen elrajzolt, és akkor a részletekből semmi se fog kiderülni. Megvan a három disznó, de azt kérném, hogy ha elfogadja a Camilla azokat, amiket mondtam, akkor legyen szíves az akt dologgal is foglalkozni, és kérem, hogy ezeket a kezdetektől jelen lévő szolarizált, roncsolt ügyeket, ezeket ha lehet, akkor felejtsük már el, mert ez által nem jönnek át azok a nagyon érzékeny, nagyon finom dolgok, amik neki köszönhetőek. (szőke-hegyi)
értékelés:

Egy nagyon izgalmas, két részből, A-B részből álló filmet lehet látni az Árpitól. Az első rész az egy látszólag improvizatív önvallomás, kamerával szemben, szinte rendőrségi vallatás szintjén, a második részben pedig egy számítógépes puzzle-játék segítségével egy filozófiai mondandó hangzik el. A film filozófiai üzenetéről természetesen lehet beszélgetni, lehet vitatkozni, azért is van a hozzászólás rovat, azzal lehet egyetérteni, nem egyetérteni. Én úgy gondolom, hogy az üzenet megfogalmazása mindig az alkotó joga, ebből a szempontból neki az is a dolga. A másik pedig az, hogy az üzenet teljes egészében a formák segítségével megvalósul-e. De talán ha az eddigi elemzéseket is elolvastuk, akkor még egyszer mondanám, hogy a sok forma segíti a kifejezést. Ez a prioritás, nem fordítva. Ha itt a formát nézzük, akkor csak annyi – miközben én szeretem ezt a filmet – csak annyi megjegyzésem lenne, hogy attól függetlenül, hogy a film első részében tulajdonképpen a vallomás, gyónás, szembesítés ami történik itt, az egy improvizációnak tűnik, az is lehet, hogy az, mégis azt mondom, hogy érdemes lenne az ilyenfajta színészi improvizációkat (mert ezek nagyon komoly munkák) akár fejben lepróbálni azért, hogy a mondatkeresések közötti kötőszavak, hangutánzó szavak, összefűzések ritmikája jobban tudjon működni. Nem a gesztusra, nem a belső bizonytalanságra gondolok, hanem arra, hogy most mint játékfilm (ez egy kisjátékfilm) az első szerkezetének zenei módon is kell működnie. Tehát nyilván ha én egy bluest nyomok, akkor nem lehet még három taktussal több benne, mert akkor abból lehet hogy egy keringő lesz, vagy valami más történet. Tehát csak annyit érzek, hogy a bemutatkozás film első felében van egy pici kosz, egy pici piszok, amit lehetne még gyalulni majd a következő munkáknál. Ennek ellenére én úgy érzem, hogy ez egy nagyon nagy munka, nagyon szép vállalkozás, és ez egy ötdisznós film, úgyhogy köszönöm szépen és várom az Árpi további munkáit, nyilván ő ezekkel, remélem, hogy fog foglalkozni, mármint amiket elmondtam. Az is jó, ha ő ezekkel nem ért egyet, mert az is azt jelenti, hogy dolgozik ezekkel az információkkal. Várom a további munkákat. (szőke-hegyi) értékelés:

akt
nem sikerült hozzájárulást kicsikarnom a modellektől ezért így oldom meg...

Portré

Nagyon érdekes az, hogy egy ilyen szórt raszter van az egész képen, érdekes a klasszikus portré viszonylatában, hogy ezt a döntött kamerát választja a Bea. Kicsit a kalap vagy a sapka, amely egy védekezés is tulajdonképpen a hajkorona mellett, annak az árnyékából tekint ránk. Nagyon érdekes és trükkös kép, merthogy a jobb oldali állkapocsba belevág a képkeret, mégis érdekes módon, mivel a szemek uralják, és a száj ívei uralják, meg ez a sapka simléder ív az egész képet, egészében ugyanakkor pont emiatt nem gond az, hogy az emberi test nagyon sok helyen csonkolva van. Ez egy háromdisznós kép. (szőke)
értékelés:

Dió a hasamon

Én azt szeretném mondani, hogy Temesi Tamás eddigi képeit érdemes megnéznünk, megnéznetek. Természetesen lehet azt mondani most, erre a képre, hogy a bal oldali kéz ujjai miért vannak csonkolva. Véleményem szerint azért, mert nem elsősorban a két kéz, hanem a kezek és a fedetlen emberi test, és ezek a konzekvensen játékeszközként használt diók, ezek folyamatosan, szinte egy történetsor részeiként ezek a főszereplők. Ezért fogadom el azt, hogy az intim testrész környékén a kéz vágódik. Ez egy nagyon fölkavaró fotó. Ha megnézzük azt, hogy Temesi Tamás az elmúlt rövid idő alatt honnan indult, ide érkező képeivel miket mutatott nekünk, hát egy nagyon intenzív változáson megy ő keresztül. Én azt gondolom, hogy ez mindenféleképp egy háromdisznós kép. (szőke)
értékelés:

Mi lesz?

Az Ági játékos képe kicsit félősen, kicsit trükkösen egy kommunikáció felénk, az Estiskola felé, az estiskolások felé, az Estiskolára látogatók felé. Olyan bartoságisan ott van ebben, hogy meg is mutatom magam, és el is bújok tőletek. Talán ez egy nadrágnak a vöröse, vagy valamilyen felületnek, ahonnan kikandikálok, kilesek a védelemből, itt is vagyok, de nem is vagyok itt. Ezt a gesztust látjuk itt ezen a képen egy belső helyzetbe. Lehetne természetesen azt mondani, hogy a koponyába miért vágtunk bele, de én úgy gondolom, hogy ennek az egésznek a gesztusa, ahol ugyanakkor egy vörös nagyon is uralkodik ezen a képen, az a vörös, amely tele van tűzzel, tele van érzelmekkel, azért az egy elég határozott döntés, hogy ezen a képen ilyen mennyiségben kitakar, tehát ez mindenféleképpen tükrözi az Ágit. Ezért ez három disznó. (szőke)
értékelés:

feltöltődtél

Út a végtelenbe
és még tovább.

Egy erősen perspektivikus képet látunk. Hogy ez valami szobor, vagy valami repülőgépnek a szárnya, tehát hogy mi maga az a tárgy, ami létrehozza magát a háromszög-formát a képen, azt nem igazán tudjuk dekódolni. Azért azt tudom mondani, hogy maga a filozófiai rendszere a képnek rendben van, tónusban is nagyon szeretem azt, hogy ennyire finom, és ezen a talán fémfelületen lévő foltokra nagyon jól válaszol maga a felhőrendszer, ezek a felhő-fonalak. Annyi talán mindenféleképp segíthetett volna, hogyha valamilyen arányítási lehetőséget adunk a nézőnek, hogy valamilyen segítséggel létrejöjjön egy méretarány. Mivelhogy nem tudom, hogy mi ez a felület, ezért nem tudok tanácsot adni, hogy ezt hogy lehetett volna elérni, de az biztos, hogy szükség volna valami más képalkotó elemre is ahhoz, hogy ez a fajta asszociáció el tudjon indulni. Mert ezt most így el tudjuk fogadni, hogy van egy grafikai megoldás, de képileg nem tudunk magába a történetbe belekapcsolódni. Tehát én azt mondom, hogy ha lehet ezt ismételni, akkor én várnám ennek a leckének az ismétlését. Hogyha nincs erre mód, akkor el tudom fogadni mint vágy megtestesítést, de akkor egy disznót tudok rá adni. Tehát ha van mód ismételni, akkor ez a disznószám nőhet. (szőke-hegyi)
értékelés:

Határok nélkül
szigorú előrelépés

Azért vagyok boldog, hogy a Camilla nem adja fel, és küld egy ilyen képet, mert végre határozottan a feladatra koncentrál, arra, hogy mi a feladaton belül a megoldási lehetőség, nem akar kicsúszni, lázadni, még csavarni nyolcat. Jó az, ahogy itt a gyermekjátszótéren ezt a hinta-palintát úgy használja, mint egy tengelyvonalat, aminek a folytatása függőlegesen a bal női láb, ez egy jó kompozíció. Úgy gondolom, hogy mint feladatot jól teljesítette, és megvan a három disznó. (szőke)
értékelés:

Merre tovább?

A tél kategóriájában, hiszen ez egy téli táj, izgalmas itt ez a fafelület, ahol piktogramokat, jelzéseket látunk, és tényleg az itt a kérdés, ugye, hogy ha az ember kiránduló lenne, akkor vajon ez alapján tudna-e tájékozódni, hogy mi hol van, és hova érkezhetnénk. Ez egy egyszerű és finom geg, amit itt látunk, jól komponálva. Azt gondolom, hogy mint képi geg szerényen és diszkréten teljesíti a feladatát, a fehérekkel és a pop-artos kékekkel, és azzal, hogy nincs átlátás, nem tudok továbbmenni. Szerintem ez a kép rendben van, ez három disznó. (szőke-hegyi)
értékelés: