A hőerőmű
A százhalombattai hőerőmű, mikor kiengedik a gőzt.

Megmondom őszintén, hogy Százhalombatta ide, kiengedik a gőzt oda, nem láttam, nem járok át Százhalombattán, de nem nagyon szoktam ezt megfigyelni, de tényleg van ott füst. Ezért azt szeretném mondani, hogy hála a Jóistennek, Százhalombattának semmi köze a képhez, de ahhoz igen, hogy Viktóriában milyen állapotok uralkodnak. Az, hogy tudja szűrni, tudja az egészet sarkítani és drámaivá tenni, ugyanis itt a sárgák és barnák kapcsolatáról és nagyon rajzosan ritmusokról van szó, tele van érzelemmel ez a kép. Itt a gyárkéményfüst és a kéményforma, ez az álló obeliszkforma nagyon is beszédes. Transzpozícióról van szó. Ugyanúgy, ahogy esetleg az előző képnél is érzelem van benne. Az az érzelem, amely bent tombol, vagy bent lobog, ha akarod, vagy bent pulzál Viktóriában. És az előző képhez, amit ő küldött, az előző képhez és az előző úthoz azt tudom mondani, hogy jó irányba kezdett el elindulni és javaslom továbbra is ezt a bátorságot, mert nagyon összeszedettek és nagyon pontosak és hát zavarba ejtőek is ezek a képek, ha az ember igazából meg akarja fejteni a szimbolikáját, úgyhogy ez három disznó.
   A Hegyinek egy bátortalan kérdése, hogy ha a maga régi zenekarának mégiscsak készítene cédélemezt, akkor Viktória megadja-e az engedélyt arra, hogy a cédének ez szerepeljen a borítóján? És ha igen, elküldené-e ezt Hegyinek nagy méretben is? (szőke-hegyi)
értékelés:

Az elveszett tangók terme

Én a következőt szeretném mondani. Tudom, hogy megint a felhők, de végre, és bárcsak adná az ég, hogy ezzel a Mácsai Ferenccel tudjak sokszor kommunikálni, végre a Feri, FERI. Lehet, hogy vissza kell lapozni, hogy miért a Velvet Undergroundot mondom mondjuk a padló viszonylatában, de az biztos, hogy az ötös lecke vágy kategóriájára végre megérkezett hozzánk Mácsai Ferenc. Az a Mácsai Ferenc, aki férfi is. Akinek érzelmei vannak, mint végül kiderül, hogy igenis nagyonis tud ő érezni. Borzasztó fontosnak tartom azt, hogy színekkel kezd beszélni és ezek a színek nagyon tudatosak. Nagyon tudatos a türkizzöld és ez a mélybordó sötétek kapcsolódása, a félig átsejlő fátyol, ahogy a női alakot csak részeiben látjuk. Igen, a Krúdy-féle vágy, az a sejlés, sejtés jelenik itt meg, és egy bizonyíték, hogy nagyon is tud a Mácsai életörömmel is alkotni és ezért mondtam azt, hogy nem érdekel engem, hogy be vannak kollázsolva oda azok a felhők, és Fellini mozijában vagyok, mert végre élvezi a dolgokat, végre nem búsong, hanem végre elkezd ritmika működni benne, úgyhogy én remélem, hogy jó ideig ezt a Mácsait és ezt a fajta világot is láthatjuk. (szőke)
értékelés:

Az István az előző filmjében, egy – ugye azért térek oda vissza, merthogy valamilyen ívet próbálok itt, vagy hát vélek fölfedezni – viszonylag standard riporthelyzetet dolgozott föl, dolgozott át a hang segítségével, és létrehozott, még hogyha nem is tökéletesen, egy hangmontázst. Ez a film tökéletesen teljesíti a mozgás leckének a feladatát, ugyanis több síkon, több értelmezési síkon jön létre maga a mozgás. Egyrészt alkalmaz egy pixillációs technikát, amivel hosszabb időszakokat sűrít bele viszonylag ebbe az 5-6 percbe, ami ennek a filmnek a hosszúsága. Tehát ez maga egy történeti mozgás, hogy elindulunk az utcáról, eljutunk egy szórakozóhelyre, majd megint az utcán vagyunk. Tehát egy est, mondjuk egy szombat esti disco-parti, vagy egy céges buli, nem tudom, de a lényeg az, hogy ezen a mozgáson kívül a belső mikró mozgások is érdekesek. A felgyorsított világ által felfedezhető ismétlődések és minták. Tehát azok a strukturális minták, amit a valós sebességgel élt életünkben nem biztos, hogy észreveszünk, hogy mondjuk egy este folyamán 13-szor mentünk ki a kézmosóba, nagyjából mindig ugyanazon az útvonalon, mert ott állt az a hájas, sört fogyasztó futball-szurkoló, akit ki kellett mindig kerülnünk. Tehát azok a megfigyelések is érdekesek, és a mozgásban pont ez a gyönyörű, hogy olyan dolgokra csodálkozik rá, amit igazándiból a fényképezésnél, például a makró fotográfia tud, amikor egy új dimenziót nyitunk. Ami miatt én azt gondolom, hogy még mindig azt mondom, hogy van továbblépési lehetőség, hogy mindezzel együtt megszaggatja, vagy megtöri a zenének is a ritmusát és a zenei, vagy a hangvilágnak a rendjét is, és ezt igazándiból - én megvallom férfiasan - nem értem, tehát nem értelmezhető. Tehát ott egy zavaró momentum jön be azáltal, hogy egy szaggatott, egy zaklatott képi világot egy teljesen más ritmusban, megtöredezett hangi világgal támaszt alá. Tehát ebben nem vagyok biztos, hogy ez 100 százalékig tökéletes választás. Vannak itt olyan a körsvenkkel olyan ritmusváltások, amik a kamera mozgásának ritmusváltásai, de magának a szaggatottságnak a ritmusváltásait vártam volna talán. Két javaslat lenne megtekintésre, az egyik Huszárik Zoltán Csontváry című filmje, a másik pedig Bódy Gábor a Kutya éji dala, és a Psyché, ahol akkor már modern technikaként ezt használják mozifilmben, és nagyon érdekesek ezek a kapcsolódások, főleg a Csontváry filmben. (szőke-hegyi) értékelés:

Bence
Bencével egy iskolai kiránduláson voltunk, és le akartam fényképezni, de nem hagyta, elfordult, de fordultam után a géppel. Az eredmény az lett, hogy nincs benne az arca a képben, viszont a háttér nagyon érdekes lett, mintha egy átjáró lenne egy másik világba. De Bence mégis csak szereplője a képnek, hiszen ő hozta létre.

Viktóriának ez a képe számomra azért kedves, mert amit a kis leiratában, ebben az iskolai kirándulással kapcsolatos történetben leír és amennyiben – bocsánat, hogy így mondom - az „évődés”, kölcsönös játék ezt eredményezte, amit ő itt leír, tulajdonképpen bármilyen furcsa, a Viktória a rezonancia házi feladattal tökéletesen elkezdett foglalkozni. Igaz, hogy ember és ember közötti rezonanciáról beszélünk, nem is akármilyenről, a fiatalkor rezonanciájáról. Az is igaz, hogy több körkörös felület jelentkezik. Maga a technika, az nem egy különleges technika, mesében nagyon nagy szeretettel használják ezt, úgy örülnek, hogy ilyet létre lehet hozni, de attól, hogy Bence koponyája, a Bence fején lévő kis hajtincsek ugyanúgy egy gömbfelületet hoznak létre és mögötte az erdő, a fák, vagy nem tudom, ugyanúgy pörög, forog, igen, ebben benne van az a rezonancia, amit ha akarunk Krúdy szerelemnek, évődésnek, játéknak, táncnak, forgásnak hív és én szeretném a Viktóriát bíztatni, hogy nyugodtan haladjon csak ezen az úton. Három disznó (szőke)
értékelés:

Pihenő
A pécsi plázában a karácsonyi forgatagban ez a pár két vásárlás között "szusszan" egy kicsit.

Zen-élek 1. - gitár

A 70-es években is, de egész a rendszerváltásig, ha Budapesten végigmentünk, nagyon sok helyen találtunk olyan fényképész üzletet, ahol rendelésre lehetett készíteni képeket és kint a kirakatban nagyon sokszor bekeretezve láthattunk is különböző szituációkat, hogy az odaérkező megrendelőknek miket készíttettek már adott fotóssal. Általában ezeken a képeken valami behúzott függöny, kicsit a parketta és valamilyen manipulált helyzet, mondjuk az esküvői ruhában a menyasszony kacéran odahajol a férje, vagy a vőlegény mellé, tehát valamilyen színpadias helyzet volt látható. Kivillant, hogy VOR zakó, Vörös Október Férfiruhagyár. Ez a kép egy hasonló nyelvezettel foglalkozik. A beállított üzenetküldő kissé játékos, rock zenész, mackónadrágban, zokniban, vagy nem tudom mi ez a fölső, ilyen szabadidő fölsőben tekint ránk. Ugyanakkor, ha ez egy stílusgyakorlat, akkor azt gondolom, hogy érdemes lenne föllapozni, visszakeresni, körbenézni, hogy ez a retro-feeling, ez a retro-világ hogyan működött. És azokat a szabályokat végig kéne vinni ezen a képen, hogy még erőteljesebben ez a geg működjék. Amennyiben nem erről szól a kép, akkor nem tudok hozzászólni, már csak azért sem, mert nekem a cím nem segít, ugyanis ha mindez amit eddig elmondtam, ez valamilyen módon a Zen, ahhoz akar kapcsolódni, akkor semmilyen módon nem értem azt az üzenetet, amit a kép közvetít. Egy módon tudom csak összekapcsolni a címet és a képben lévő játékos gesztust, hogy ez folyamatosan egy gyermeki játék. De a gyermeki játék a valódi gyerekeknél, ha megfigyeljük mindig nagyon nagy téttel működik és mindig nagyon komolyan veszik. Itt pedig valamilyen módon jól indulnak el az ötletek, de mindig megcsúszik ez a bizonyos játék és inkább játszadozássá, inkább vicceskedéssé válik. Azt szeretném mondani az Andrásnak, hogy érdemes lenne ezen a szinten továbblépnie. Ismétlés. (szőke)

A Nagymamák izgalmas világában

Elsősorban annak nagyon örülök, hogy Camilla elindult a szoció felé, a realista helyzetek megmutatása felé is. Nagyon szeretem ezt a képet, de ugyanakkor azt is ki kell mondani, hogy tulajdonképp ez egy filmes, vagy színpadias helyzet. Ez egy instruált, instruálható - még ha ellesett, akkor is – jelenetszerű szituáció. Hiszen ebben nem a modell beállításai, ívei a fontosak, hanem a helyzet, a csenés világa, a vágy világa. Ez azt is jelenti, hogy az ajtón kívülről világító, vagy vaku, vagy erős fény nem segít a misztikumnak, nem segít a mese-spájznak. El kellett volna helyezni előtte, vagy megismételni ezt a szituációt még egyszer. Meg lehet különben, mert szerintem Camilla kislánya fantasztikusan instruálható, meg kellett volna ismételni ezt a helyzetet úgy, hogy bent a hűtőszekrény környékén elhelyezni egy kis állólámpát, olvasólámpát, azt valahogy reflexeltetni a hűtőszekrény mögötti, tehát a mellettünk lévő falfelületre, amit sejtek, mert a hűtőszekrény odalóg be, onnan visszareflektáltatni fényt, mert így most mindaz amikor kezünkbe vesszük a régi befőtteket, az évszámos befőtteket és átcsillog, átragyog rajta a fény, az most egy sorjázott ÁFÉSZ bolt oldalsó szobájává válik. Tehát miközben zseniális az ötlet, zseniális a megfigyelés, nincs végigvezetve rendezői szempontból mindaz a geg, amit ez a fénykép ad nekünk. Pedig megérné. Tehát én igazából arra sarkallnám Camillát, folytassa ezt az utat, csak megfelelően készítse elő. Lehet Mesevirágot instruálni szerintem. Ismétlés. Én csak kérdezem a Camillát - szól bele Hegyi -, olyan befőtt nincs ott a nagymamánál, ami így össze van aszódva teljesen kövesre? Mert én azt szeretném... azok megérnek egy elgondolkodást, vizsgálódást. (szőke-hegyi)

falyuk

Egy, talán azt hiszem szomorúfűzfa testét látjuk valamilyen kertben talán ősszel, mert levelek nincsenek ezen a fán, napközben, erős fényben. A 10-es lecke köldök házi feladat hozzátartozó szöveggel próbálkozott azt jelezni, hogy valamilyenfajta szimbolikus, áttételes üzenetrendszert is tartalmaz ez a feladat. A képpel az a legnagyobb gond, hogy amíg a kiválasztás a természetben megfigyelt jelenségek abszurditása, meglepő látványa az célt ér, megtalálja az alkotó, mégis a fényviszonyok, az erős napsütés az lehántja erről az állapotról a misztikumot és az a nagy gond, hogy nem tud transzponálódni ez a helyzet, hanem egy sérült fatest, amely egy-egy részénél átláthatóságot enged. De nem több. Azon gondolkoztam, hogy vajon hogyan lehet az Andrásnak segíteni, mondjuk ennél a képnél, és nem tudok mást mondani, pedig valószínűleg szemléletben kellene változtatnia, hogy ennél a képnél esetleg ha vár, vagy esetleg visszamegy, ha tudja hol a helyszín, ha megközelíthető és keres más fényeket, akkor elérkezhet a Falyuk 10-es lecke köldök kapcsolódásához. De mindaddig ez egyszerűen egy erdei kép lesz. Ismétlés. (szőke)

Hétfő délután

Már kaptunk ilyesmi képeket az első leckére is, a portré arc nélkülre is, és mégis azt mondom, hogy annak örülök, hogy a Mariann eljutott arra a pontra, amikor elkezd másképp fűszerezni. Minthogyha egy főzésnél, amikor az ember elkezdi gyakorolni azokat az ételeket, amiket otthon tanult és egyszer csak elkezd a saját ötlete, vagy a saját élménye alapján belekeverni valami izgalmasat, valami érdekeset. Amiért ezt mondom, az pontosan az, hogy itt tényleg hajszálnyi, mikro mozdulatok, vagy a bőrnek a mikro gyűrődései, vagy a szemnek, a szemhéjnak az, hogy mennyire van lecsukva, mennyire van kinyitva, tehát ezek nagyon apró kis jelek, ami miatt ennek a képnek az üzenete túlmutat azon, amit az első lecke lefed. Azért is gondolok erre, merthogy nagyon érdekes és figyeljétek meg azt, amelyik történet elindul magán az írisznél, tehát, hogy ott a tükröződésben is egy mikro világ fölfedezhető, egy függöny, vagy egy ablak, ahonnan a fény ugye beérkezik, és szemmel látható, hogy az alkotó az nem ránk néz, nem velünk kommunikál, nem velünk foglalkozik, hanem pontosan arra figyel, vagy arra mozdul a tekintete, amerre ez a fény sejthetően bejön a képbe. Ami még nagyon fontos, amit meg kell jegyeznünk, hogy nagyon pontosan, precízen használja a mélységélességet és ettől lesz az egésznek tere, ettől lesz az egésznek íve. Most az, hogy ezt utólag, elektronikusan éri el, vagy ott sikerül ennyire precízen ezt megoldani, ez a kép végeredménye szempontjából mindegy, mert hogyha még utólagos módosításról is van szó, akkor is teljesen rendjén való ez a fajta beavatkozás. Úgyhogy én nagyon szeretem ezt a képet és azért is, mert olyan íveket láthatunk, amely ívek egymásra felelnek. És ezek az ívek ráadásul absztrakt módon is értelmezhetőek. Tehát, hogyha elvonatkoztatunk attól, hogy mit látunk magán a képen, akkor ezek a körívek nagyon is egy féltő, nagyon is egy óvó női attitűdöt mutatnak. (szőke-hegyi)
értékelés:

Ez vagyok én
Nézz rám, ez vagyok én, ilyen őrült, aki vissza se néz,
Döntsd el kellek-e így,..." (Sing-Sing)

Eszter választása, hogy kameráját, fényképezőgépét, írói tollát elhelyezi valahova mellkas magasságba - és mielőtt beküldte nyilván látta ezt a képet -, mindenféleképp azt jelzi, hogy erős öniróniája van, nemcsak önmagával szemben, hanem a világgal is. Hiszen ezt a pozíciót, ezt a kis igazolványképet, amely kellően csálé, ezt egy olyan környezetben rögzíti, ahol tudom is én az angoltanfolyam bejárati ajtója, vagy az önkormányzati jegyző iroda ajtaja körbekeretezi a modellt. Ez az alsó gépállás részben azt mondhatnánk, hogy nem előnyös, részben pedig éppen attól, hogy nem egy piedesztára emelés, éppen ettől emberi, éppen ettől szerethető, éppen ettől bájos. Akik ehhez nagyon értenek, azok a csehek. Sajnos ma már mi a csehekkel nem vagyunk határosak, az eredeti Csehszlovákia másik részével, és érezhető is, hogy az a polgári humor, az a polgári gondolkozás, amely Hrabalnál élhető át egészen frenetikusan, és aztán nagyon sok írónál, másnál is, Haseknál és sorolhatnám - ez a fajta íz megvan ebben a képben, és én úgy gondolom, hogy második lecke önportrénak nagyon karcosan és nagyon határozottan idelépett elénk Eszter, és ez szerintem jó. Úgyhogy én ennek a képnek örülök, ez három disznó. (szőke)
értékelés:

Mezítláb
Az ember legjobb barátja.

Annak örülök, hogy az Anita néha szimbólumokkal is, formákkal is, formakapcsolódásokkal is dolgozik és hogy ezt folyamatosan a körülötte lévő tájból, környezetből emeli ki. Ugyanakkor pontosan azért, mert más elemmel, mint a hókristályok, a foltok a belenyomódó talplenyomatok nem dolgozik, ezért igazából ez egy mozaikszerű, falfelületszerű forma. Tehát ezekben a negatív domborművekben az segítene, ha egy olyan fényviszonyt keresne, ahol talán egy picit súrlófény világítaná meg ezeket a felületeket. Egyből a ragyogása előjönne a hókristályoknak és ezeknek a benyomódó formáknak, vagy pedig grafikusabb megoldással kontrasztosabbra hívva elő a képet, egy drámaibb ritmikát hozna létre. De azt gondolom, hogy a két disznó az megvan. (szőke)
értékelés:

A szemben lévő ház
Végre újra lett fényképezőgépem! Már lassan 3/4 éve nem töltöttem ide fel semmit - ezzel a képpel térek vissza. Sok boldog napot mindenkinek a Bivaly új esztendejére!
BUÉK

Egyrészt nagyon örülök annak, hogy Csaba hosszú idő után, ahogy a leiratban írja, visszatért közénk és egy új eszközzel kezd el fényképezni és egy új eszközt próbál ki. Majdnem fél év telt el azóta, hogy ő az utolsó képét beküldte hozzánk, miközben azt kell, hogy mondjam, hogy igenis jellegzetes, vagy jól felismerhető leckékkel dolgozott eddig is. A mostani helyzetnél abban nem vagyok biztos 100 százalékig, hogy ez csendélet a szó szoros értelmében, lehet, hogy a kategóriával, magával vitatkoznék, mert hogy azért ennél szigorúbban vesszük a kategória határokat, másrészt viszont azt mondom a Csabának, hogy vannak olyan leckéink, pontosan az a három, ami a péntekkel, a vasárnappal és a hétfővel foglalkozik, amivel én ezt abszolút el tudom fogadni, tehát lehet, hogy egy kategória váltást megérne a dolog. Ami a képet illeti, valamilyen üveg felületen, valamilyen tégla vagy üveg díszítésen keresztül látunk, láthatnánk át, hogyha ez a felület engedné, így csak sejtéseink vannak, hogy mögötte egy kerti helyzet lehet, valamilyen ház, talán lehet még akár ez egy templom is, nem tudom mi, mintha ott valamilyen csúcsot is látnék, de lehet, hogy csak ez a torzítás miatt van. Amit én mondanék, mert hogy nagyon izgalmas az, hogy megvan a képnek egy háttere, igaz, hogy ebben a lágyított helyzetben tartva, és nagyon szép maga az a struktúra is amit ez a borostyán sárga kiad ezen az üvegtéglán, de én azt mondom, hogy valami nekem egy picit az előtérből minthogyha hiányozna. Tehát valahogy a kép osztatával valaminek történni kéne. Most én nem akarok itt tanácsokat adni, hogy a fotós nekitámaszkodik ennek az üvegfalnak és akkor a kezét látjuk, vagy mi, de valami a belső történetből még hozzáadódhatna. A külső történetet értem, az üvegfalat is értem, azt is amit ez a kettő elmond, de valahogy szemérmes a belső történettel. Várjuk a folytatást. (szőke-hegyi)
értékelés:

Rémálom
a pénz miatt...

El kell mondani az Estiskolával kapcsolatban, hogy igen, ez egy felnőtt oldal. És egy felnőtt oldal felnőtt történetei nagyon sokszor tartalmaznak örömet, játékot, vidámságot, gyermekkort és sokszor a felnőttkor fájdalmait is. Én nem akarom pontról-pontra az összes grafikai elemet értelmezni, mégpedig azért nem, mert úgy gondolom, hogy az az elmúlt két év, amit itt együtt töltünk, töltöttünk az Estiskolán és képeket néztünk, akik ezeket természetesen rendszeresen olvassák, használják, beszélnek - itt nem szükséges azokról a képi motívumokról külön megfejtéseket közölni, mert elég egyértelműen kapcsolható az embrió, a vér vörös színe, a kés és a pénz kapcsolata és ehhez kapcsolódóan a rémálom is. Egy ilyen alkotásnál nem biztos, hogy az az elsődleges cél, hogy a pontos időpontot, a pontos helyzetet, a neveket fölmondjunk mintegy bírósági jelentésben, hanem arról kell inkább beszélnünk, hogy egy kép, még ha nem is boldog és vidám, vajon tudja-e hordozni formamegválasztásában, ritmikájában azt az üzenetet, amit az alkotó szeretett volna közölni. És azt kell, hogy mondjam - vállalom érte a felelősséget -, hogy ez a kép hordozza mindazt, ami most az alkotóban zajlik, még ha ez egy nagyon fájdalmas történet is. Éppen ezért azt gondolom, hogy a színválasztások, a kollázs-szerű szerkezet, ez a transzparens-szerű ordító expresszionizmus, ez mind annak érdekében van alárendelve, hogy a kép ezt a bizonyos fájdalmas üzenetet elmondja nekünk, és ezt meg is teszi. (szőke)
értékelés: