Szeretem ezt a képet és nagyon remélem, hogy a cím és minden az az ősz megfogalmazásával és az ősz elemzésével foglalkozik, és ezt én ezt nem is vagyok hajlandó elhinni, hogy talán valami mással. Ez a kép egy három disznós kép. Azt hiszem, hogy Blossfeldt aki ilyen kacsokkal meg indákkal foglalkozott a fotográfiában a századfordulón, vagy talán még előtte. Fantasztikusan szépeket csinált és ez nagyon hasonló ahhoz, tehát nagyon jó ez a meglátás. A képnek a legnagyobb ereje az a középponti rész, ahol ezek az ívek összefonódnak. (szőke-hegyi)
értékelés:

Az ünnep csak egy pillanat

Egyet, még mielőtt a Zsolt elkezdené: Én láttam a Gerlei-féle Erdélyt, vagy nem tudom Csángó vagy Székely területeket, és ez csak az én magánvéleményem, hogy nem egyszerű dolog nagyvárosokat valahogy beszippantani és alkotóként azt közvetíteni, mert én azt mondom, hogy erősebbek azok az alkotások amelyeket a Gábor ott készített.
   - Egyszerűbb dolga van ott - mondja Hegyi.
   - Hát hogyne, egyszerűbbek a rekvizítumok, egyszerűbbek a jelzések, de letisztultabbak is. Ezek a képek ugyanúgy zaklatottak, mint ahogy az a környezet, ahol most gondolom dolgozik, vagy tanul, vagy nem tudom.
   - Én most talán először fogok az Andrásnak ellentmondani, de megtanultam, hogy erősnek kell lenni. Én ezt a képet ugyanis szeretem, ugyanis azért szeretem, pontosan azért, mert a Gábornak - és nagyon jól mondja az András, ahhoz a világhoz képest amit ő kedvel ehhez a falusi akármihez azt mondom, hogy erdélyi világhoz, ehhez a világhoz képest ő belecsöppent ebbe a nagyvárosi létbe, ráadásul külföldön van, idegen nyelven beszélnek körülötte és ráadásul ünnepi hangulat is van - szóval ez biztos, hogy egy sokkoló helyzet és ezt ő, ami ebből létrejött, ezt ő alkotásra fordította ezt az energiát, vagy ezt az impulzust és én ezt nagyon fontosnak tartom, egy. Kettő, azt is gondolom, hogy ráadásul ez a kép egészen jól tükrözi azt a helyzetet, amikor a nagyvárosi forgatagban egyszer csak ott van az a két alak, akik ennek az egésznek a főszereplői. Mondhatnánk, hogy ez a kapucnis, fehér kapucnis alak ott egy kicsit zavaró, meg sok mindenbe bele lehet kötni, és mégis azt mondom, hogy könnyű Erdélyben jó témát találni, könnyű Erdélyben elmenni és azt mondani, na most teszek egy fotós sétát, hát ott tálcán kínálják, hát az olyan, mint egy színpad, tálcán kínálnak neked mindent, nagyvárosban csináld meg ezt.
   - Jó, jó ezt a Zsolt adta most ezt a három disznót, én akkor sem vagyok ettől a képtől elájulva, megvan a három disznó, de ezt a Zsolt adta. (szőke-hegyi)
értékelés:

Én nagyon szeretem ezt a képet pontosan azért, ahogy ezt már elmondtuk, akár lehetnének ezek divatfotók is. A divatfotóknál vannak ilyen enyhén manipulált, vagy enyhén kitalált pózokban, valamilyen tárgyat reklámozandó, de beszéljünk úgy róla, minthogyha nem is azért ülne ott az a lány, meg nem is azért állna ott az a fiú, hogy a kabátját, vagy a cipőkét meg akarod venni, van ebben is egy pici ilyen. Ugyanakkor ez csak a beállítás és mégis csak azt mondom, hogy mindemellett igenis kapunk Camilláról is egy lenyomatot és kapunk Camilláról is egy egyfajta üzenetet, egy látleletet az ő lelki állapotairól, az ő attitűdjeiről, ahogy a világhoz hozzááll, vagy ahogy viszonyul a világ kérdéseihez. Tehát én ezt nagyon fontosnak tartom abban a sorozatban, amit ő már mutatott. Ez megint egy lépcső. Tehát hogyha az ő megérkezését veszem, akkor amikor a tükrös képeket küldte és az is egy ilyen sorozatként érkezett hozzánk, ahhoz képest most egy lépéssel közelebb kerültünk hozzá és nagyon remélem, hogy ezeket a lépéseket folytatjuk és lesz még egy lépés és akkor megint kapunk képeket. Ezek a fontos dolgok, amikor minthogyha egy nyelvet tanulnánk és a nyelvtani szabályokat, de nem csak a nyelvtani szabályokat, hanem azt a környezetet, azt a családot, vagy azt az asztaltársaságot is figyeljük, ahová bekerülhetünk és nem csak a nyelvvel birkózunk, mondjuk egy idegen helyen, és én örülök annak, hogy Camilla próbálgatja ezeket a szavakat és, és küldi nekünk ezeket az üzeneteket. Ez három disznó. (szőke-hegyi)
értékelés:

Egyrészt látunk egy fotográfiát, aminek az egyik sajátsága, hogy van valamilyen technikai játék. Valószínűsítem, hogy ez egy szendvics negatív, vagy egy szendvics fotográfia, ami több réteget tartalmaz, látunk egy polaroid képnek felfogható keretrészt, amit az alkotó úgymond szabadon kezel és képalkotó elemként kezel és nem keretként. Látunk firkákat, amik valószínű ezen a rétegen vagy még másik rétegen vannak, ezek olyanok minthogyha egy gyerekrajznak lennének a részletei, és látjuk magát a fő kompozíciót, ami egy gyermekjátszótérnek lehet talán valamilyen alkatrésze, ahol egy kisgyerek, hát úgy tűnik nekem minthogyha már egy picit megfáradt volna ebben a játékban, és éppen nyugalmat keres azzal, hogy - legalábbis a kéztartás erre utal -, nyugalmat keres abban, hogy kidugja a két kezét ezeken a lyukakon és a szemével is kinéz. Jónak tartom a kompozíciót. Azt kell, hogy mondjam, hogyha nem boncolgatnám így szerteszét ezt a képet, akkor el is tudom fogadni erre, hogy hideg van, arra is, hogy hétfő délután. Azért azt a fajta kohéziós erőt nem biztos hogy most képviselik ezek a firkák, talán épp azzal, hogy verbálisan ez a hideg van, ez megjelenik a képen is, nekem ez olyan furcsa, mint néző mondom és nem mint elemző, zavarba vagyok hozva azáltal, hogy itt ez a sok réteg, hogy ez a sok közlési csatorna egyszerre van jelen és nagyjából egy erővel próbál nekem üzenni, hogy most akkor én döntsem el, hogy mire figyeljek, most én döntsem el, hogy nekem ebben a történetben mi a fontos? Tehát ezért egy picit bátortalan vagyok ezzel az elemzéssel most. Én azt mondom, hogyha a Bara egyetért vele akkor én most erre egy disznót adok elfogadva úgy, hogy ez hétfő délután, elfogadva a címét is és mindent elfogadva, de úgy hogy ez most olyan nagyon nem tudott hozzám kerülni, miközben egyébként hogyha maga az alapkoncepciót, vagy az alapkompozíciót nézzük, egy nagyon izgalmas kiindulási alap ez a négy karika. Picit minthogyha sok lenne most nekem ez a manipulálás. (szőke-hegyi)
értékelés:

Az út, az odavezető út van egy ilyen felújított vagy új vagy nem tudom én modern épületben, talán a lakásajtó előtt látható kislány, aki ennek a képnek a középpontjában van, a korlátok, a lépcső és minden oda tart, még a kör, még a hullahopp karika is, minden Mesevirágot erősíti, és mint ilyen, azt gondolom, hogy aránylag elég jól van megoldva. Azért azt hozzátenném, hogyha egy picit valamelyik irányban elmozdulsz, akár a vastraverzek felé, akár a fehér felület felé, ettől még ugyanúgy megtartod középpontban Mesevirágot. A bal és a jobb oldal egy picit billeg, ennek az arányait, hogyha valamerre fölerősíted, akkor az egyensúly jobban létrejön. Most az a baj, hogy túl szimmetrikusan, középen van Mesevirág és a két oldal egy kicsit harcol egymással. Tehát most ebben a helyzetben, amit látunk, a bal oldali felületre, a fehér felületre vagy egy kép kívánkozna, vagy valamit kéne kezdeni a jobb oldali vastraverz formákkal. Ez azért van, mert szerintem, ha egy picit elmozdítottad volna a kamerát, akkor nem kell változtatni a környezeten, hanem ez az egyensúly probléma megváltozna. Ez most két disznó. (szőke)
értékelés:

Panoráma

Jó az, ahogy a Gábor megtalálta ezt a régi holmit idéző helyzetet, amiket így pörgettünk, korai fotográfiai eljárást, amikor még nincs mozgókép és hogy ilyen kis darabkákra van így szétszedve a tükröződés miatt a látvány. Ez egy mozi, ez egy színház, ez egy anzix, és mint ilyen pontosan azért, mert Londont megfogalmazni így bátor vállalkozás, én ezt jónak tartom és a színháziasság az pont a síkra redukáltság miatt jön létre. Én ezt egy jó munkának tartom, ez három disznó. (szőke)
értékelés:

Felemel, elvarázsol

Nekem ezzel a képpel van bajom. Az a bajom, hogy van egy leirat, és én hülye elolvastam, hogy - zene felemel, elvarázsol -, még itt van az is, hogy ünnep, aztán látok egy mit tudom én a Sugárnál az Örs vezér téren egy aluljáróban készült kép, lehet hogy nem ott készült, mert a feliratokat nem lehet elolvasni, de az biztos, hogy látok valami ilyet, hogy szerencsétlen utcazenészek állnak ott a Lidl-nél és akkor nyomják a zenéjüket és azt nagyon komolyan mondom, hogy én Párizsban voltam ilyen helyzetben, amikor voltak ilyen utcazenészek és tényleg leesett az állunk. Talán egyébként azt kell, hogy mondjam, hogy talán Párizs az egyetlen hely, ahol ezt úgy tudják művelni, ezt az utcazenélést, hogy egyik zenész is a másikat, hogy mondjam, csodálattal nézi. Volt egy néni, aki azon a sokhúroson játszott, és ment a basszusgitáros, a másik csávó, az meg egy jazz zenész volt, és leállt nézni a nénit, és dobott a néninek pénzt a másik utcazenész. Egészen elképesztő volt, de itt ennél ezt nem érzem. Ünnep, ismétlés Gábor - kéri az osztályfőnök. (szőke-hegyi)