Victoria
Volt egy kis balesetem, és nézegettem a két ujjam, miután kijöttem a műtőből, hogy ez valójában bekötözött győzelem. :)

A Feri nem ismétel, hanem újragondol házi feladatokat. Jó a balról jobbra komponált perspektivikus játék, amelyben előtér, háttér rendszerben gondolkodik szinte műtermi szinten, nagyon is ötletes és ügyes a megvilágítás. Ugye valamilyen fölső fényforrás alá helyezi el a gesztust, ami hát ehhez a balesethez kapcsolódik és nagyon rutinosan, nagyon jól, szinte plakátszerűen oldja meg ezt a feladatot. Majdhogynem azt mondhatjuk, hogy ezt a képet nézve akár a jobb fölső sarokba valamilyen felhívó szöveget is el tudnánk képzelni, tökéletesen tudna plakátként jelen lenni a mindennapokban ez a kép. Ez egy professzionális alkotás, három disznó.- Nekem Májkeldzsekszon is eszembe jut erről a képről egyébként, neki is voltak ilyen izéi. – teszi hozzá Zsolt. Nem tudom miért, ő is eszedbe jut, ez egy három disznós kép. (szőke)
értékelés:

Ködön innen és túl
Bepárásodott a lencse.

Azt nem tudom, hogy a lencse volt párás vagy sem, de ilyenkor mondanám azt, hogy teljesen mindegy, hogy milyen eszközzel dolgozik a fotós, a festő, a képzőművész, úgy hírlik a leírásokból, hogy pl. Picasso a kávéházban a kávéval is festett, ha az volt a keze ügyében, szerintem teljesen mindegy, az a lényeg, hogy mi az eredmény. És itt az, hogy ha a bepárásodott lencse miatt jött létre ez a gyönyörű fátyolos hangulat, akkor az kell mondjam, hogy mindegy, mert a kép önmagában ezt az álomszerű asszociációs rendet a csend kategóriában tökéletesen működteti, tehát azt kell, hogy mondjam Viktória, hogy nyugodtan használj bármit, ha legközelebb bugyival fotózol vagy függönnyel, és ugyanilyen jó lesz a kép akkor ne idegeskedj, mert az a lényeg, hogy a kép összeálljon és ez a kép működik, három disznó. (szőke)
értékelés:

Isten veled!
Ez a szobor egy búcsút intő halászfeleséget ábrázol.Ugyanis a lofoteni (Norvégia)lakosság legfontosabb jövedelmi formája a skrei (ivarérett tőkehal) februártól áprilisig tartó halászata.

Virágszirmok
Szirmok a betonon.

Ha jól látom egy nagyon közeli, majdnem makróképet küldött az alkotó, és emiatt a kép közepe az, ami éles és a szélei picit lágyabbak. Ami érdekes, és érdemes róla beszélni, az a kékes, szűrt környezet és azok a bársonyos vörösek és okkersárgák, amik a kis szirmokon jelentkeznek, és az egésznek ettől a kevert és visszafogott színvilágától van egy hetvenes évek, David Hamiltoni stílusa, picit a szecesszió felé elmozdulva a formák miatt, és egy melankolikus stílusa is az egésznek, és mint ilyen stílusgyakorlat én úgy gondolom, hogy a kép jó. Talán valamilyen emberi tárgy vagy motívum, esetleg egy gyűrű vagy ilyesmi talán még megjelenhetett volna, de úgy gondolom, hogy a csendélet kategóriájára ez nem egy rossz megoldás. (szőke)
értékelés:

Kötés
Szerintem lehetetlenség követni.

Nagyon aranyos és izgalmas, ahogyan az alkotó rácsodálkozik erre a varázslatos és mágikus női technikára, a kötés filozófiájára. Az estiskolát működtetők fejlődését nagyon sokáig befolyásolta egy sajtóorgánum, a Fürge Ujjak, ezt mindkettőnk nevében mondhatom, hogy ez egy generációs problémát is jelentett, hogy így negyven környékén ugye az nekünk olyan volt, mint másoknak a Rolling Stones, és ezt érezzük itt ennél a képnél is. Én úgy gondolom, hogy a három disznó megvan ebben a történetben, mert ugyanúgy ebben a gyakorlatilag a road-movie hangulatba visz be bennünket a Viktória, tehát ő valamit tudhat a kötésről. A humor mellett azért... az alsó gépállás, az, hogy gyakorlatilag odabújok és megfigyelem ezt az egész mechanizmust, és ugye ami a hozzászólásban is elhangzik, hogy szerintem lehetetlenség követni, azt nagyon jól érzékelteti, hogy az expozíciós idő alatt elmozdul a kéz, a kötött felület, és tényleg hozza azt az asszociációt, ami a kötés mikéntje – még akkor is, ha esetleg nem is ez történt, hanem csak valaki egy kabátot húz éppen fel. De tényleg ott van ez a fürge ujjak érzés benne. (szőke)
értékelés:

Beni
Benő a szomszéd cica, de egészen a magaménak érzem, ő pedig az ágyamat érzi a magáénak. Sajnos a kép telefonnal készült, így a minősége nem a legjobb.

Amíg a Viktória előző házifeladatában erre a kategóriára sok mindent elmondtunk, addig lehet, hogy pont azért, mert itt a kismacska, és a körülötte lévő felületek, a textíliák színvilága, ezek a vörösek, amelyek reflexelnek a macska szőrfelületére, és amiből a háttérben is kapunk egy hasonló ritmust valamilyen ajtó felületén; ezek a vörösek nagyon jót tesznek ennek a képnek. Ami kérdésessé teszi ezt a helyzetet, ami miatt azt mondom, hogy csak félig történt meg a transzponálás, az az, hogy ez a korlát vagy rács, vagy mi ezek a kék színű csíkok nagyon másfelé mozdítják el a képet. Tehát ha a géppel el tudok mozdulni valamilyen módon, hogy ez a rácsozat mögötti tér a lakkozott szekrény a könyvekkel ne vigye el másfelé, a privát tér felé a kép üzenetét, tehát ha tudna egy ilyen beállítást találni az alkotó, akkor ez a kép teljességgel azt az élményt, amit a házi kedvenc jelent a Viktóriának, és egy érzelmi megközelítésben, azt tökéletesen hozná ez a kép. Én azt mondom, hogy erre a képre megvan a két disznó. (szőke)
értékelés:

Havas nózival
Sajnos nem az én házi kedvencem, de nagyon aranyos kiskutya.

Ugye itt aránylag egy korrekt és egyszerű megoldást látunk, egy kutyust, aki nyilván az alkotóhoz tartozik, róla látunk egy fényképet, hellyel-közzel jól aránylik a kutya nyitottsága, tekintete amerre fordul amerre több levegőt kap a kép, arra fordul, arrafelé figyel az állat. Ugyanakkor ha eltekintünk attól, hogy egy albumképet látunk, amit a házi kedvencünkől készítettünk, tehát keressük azt az élményt, akár képzőművészetileg, akár az alkotásban azon túl, hogy a hozzánk közelálló kutyát lefényképeztem, vajon képzőművészetileg hogyan értelmezhető. Én azt mondom, ha megtesszük azt, hogy hunyorítva nézünk a képre, akkor a háttérben lévő sötét, ami lehet akár egy erdő akár, annak a sötétjei nagyon hasonlóak a kutya fején lévő sötétekkel, és van egy átlósan balra lefelé tartó nagy sötét ritmus, míg lent a hó fehérje és a kutya szürkéi hasonló ritmusúak, tehát egy A-B osztatra válik szét a kép, és ugyanazok a fények, amik megjelennek a kiskutyán, és amik térbelivé, az előtérbe kerülővé hozhatná a képet, fénytani szempontból, azok nem nagyon valósulnak meg. Most azt lehet látni, hogy az előtérben lévő modell a kutyus nemhogy közel nem kerül hozzánk, de majdnem beleolvad a hátsó, sötét felületbe, és így az igazán ilyen foltoknak a furcsa játékává válik. És ha ehhez hozzávesszük a címet, a havas nózit, ami a kép gegforrása, a havas orr, ami lehet bájos, humoros, meglepő, mindez ebben most, bár mondom, kompozícióban jól van elhelyezve, de ez nem derül ki. Vagy mert szórtabbak a fények, vagy esetleg deríteni kellett volna, nyilván mozgó állatnál ez nem olyan egyszerű. De az, amiről a kép, a cím szól, az nem teljesen élvezhető, mert mást exponált a gép. Én azt mondom, hogy a kép mint egy albumkép működik, de a Viktória házi kedvenc leckére, ahol, mint a többi leckénél a magunk a világgal való viszonyát keressük, azt a kép nem teljesen teljesíti. Egy disznó, és várnám, hogy ha a Viktória ezzel a leckével tud és akar, akkor még dolgozzon egy picit. (szőke)
értékelés:

Hagyj egy kicsit!
Ő lenne Andor, a basset hound.

Andor nagyon jó modell, és azt gondolom, hogy ez egy jó beállítás, amit a házi kedvencünkről készíthetünk. Talán csak annyi, hogy ha szeretnénk másnak is megszerettetni ezeket a kis állatokat, amelyek az életünk részei, annyira azért kellett volna egy picit ügyelni, hogy biztos hagyta volna Andor, hogy a jobb szeménél azt a csipát ki kellett volna onnan törölni, megért volna annyit ez a kép, de két disznó megvan. (szőke)
értékelés:

Repülj!
Anya ugrik, Viki fotóz. :)
(Még egy kicsit magasabbra!)

Nagyon fontos a megjegyzés is – anya ugrik, Viki fotóz – az a kérdés, hogy alapvetően Viki üzenetében, üzenetsorában, Viki naplójában, Viki fotói között vajon mit jelent ennél a képnél a vágy. Viki vágyik arra, hogy jó lenne repülni, vagy jó lenne ugyanúgy repülni, ahogy anya, vagy mire vágyik Viki? A repülés, mint álom biztos, hogy egy nagyon fontos dolog. Egy kicsit ez a kép a raszterességével, nem tudom, hogy rádió telefonnal készült-e, a ferde horizontjával és mindennel álomszerű, a dekomponáltságával is. De a felugró ember, az, hogy a levegőben van a lába, nem ugyanaz a minőség, mint repülni, és itt nem arra gondolok, hogy valakinek le kell vetnie magát a szirtről, hogy megvalósulhasson a repülés, hanem hogy a mozdulatokban vannak csúcspontok és azokat kell eltalálni, ha repülés, akkor a karok helyzete, a test lebegése fontos. Ugyanakkor azt mondanám, hogy ezt most egy disznóval elfogadom, de Viki visszaadnám a vágy házi feladatot azért, hogy próbáld az egészet egy kicsit magad felől megközelíteni, és próbálj ebben a történetben mélyebben haladni. (szőke)
értékelés:

Csend

Valamiért azt kell mondani Anitáról, hogy nem tudom, kezd lenyugodni, vagy kezd rendbe jönni, én nem tudom, hogy mi az oka a háttérben a dolgoknak, de az látszik, hogy egyre letisztultabbak a munkái. Ez egy klasszikus tájkép, abszolút, hogy is mondjam csak, hagyományos történeteknek a tisztelete fekete-fehérben, és mint ilyen, szerintem egy jó megoldású 60-as, 70-es évek stílusát idéző fotó, de ezt nem kell szégyellni. Ez egy három disznós kép. Pontosan azt csináljuk, vagy azt csináljátok itt az Estiskolán, hogy különböző stílusokat, helyzeteket nézünk végig, hiszen ez egy szabadidős tevékenység, hát miért ne próbálhatnánk meg a 60-as, 70-es éveket is. Ezért tartom ezt jónak. (szőke)
értékelés:

Az ünnep
ünnepnap és hétköznap

Berecz István képét, akinek végig lehet nézni a munkáit, ezt a képet nem vagyok hajlandó elemezni. Azért nem, mert ha elemezném, akkor azt kellene mondanom, hogy az ünnep kategóriájára a Berecz egy három disznós képet küldött be és azt gondolom, hogy nem fair a Berecz Pista eddigi dolgait visszanézve is a hattal vagy héttel ezelőtti beküldött anyagokhoz képest is most beküldeni ilyen fotót, mert az a kérdésem, hogyha a Berecz tud ilyen képet, akkor mit csinált eddig? Mit csinált fél évvel ezelőtt? Mit csinált abban a filmben, ahol a faragós nem tudom mi lett bemutatva? Tehát a Berecz István úgy tud képriportot küldeni egyetlenegy képben, úgy tud ünnepről küldeni, úgy tud egy életrajzot elküldeni, úgy tud vallomást küldeni, hogy belerakja egy ilyen képbe, de hát akkor mit csináltunk eddig? Ezért mondom, azt hogy én nem vagyok hajlandó ezt a képet elemezni. Mivel nem vagyok hajlandó elemezni, ezért jogom van hozzá, mivel az elemzéseknél ugye az a szabály, hogy három disznó, de mivel nem elemzem, ezért jogom van hozzá, hogy öt disznót adjak erre a képre, mert nekem ez a kép nem állókép, hanem egy film, ezért öt disznó. (szőke)
értékelés:

Artisták

Az absztrakttal való ilyenfajta játék, amiről már beszéltünk az Estiskolán, nagyon érdekesen jelenik meg itt ezen a geometrikus szerkezeten, lehet, hogy képzőművészeti alkotás, de lehet, hogy valami ipari objektum, hát nekem egy kicsit úgy tűnik, hogy képzőművészeti munka az, amit a fotós felhasznál a saját maga szimbolikájára meg ritmikájára, de én ezzel mindig egy picit bizonytalankodnék, hogy egy másik alkotó által, vagy másik alkotási rendszer által átszűrt mechanizmust még egyszer összetetten ábrázolni, én azt gondolom, hogy nem száz százalékosan fair, hacsak nincs olyan mértékben átírva az egész történet, hogy ez jogos legyen. Én ezt visszaadnám ismétlésre, miközben értem én, de azt mondom, hogy a Béla tud jobbat. (szőke)

Leskelődő
kibújjak, ne bújjak? mint a kezdetekkor...

Alapvetően az ötlet az nagyon jó, ugyanakkor megint azt mondom, hogy nagyon fontos ezeknél a munkáknál az élességre ügyelni, tehát visszaadnám ismétlésre a képet, hogy megpróbálkozz akár tíz, tizenöt vagy huszonöt képből elcsípni azt a képet, ahol az élesség megtalálható, vagy a habokon, vagy a testformán, de valahova el kell ezt helyezni. Tehát visszaadtam ismétlésre. (szőke)

Ágnes őrzői
Ágnes hazaért. Otthon van. Ágyban van. Már jöhet az álom. Álmának őrzői már munkára készen állnak.

Nagyon érdekesen, aranyosan történetszerűvé kezd válni azoknak a látszólag spontán módon beküldött képeknek a sora, amelyeket itt látunk. Ugyanis a motívumok konzekvensen vonulnak végig az előző alkotásokból. Ugye itt egy teljesen más történetet látunk, egy dekomponált képnél alsó gépállásból, szinte minden csak egy kicsit marad rajta a képen a fotók, az ajtó sarka, a varrottasok a falon és a modell, akinek a szemüvegébe is egy pillanatra a keret belevág ezen az ágyon, vagy kanapén. Viszont ha megnézzük ezt a bizonyos népi varrott falvédőt, akkor ugyanez a falvédő tűnik föl az előző képen a portrén, tehát ugyanabba az élettérbe láthatunk be, ugyanabba a valós világba közlekedhetünk, ugyanoda fogadnak be bennünket, abba a kis személyes környezetbe, ahonnan esendő módon táviratokat, leveleket kapunk a fénykép által és ezért ezt a leckét én minden formai problémája ellenére is jónak tartom, mert a napló jellege az viszont őszinte, tehát megvan a három disznó. (szőke)
értékelés: